Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-28 / 281. szám
'167. november 26. 4 Kedd A szakmunkásképzés korszerűsítése Az oktatás hatásfokának növelése A pályaválasztásról egy pályaválasztó A* érettségisük klubjának legutóbbi össsejöveteléről Minit arról már korábbi számunkban beszámoltunk, a békéscsabai 611. számú Szakmunkás- képző Intézetben intézeti napokat rendeztek, melynek az volt a célja, hogy azok, akik közvetlen vagy közvetetett kapcsolatban állnak a szakmunkásképzéssel, ez alkalommal közelebbről is megismerkedhessenek az intézet pedagógusainak munkájával. Betekintést nyerjenek a tanulók életébe, tevékenységébe, ismerjék meg azokat a törekvéseket, mellyel a szakmunkásképzés emberei foglalkoznak. A tanácskozáson csaknem százan vettek részt, olyanok, akik vagy az elméleti oktatásban, vagy a gyakorlati képzésben érdekeltek és ott voltak a vállalatok képviselői is, ott kellett volna lenni az általános iskolák igazgatóinak is, akik meghívottak voltaik, továbbá a középiskolák igazgatóinak is. Vitaindító előadást Korányi Mátyás, az intézet igazgatóhelyettese mondott. Előadásában részletesen elemezte a pedagógiaá halastók korszerűsítésére megindított törekvéseket, az iskolareform keretében eddig elért eredményeket. A szakmunkásképzés két, igen fontos területének: a nevelésnek és oktatásnak a tervszerűségét hangsúlyozta, s ennek szoros egységét Minthogy szakmunkásképzésről van szó, vizsgálat tárgyát képezte, mit nyújt az iskola, mivel rendelkeznek a szakmunkásvizsgát tett fiatalok, amikor elhagyják az intézetet, menynyire tudják az üzemek hasznosítani az ifjú szakmunkások tudását a gyakorlati életben. — Ahhoz, hogy a pedagógiaá hatásfokot növelni tudjuk — mondotta Korányi Mályáá —, feltétlenül meg kell állapítani egy szintet. E szint határvonala az általános iskolából kikerült fiatalok tudásanyagára épül. Ez az új képzési rendszer szinte meghatározó tényező a további személyformálás szempontjából. A tapasztalatok és felmérések azt mutatják, hogy az általános iskolából kikerült tanulók tudásanyaga igen alacsony és szinte újra kell kezdeni az egyes anyagok megtaníttatását, holott számos alapkérdéssel az általános iskoláik pedagógusai foglalkoztak éveken keresztül. Az ilyen visszalépések lassítják az oktatási folyamatok fejlődését. Ezért feltétlenül szükségesnek látszik a különböző oktatási intézmények szoros kapcsolata, a tananyagok megfelelő koordinálása azért, hogy a továbbképző iskolák az alsó fokú iskolában megszerzett ismeretekre nyugodtan támaszkodhassanak. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy jelentősen korszerűsíteni kell a tanítandó anyagot, de nem kevésbé az oktatás módszereit is. A fő cél az kell legyen, hogy csak a lényeget oktassuk, de azt alaposan, A szakmunkásképzés gyakorlati oldalát vizsgálva megállapította az előadó, hogy az üzemeknek sokkal többet kell vállalni a szaktnai képzésből. Minthogy a tanulók egy része nagyüzemi képzésben vesz részt, üzemi tanműhelyekben bátrabban kellene alkalmazni az önállóságra nevelés lehetőségeit. Az építőiparról szólva megjegyezte, feltétlenül ajánlatos lenne az úgynevezett tanépítkezés beindítása, mert ezáltal a tanulók megszerezhetnék azt a rutint, amely önálló szakmunkáskorukban szükséges. Ez egyben azt is jelentené, hogy jobban beilleszkednének az üzem légkörébe, nagyobb felelősségtudat alakulna ki már tanulóidejük alatt is. Legfontosabb feladata a jövőben a nevelési program fejlesztése, világos feltárása annak, hol a helye a szakmunkásképzésnek az iskolareformban és perspektivikusan vizsgálni, tudományos módszerek segítésével, milyen lesz a szerepe az új gazdaságirányítási rendszerben. Továbbá indokolja a 'korszerűsítésit a technika mai állása, de leginkább a fejlődése. Mindez azt teszi szükségessé, hogy a szakmákat is jobban kell koordinálni, s meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egységes alapképzés kerüljön bevezetésre. Ugyanakkor nagyon fontos feladat hárul a pedagógusokra, avagy az oktatást végző szakemberekre, minthogy nekik is lépést kell tartaniuk a kor követelményeivel. Izsó Antal, az intézet pártveze- tőségének tagja a vitában kifejezte véleményét, hogy a növekvő igényeknek megfelelően, feltétlenül fontos a tartalmi munka korszerűsítése. Említette a szülők következetes ellenőrző tevékenységének elmaradását; nem támasztanak gyermekeik elé követelményeket úgy, mint azt esetleg más iskolatípusban megteszik. Tóth Vasas Sándor, az intézet KISZ-tanácsadó tanára azt kifogásolta, hogy az általános iskola és a szakmunkásképző-intézet kapcsolata nem kielégítő. Ez kihatással van olyan vonatkozásban, hogy a szakmunkásképző intézet nem tud hathatós segítséget adni a pályaválasztáshoz, ez viszont oda vezet, hogy a szakmunkástanulók egy bizonyos része úgy kerül be a szakmai képzés rendszerébe, hogy egyáltalán nem oda akar menni. Ennek hátránya az, hogy nem is szívesen végzik az ilyenek munkájukat, nem tanulnak, s ilyen feltételek között az oktatás korszerűsítése, továbbá a hatásfok növelése nem valósítható meg. Dr. Fekete Antalné történelem- tanár utalt arra, hogy ha a klasszikus pedagógiát felülvizsgáljuk és abban az egyes részleteket elavultnak nyilvánítjuk, azt is meg kell nézni, hogy van-e helyébe már újabb. Arra is kitért, hogy egyre inkább helye van az oktatásban a tematikus tervezésnek, de ez esetben legalább annyi időre kell szervezni az oktatásra kerülő anyagot, amennyi idő a szakemberképzéshez szükséges. A hazafiasságra való neveléssel kapcsolatban azt tapasztalta, hogy ez összefüggésben van a pedagógusok továbbképzésével, akár szervezett, akár önképzés formájában. Kis Imre szaktanár arra utalt, tekintve hogy a tanulók egy vagy két napot járnak iskolába hetenként, s a hét többi napjain önálló tanulásra vannak utalva, meg kellene vizsgálni a levelező Oktatás módszereit, s ha olyan elemek vannak benne, melyek a szakmunkásképzésben hasznosíthatók, át kellene venni. Megemlítette, hogy az oktatás hatásfokának növeléséhez szükséges a jó tankönyv is, s bizony ezekkel kapcsolatban az utóbbi időben számos probléma merült feL Darabos János, magyartanár a számonkérés módszertanát hangsúlyozva elmondta, hogy ez ne elsősorban a jegyek miatt történjen, hanem a munka eredményességének a megállapítására, valamint az öné1 tón őr zésre. Az irodalom tani tással kapcsolatban megállapította, hogy tapasztalatai azt mondják, hogy a tanulók Irodalmi ismeretei felszínesek, holott arra kell törekedni, hogy a tanár az irodalmi oktatáson keresztül az életre neveljen. Kovács István, az intézet gya- korlatáoktatás-vezetője arról beszélt, hogy az üzemek váltakozó igénye miatt nem valósítható meg a tervszerű, folyamatos gyakorlati képzés. Hiába tervez a szakoktató a minisztérium által kiadott tanterv alapján, ha az üzem a feltételeket nem tudja biztosítani. Ezért szükségesnek látszanak olyan közös erővel létrehozott tanműhelyek, melyekben a gyakorlati munka alapképzése biztosítva lenne és csak ezek birtokában kerülnének a tanulók az üzemi termelésbe. Szántó Sándor, a 8-as AKÖV képviseletében elmondta, hogy az új telep megépítésével 120 tanuló számára biztosítanak korszerű tanműhelyt. Erre azonban csak 1970 után kerülhet sor. Trefil Károly, a DÁV igazgatója a tankönyveket bírálva hiányolta, hogy az üzemi szakemberek véleményét nem kérik ki. A tankönyvekben szereplő anyagok gyakran el vannak szakadva a gyakorlattól. Csepregi Károly, a megyei tanács munkaügyi osztály főelőadója elmondta, hogy mindéin évben komoly gondot jelent a nyolc osztályt végzett fiatalok elhelyezése. Az idei tanévben több mint nyolcezer általános iskolát végzett tanuló elhelyezéséről kell gondoskodni. Annak ellenére, hogy a végzősök mintegy 50 százaléka középiskolába megy, így is csaknem négyezer fiatal munkába állításáról kell gondoskodni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad túlzásokba esni azáltal, hogy valamennyi iskolatípus csak a kiváló tanulókat keresi, mert a gyengébb képességűekről is gondoskodni kell. Mint állandó jellegű problémáról beszélt a lányok elhelyezéséről a szakmunkásképzésben. Mint mondotta: jelenleg még igen kevés az olyan munkahely, amely főleg lányokat foglalkoztatna. A pedagógiaá tanácskozás rámutatott, hogy a szakmunkásképzés korszerűsítése csak úgy valósítható igazán meg, ha a pedagógus a szocialista emberformálás elhivatottjának tekinti magát. Háló Ferenc A pályaválasztás nagy gond szülőknek, nevelőknek egyaránt. A legnagyobb problémát azonban mégis nekünk, leendő érett diákoknak jelenti. Életünk további alakulását, a társadalomban elfoglalt helyünket most alapozzuk meg, s ez elsősorban tőlünk függ. A pályaválasztás szó nagyon sok mindent rejt magában. Sajnos, mi még nem látjuk elég reálisan a helyzetet. Néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy mi is rájöjjünk, tulajdonképpen hol van ránk szükség, tehetségünket hol tudjuk kellőképpen értékesíteni. Bennünk még a megálmodott hivatásunk csak homályosan él. Tudjuk, hogy néhányan közülünk pl. fehér köpenyben gyerekeket fognak gyógyítani, az orvos személye még messze áll ugyan tőlünk, de fogalmunk van arról, mit jelent valakit meggyógyítani, emberségesen bánni egy-egy beteggel. Azonban itt nemcsak erről van sízó, mert ha valaki szorgalmasan készül, dolgozik, s valóban hivatásának és nemcsak egy felkapott foglalkozásnak, „álomnak” tekinti az orvosi pályát, akkor az esetleges kudarc nem töri le, hanem még nagyobb erővel küzd célja eléréséért. Mert nem mindenkit vesznek fel egyetemre, főiskolára, a tudás és rátermettség mellett megvannak az illető szakmának fejlesztési korlátái is. Az elhivatottságnak, küzdeniakarással kell párosulnia. Nagyobb a probléma abban az esetben, ha az illető feladja a harcot s néhány évi sikertelenség után beletörődik abba, hogy élete végéig — szerinte a legjobb esetben — egy irodában fog dolgozni. Akkor pedig, ha a kudarc nem a „csak azért is”-t fogja kiváltani, hanem ellenkező esetben egy egész életen át az kísérthet, hogy „de bezzeg én orvos akartam lenni, de...” ...De csak az egyetem, főiskola lehetősége van az életben? Ma már a lányoknak j is számtalan olyan szakma előtt !áll nyitva a kapu, melyhez érettségi szükséges. Mi egy kicsit sötéten látjuk ezt a problémát, de valami igazunk talán nekünk is van. Egyéniségünknek megfelelő munkahelyen szeretnénk dolgozni. Vajon az új gazdasági mechanizmusban milyen lehetőségeink lesznek? Köny- nyebb vagy nehezebb lesz? Az elhelyezkedés valószínű könnyebb lesz azoknak, akik valamilyen technikumban vagy szakközépiskolában végeznek. Sokkal nehezebb a dolog a gimnáziumban érettségizők számára, akik képesítés nélkül hagyják el az iskolát. Ezek a diákok csak a továbbtanulási lehetőségeket kutatják. Tehát megint a „lehetőségek”. Talán nem is ismerjük valameny- nyit? Tavaly Békés megyében 2073-an érettségiztek, s 160 diák kivételével — akik otthon maradtak, s nem is kérték elhelyezésüket — a többiek sorsa megoldódott. Négyszáznyolcvan , tehát számszerűleg minden ötödik diák került felsőfokú intézménybe. Jó lenne már most tudni, hogy a mi sorsunk hogyan alakúi. De ki lát a jövőbe? Ilyen gondolatok foglalkoztatják a középiskolás pályaválasztókat és erről volt szó az érettségizők klubjának legutóbbi összejövetelén is, a megyei könyvtárban. D. T. Együtt a fiatalokkal Hosszabb gyakorlattal rendelkező lakatos szakmunkást keresünk lehetőleg üegesztővizsgiával ae eleiki téglagyárba üzemgépésznek. Fizetés megegyezés szerint, jelentkezés a vállalatunk központjában a személyzeti osztályon, Békéscsaba, Szigligeti utca 6 sz. alatt. Fel- ve; cl esetén útiköltséget térítünk. £VM BÉKÉS MEGYEI TÉGLA- ÉS CSEREPIPARI VÁLLALAT. 134478 SUHAI TANÁR úr magyarázatára figyelnek a IV./d-ben. Szinte lesik, magukba szívják minden szavát. Számukra új, eddig ismeretlen dolgokról hallanak. A világ anyagi egységéről. Ez már filozófia. A „Világnézetünk alapjai” című tantárgy keretében egyedüli a megyében — a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban — ő oktatja a „bölcselkedők” ABC-jét. Megszólal a szünetet jelző csengő. Az irodába siet. Mivel ma nincs több órája, KISZ-ügyeket intéz. Nemcsak hivatali időben, S azon kívül is. Nem muszájból te- j szí. Az ifjúkommunistákkal való foglalkozás életelemévé vált. — Két éve vagyok a tanintézet KISZ-tanácsadó tanára, azőlőtt a városi bizottságon dolgoztam. — Tapasztalatokkal, mégis egy kicsit félve kezdtem itt a munkához. A jó eredményeket növelni kell, határoztam el, és megkeresni a hibákat, azokat lenyesegetni. Ugye a változásokra kíváncsi? Szervezettebb lett az alapszervezetekben a politikai oktatás — ezt egyébMost adja el a száraz babot A HELYI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETNEK. MAGAS ÁTVÉTELI ARAK ! Az átadott száraz bab értéke után FELVÁSÁRLÁSI VISSZATÉRÍTÉST IS KAP. 723 ként párttaggyűléseken is mondták. Talán azért, mert a fiatalok maguk határozták meg, miről akarnak hallaná, öntevékenyebben cselekednek, kezdeményezőbbekké váltak. Az iskolai KISZ- bizottság és az alapszervezel i vezetőségek között jobb az együttműködés, közösen beszélnek meg minden feladatot. TAPASZTALATÁVAL, szervező, irányító képességével feltétlenül I hozzájárult a változásokhoz. Ezt | azonban soha nem említi. Segítő- ! társait: Oláh Katalin KISZ-tit- kárt és Szabó Mihály kultúrfelelőst I dicséri. Lelkesen készültek az októberi évfordulóra. A történelmi és irodalmi szakkör nyilvános ülést tartott, társadalmi munkát végeztek, csinosították az iskola környékét és dolgoztak a Békéscsabai Konzervgyárban és a helyi Köröstáj Tsz-ben. A vietnami alapra mintegy 4500 forintot fizetnek be. Most, az ünnep után is sok a tennivaló. Elkezdődött a KlSZ-okta- tás, a tanulmányi versenyek és a Ki mit tud? vetélkedő megszervezése is a KISZ feladata lesz. Aztán következik a tagösszeírás, a tagkönyvcsere és a jövő évi akcióprogram kialakítása. A SOKRÉTŰ, SZÍNES, izgalmas munkát lelkesedéssel, töretlen lendülettel végzi. Segítik kartársai, és az alapszervezetek tagjai is. A KISZ Érdemérem tulajdonosa. D. S.