Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1967. november 12.

3

Vasárnap

A VII -es számú szövőcsarnok

Tompa tiiHiö'géssé olvad

egybe a szövőgépek működésének ütemes zaja a Pamuttextilművek mezőberényi gyárában. A szövőcsarnokokban egymás szavát alig érti az ember. Wagner Mihálynak, a szövődé vezetőjének a fülét azonban ez egyáltalában nem sérti. Minél nagyobb a zaj, neki annál kellemesebb „zenei élmény.” A hangerőből megállapítja, hogy egy-egy műszakban lesz-e tervteljesítés vagy sem.

A VIX-es számú szövőcsarnok falai még frissek, tiszták, elütnek a többiétől. És mintha a gépek is csendesebbek lennének ... Vagy talán csak én hallom?

— Ügy van. Itt még kisebb hatásfokkal dolgoznak — igazol Wagner Mihály.

Ha elszakad a fonál, lefogy

a vetélő vagy valami hiba keletkezik, automatikusan megáll a gép. A fonalat össze kell kötni, az üres vetélőt kicserélni, a géphibát pedig kijavítani. Aki ért hozzá, 8 gépet is kiszolgál. A kezdő egyet, azt is nehezein. Három hónapig gyakorolhat, közben 6 gépig kell „feltornásznia” magát. Addig 850 forintot kap, aztán pedig teljesítmény szerinti munkabért. Eleinte akkor sem lesz sokkal több, mert egy évnél előbb senki sem válik igazi szövőnővé.

A VII-es számú szövőcsamokot július 1-én adták át, a 60 géphez pedig fiatal szakmunkáslányók és betanított munkásnőik kerültek. Bobály Judit az egyik szakmunkás. A múlt hónapban 1000 forintot keresett, ö maga mondja]

— Nem nagyon büszkélkedhetek az első fizetésemmel, de az is baj volt, hogy vékony szállal dolgoztunk. Most már többet várok.

Egyébként szívesen dolgozik itt, még ha*nagy is a zaj. Megszokta, már fel sem veszi.

Török Györgyné, aki 10 éve szövőnő, 4 éve pedig — ahogy

csak szerencsét próbál, aztán elmegy. A legtöbben azonban a jövőjüket akarják megalapozni a gyárban. Számítani lehet rájuk.

— Ha most a VII-es csarnok dolgozói előtt állna, mit mondana nekik?

— Ahogy máskor is, először azt, hogy figyelmesebben, élénkebben. Ne álljon a gép! A minőségről ennyit: előzzék meg, hogy bármilyen kis hulladék a fonalak közé jusson. Ki lehet ugyan fejteni, de az már vetéskiesést okoz. Lényeges a hulladékcsökkentés is. Ha leesik a csé- ve, vegyék fel, hogy ne piszkolódjon be. Még egy: nálunk 10 perces mozgalom van, vagyis (három műszakban dolgoznak) váltás előtt 10 perccel mindenki bejön és megbeszéli a váltótársával, hogy az egyes gépeknél mire kell ügyelni, milyen hibák fordulnak elő.

Talán a legfontosabbat így lehetne egy mondatba sűríteni: harc a másodpercekért. Ha csak 1 percet áll a gép, átlag 1 centi szövet nem készül el. A fonalszakadást 1 percen belül kell ebhárítani, a vetólőcserére pedig csupán néhány másodperc a megengedett idő. Ennyit elvárnak qz igazi szövőnőktől.

Mikor jutnak el idáig a VII-es számú szövőcsamokban ? Gombkötő László technológus, aki éppen a művezetőt helyettesíti, így válaszol:

— A legtöbben hamarosan. Persze itt a cikkváltozás is nagyobb gondot jelent, mint a többi szövőcsamokban. Eddig vászonárut készítettek, most majd sávoly következik. Nehezebben jönnek bele az új munkába. De akarnak eredményt elérni. Ezért is kapcsolódtak be a jubileumi-mun- kaversenybe. És most már ott tartanak, hogy nem rontják a gyár átlageredményét.

n Pamuttextilmüvek mezőbe-:

nevezik — munkamódszerátadó, megdicséri a kislányt, öt, Sashalmi Józsefnét, Somogyi Ferencnét és még másokat is.

— Szorga'am, figyelem

és szakmai szeretet kell ehhez a munkához — állapítja meg és folytatja: — Sajnos akad, aki

rényi gyárának vezetői nem kis gondot vállaltak magukra 1967- ben. Most az a kérdés: megoldot- ták-e a feladatot? A VII-es számú szövőcsarnokból egyre erőteljesebben kiszűrődő zaj adja meg erre a választ.

Pásztor Béla

Gondot okoz a mélyszántás a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben

Szállítják a

A mezőberényi Aranykalász Tsz-ben legfontosabbnak a búza időben történő elvetését tartották, s arra összpontosították az erő többségét Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt hét végén még 10 hold cukorrépa termése volt -szedeti en, s 70 holdnyi termése vár elszállításra. Ez azonban nem okoz különösebb gondot, mert annyi járművel rendelkeznek,

A DÉGÁZ fiatal vasmunkásokat,

lakatosokat, vizes tűtésszereiőke! azonnal lelvesz

Jelentkezés: Szeged, Pulcz u. 44. sz. Munkaügy. 707

cukorrépát

hogy naponta 9—10 vagonnal tudnak szállítani.

Töretlen volt még vagy holcj kukorica termése is a múlt héten. Kukoricaszár viszont csak mintegy 200 holdon várt betakarításra. A többit 559 holdról silózógépekkel vágták le, részben közvetlen etetésre, részben almozásra ez utóbbit ideiglenes kazlakba rakták a föld végén.

Egyedül a mélyszántás okoz gondot az Aranykalász Tsz-ben. Tavaly is 500 hold maradt szán- tatlanul, s ez bizony az idei elemi károkkal együtt jelentősen csökkentette a termést. A 3160 holdból eddig csak 1600 holdon tudták elvégezni a mélyszántást. Pedig öt SZ—100-as, négy MTZ- és egy DT-traktor állt rendelkezésükre. A baj csupán az, hogy a helyi gépjavító állomás tulajdonát képező négy SZ—100-asból mindössze kettő dolgozik két műszakban. A gépjavító állomás vezetői szerint azért, mert nem tudnak rá embert biztosítani.

Hivatalnok oskodás

vagy a

\

H

uszonkét év után már teljes biztonsággal mérhető, hogy a burzsoá rend bukásával milyen óriási energiák szabadultak' fel. A tőkés-földesúri bilincsektől megszabadult nép képes volt arra, hogy a háború ütötte sebeket három év alatt behegessze. Bár a tőkés-földesúri vészmadarak azt súgták-búgták, hogy negyven, esztendőbe is telik, amíg újjáépül az ország. Ma már az is bizonyos, azért fröcsögtek, hogy kételyt hintsenek el és megtörjék a nép fergeteges akaraterejét, amely tüzet „lehelt” a kihűlt kohókba, az elárvult szántóföldekbe magot szórt, a megbénult vasúti forgalmat újra indította, a folyók fölé hidakat emelt... Amíg a kalapácsot, a csákányt, az eke- szarvát erősebben kellett markolniuk a volt elnyomottaknak, közben el kellett sajátítaniuk a kormányzás művészetét is, hogy a hatalom teljes birtokbavétele után élni tudjanak vele, a nép javára használják a hatalmi szerveket, a gazdasági egységeket, a ■ kulturális intézményeket. Sokszor összefolyt az éjszaka a nappallal, alig akadt szusszanásnyi idő, hogy a hatalomból azelőtt kitaszítottak megbirkózzanak a nap mint nap elébüik bukkanó temérdek bajjal, gonddal. És bámulatos gyorsasággal megtanulták a kormányzás ezernyi csínyját; a begyepesedett burzsoá-födesúri köz- igazgatást alapjaiban fordították meg; s a társadalmi élet egész vérkeringését új irányba terelték. Az addig béklyóba vert szakszervezetekben izmosodott a munkásszolidaritás, s a konyhai-udvari zártságba taszított nők szervezett erővé kovácsolódtak — szövetséget alakítottak. Ezt a pezsgést-forrást a kommunisták pártja táplálta, melynek tagjai ott voltaik mindig, ahol cselekedni kellett és cselekvésre buzdították a többieket is. Akinek nem jutott kocsi vagy bicikli, gyalog ment a szomszéd falvakba is, hogy hitet öntsön a csüg- gedokbe, vagy éppen a feszülő energiát oda irányítsa, ahol a legjobban szükség volt rá.

E

bben a társadalmat formáló pezsgésben-for- rásban váltak a köz- igazgatásnak, a szervezeteknek, az' intézményeknek hozzáértő képviselőivé azok az emberek, akiknek addig nem volt beleszólásuk a dolgok irányításába, kovácsolódtak ki azok az új típusú káderek, tisztségviselők, akik minden erejüket a nép szolgálatába állították, akik a burzsoázia gazdasági, politikai, kulturális uralmának teljes felszámolásáért küzdöttek. S bizonyság rá a nóphatalom rövid története, hogy teljes siker koronázta e küzdelmet. Ez a korszak is bizonyította, hogy a társadalmi fejlődés érdekében meghatározott feladatok megoldása, az elképzelések, tervek megvalósítása az embereken, a kádereken múlt. A sikerek forrása mindig az volt, hogy olyan káderek, hozzáértő emberek vettek részt a legkülönbözőbb munkaterületek feladatainak megoldásában, az elképzelések, a tervek végrehajtásának megszervezésében, akik készek és képesek voltak , a párt, a munkásosztály politikájának megfelelően cselekedni. Ez any- nyit jelent: egy-egy irányító

munkakör betöltéséhez az alkalmasságot az határozza meg, hogy a szocialista társadalmat meggyőződésből igenli-e, minden könép szol

rülmények között hű marad hozzá, megvan-e a szakmai hozzáértése és a rátermettsége a vezető tisztségre.

N

apjainkban ezzel kapcsolatban több meg nem értéssel, félreértéssel lehet találkozni. Már ott kezdődik a meg nem értés, amikor egy- egy embert szegényes ismeretek alapján ítélnek még, ami már eleve gátlója annak, hogy megközelítőleg is valóságos kép rajzolódjon ki róla. Előfordul, hogy egyes szervek képviselői anélkül, hogy helyben tájékozódnának, kijelölnek, kineveznek irányító munkakörbe embereket, s utólag kiderül, hogy „melléfogtak”. Az ilyen baklövéseknek a korrigálása igen sok kárt okoz, hiszen érző emberekről van szó, nem pedig elszórt kövekről, melyeket ide-oda lehet dobálni. S éppen azért következik be az ilyen, mert nem volt bőséges ismeret, s csupán azért vált alkalmassá valaki, mert hallották róla, hogy alkalmas, de érdemileg a helyi szervekkel nem folytattak eszmecserét, s így ítéletük csak felszínes képet tükrözhetett. E felszíni megítéléshez vezet az is, amikor az egyes rendelkezéseket mereven fogja fel valaki, amikor a betűket megrágja' ugyán, de azok szellemére mit sem ad, hiszen fedve van, az előírások szerint jár el. Ilyen történt Békés- szentandráson, amikor a Minisztertanács rendeletére hivatkozva, mely egyes munkakörökre vonatkozóan előírja az iskolai végzettséget, a tíz vagy éppen több éve a tanács apparátusában dolgozót alkalmatlannak minősítették a helyi szervek véleményezése nélkül és érettségi végzettségűt alkalmasnak vettek, aki nevezetesen a társadalmi folyamatokkal vajmi keveset érintkezett, s így kevésbé sem volt ellenőrizhető a szocialista társadalom iránti hűsége, vezetői rátermettsége. Az ilyen káderkiválasztás egyenes következménye, hogy szaporodnak azok, akik csak hivatalnokok, akik nem hivatástudatból intézik az ügyeket. Az igaz, hogy teljes bizonyossággal soha nem lehet választani, hiszen az alkalmasságot végső soron a gyakorlat dönti el, de ha az ismeretek az egyes emberekről gazdagabbak, szélesebb körűek, akkor a tévedés aránya jóval kevesebb. És az is igaz, hogy társadalmi, politikai érdeklődés nélkül nem válhat alkalmassá senki semmilyen vezetői munkakör betöltéséhez.

K

özismert, hogy a személyes kapcsolatok hatása igen erős a káderek megítélésénél, de lehet és szabad, annyira bízni a helyi szervekben, hogy figyelembe vegyék véleményüket. Ha ez élmarad, akkor a „csak felülről” támogatott káder kibúvókat keres, amikor ott helyben valamilyen igényt támasztanak vele szemben, ■ vagy éppen vállrándítással intézi el az ügyet, jelezve, hogy őt fentebb pártfogolják. Az ilyenek nem akkor érzik a biztonságot, amikor körülöttük jól mennek a dolgok, hanem akkor, amikor tetszetősen tudják tálalni dolgaikat. S szinte művészeivé válnak az önmutogatásnak, frázisokkkal körítenek mindent; náluk a hiba is kisebbé válik, mint annál, aki csak a puszta tények ismertetésére szorítkozik. Pedig régi igazság: érdemes azokra az emberekre odafigyelni, akik nem csapriak lármát, mert ez az az ember típus, aki nem képes arra. hogy csillogó színekkel vonja be azt, ami haszontalan Amikor pedig csetoVedni kell amikor érdemileg kell a dolgokat intézni, akkor azt keresi, hogyan lehet megcsinálni. Az önmutoga- tók, a frázisok csillogásába bur- kolódzók pedig inkább azt bizonygatják: ezért, meg ezért nem lehet így, vagy úgy valamit megcsinálni. És csak természetes, hogy mindig mások at, okai ennek. Az lenne a furcsa, ha nem így lenne, hiszen akkor rögvest lepattanna a frázis-máz és láthatóvá válnának a maguk valóságában.

N

em lehet elégszer mondani: a sikerek forrása az, ha olyan emberek vesznek részt a feladatok megoldásában, az elképzelések, tervek végrehajtásának megszervezésében, akik készek és képesek a párt politikájának megfelelően cselekedni. Vajon ilyen aspektusból mérlegeli-e saját feladatát az, aki úgy fogalmaz, hogy azért szükséges így és így csinálni a dolgokat, mert a pártszerv vagy a tanácsszerv vezetője ezt így mondta? Ez teljesen helytelen! A párttitkár, vagy éppen a tanácselnök nem hatalmi pozíciójából fakadóan mond valamit, hanem, mert a párt politikája ezt kívánja. Márpedig minden vezetőnek — lettlégyen műszáki vezető, adóügyi előadó vagy más — lehet és szabad kifejtenie a párt politikáját. A fenti felfogásból olyan érzelmi hatások érhetik az embereket — érik is —, hogy muszáj ezt vagy azt csinálni. A muszáj- érzéseket táplálják azok is, akik megfeledkeztek, hogy élő és érző emberek hozzák létre a javakat, s rideg tómon da tokban adják az utasításokat, de ezek megértetésére már nincs gondjuk. Ezért fordul elő egyes helyeken, mint a Szarvasi Építőipari Ktsz-ben is, hogy tagjainak egy része nem érzi magát tulajdonosnak, hanem csak bérmunkásnak.

Különös felfogás egyesek részéről, amikor munkájukról valaki érdemi megjegyzést tesz, kutatni kezdik: vajon miért haragszik rájuk az illető? Mintha egy tisztségviselőnek tettei magánügyet képviselnének csak. Olyan is tapasztalható, hogy a nyugdíj előtt állók nemigen fejtik ki véleményüket, nehogy veszélybe kerüljön a nyugdíjuk. Ahol így van, ott baj lehet a szabad vélemény- nyilvánítással. Legyen akkor is biztosítva a nyugdíjuk, ha kifejtik gondolataikat! Jelen esetben nem azokra a fecsegő-locsogó „mindentudókra” gondolunk, akiknek nincsenek erkölcsi gátlásaik, akik szemrebbenés nélkül rámondják a fehérre, hogy fekete, a feketére, hogy fehér. Olyanok, mint a kibicek, akiknek semmi sem drága, hiszen nem ők, hanem a játékosok fizetnek. Nem mondható erkölcsi magaslatnak az sem, mint a gyomai iparita- nuló-iskolában, ahol, ha égjük-, másik oktató kifogásolja, amikor valamelyik „inast” pofonnal buzdítanak jobb belátásra, az igazgató nem annyira a cselekményt mérlegeli, inkább az oktatók kapcsolatait firtatja, ami a gyanakvás mérlegét hordja magában.

A kifogásolt jelenségek, esetek mögött rendszerint fellelhető, hogy előidézőik elszakadtak a társadalmi folyamatoktól, behúzódtak a maguk szűk prakticista burkába és leszűkült rálátásuk a dolgokra. Ezeken a helyeken fel kell nyitni a burkokat, hogy kibontakozzanak a készségek, a képességek, hogy a meg nem értések, félreértések eloszoljanak. Ez szükséges ahhoz, hogy a néphatalom történetének lapjaira újabb és újabb eredményeik kerüljenek, hogy a társadalom fejlődését tovább mozdítsuk előre, mert csak ezzel bizonyítható a nép hűséges szolgálata. Mint ahogyan az elmúlt 22 esztendőben is sok ragyogó példáját adták ennek a vezető munkakörökben dolgozó emberek.

Cserei Pál