Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
tSH>7. november 5. Vasárnap Kádár János beszéde Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) szerré fejlődött. A Szovjetunió a leghatalmasabb támasza a szocialista országok népeinek, a függetlenségért harcoló nemzeteknek, minden haladó törekvésnek, a világháború megakadályozásáért, a tartós békéért küzdő embereknek. A kizsákmányoltak és elnyomottak, az igaz ügyért küzdő emberek reménységgel, bizalommal fordulnak Moszkva, a most ötvenéves Szovjetunió felé. Kedves Elvtársak! A magyar nép, mint igaz barátjára és hatalmas szövetségesére tekint a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság népeink legjobbjainak a szocializmusért közösen vívott harcaiban született, erősödött; eszméink, érdekeink, céljaink azonosságán alapszik és örök időkre szól. Barátságunk a szovjethatalom szüküldetése a világ békéjéért, a tár- I ben még egyszer szívből sok sd- sadalmi haladásért, az emberek kert kíván a Szovjetunió párt- és boldogulásáért folyó imperialistaellenes szabadságharc élén haladni, azt minden haladó erővel szoros egységben vezetni. Ez a feladat mindenekelőtt azt követeli tőlünk, hogy fáradhatatlanul munkálkodjunk a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista egységének további erősítésén. A kommunista és munkáspártok ma a legkülönbözőbb viszonyok között harcolnak, dolgoznak. Az osztályharc az egyes országokban eltérő módon folyik, a körülmények sokfélék, s ezeknek megfelelően minden kommunista pártnak önállóan kell kidolgoznia és meghatároznia politikáját. Pártjaink döntései, népünk érdekeinek hű szolgálata mellett meg kell, hogy feleljenek a szocialista letésének időszakában kezdődött, l országok, a nemzetközi munkásakkor, amikor a magyarok tízez rei fegyvert ragadtak és a polgárháborúban a Vörös Hadsereg, a partizánosztagok soraiban harcoltak az ellenforradalmárok és intervenciósok ellen. Követve a szovjet példát, hazánkban 1919- ben kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A szovjet hadsereg a második világháború harcaiban 1945-ben kiűzve a Hitler- fasiszta megszállókat Magyarország területéről, felszabadította hazánkat, népünket. Abban, hogy ma a magyar nép szabad, s a szocialista társadalmat építi, a legszebben mutatkozik a Szovjetunió sokoldalú, internacionalista segítsége, a magyar—szovjet barátság eleven ereje. Kedves Elvtársak! Barátaim! A Magyar Népköztársaság dolgozó népe szocialista tervei megvalósításán munkálkodik; bizakodva tekint a jövőben. Nemzetközi síkon politikai és erkölcsi kötelességének tekinti a haladó törekvések támogatását, a népek barátságának előmozdítását, a béke védelmét és megszilárdítását. A külpolitikában építünk arra, hogy a szocializmus, a haladás erői szakadatlanul növekednek, de szembe kell néznünk azzal is, hogy jelenleg a világ új és veszélyes kihívásokkal is kénytelen számolni. Az imperialisták a forradalmi mozgalmak és szabadságtörekvések elfojtására, haladó kormányok megbuktatására, a gyarmati sorból alig kiemelkedett ázsiai és afrikai országok leigázására törekszenek. Vietnami testvéreink példátlan bátorsággal és elszántan harcolnak az amerikai imperialisták évek óta folyó véres agressziója ellen. Közel-keleten új háborút robbantottak ki, hogy megdöntsék az imperialistaellenes arab rendszereket. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy az imperialistáik meg-meg- újtdó támadásaival szemben ösz- szefogjanak a világ összes haladó, antiimperialista erői. osztály, a népek amtiimperialista szabadságharca közös érdekeinek is. Kedves Elvtársak! Az internacionalista magatartásban nagyszerű és követendő példa számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép ötvenesztendős helytállása. A állami vezetőinek, minden kommunistájának. Boldogságot, békét kívánunk a testvéri szovjet népnek, a forradalom győzelmének ötvenedik évfordulója alkalmából. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom! Éljen a Szovjetunió és lenini kommunista pártja! Éljen örökké a magyar—szovjet barátság! Éljen, diadalmaskodjék a kommunizmus, a béke! Az ünnepi ülés folytatása A magyar küldöttség vezetőjének beszéde után Kunajev, a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Mzsa- vanadze, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Véli Ahundov, az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottsá. . .................................. I ganak első titkára, Joszip Broz s zovjet nép vallatta es híven be- ... . . . . ..... . Tito, a jugoszláv allami es parttoltotte az úttörő szerepét a szocializmus, a kommunizmus építésében; mindvégig példásan eleget tett internacionalista kötelességeinek minden téren. A szovjet nép ma is elsőként és a legnagyobb segítséget nyújtja nemcsak a szocialista országok népeinek, hanem az összes haladó erőknek, az imperializmus ellen küzdő minden népnek. A Szovjetunió eredményeit hosszasan lehetne felsorolni, s ha egy szovjet ember visszapillant a küldöttség vezetője, Antanasz Sznecskusz, a Litván Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Nicoale Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Dang Tran Thi, a DNFF Központi Bizottsága elnökségének tagja, Ivan Bogyul, a Moldvai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, Lapigin vezérőrnagy, a Kantemi- rovkai páncélos gárda hadosztálymegtett útra. ha az eredményekre, parancsnoka szólalt még fel gondol, csak büszke lehet nazá já- ra, népére. De a legnagyobb dicsősége a szovjet népnek az, hogy bár kegyetlen megpróbáltatásokat, kellett kiállnia és zászlaját sokszor szaggatta ellenséges golyó és bőven áztatta vér, ez a zászló mindig magasan lobogott, nem hanyatlott le sohasem. A szovjet zászló ma, a forradalom ötvenedik esztendejében magasabban leng, mint valaha és mutatja az egész emberiségnek a szebb jövendő felé vezető utat. Elvtársak! Kedves Szovjet Barátaink! A szovjet nép ötven esztendőn át hallatlan nehézségeket leküzdve és világra szóló győzelmeket aratva, rendületlenül ment előre maga választotta útján. Eközben az ellenség szakadatlan támadásai kísérték és ingatag barátok is okoztak csalódást. De a szovjet nép érezze mindig, mert ez a fontosabb, hogy hazájának nevét a dolgozók mindenütt a szívükbe zárták, azt tisztelet övezi, a világ ! minden jobb jövőt kereső népe és I tisztességes embere vele van, és szombat délelőtti ünnepi ülésszakon. Délután folytatta munkáját az ülésszak, majd Brezsnyev záróbeszédében köszönetét mondott azokért az elismerő szavakért, amelyeket a felszólaló külföldiek az első szocialista állam sikeredről, nemzetközi jelentőségéről mondtak. (MTI) Egy hét a világpolitikában Az 50. évforduló eseményei— Diplomáciai tárgyalások a Közel-kelet ügyében — Johnson konok — Zsoldostámadás Kongóban Októberi hét — így jellemezhetők a legtalálóbban az elmúlt napok eseményei. A világ szeme, figyelme a születésének 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunió felé fordult. Ellenség és jóbarát, az emberi haladás hívei és ellenzői — ki-ki világnézetének és beállítottságának megfelelően, nem vonhatta ki magát a nagy esemény hatása alól. A világsajtó elemző és méltató cikkekben, képekben, színes riportokban foglalkozott a Szovjetország félévszázados fejlődésével. Nyilatkoztak, cikkeket írtak a testvérpártok vezetői, polgári politikusok, állam- és kormányfők Nyugaton és Keleten egyaránt. Még az olyan komrou- nistaellenességükről közismert világlapok, mint az amerikai Newsweek és New York Times, vagy a svájci nagytőke lapja, a Neue Züricher Zeitung is terjedelmes írásokban, képekben foglalkozott a Szovjetunió eredményeivel, az 1917-es orosz szocialista forradalom világtörténelmi hatásával. A közel-keleti konfliktus megoldására egész héten fokozott diplomáciai tevékenység folyt az ENSZ székhelyén» A szovjet képviselet a nagyhatalmak képviselőivel a világszervezet közel-keleti megbízottjának feladatairól tárgyalt. Közben a Biztonsági Tanács tíz nem állandó tagja háromtagú bizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy igyekezzék olyan kompromisszumos megoldást találni, amely a Biztonsági Tanács valamennyi tagja számára elfogadható. A bizottság végül is kénytelen volt fáradozásait feladni. Az ügy tehát ismét a BT állandó tagjai elé kerül. A Pravda hírmagyarázója rámutat, hogy a közel-keleti válság fő kérdése az izraeli csapatok kivonása az általuk megszállt területről. A Biztonsági Tanácsot egyébként előreláthatóan a jövő hét elejére összehívják a közel-keleti kérdés újabb megvitatására. Az imperialista agresszió másik gyújtópontján, Vietnamban az amerikai kormány változatlanul elutasít minden békés kezdeményezésre vonatkozó javaslatot. Johnson elnök rögtönzött sajtó- konferencián ismét kijelentette, hogy meggyőződése szerint az Egyesült Államok „az egyedüli helyes politikát” folytatja Vietnamiban. Hangoztatta, hogy a kormány politikáját ért bírálatok és tüntetések ellenére tovább folytatják a VDK bombázását. Azt állította, hogy az Egyesült Államok Vietnamban „korlátozott célokat” követ, s nem akarja a háborút más területekre kiterjeszteni. A VDK éles hangú nyilatkozatban ítélte el az amerikaiak légi kalóztámadásait. A nyilatkozat rámutatott, hogy az amerikai repülőgépek Hanoi és Haiphong bombázásakor lakott területekre dobálják le bombáikat és — ami különösképpen barbárnak mondható — a legsűrűbben lakott utcákra úgynevezett golyósbombákat szórnak. A VDK ellen folyó amerikai romboló háború — hangoztatta a nyilatkozat — rendkívül súlyos eszkalációs lépés, amelynek célja, hogy a dél-vietnami kudarcokat takarja. A hét eseményeinek krónikájához tartozik még, hogy Portugál- Angola területéről idegen nemzetiségű zsoldosok lépték át a kongói határt és két oszlopban Kolwezi bányaváros felé nyomulnak előre. Az UPI hírügynökség kinshasai tudósítója szerint a fehér zsoldosok szorongatott helyzetben levő bukawui társaik felmentését vették tervbe, akik augusztus 8-án foglalták el a várost. Mobutu köztársasági elnök nyilatkozatában teljes egészében Portugáliát tette felelőssé a Kongót ért támadásért és bejelentette, hogy az ügyben a Biztonsági Tanácshoz fordult. 50 éve» a »%ovjethataíom Útban az osztály nélküli társadalom felé Iita: Sík Endre Szovjetunió ötvenéves törA nemzetközi munkásosztály j vele lesz a jövőben is. forradalmi pártjainak, a kommu- Küldöttségünk a magyar kom- nistáknak megtisztelő történelmi I munisták és a magyar nép nevéVilágra szóló sportteljesítmény az évforduló tiszteletére Schirilla Györgyöt a szovjet lapok „szuper marathoni futó” névvel tüntették ki. A Vasas sportolója elmondta az MTI tudósítójának, hogy a Budapest—Moszkva 2200 km-es táv teljesítése nem volt könnyű feladat, de sikerült leküzdenie a nehézségeket. Különösen a nagy futás 2. és 3. napján volt nehéz a táv megtétele, mert Kenderesnél, illetve Hajdúszoboszlónál 30 fokos hőségben elég lassan fogytak a kilométerek. Ugyancsak nehéz volt a Ivovi szakasz is, amikor a napi 60—70 km-es átlag helyett csupán 16 km-t tudott megtenni. Érdekes viszont, hogy a Kárpátokban viszonylag könnyen ment neki a futás, bár erre kémény hegyi edzésekkel készült. Egészségi állapota szinte egyáltalán nem sínylette meg a megerőltető versenyzést, közérzete végig kitűnő volt. A Budapest—Moszkva közötti i táv lefutása bizonyos értelemben | „ősbemutatónak” számít. A sport- j történelemben ugyanis ilyet még j nem ismernek és a legnagyobb j teljesítmény eddig az volt, hogy i Párizs és Strasbourg között a 635 1 km-t többen megtették. | szolgái az egész világ számára, de valamennyi közül legnagyobb: az ellentétes osztályok teljes eltüntetése. A szocializmust megelőző társadalmi formációkban az állam osztályállam volt, amelyben ellentétes érdekű osztályok álltak egymással szemben, mint uralkodó és elnyomó osztályok. A Szovjetunió azzal, hogy az elnyomó osztályokat felszámolta, ezeket az osztályok közti alapellentéteket kiküszöbölte. A tőkés, a földesül- és a kulák eltűntek. Ugyancsak eltűnt a különbség a burzsoá és a munkás származású értelmiség között. Ma is vannak osztályok a Szovjetunióban. Megmaradt két osztály: a munkásosztály és az egységes osztállyá vált parasztság. A szovjet állam e két osztály szövetségén nyugszik. E két osztálynak is vannak eltérő érdekei, de alapvető ellentét nincs köztük, s a Szocialista állam, amely a munkásság és a parasztság szövetségére épül, mindent megtesz, hogy ezeket az eltérő érdekeket egyeztesse, azok összeütközését elsimítsa. Ennek eredményeként ezek az érdekkülönbségek fokozatosan összébb és összébb zsugorodnak, és végeredményben el fognak tűnni. Amilyen mértékben eltűnnek a munkásság és parasztság közti érdekeltérések, (amilyen mértékben csökken a különbség ipar és mezőgazdaság, város és falu között), olyan mértékben halad plőre a Szovjetunió az osztálynélküli társadalom, s ezzel az állam elhalása felé. H ogy a falu és a város, a mezőgazdaság és az ipar közötti különbség eltűnése folyamatban van, arról tények és számok beszélnek. Azzal, hogy az egyéni kis- és középparaszt gazdaságok helyére mezőgazda- sági termékeket előállító szocialista nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) léptek, az ipar és a mezőgazdaság, a falu és a város közötti különbség alapvető okát sikerült kiküszöbölni. A falu politikai és kulturális elmaradottságának fokozatos felszámolását pedig a szovjet állam következetesen kiépített demokratikus rendszere (milliók bevonása az államigazgatásba), illetve , a kulturális forradalom behatolása a falvakba (az írástudatlanság teljes felszámolása. falusi iskolák, kórházak, könyvtárak, filmszínházak stb. ezreinek létesítése) — és mindkét vonatkozásban: a párt politikai és kulturális nevelő munkája — biztosítja. A szovjetállam a munkásosztály átmeneti hatalmi szerve, amelynek végső célja: elérni önmaga feleslegessé válását. Az állam elhalásának két előfeltétele van: egyik a kapitalista környezet eltűnése, másik az osztályok eltűnése. A kapitalista környezet eltűnése történelmi szükségszerűség, amelyet siettet az a tény, hogy a szocializmus egyre több országban jut győzelemre és szilárdul meg. A kapitalista rendszer végső összeomlása azonban csak saját belső ellentmondásainak eredményeként, belülről következhet be. Az állam elhalása másik előfeltéte-1 lének megteremtése — az osztályok eltüntetése — a szocialista állam feladata. Az osztályok eltűnéséhez azonban nem elég az érdekeltérések kiküszöbölése, mert az eltérő érdekek kiküszöbölésével nem tűnik el azonnal a különböző osztályok évszázadok alatt berögződött különböző osztálv- gondoikodásmód ja. A lét meghatározza ugyan a gondolkodást, de a gondolkodás megváltozása csak késve követi a létviszonyok megváltozását. Az osztály-mentalitás helyére
