Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
1967. november 10. 5 Péntek ARMDIÓBMM Séta bölcsökéiként körül Kelta és avar temetők, földvárak várnak feltárásra Békés megyében Az új esztendő régészeti terveiről beszél Juhász Irén régész Tizennégy esztendővel ezelőtt történhetett... Egy fiatal endrődi pedagógus, rajongója a verseknek és a szépprózának, a helyi általános iskola úttörői részére irodalmi kört szervezett, és azt kedvenc írójáról, Móricz Zsigmond- röl nevezte el. Ez alkalommal meghívtak egy költőt is, olvasna fel verseiből. A pedagógus, akit Tímár Máténak hívtak, a kör megalakulását ismertető és méltató megnyitójában lelkes szavakkal beszélt az írott szónak: lírának, regénynek, novellának szépet adó, értelmet formáló erejéről. Ma pedig már ő is azoknak a sorában szerepel, akiknek — és műveiknek — a megismertetése, megszerettetése érdekében annak idején szülőfaluja iskolájában a Móricz Zsigmond Irodalmi Kört szervezte. Tímár Mátét, József Attila díjas írónkat, a Majoros Ádám krónikája és más regény, novelláskötet, útirajz ismert szerzőjét nem kell külön bemutatnunk. Ellenben a falurádió jóvoltából, hétfőn reggel, a Séta bölcsőhelyem körül című adásban ő mutatta be, Kispista Istvánnak, a népszerű faluriporternek a közreműködésével Endrődöt. No nem is annyira a községet a maga házaival, utcáival, hanem — az 50. évforduló hangulatában — ennek a mozgalmas politikai múltú helységnek ilyen aspektusé arculatát. Mindazok, akik az ünnep, a pihenőnap ellenére már reggel fél nyolckor bekapcsolták készüléküket — Békés megyében éppen az endrődi adás miatt bizonyára sokan — elsőkézbeliektől hallhatták a helység történetét, múlt és jelenbeli életét. Az öregek közül megszólalt Majoros Elek bácsi, azoknak a helybélieknek a képviselője, akik régen a nyomorúság miatt vették nyakukba a , tarisznyát, s indultak „világot látni”. Megszólalt a 99 esztendős Tímár Imre bácsi, aki annak örvend, hogy még jól bírja magát és Vaszkó Mihály elv- társ, aki Bajcsy-Zsilinszky Endrének volt emberi és politikai kenyeres társa. Felidézték az endrődi sortűz borzalmait, azt is megtudhattuk, hogy a színész Rózsahegyi Kálmán is idevaló volt, innen hozta magával ízes magyar nyelvezetét. A riport értéke volt, hogy az író édesanyjának és más falusi aszonynák, embernek a megszólaltatásával, a mindennapok munkagondjait, családi örömeit is beleszőtték a visszaadott eseményekbe. Kedves kicsengésűvé tette mindezt népdalok énekelteté- se és a fiatalság megszólaltatása. Fajtáskorú lányok, fiúk beszéltek derűs mindennapjaikról. H. R. Emlékkönyvet adott ki a battonyai gimnázium és szakközépiskola A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik, cs a Battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközép- iskola fennállásának huszadik évfordulója alkalmából a tanintézet emlékkönyvet jelentetett meg. Az emlékkönyv értékes tanulmányai közül kiemelkedik Takács László: Egy iskola „férfi kora” címmel írott dolgozata, melyben a gimnázium és szakközépiskola történetét vázolja fel; Heszler József: A gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek fejlődése szakközépiskolánk történetének tükrében című dolgozata, melyben a szerző történeti visszapillantást nyújt a gyakorlati oktatás kialakulásáról, feltételeinek megteremtéséről. A továbbiakban az Iskola és társadalom rovatban Aranyi Sándor: Iskolánk társadalmi kapcsolatai, a Hagyomány rovatban Takács Lászlómé ■ Iskolánk névadója Mikes Kelemen című írásait közli az emlékkönyv. Figyelemre méltó Szilágyi Lajos felvételekkel illusztrált tanulmánya az élő idegen nyelvek korszerű oktatásáról. Az emlékkönyvet Németh Lajos: Mozzanatok az iskola életéből című munkája zárja, mely az 1966/67-es tanév történetével ismerteti meg az olvasót. Az ezer példányban megjelent, kilenc ív terjedelmű emlékkönyv a Békés megyei Nyomdaipari Vállalat gyulai telepén készült. Alig múlik el hét, különösen tavasszal és ősszel, hogy ne érkezne hír valahonnan a megyéből: többezeréves korsókat, csontmaradványokat találtak. Az ekevas sokszor ritka régészeti kincsek nyomára vezet, így volt ez néhány éve Csárdaszállás környékén, ahol középkori falu romjai kerültek napfényre, később Csabaesűdön, ahol egy korsó ezüstpénzt találtak, vagy Békés- sámson határában, ahol a környéken egyedülálló kelta temetőre bukkantak. — Több tucat bejelentés érkezik évente — mondja Juhász Irén régész, aki a gyulai múzeumiban kapott íróasztalt, de az egész megye régészeti munkáját irányítja. — Ezek között sok az írásbeli, a múzeum barátai, a történelmi múlt iránit. érdeklődők kötelességüknek érzik, hogy mindentől pontos tájékoztatást adjanak. így kezdtük meg, majd folytattuk az Orosháza melletti avar temetők feltárását, és szóbeli bejelentés nyomán végzünk majd leletmentést Pusztaföldváron, ahol egy középkori földvár, település és temető vár feltárásra. A bejelentések és a már megkezdett ásatások alkotják az 1868-as régészeti terveket. A tervben sok érdekes és izgalmasnak ígérkező ásatás szerepel. — Elsőnek a békéssámsóni Er- dóházi-halmon már hatodik éve tartó, állandó leletmentést említem, ezt 1968-ban is folytatjuk. Az idén hat újabb sír került itt elő. Ástunk az orosházi Dénes- ,féle téglagyár környékén, és a Béke Tsz földjén, ahol avar és késő-avar sírokat találtunk, igen gazdag mellékletekkel. A jövő évi tervek között a téglagyári avar temető és a Béke Tsz földjén talált késő-avar temető teljes feltárása szerepel, erre mintegy 35 000 forintot szeretnénk fordítani. A két temetőben 300 sír lehet, reméljük, értékes és a korra jellemző mellékleteket találunk ezekben a sírokban is. Ojszerű feladat lesz a sarkadi IX.—X. századi földvár megásása. A terepet bejártam, a köralakú földvár még mindig jól kivehető. Az elgondolás szerint előkészítésként és tájékozódásul egy hosszanti kutatóárkot húzunk a földvár te- ! rületén; az így kapott metszet a munkálatok további megszervezéséhez szükséges. Az állandó és gyors leletmentés természetesen 1968-ban is feladatunk lesz, éppen ezért minden bejelentést szívesen fogadunk és várunk — Pécsi rajztanár békéscsabai tárlatára készül Lapunkban már többször bemutattuk Takács Dezső pécsi rajztanár műveit. A fiatal pedagógus harmadik önálló tárlatát december 2-án nyitják meg Pécsett, ez alkalommal a legújabb grafikai anyagával jelentkezik. Á kiállítás képeit — a tervek szerint — Békéscsabán is bemutatják a jövő év áprilisában. Jól nézel ki! vásért, a késésért, még a vídia töréséért is. Ha nem kapkodással kezdi a napot, bizonyosan nem történik meg a baj... Aztán azért is igaza van Ács Ferinek, mert végeredményben nemcsak szakmai oktatója ennek a gyereknek, hanem nevelője, akitől még emberséget is tanulnia kellene a fiúnak. Eszébe ötlött az idő, amikor ő volt inas, ahogy akkoriban nevezték. Nehéz volt az élete, nehéz a munkája, és tálán emberré sen: ''ált volna, ha nem olyan mester tanítja, mind Dénes Pista bácsi. Egyszer sem ütötte meg. pedig akkortájt egy-kettőre repült az inasgyerekre a pofon. — Hej Pista bácsi. Dénes Pista bácsi!... Hányszor ültette maga mellé ebéd közben és míg ették a zsíros kenyeret, beszélgettek az életről, a jövőről... Egyszer történt csak, hogy a művezető igaztalanul összeszidta, de Pista bácsi ahhoz is odament és magyarázatot kért. Pedig nagy ember volt akkoriban a művezető és akár mindkettőjüket az utcára tehette volna... Persze az is igaz, hogy ő sohasem volt tiszteletlen a mesteréhez. Ez a kölyök meg lám, kinevette. Vagy talán nem is nevette ki. csak nem tudta kuncogás nélkül megállni az esetet? Mindegy. Történt tiszteletlenség vagy sem, az a hirtelen pofon elmaradhatott volna. Súlyosan, terhesen rohantak a percek. Az önmagával vitatkozó Horváth lassan rádöbbent, hogy tulajdonképpen nemcsak a tanulógyerek, hanem a saját embersége ellen is vétett. Nem törődve azzal, hogy né- hányan esetleg kinevetik, Acs Ferihez lépett: — Hogy úgy mondjam, igazad volt... — kezdte lassan, szinte dadogva. — Magam sem tudom, hogyan történt az egész... És az a kölyök hova a fészkes fenébe futott?... — Biztosan ott lesz a műhely előtt. Aztán meg ne nekem, hanem neki magyarázd meg, miért kapta a pofont — válaszolt komolyan a szomszéd, de tekintetéből látszott, hogy nem neheztel már az öregre. A tanulógyereket valóban ott találta Horváth a műhely bejáratánál. Vállát a falnak döntve állt az ajtó mellett és féllábát egy rozsdavont vasdarabon pihentette. Arca vörös, szemei nedvesek voltak. Látszott, hogy az arculcsapás fizikai fájdalmánál erősebben érintette a megszégyenítés. — Idefigyelj, fiam — szólalt’ meg csendesen, bizonytalan hangon az öreg. — Felejtsd el, ami történt. Hibáztam, elismerem... De a kutya teremtésedet, ne vigyorogj mégegyszer a képembe, ha dühös vagyok... Az idős esztergályos és fiatal tanítványa egymás mellett, lassan ballagtak a gép felé. Innen is, onnan is, kíváncsi tekintetek figyeltek rájuk. Acs Feri arcára visszaült a csipkelődő mosoly, de amikor pillantása találkozott az öregével, egyetértőén rábólintott. Horváth kicserélte a törött kést, kezébe vette a munkára váró darabot és hirtelen gondolva egyet, a fiúnak nyújtotta: — Nesze gyerek, fogd a gépbe. Hadd '"ssam, egyedül megcsinálod e ’ Kovács András Tiukzemh Csaba, a nagy chéf, egy tündökletes reggelen hivatali birodalmába ballagott az utca forgatagában. E szokatlan tettére, mármint a gyalogszerrcl történő ballagásra, kocsija állapota kényszerítette. Szembetalálkozott Vatzak Ferdinánd könyvterjesztővel, aki így köszöntötte: — Ah, kedves Tiukzemh úr, van szerencsém, milyen jól néz ki! — No persze, persze, de ne haragudjon, sietek. Sürgősen távozott, nehogy Vatzak úr könyveket sózzon a nyakába. Tiukzemh Csaba irtózott a könyvektől, mert — ugyebár —minek költött volna pénzt olyasmire, aminek soha semmi hasznát nem vette. Ellenben Vatzak úr köszöntése felzaklatta. „A nyomorult” — meditált füstölögve — „nagyon jól tudja, milyen beteg vagyok. Mégis azt mondja, jól nézek ki. Mi a célja a hazugsággal? Az éberségemet akarja elaltatni. Bizonyára kinézett már nekem egy koporsót és készíti a gyászbeszédét, amelyet a síromnál akar elmondani. Es miért mindez? Talán''mert az öccse, Vatzak Tódor, a helyemre pályázik? De én egyszer s mindenkorra tönkreteszem. Jól nézek ki? No majd én megmutatom nektek, mire képes az, aki — jói néz ki!” Es ebben a pillanatban találkozott Biceged Timót „felsöfárummal”. Rögvest lekapta fejéről a kalapját, előkelőén meghajolt és úgy tett, mintha valami piszkot akarna odébb söpörni a járdáról a fejfedőjével. ' — Maga az, Tiukzemh? — szólt a „felsőfórum”. — Hohó. de milyen rosszul néz ki? Beteg? Sebaj, majd meggyógyul. De ne haragudjon, sietek. Phő, igazán rosszul néz ki... Biceged Timót sietvést odébb állt, mert szégyenkezett. Sőt: rühölődött. Nem szerette ugyanis, ha kocsi nélkül látják, gyalog, a járdán tipródni. Kocsiját viszont, rokoni látogatás céljára, odakölcsönözte a titkárnőjének. — „Mit tetszett mondani, tisztelt uram? — háborgott Tiukzemh. — Rosszul nézek ki? Ohohó, hiszen csnt tanok az egészségtől, tetterős vagyok, s éppen ma fogom kitörni Vatzak Tódor nyakát! Alid, ön — tisztelt uram — attól fél, hogy kitúrom az állásából és én ülök a helyébe. No jó. Ha rosszul né- i zek ki, akkor a napjaim meg vannak számlálva. Sietnem kell. Még ma elküldöm bizalmas feljegyzéseimet az ön gyalázatosságairól a felsőbb-felsőfórum- nak. Majd én megmutatom önnek — ki néz ki rosszul!” Burgonja Balázs legeslegfelsőbb személyzetis kavargóit elő a tömegből. Egymásba botlottak. Tiukzemh zavartan hallgatott, mert nem tudta, miféle jelzőt biggyesszen a megszólítás után. Villámgyorsan végigvágtatott agyán a többféle lehetőség. Rendkívüli teljesítményekre képes minden agyvelő, ha szorongatják. Tehát: „Ha csupán any- nyit mondok, hogy Burgonja — ez bizalmaskodás?” — gyötrődött Tiukzemh. „Elvtársnak nem nevezhetem, mert bár neki is vannak elvei, nekem is, de ezek nem társak. Nevezzem úrnak? Ezzel megsérteném. Ne nevezzem senkinek? Ez illene rá, de kitörné miatta a nyakamat. Eh. talán nem veszi észre a dilemmámat és mond valamit, mielőtt eleszi mellőlem a fene.” Burgonja valóban mondott valamit. Ezt: — Szép a reggelünft, igaz? — Szép. — Remélhetőleg holnap is szép lesz, nemde? — De bizony, de; de, de ... Amint Burgonja eltűnt a tömegben, Tiukzemh arcát elöntötte a düh pírja: „Se azt nem mondja: jól nézek ki, se azt: rosszul nézek ki. Az időjárásról beszélt, tehát levegőnek nézett. Semmi vagyok neki. Nem létezem a számára. Majd én megmutatom. Még vannak emberek, hála istennek, akiket mozgósítani lehet... Majd én megszervezem azt a közös beadványt: Burgonja nem méltó a hivatalára .. Tiukzemhet a hivatalában levél várta. Leváltották, alacsonyabb beosztásba áthelyezték. Az asztalára borulva felzokogott: — Most aztán jól nézek ki!... Földes Mihály mondotta Juhász Irén régész. A Körösök völgye számos népnek volt kedvelt lakóhelye. A békési földek sokat mesélnek elmúlt körokról, az itt élő emberek szokásairól, kultúrájáról. Juhász Irén nagy ambícióval igyekszik pótolni azt a hiányt, hogy évekig nem működött ré- ! gesz egyetlen múzeumban sem. Miniatűr kiállításokat rendez, j Orosházán, Gyulán és legutóbb j Békéscsabán adott válogatást a | múzeum régészeti-kerámiáiból. Tevékenységéhez azonban nélkülözhetetlen az. hogy mindig, minden felszínre bukkanó leletről értesítést kapjon. Nem panaszkodik: jönnek a bejelentések írás- ; ban, szóban, és számára mind j fontos, egyet sem hagy intézkedés nélkül. Reméli, hogy az uj esztendő sok , érdekes lelettel gazdagítja majd az ezen a tájon, élt emberek, né- j pék történelmét. S. E. 4z Ifjú Zenebarátok hangversenyein is fellép a Napsugár Bábegyüites A KPVDSZ Napsugár Báb- együttes november 6-án az Országos Filharmónia, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya rendezésében megkezdte szerepléseit az Ifjú Zenebarátok hangversenysorozatban. Ezen a napon három helyen: Füzesgyar- maion, Szeghalmon és Körösla- dányban tartottak előadást. További programjukban november 12-én — szintén az Ifjú Zenebarátok hangverseny-sorozatában — gyulai, sarkadi, eleki és kétegy- házi fellépés szerepel, november 18-án és l9-én pedig a pécsi bábfesztiválon, majd november 26- án a televízió gyermek bábfesztiválján ad műsort a bábegyüttes.
