Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-16 / 297. szám

1967. december 16. 4 Szómba l A mi dolgunk is Két évve! ezelőtt veraj János elnök ötlete volt, hogy a nagybánhegyesi Zalka Máté Ter­melőszövetkezet állattenyésztésé­ben nőket alkalmazzanak, még a tehenészetben is. Az ötlet bevált. Erről Czibula János brigádvezető a következő­képpen nyilatkozik: — A tehenészetben két női bri­gád van, az egyik egy éve, a má­sik két éve alakult. Egy-egy is­tállóban tizenketten dolgoznak, de egyszerre csak hatan és másna­ponként váltják egymást. Talán ez volt az alapfeltétele annak, hogy nyugodtan dolgozhassanak, mert így minden másnap szabad, s az otthoni teendőket is el tudják látni. A munkájukról csak jót mondhatok. Jobb a férfiakénál, ez az őszinte igazság. A takarmányo­zást pontosan betartják, szorgal­masak és még egyetlen igazolat­lan hiányzás sem volt. Ami pedig a legfőbb, tiszták, gondosan ápol­ják a rájuk bízott állatokat, a fe­jest nyugodtan végzik és szinte gyöngédek. Mosolyogni való, de így van, az állatok megérzik, ki bánik velük szeretettel, türelem­mel. A végeredmény pedig: több tej. Ennek a gazdaság látja hasz­nát, hát ezért vált be a nők alkal­mazása. — Van, aki irigykedik — vág I közbe egy asszony —, de télen, amikor más pihen, mi sárban, hóban, hidegben kijárunk, akkor senki sem akar a helyünkbe jön­ni. — Igaz, minden jó itt, van mos­dó, hideg-meleg víz, pihenőszoba, de azért egy rádió elkelne — mondja Verajné. A többiek élén­ken helyeselnek. Elmondják, hogy ha már ilyen korszerű munkahe­lyen dolgozhatnak, jó lenne áz a kis készülék, hiszen otthon na­gyon megszokták. Csaknem min­denkinek van rádiója és televízió­ja is. Ha már szóba került a tv, könnyű a szórakozásról beszélni. — Mi tavaly vettünk a kerese­temből gáztűzhelyt és televíziót — mondja Drahotáné. — Nagyon szeretem az előadásokat. Mindent megnézek... Sokszor hajnali 3 óra­kor kelek és későn érkezem haza, de azért a televíziót nem szalasz­tóm el. Hogy mi tetszik? Az a film a múltkor: Nem szoktam ha­zudni, az volt a címe, nagyon tetszett.. — Moziba is szeretsz járni, azt is mondd el — így Verajné. — Sokszor megyünk együtt, de én azért a színházat jobban szere­tem. A Jókai Színház minden elő­adását megnézem. Legutóbb a Váljunk el című színdarabot mu­tatták be. Egy pillanatra hangza­var keletkezik, egymás szavába vágva mesélik, mi tetszett a leg­jobban? Színházba, moziba tehát eljárnak és a televíziót is nézik, de amikor az olvasásra, a tanú-, lásra és a világpolitikai esemé­nyekre terelődik a szó, furcsa csend telepszik a kis szobára. Az­tán csak rövid, tömör válaszokat kapunk. — Nem szeretek olvasni, in­kább kézimunkázom... — A Magyar Mezőgazdaságot, a Képes Újságot és a Nők Lapját azért átlapozgatom... — Tanuljanak a fiatalok! Mi már jól kezeljük a fejőgépet... — Repülő csészealjak? Az mi? * HidrogJóhusz, vízvezeték, villanyboyler és fejőgépek.. Rá­dió, televízió, gáztűzhely az ottho­nokban, színházba, moziba járó asszonyok... Hogy tovább lépjenek, az a mi dolgunk is. Kasnyik Judit Műút vezet az állattenyész­tő telepig. Az új és régi kevere­dése furcsa kontrasztot képez kí­vül, és az épületeken belül is. A tompán borús téli tájban fénylőn magasodik a hidroglóbusz, köröt­te új és régi épületek... és tenge­lyig érő sár. Bent éppen elcsitul- a fejőgé­pek zümmögése, befejezték a munkát. A tejkezelőben villany­boyler, hideg-meleg vízzel, de a trágyát kézi erővel, kiskocsikban hordják ki... És az asszonyok? A pihenőszobában csempekály­Mennyezefen az op-art — Á modern otthonban hódít a fénycső Olcsóbb, előnyösebb- Mi a függöny világítás? — Hétféle színárnyalat ha ontja a meleget, s a falra [ a modern fény. Ma már szerte a világon min­denütt bevonult a lakásokba a legkorszerűbb világítóeszköz: a fénycső. Noha általában a mun­kahelyeken, hivatalokban meg­szoktuk, igényeljük is a jobb megvilágítást, az otthonokban még nem találta meg igazi helyét akasztott tükör szinte jelkép: itt nők dolgoznak. Gyalulatlan asztal köré' ülve beszélgetünk. Veraj Andrásné, Drahota Györgyné, Balázs Pálné, Polza Mihályné, Antal Pálné és Zsilák Pálné vannak egy műszakban. Mi­ről is folyhat szó egy ilyen hirte­len összehozott „röpgyűlésen?” — Jó, hogy most van egy kis szabad időnk — kezdi Verajné —, mert egyébként van mit tennünk. Nem könnyű ez a munka, de sze­retem. Különösen a trágyakihor­dás nehéz és ha már ennyire gé­pesítettek mindent, jó lenne fel­szerelni azt a kaparószalagot is... Kiderült, hogy a trágyaki­hordás gépesítéséhez a berendezés már régen megvan, de ott áll ki­használatlanul, nincs, aki felsze­relje. Hogy miért, ezt a telepre velünk tartó brigádvezető sem tudja megmondani. — Különben meg vagyunk elé­gedve — szól most Drahota Györgyné —, a keresetünk jó. Évente átlag 24 ezer forintot vi­szünk haza. A Világítástechnikai Állomás egyik feladata, hogy eligazítást, tanácsot adjon, hogyan kell szak­szerűen alkalmazni a fénycsöve­ket. Bemutatótermükben érdekes megoldásokat láthatunk, vajon miként helyes és esztétikus az építészeti formák és a megvilá­gításuk egybehangolása. Bemutatják azt is, hogy a szín­skála egyes színeire miként hat­nak a különféle fények. így pél­dául a hagyományos izzólámpa mellett a piros színek kissé söté­tednek, a „de Luxe”-fénycső va­lamennyinek eredeti színét adja vissza. Melyek a fénycső előnyei az izzólámpával szemben? A legfon­tosabb: több fényt ad. S noha a beruházási költségei magasabbak, ez bizonyos idő után megtérül, mivel a fénycső élettartama több mint hétszerese az izzólámpáé­nak. Figyelemre méltó előnye az is, hogy kisebb az áramköltsége, s ez ugyancsak észrevehető a villany- számlán. Formája új vonalú, s a 10—12 ra-es szállítószalag és 4-5 tonnás szekérfeidaérleg ÁLLAMI VÁLLALATNAK KÖNYVJÖVÁ- IRÁSSAL, TERMELŐSZÖVETKEZETEKNEK MEGEGYEZÉSES ÁRRAL ELADÖ. MEGTEKINTHETŐ A MEZŐBEGYESI CUKORGYÁR TELEPÉN 829 korszerű lakások modem beren­dezéséhez jobban is illik. Az új lakásokban sok helyütt már nincs központi csillárhely, csak konnektorok a falakon, he­lyi megvilágítási célokra. Bevált módszer, hogy a lakás különböző sarkait funkciójuknak megfelelő­en látják el világítótestekkel. Más-más fényt igényel a tanuló- asztal, a munkasarok, a hangula­tos beszélgető-sarok, megint mást a konyha és a fürdőszoba. Az ott­honi pihenéshez a tompább fé­nyek kellemesebbek is az éles megvilágításnál. A fénycsövek alkalmazásának legkorszerűbb megoldása a füg- gönyvilágítás, vagyis a függöny felső vonalába rejtett fénycső. Ehhez a módszerhez hasonló, ha a fénycsövet nagyobb bútor, példá­ul szekrénysor felső vonala men tén helyezzük el. Az így „takart” világítótestek kellemes, otthonos világítást biztosítanak. Ajánlatos lakásokba a 6x20 W-os, vagy a 6x40 W-os op-art díszítésű állólámpát és mennye­zeti világítótestet alkalmazni. Az Egyesült Izzóban a fénycsövek hétféle színárnyalatban készül­nek. A különféle színárnyalatokat ugyanabban a helyiségben nem előnyös felszerelni. Viszont az izzólámpát, s az F—32-es fénycsö­vet sokféleképpen alkalmazhatjuk együttesen. Például a mennyeze­ten süllyesztett fénycső vonul végig a függöny mentén, s a la kás sarkait, a tanulóasztalt, i dolgozó részt, a tv és rádió kör­nyékét a hagyományos álló- vagy asztali lámpákkal világíthatjuk meg. Ugyancsak az Egyesült Izzóban gyártanak néhány új típusú 40- 100 és 120 W-os fénycsövet, ame­lyekhez majd a Neon- és Fény­csőberendezéseket Készítő és Ja­vító Ktsz dolgozói alakítják ki megfelelő armatúrát. Horváth István ilyen ez a Betongyűrű a i. Amikor felszálltunk a kínai határvárosból, Nanningból, ha­marosan megszólalt a rádió. A pilóta közölt valamit. S már for­dították is több nyelven: — Szíveskedjenek eloltani a fejük felett levő kislámpákat. Kérem, ne gyújtsanak cigaret­tára. Hanoiból kaptuk a jelen­tést, a közelben légiharc folyik. Egymásra néztünk. Mi lesz most? Milyen is ez a 'háború ? Hány­szor merült fel bennem a kér­dés, amikor készültem a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságba. A közel 14 ezer kilométe­res repülőúton volt időm töp­rengeni, hiszen csak odamenet több mint 25 órát töltöttem a le­vegőben. Próbáltam összerakni a 44-es időkből megmaradt emlék­foszlányokat. A bombázásokat, a pusztításokat. De milyen em­lékei lehetnek olyan valakinek a háborúról, aki abban az idő­ben mindössze 5—6 éves volt. — Nézzenek jobbra — közöl­te az útikísérő. — Tőlünk alig húsz kilométerre a vietnami és az amerikai gépek. A ránk tele­pedett sötétségben jól kirajzo­lódtak a lövedékek nyomvonalai, a levegőrakéták tűzcsíkjai. Ez hát a háború? Nem. Ennél sok­kal több. Az amerikaiakat „kitessékel­ték” Vietnam légiteréből. Nem­sokára megjelent alattunk az ezernyi szemével pislákoló Ha­noi. Egy háborús ország főváro­sának repülőtere! Vártam a sö­tétséget, magam elé képzeltem a lefüggönyözött épületek abla­kait, a mécseslángok mellett út­leveleket vizsgáló határőröket. Helyette fényárban úszó, mo­dem épület fogadott. Váróter­mében jégbe hűtött sört és limo­nádét ittak az emberek. Elmond­tam „csalódásomat” To Tuong- nak, a kulturális kapcsolatok bi­zottsága osztályvezetőjének, aki­nek figyelemessége ottartózko- dásom három hete alatt aranyat ért. — Más ez a háború, mint ahogy európai szemmel elkép­zelte. A repülőtér egyébként ál­landó kapcsolatot tart határaink légvédelmével. Már száz kilomé­terről jelzik, ha az amerikaiak közelednek a főváros felé. Mire ideérnek, itt minden sötétségbe borul. Robog gépkocsink a főváros felé. háború... pálma alatt — Ez lesz a szobája — tessé­kel be To Tuong, a Metropol szálló 136-os szobájába. A mennyezeten csaknem másfél méteres ventillátor kavarja a le­vegőt. De ez is csak valamicskét enyhíti a 36 fokos hőséget. Az ágyon moszkitóháló. Enélkül nem lehet aludni Vietnamban. — Ez is állandó kísérője lesz. — A kezembe nyom egy katonai acélsisakot. — Meglátja, nagy hasznát veszi. És még egy: az elemlámpáját készítse ki. Légi­riadó alatt kikapcsolják a vil­lanyt. Az óvóhely a szálloda ud­varán van. Minden nyíl odamu­tat. Jöjjön vacsorázzunk. Órámra pillantok. Éjfél. Oda­haza reggel hat óra van. Miközben lefelé megyünk, jól emlékezetembe vésem: merre mutat a nyíl. Hanoi hajnalban ébred, ami­kor még csak dereng az ég alja. És nem csupán azért, mert — a trópusi országokhoz hasonlóan — a munkaidő a reggeli és az esti órákra esik, s délben népte- lenek az utcák. Itt a háború igényli ezt. A hajnali órákban ugyanis ritkábban bombáznak és Hanoit ébreszti a csengő, a ke­rékpárok tízezreinek csengője. Mert itt is, és az egész Vietnam­ban, a kerékpár a legfőbb köz­lekedési eszköz. Városnézésre indultunk Hanoi régi negyedében. Egyszer csak — mintegy gombnyomásra — meg­bénul az élet. Az emberek le- szállnak kerékpárjaikról, megáll a villamos. Mindenki a várost behálózó hangszórókat figyeli: MÁY—BÁY—MI — amerikai gépek — közli a bemondó. Fel- üvöltenek a szirénák, elnéptele­nedik az utca, a középületek te­tején megjelennek a milicisták. Rohanunk a legközelebbi óvó­hely felé. Az egyik pálma alatti „egyszemélyesbe” dugnak viet­nami kísérőim. Még a betonfedőt is rám teszik, és ők csak aztán keresnek menedéket. Ott kupor­gok a betongyűrűben és várom a fejleményeket. Szerencsére csak felderítő gép jött, néhány perc múlva lefújják a riadót. Az emberek folytatják útjukat, mintha semmi nem történt vol­na. így zajlik az élet Hanoiban csaknem egy éve, amióta az amerikaiak először bombázták a fővárost. Király Ferenc (Folytatjuk) Hajszálvizsgálat a bűnüldözés szolgálatában Az angol bűnüldözés az utób­bi években a nyomozások so­rán a helyszínen hagyott haj­szál analízisével igyekszik fényt deríteni a tettes kilétére. Ki­mutatták ugyanis, hogy a szi­getország különböző vidékeiről származók hajszálának összeté­tele nem azonos. A nyomozás so­rán már az is támpont, ha meg tudják állapítani, hogy a tet­tes az ország mely vidékéről származik. Angol rendőrorvosi laboratóriumok a hajszálvizs­gálatok során a haj csekély mennyiségben jelenlevő eleme­it (klór, bróm, jód, réz, higany, króm, cink stb.) mérik. A haj­szálat neutron-besugárzásnak vetik alá, végül a fenti elemek mennyiségét gamma-spektro­méterrel mérik. Az eljárás ma még koránt­sem olyan biztos, mint pl. a jól bevált ujjlenyomat-rendszer. Az elemek eloszlása egyéb­ként nemek szerint is változik. A hajszálanalízis segítségével 90 %-os biztossággal meglehet állapítani, hogy a hajszál tu­lajdonosa nő vagy férfi. Né­hány jelenség okát azonban még ma sem látják tisztán az angol rendőrorvosok, például, hogy mi az oka annak, hogy az angol szigetország északi részén élő emberek hajszálának a mangántartalma nagyobb, mint a déli lakosoké. Egyébként ez a tényező is támpontot ad a rendőrségnek a tettes szárma­zási helyére. A hajszálvizsgálatnak a bűn­tett elkövetése után néhány na­pon belül meg kell történnie. A módszer — a jelek szerint —, ha nem is önálló, de kise­gítő nyomozási vizsgálat lehet a jövőben, feltéve, ha nem ko­pasz a bűnöző,

Next

/
Oldalképek
Tartalom