Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

a megyei pártbizottság ts a megyeí tanács lapja 1967. NOVEMBER 29., SZERDA Ara 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM Megbecsülést emberi „Terített asztal meSJett job­ban Élik az étel. A prémium, az anyagi elismerés is rangosabb, több örömet jelenít, ha nem ügy­viteli aktus csupán”. — „A rend­szeresen premizál talk köre ös­szeszűkült, ezt csak helyeselni tudom, azt is, hogy ma már a legtöbb vállalatnál, intézmény­nél a vállalati vezetők és a szak­szervezet közös egyetértésben meghúzta a jutalmak alsó hatá­rát — például nálunk 300 fo­rintnál kevesebbet nem oszta­nák —, de azt már kifogásolom, hogy a „Kiváló dolgozó” okle­vél és kitüntetés szinte az egyet­len kivétel, amelynek elbírálása a termelési tanácskozáson nyil­vánosan történik”. „Munkatár­saim gyanakvóan néztek rám, amikor legutóbb megjutalmaz­tak, mert úgy érezték: ők is haj­tottak, amikor kellett, és senki nem mondta meg nekik, hogy akkor miért éppen engem illet csak elismerés.” Szakszervezeti taggyűléseken, termelési értekezleteken készí­tett jegyzeteimből származnak ezek az idézetek. Van bennük vafemi közös, amire időszerű odafigyelni. Lehet, hogy csak személyes becsvágy, hiúság beszél az em­berekből? Nem! — Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy irigység, féltékenység, ezernyi vágy és különböző ambíciók be­folyásolják véleményünket Az­zal is, hogy mindez előbb vagy utóbb, valamilyen módon utat tör magának. „Nem érdemelte meg;..” „Csak azért kapott ju­talmat, mert a főnök üdvöské­je...” Hányszor, de hányszor, valósággal belelovaljuk magun­kat az ilyen és ehhez hasonló feltételezésekbe, csak azért mert nem ml kaptuk az elisme­rést, mert nem kérdeztek meg bennünket, mert a nyilvánosság kizárása mögött már eleve va- Jamüyen titokzatosságot sejtünk. Eb ellen az oktalan és méltatlan előítélet szubjektivizmus ellen hadakoznak azok, akik nyilvá­nosságot kémek, és nyilvános tájékoztatást az anyagi elisme­rés mellé. Így a jutalmazottak is megszabadulnának attól a kellemetlen kényszerképzettől — mert van a yen —, hogy jogos büszkeség helyett szégyenkez­niük kell azok előtt, akik nem részesültek hasonló elismerés­bem. De bővítsük tovább a (kört. A felelős egyszemélyi vezető elvi- tathatatlan joga, hogy anyagi elismerésben részesítse azokat, akiket arra méltónak talál Ez a döntés azonban morális meg­erősítést a munkásközvélemény­től csak akkor kaphat, ha az in­dokolás nyilvános. Az anyagi el­ismerés erkölcsiekben is kama­toztatható, ha ezt a vállalatok felismerik. Bulgáriában és Csehszlovákiá­ban ma is szokás, hogy a fel­szabadító háború veteránjainak és a kiváló munkásoknak fenn­tartott helyük van a népgyűlé- séken, a kultúrotthonokban. Az osztrák Eumig cégnél láttam azt módon a gyári márkával díszített arany pecsétgyűrűt, amelyet a tőkés vállalkozó oszt a legszorgalma- ‘sabb munkásoknak, az ottani törzsgárdának. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy az erköl­csi ösztönzésnek ezekkel a va­riánsaival — és olyanokkal, mint jutalomszabadság, elsőbbség a lalkáselosztásikor, vagy fenntar­tott hely a gyári klubban, ami­kor ott vendégművészek lépnék fel — egyformán él —, ha más­más megfontolásból is — a tő­kés vállalkozó csakúgy, mint a szocialista menedzser. Az ilyen és ehhez hasonló erkölcsi ösz­tönzők legyenek természetes ve­lejárói az anyagiaknak. Ezeket lehet variálni, finomítani, de mellőzni, lemondani róluk nem szabad. A kedvezmények meg is vonhatók, tehát nem jelentenék örök érvényű privilégiumot, ar­ra kötelezik a jutalmazottat, hogy az egyszer már elért szín­vonalnál alább ne adja. És mi­vel, ismétlem, privilégiumról van szó, nem is zártkörű arisz­tokrata klubról, ezt az erkölcsi elismerést mindenki megszerez­heti, aki ad a munkájára, aki önérzetes a munkában. A dolgok természetes logikája is azt kívánná, hogy ne válasz­szák sehol se külön az erkölcsi és anyagi ösztönzést. Ritka ki­vételektől eltekintve egyik sem pótolja a másikat. Kevesen he­lyeslik és mégis előfordul, hogy azok kapják a legkevesebb anyagi elismerést, akik a leg­magasabb mércét állították ma­guknak a munkában, emberi magatartásban, • általános és szakmai műveltségben is. A szo­cialista brigádokra gondolok. A kétes értékű indoklás általában úgy szói, hogy a jutalmazásra fordítható pénz kevés, és ki értse ezt meg, ha nem éppen a legön- tudatosabbak, a szocialista bri­gád tagak. Akik így érvelnek, talán észre sem veszik, hogy ezzel nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi ösztönzőket is aláássák? — Rit­kán és keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy rendkívüli teljesítményt nyújthassanak, hogy adott pillanatban valósá­gos munkahőstettet hajthassa­nak végre. A nagy többség csak hosszan tartó, szívós, következe­tes munkával szerezhet elisme­rést A jelentősebb anyagi el­ismerés ugyanakkor nagyon is alkalomhoz kötött. Ilyen körül­mények, objektív adottságok mi­att a hétköznapi mindennapos erőfeszítés és az alkalomszerű jutalmazás közötti ellentmondás csak az erkölcsi ösztönzők ál­landó jelenlétével oldható fel, tehát azzal, hogy a legkülönbö­zőbb módon nap mint nap kife­jezésre juttatjuk, érzékeltetjük azokkal, akik arra különösen ér­demesek, hogy elégedettek va­gyunk a munkájukkal, hogy el­ismerjük azt a személyes erő­feszítést, amellyel a legjobbak a vállalati és társadalmi célok megvalósításához hozzájárulnak. Dolgos János Körösridélii Mex5grq%daaági Napoltt Minden műszaki megoldás annyit ér, amennyire! növeli a vállalatok jövedelmét Tegnap, november 28-án dél­előtt 10 órakor telt ház előtt ke­rült megrendezésre Békéscsabán, a Technika Házában a Körös- vidéki Napok második hetének első programja, amely üzemszer­vezési és üzemfejlesztési témát dolgozott fel. Sajnálhatják azok a szövetkezeti vezetők, akik távol maradtak a megbeszélésről, mert dr. Dobos Károly tanszékvezető egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa a mező- gazdaság gépesítésének elemzését, s a további feladatokat az eddi­giektől eltérő oldalról, a gazda­ságirányitás új rendszerének szemszögéből vizsgálta. Azt han­goztatta, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás gépesítésének helyes, ökonomikus megítélése mind job­ban előtérbe kerül. A gépesítés­ben eddig olyan nézet uralkodott, hogy az az élőmunka pótlására irányul. Az új szemlélet szerint ez a nézet tévesnek bizonyul, mivel a gépesítés a jövedelem fokozá­sának az egyik legfontosabb esz­köze! így a .mezőgazdasági üze­meli gépesítéséneik szerepét, he­lyét és fontosságát a jövedelem fokozásával szükséges valameny- nyi helyen vizsgálni; Az előadó szemléltető eszközök­kel bizonyította a gépesítés jöve­delemre gyakorolt hatását, s ál­lította, hogy a szövetkezeti tag­ság rendszeres foglalkoztatására irányuló törekvés gátolja a gépe­sítés színvonalának fokozását, a jövedelem növelését. Hamis az a nézet is, amikor az üzemi veze­tőik az egyes munkafolyamatok gépesítésére oly módon töreked­nek, hogy elszigetelten bizonyít­ják vállalkozásuk gazdaságossá­gát. A gépesítés hatását ugyanis nem a munkafolyamatok gazda­ságosságához szükséges mérni, hanem az üzemágéhoz. Elvetette azt a korábbi szemléletet is, amely a jövedelmezőség meghatározását egy mázsa, illetve egy kiló vagy egy darab valamilyen termék elő­állítására korlátozza. Az effajta szemlélet szintén a gépesítés aka­dályozója. Üzemen belül a gépe­sítés gazdaságosságát elsősorban az ágazatokban elért jövedelme­zőség határozhatja meg. A professzor felvetései élénksé­get váltottak ld a részvevők köré­aoooooooooooeooooooooooooooooooooooooooooooooooo Békéscsabán november 22-én nyitották meg az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalat rendezésében a Tanácsköztársaság útja 31 szám alatt az élelmiszer és háztartási cikkek kiállítását. A ki­állításon bemutatják a főzést megkönnyitő konzcrveket és kész­ételeket, valamint a korszerű szépségápolási és háztartási cikkeket. A kiállítást eddig már több százan tekintették meg. Fotó: Demény ben. Az eddigi gyakorlat ugyanis — a központi kiutalásos rendszer révén — a termelés növelésére ösztönözte a szövetkezeti vezető­ket, nem pedig a gazdaságosság, a jövedelmezőség fokozására. Néhányan kényes kérdést tettek fel: az utóbbi években jelentősen növekedett a termelőszövetkeze­tek gépállománya, ugyanakkor ez nem gyakorolt olyan hatást a jö­vedelem fokozására, mint amilyet mai értelemben elvárnak. Sőt, helyenként csökkent a szövetke­zeti tagság jövedelme is. így el­hangzott az is, érdemes-e, vagy egyáltalán nem érdemes-e gépesí­teni? A professzor válaszában kitért a központi irányítás folytán ki­alakult káros jelenségre, a gép­vásárlásnál a kiutalásos rendszer­re, amely végső soron nem a gaz­dálkodásra, a jövedelem fokozá­sára, hanem csak a termelésre ösztönözte az üzemeket. A jövő­ben a gazdaságirányítás új rend­szerében a kialakult árrendszer alapján valamennyi termelőüzem­nek — ha gazdálkodni akar — ki kell dolgoznia azokat a műszaki megoldásokat, amelyek a legtöbb j jövedelmet biztosítják, vagyis minden műszaki megoldás annyit j ér, amennyivel növeli a vállalat i jövedelmét. A továbbiakban dr. Krénusz ' Ferenc agrármérnök, a Mezőgaz­dasági Beruházási Vállalat osz­tályvezetője a gépi telephelyek kialakításáról tartott igen értékes előadást. D. K. „Arany Paraván” díjat nyert a Napsugár Bábegyüttes A Magyar Rádió és Televízió „Játsszunk bábszínházát” címmel megszervezte a gyermekbábosok országos fesztiválját. Erre a bé­késcsabai Napsugár Bábegyüttes is benevezett, s már az első alka­lommal igen komoly sikert ért el. A fesztivál első bemutatóját november 26-án, vasárnap dél­előtt tartotta a televízió, melyen hét csoport vett részt. A békés­csabai Napsugár Bábegyüttes a „Jancsi mesét játszik” című kesz­tyűs bábjátékot mutatta be, első helyezést ért el és megkapta az „Arany Paraván” díjat. A mese­játékot Lenkeffy Konrád ren­dezte. A fesztivál befejezésekor az el­ső helyezettek, illetve az Arany Paraván díj tulajdonosai gála­bemutatót tartanak, melyet a Magyar Televízió és az Intervízió j is közvetít 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom