Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

196?. december 22, 3, Péntek (Folytatás e 2. oldalon.) s. helyzetnek fokozatos megvál­toztatását is szolgálja a reform. Kedves Elvtársak! Mint isme­retes, széleskörűen megnőtt a szakszervezetek hatásköre, jogkö- szerződéseket, amelyekben válla­Az országgyűlés csütörtöki ülése re és ezt az országgyűlés az új Munka Törvénykönyvében leg­utóbb törvénybe is foglalta. Most kötik a vállalatoknál a kollektív lati szinten is összefoglalják a dolgozók és a gazdasági vezetők, valamint a szakszervezetek köte­lezettségeit és jogait A szakszervezetek élni fognak széles körű jogaikkal A szakszervezetek több mint 3 millió dolgozót tömörítenék. Ezt a hatalmas politikai és szervezeti erőt szocialista rendünk és a dol­gozók érdekeinek védelmében ve­tik latba. Kedves Elvtársak! Félreértések elkerülése végett megismételjük; a gazdaságosságot — és ez pár­tunk politikája — nem lehet po­litikai céljainktól és az életszín­vonalra vonatkozó elképzelése­inktől függetlenül kezelni. Azt minden, vonatkozásban, módsze­reiben szocialista elveinknek megfelelően a munkásosztály politikája szerint kell megvalósí­tani. Az emberi kapcsolatok szocia­lista jellege, a szocialista huma­nizmus, az emberi méltóság tisz­teletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. A mi rendszerünkben az ember értékét munkája adja. Nálunk a munkának, a becsü­letesen és jól dolgozó embernek társadalmi rangja van. Minden vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funkcióját a nép megbízásából látja el, a munkás- osztályt, a dolgozó embereket szolgálja. Követelje meg a ren­det, a fegyelmet, a pontos mun­kát, ugyanakkor tisztességesen, emberségesen bánjon a dolgozók­kal. Tisztelt Országgyűlés! Mind­annyian azt akarjuk, hogy erő­södjék, gyarapodjék munkásha­talmunk, továbbá szilárduljon szocialista hazánk politikai és gazdasági ereje és tovább nőjön a dolgozó emberek jóléte. A ma­gyar szakszervezetek ehhez az or­szágépítő munkához minden tá­mogatást megadnak. A kormány által beterjesztett költségvetési tervezettel úgy magam, mint a magyar szakszervezeti mozgalom nevében egyetértek és annak el­fogadását ajánlom a tisztelt or­szággyűlésnek. [ Tímár Mátyás beszéde Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési javaslat, Vályi elvtárs beszéde, részletesen tar­talmazza gazdasági helyzetünk elemzését, 1968. évi elképzelése­inket. Az 1967-es év eredményei je­lentősek. Nemzeti jövedelmünk mintegy 6 százalékkal nőtt, az ipari termelés növekedési üteme meghaladja a 8 százálékot, az építőiparé 10—11 százalék. A me­zőgazdaságban az állattenyésztés termelése értékben 2—3 száza­lékkal emelkedett, a növényter­melésé viszont körülbelül ugyan­ilyen mértékben csökkent, főleg a tavalyinál gyengébb kukoricater­més következtében. Beruházá­sokra 1967-ben körülbelül 13 szá­zalékkal fordítottunk többet, mint az előző évben. Az életszínvonal alakulását jellemzi, hogy a lakos­ság fogyasztása egy év alatt 6 százalékkal emelkedett. Külke­reskedelmi mérlegünk szocialista viszonylatban kedvezően alakult, tőkés viszonylatban az import a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt. Az 1967. évi eredmények elérésé­ben jelentős szerepe volt mái- a re­form előkészítése kapcsán tett in­tézkedéseknek. A vállalatok na­gyobb önállósága kétségtelenül je­lentősen közrejátszott a tervezett­nél nagyobb növekedésben. Ugyanakkor azok a szerkezeti! problémák, amelyek az anyagel­látás egyes fogyasztási cikkek hi- I ányában, a tőkés import növeke- désében jutnak kifejezésre, vál- ■ tozatlanul megmaradtak. 1968-as elképzeléseinket, az el­ért színvonal, az 5 éves terv elő­irányzatai és a reform bevezető- J sével kapcsolatos követelmények ! alapján alakítottuk ki. Abból in­dultunk ki, hogy bár az új irá­nyítási rendszer az eddiginél na­gyobb fejlődési ütem elérésére al­kalmas, mégis az első évben, az átmenet idején, éppen az átmenet problémái miatt, viszonylag sze­rényebb célokat tűztünk ki. A nemzeti jövedelem előirány­zott növekedése 5—6 százalék, az j ipari termelés növekedésének tér- ! vezett üteme 6—7 százalék, a me­zőgazdaságé 3—4 százalék. Beru­házásokra lényegében az idei vár­ható teljesítésnek megfelelő ösz- szeg'et irányoztunk elő. A munká­sok és alkalmazottak reálbéreme­lésének tervezett nagysága 1,5—2 százalék, a reáljövedelmeké pedig — amely a többlet 'foglalkozta­tásból és a közvetett juttatások­ból eredő jövedelmeket is tartal­mazza 3—4 százalék. A paraszt­ság reálfogyasztása, ugyancsak 3— 4 százalékkal nő. Ezeket az elképzeléseket tükrözi az előterjesztett államháztartási előirányzat is. Indokolt, hogy egy ilyen idő­szakban, mint a mostani, amikor nagy változások küszöbén állunk a gazdaságirányítás' rendszerét illetően, egy pillantást vessünk hazánk gazdasági helyzetére ösz- szehasonlítsuk ezt más országo­kéval. Mint ismeretes, Magyarország a közepesen fejlett országok közé tartozik. A fejlettség mértéke ál­talában az egy lakosra jutó nem­zeti jövedelem. A szocialista or­szágok között is á középső cso­portba tartozunk. Az európai tő­kés országok között előttünk jár­nak többek közt a hozzánk terü­letileg legközelebb eső Ausztria és Olaszország, mögöttünk van­nak olyan országok, mint Spa­nyolország, Portugália. Görögor­szág. Ez a sorrend a tör­ténelmi fejlődés adottságaival is összefügg. A tőke fel­halmozása terén Magyarország nem merített olyan forrásokból, mint sok nyugat-európai ország. Ha a békés gazdasági versenyben Ausztriát vagy Olaszországot tíz éven belül utol akarjuk érni, úgy ez a nemzeti jövedelem növeke­dési ütemének mintegy 2—3 pon­tos,évenkénti növelését teszi szük­ségessé. Az utolsó három évben a nemzeti jövedelem fejlődési üte­mének átlaga Ausztriában 4.4 szá­zalék, Olaszországban 3,8 száza­lék, Magyarországon 4,7 százalék volt. Milyen eszközök állnak rendel­kezésünkre a fejlődési ütem, ezen belül az életszínvonal növekedési ütemének gyorsítására?'Ilyen le­hetőség: — a termelés gazdasági haté­konyságának. minőségi mutatói­nak további javítása és — A jobb termelési struktúra kialakítása. E célokat szolgálja a gazdaság­irányítás módszereinek reformja. i azt jelenti, hogy a termelő az ed- | diginél gyorsabban tud reagálni 1 a felhasználók és a fogyasztók I igényeire. Az árak nem mere­vednek meg. nem „öregednek” el, hanem nyomon követik a ter- | melési és költségviszonyok alaku- 5 lását. Csökkennek az egészséges j | verseny hatására, de nőhetnek is j bizonyos szabályok keretei kö- J zött. Így a termelők hamarabb I | reagálnak s gyorsabban tudják [ pótolni az esetleg hiányzó cik- i [keket. Előnyös az elosztó jellegül ! anyag- és gépgazdákodás helyett j a kereskedelmi módszerek al- j | kalmazása. mert ezek1 e területen I is a kulkuláoiók elmélyítéséhez,! ! gondosabb mérlegeléséhez vezet- í nek. Hangsúlyozni kell azonban, I hogy ez a piac nem jelent szabad I versenyt, ez szabályozott, szocia-1 ; lista piac. Az alapvető nyers- ; ■ anyagok és fogyasztási cikkek > árát az állam továbbra is köz- j | pontilag határozza meg. A jőve- ; delemszabályozásl rendszer, a beruházási, a devizagazdálkodási rendszer, a kormány által jóvá­hagyott hitelpolitikái irányelvek mind azt célozzák, hogy a ter­melés és gazdálkodás ne csak az egyes kollektívák, hanem az össz iársadalom érdekében hassanak. A vállalatok önállósága és ha­tásköre az új irányítási rendszer­ben jelentősen megnő. Nem kap­nak kötelező tervmutatókat, az árakat bizonyos szférában ma­guk alakítják ki, mérlegelhetik a termelés öszetételének alakítását anyagi érdekeltségük szempont­jából. A beruházások jelentős ré­sze felett saját hatáskörben dön­tenek és az eddiginél közvetle­nebb kapcsolatba kerülnek a vi­lágpiaccal. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy hasonló mére­tű elemző, kalkulációs munka még nem folyt az országban. Az új ötleteknek és kezdeményezé­seknek ilyen szerepe még nem volt, mint a reform bevezetésének időszakában. Sok kedvező jel mutat arra, hogy az új nyereségérdekeltségi rendszer ösztönzői alapján válla­lataink keresik az árualapok szé­lesítésének lehetőségeit, töreksze­nek a választékok bővítésére, a hiánycikkek pótlására. Bővítjük a szocialista országokból szár­mazó cikkek áruválasztékát, s ez egyben ösztönzi a ha­zai ipart is a termékek korszerűsítésére, fejlesztésere. 1968-ban az előző évnek megfe­lelően importálunk fogyasztási cikkeket a tőkés országokból is. A reform előkészítése hatalmas munkát hárított nemcsak az ál­lamapparátusra. hanem az ipari, kereskedelmi és más vállalatok alkalmazottaira, műszaki, gazda­sági dolgozókra egyaránt. Általában elmondhatjuk, hogy e hatalmas feladat lebonyolítása, bár természetesen nem ment zökkenők nélkül, mégis túlnyomó részben elismerésre méltó szerve­zettséggel és rendben folyt. Szólni kívánok röviden fejlesz­tési, beruházási politikánkról is. Elsődleges szempont a fejlődés ütemének gyorsítása A termelő az eddiginél gyorsabban tud reagálni a fogyasztók igényeire Gazdaságirányítási reformunk alapgondolata a tervszerűség és a piac előnyeinek jobb összekap­csolása az eddiginél. A tervszerű gazdálkodás előnyeiről itt nem kell sokat beszélni. Az a tény, hogy míg 1950-ben az európai szocialista országok a világ össz­termelésének csak 18 százalékát adták, 1965-ben már 28 százalé­kát, az a tény, hogy a fejlett tő­kés országokban is egyre inkább téri llódít egy bizonyos fajta ter­vezés, beszédesen bizonyítják a tervgazdálkodásban levő előnyö­ket. Nyilvánvaló az is, hogy ter­vezési, irányítási módszereinket nem tekinthetjük véglegesnek, vagy éppen tökéletesnek, tovább kell fejleszteni azokat. Az a tény, hogy a terveket a jövőben nem bontják le a vállala­tokra és tanácsokra, hogy nincs nagy tömegű tervutasítás, hogy közvetlenné válik a kapcsolat a termelő és a felhasználó között, Fejlesztési politikánkban az I az elsődleges szempont a fejlődés I ütemének gyorsítása, egyensúlyi j helyzetünk javítása. A belső pi - I ac terén. az irányt meg­határozza az a követelmény, hogy a lakosságot mind jobban és [ mind szélesebb választékban elé­gítse ki az ipar. a mezőgazdaság és a szolgáltatások. Figyelembe j kell venni, hogy Magyarország j gazdaságában, az ország méretei- | nél, nyersanyagszegénységénél j fogva, igen jelentős szerepe van j a külkereskedelemnek. Külkeres- i kedelmünk fejlődési üteme na- i gyobb, mint a nemzeti jövedele­mé. s ezért a fejlesztés szempont­jából az export és import színvo- ;! nala nagy szerepet játszik. Kül- ! kereskedelmünk alakulásában különös fontossága van a magyar —szovjet kapcsolatoknak. A szükséges anyagok jelentős részét a Szovjetunióból importáljuk, de nagy szerepe van e viszony­latban a gépek, berendezések és más termékek behozatalának is. A Szovjetunióba irányuló expor­tunk túlnyomó részt feldolgozott ipari termék. Nem kis lehetőségek rejlenek a i kapcsolatok szélesítésében a töb- | bi szocialista országgal is különö- I sen a gazdaságirányítási refor- I mok .során, amelyek következté­ben lehetőség van a hosszúlejára- ; tű egyezményeken belül a válla- i latok közötti kapcsolatok inten­zívebbé tételére. A tőkés országokkal való együttműködésben a beruházási hitelek igénybevétele és a koope­ráció szélesítése terén nyílnak to­vábbi lehetőségek. Az áruforga­lom bővítését e relációban szá­mos ország hátrányos megkülön­böztető intézkedésekkel akadá­lyozza. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítaná a fejlődő országok piacára, amelyek fontossága igen nagy, nemcsak a nyersanyagokat, fogyasztási cikkeket, de a fél- késztermékeket illetően is. Fejlesztési politikánk koncep­cióinak kidolgozásánál mind a belső, mind a külső piac szükség­leteit messzemenően figyelembe kell vennünk. A tervhivatalban az idén kezdődött meg az új ti­zenötéves távlati terv kidolgozá­sa. Fejlesztési politikánkban ki­emelkedő jelentőségűek a köz­ponti nagy beruházások. Az új, induló nagy beruházásokat a fej­lesztési koncepciók alapján kell gondos mérlegeléssel meghatá­rozni, igénybe véve a hitelek és kooperációk útján biztosítható járulékos forrásokat is. Nemcsak a népgazdaság szerkezeti átala­kításában rejlenek azonban nagy tartalékok, de a vállalati gyárt­mánystruktúra javításában is. E tekintetben hasznos következte­tések levonására alkalmasait azok az elemzések, melyek megmutat­ják. hogy a termelés különböző területein a rubel- és a dollár­hozam milyen forintráfordítást igényei. A devizahozam szempontjából a kedvezőbb cikkek termelését növelni kell, a kedvezőtlenekét pedig fokozatosan visszaszorítani. E következtetések levonása kihat az ipar egészének arányaira is. A reform bevezetésével kapcso­latos átmenet során sok problé­mával fogunk találkozni. Fontos feladat a belső piac stabilitásá­nak biztosítása, a hiánycikkek pótlása, a jövedelemszó­ródások. a munkaerőhullámzás figyelemmel kisérése és az ezzel kapcsolatban szükséges intézke­dések megtétele. Javítani kell költségvetésünk egyensúlyát, fel­színre kell hozni a munka jobb megszervezése útján a termelé­kenység növelésében rejlő tarta­lékokat, takarékosabban kell bánni a közületi pénzekkel. Gon­dosan ügyelnünk kell nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyára. Bár a széleskörű reform prob­lémamentesen nem oldható meg. optimizmussal tekintünk megva­lósítása elé és biztosak vagyunk, hogy eredményei nem hosszú időn belül megmutatkoznak. Ta­pasztalhatjuk, hogy az emberek bizakodással várják a reform életbeléptetését és kibontakozá­sát Ez igen fontos és nagy se­gít,séget jelent a kormány szá­mára. A két rendszer közti ver­seny, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek realizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, s keressük azokat a módokat, ame­lyekkel feltárhatjuk a nagyobb lehetőségeket. E gondolatok jegyében javas­lom, hogy az 1968. évi költség- vetést az országgyűlés fogadja el. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja az 1968. évi álla­mi költségvetésre vonatkozó tör­vényjavaslat megvitatását. Elhunyt dr. Novobátzky Károly A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem mély megrendüléssel tu­datja, hogy december 20-án el­hunyt dr. Novobátzky Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, kétszeres Kossuth-díjas akadé­mikus, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanszékvezető egye­temi tanára. Dr. Novobátzky Károly teme­tése december 23-án. szombaton 12 órakor lesz a Kerepesi teme­tőben, a magyar munkásmoz­galom nagy halottai emlékét megörökítő panteonban. Hazaérkezett az ENSZ-küldöttség Mód Péter nyilatkozata Mód Péternek, a külügyminisz­ter első helyettesének vezetésével csütörtökön délután hazaérkezett az ENSZ-küldöttség 22. üléssza­kának első részén jelen volt ma­gyar küldöttség. Mód Péter a repülőtéren nyi­latkozott az MTI. munkatársának: — Az ENSZ-közg'yűlés üléssza­kának munkájáról végleges mér­leget nem vonhatunk, mert hiszen nem fejezte be munkáját, s a le­szerelési bizottságnak lehetőleg március 15-ig jelentést kell be­nyújtania. ami után előrelátható­lag folytatja majd munkáját a közgyűlés. Az ülésszak eddigi munkájáról annyit azonban el­mondhatunk, ha nem is mutathat fel látványos jelentőségű sikere­ket, kisebb eredménye nem is egy született". Az egyik ilyen határo­zat a nukleáris fegyverek haszná­latának eltiltására vonatkozik, s e kérdés további megvitatására szólítja fel a tagállamokat. Jelen­tős továbbá az a határozat is. amely felszólította a genfi lesze­relési értekezlet résztvevőit, hogy a „lehető leghamarabb” folytas­sák az a tomsorompó-.szerződés- tervezet megvitatását. — Végezetül két olyan politikai eredményről is szeretnék megem­lékezni, amely-a szocialista orszá­gok megbecsülését mutatta. Talán időrendi sorrendben: az ENSZ közgyűlése történetébe*; első íz­ben választott olyan vé黫™.;;-el­nököt, aki szocialista órásig dip­lomatája. A másak eredmény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról az ENSZ is egész napos üléssel em­lékezett meg — fejezte be nyilat­kozatát Mód Péter- (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom