Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
1967. november 26. 4 Vasárnap Ma nyílik meg a II. „Kulich Gyula' fotókiállítás Békéscsabán Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg Püski Gábor, a megyei művelődési ház igazgatója a II. „Kulich Gyula” fotókiállítást Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A fotópályázatra — melynek legjobb képeiből állították össze a tárlatot __igen sok' és színvonalas felvétel érkezett. A pályázat első díját Horváth Lajos budapesti fotoamatőr nyerte „Táj, 1967” című felvételével. Szerényen nyugtázták a dicséretei: A dolgosó népet szolgáljuk! Az őrnagy egy emberi történetet, egy katonasorsot mond el, amikor arra kérem, hogy beszéljen az alakulatról, amely a Nagy Október évfordulóján ünnepelte tízéves fennállását. Könyvet lehetne írni történetéről. Meglepő, mert ennek ellenére a politikai helyettes egy katona sorsát meséli él. — Három évvel ezelőtt vonult be egységünkhöz Ferenczi Sándor Dunaújvárosból. Vasas-fiú volt. Ha most itt lenne — sóhajt az őrnagy —, nem mondanám el hányavetett életét, mert talán megbántanám vele, vagy legalábbis fájdalmas emlékekkel szo- morítanám. így azonban elmondom. Apja nem éppen becses cselekedeteiért „összeütközött” a Túl kilom Kisgyermek korában 8szszebarátkozott egy gépkocsivezetővel, aki sokszor odaültette maga mellé. Ö lett aztán a pártfogója és 1936-ban bejuttatta Budapesten egy autójavító műhelybe inasnak. Amikor pedig 1939-ben segéd lett Csepke István, megszerezte a vezetői jogosítványt is. Azóta — kivéve a háború utáni időket —, jóformán egy napra sem vált meg a gépkocsitól. És 1949-től a DÁV Békéscsabai Üzletigazgató^ ság gépkocsivezetője. Ma már — balesetmentesen. — túljutott az 1 millió kilométeren. Nem világraszóló teljesítmény, sokan elértek hasonlót, nála azonban számításba kell venni még valamit: 9 éve viszonylag rövidebb utakon ZIL— 157-es öttonnás terepjárón és csak ! nincs semmiféle ellentét közöttük hatóságokkal, és, ahogy ez mindig lenni szokott, börtönbe került Anyja sem sokat törődött a fiúval. Hányavetett élet. A Sanyi fiú viszont felnőtt és munkába állt. Tagja lett Dunaújvárosban a szocialista brigádnak. Aztán jött a behívóparancs. A Ferenczi fiú alakulatunkhoz került. Bevonulása előtt a szocialista brigád a lelkére kötötte: — Viselkedj rendesen, és ha nem hozol szégyent ránk, mi dolgozunk helyetted is. S dolgoztak. De dolgozott Ferenczi Sanyi is! Nagy meglepetés volt, amikor az első év végén a szocialista brigád értesítette az alakulat parancsnokát és a katonát, hogy haza kérik, ugyanis át kell venni a nyereségrészesedést... Azt, ami a szocialista brigád tagjaként jár neki... És a következő évben újra Dunaújvárosba utazott a katona. Ö helytállt, a szocialista brigád is, és az elhatározást betartották. Még a katona történetéhez tartozik, hogy fémjelzi kétéves munkáját: leszerelése előtt, 22 éves korában, legnagyob elismerésként a pártnak tagja lett. Az alakulat történetéről beszélgetünk, és mégis egy katonáról szólunk. Jó, vagy nem jó, stílsze- rű-e vagy sem, nem tudom. De igaz: a katona becsületének elismerésében a tízéves évfordulóját most ünneplő egységnek is nagy része van. Mi másnak tulajdoníthatnánk azt, hogy 1965-ben, 66- tos feladatot lát el, nagyobb a ban és 67-ben elnyerték a KISZ kedv, megsokszorozódik az aka- Központi Bizottságának Vándorral Ebben a küzdelmes munká- j zászlóját. S most már végleg, ban forrt össze a kollektíva olyan | mert a harmadik „rang” a zászló törzsgárdává, amelyből évek ótaj megtartását is jelenti. Parancs- senki sem kívánkozik el. Baráti a | nokok, beosztott tisztek, párt- és kapcsolat a fizikai és a műszaki (irodai) dolgozók között, hiszen az egymillió n zeték, éjjel, hóviharban is el kell jutni oda a ZIL-lel.Meg kell keresni és kijavítani a hibát, mert villanyáram nélkül ma már megáll az élet. Néha még a rövid áramszünet is súlyos károkat okoz. Ennek tudatában dolgozik Csepke István és azért is szeret éppen a DÁV-nál gépkocsivezető lenni. Mert nem mindegy, hogy mit csinál az ember. Ha tudja, hogy fona megyében gyűjtötte a kilométereket. Most is azon szállít — utánfutóval — betonoszlopokat a Bánkúti Állami Gazdaság területére. Ott épül majd vezeték az egyik szakaszon. Mellette ülök, figyelem az utat, néha pedig őt. Nyugodtan, megfontoltan vezet. A motor zúgása egyenletes. Az ember biztonságban érzi magát. — Nem szokott a kocsi „lefeküdni” az úton? — kérdezem tőle. / — Kitűnő konstrukció — dicséri a ZIL-t. — Elmegy mindenütt, még ott is, ahol a traktor elakad. Persze gondozni kell, együtt érezni vele. Járművek jönnek szemben. Több gépkocsivezető üdvözli mosolyogva. — Honnan van ennyi ismerőse? — A megye útjait „tapossuk” télen-nyáron és mi olyan emberek vagyunk, hogy nem megyünk el Még szóváltásra is alig kerül sor. Mindezeket a gépkocsiban mondja el Csepke István most, a második millió kilométer kezdetén. Ide kívánkozik még, hogy amióta a ZIL-t vezeti, kétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt, ötször pedig az oklevelet. És ezen a gépkocsin jutott túl balesetmentesen az 1 milliomodik kilométeren. Pásztor Béla KISZ-munkások, honvédek es tiszthelyettesek munkáját dicséri az elismerés. Talán éppen ezért beszél oly sokat Licsicsányi István őrnagy elvtárs az emberekről. .Az alakulat két főtisztje és egy tiszthelyettese tett talán legtöbbet az eredményekért, hiszen ők az alakulat fennállása óta adták eszüket, tehetségüket az eredményekért. De sorba jönnek itt más nevek is. Azoké, akik már elkerültek az alakulattól, de munkájuk gyümölcse itt maradt Sike Kálmán százados, mint KISZ-bdzottsági titMegalakult Békéscsabán az MHSZ vezető testületé Békéscsabán is megtartotta utolsó értekezletét az MHS városi elnöksége. Ez alkalomból a lemondó elnökség beszámolt a Magyar Honvédelmi Sportszövetség békéscsabai elnöklégének munkájáról. Az elnökségi beszámoló szerint Békéscsabán az MHS esetben rendeztek különböző honvédelmi rendezvényeket, amelyeken majdnem 63 ezren vettek részt Az elnöki beszámolóban szó senki mellett, aki bajba jut Ha V;_6!f„706 elakad egy kocsi, kihúzzuk a sárból vagy a hóból. íratlan szabály ez a dáv gépkocsivezetőinél, azért mondja többes számban. És amerre jártak, nyomukban mindenfelé kigyulladt | volt arról is, hogy a megyeszék- a fény. Olyankor nem egy falusi ember szeme, könnybe lábadt a meghatottságtól. Ki felejti el azokat az örömteli pillanatokat? Ezért fogadják még ma is mindenfelé szeretettel őket. Már csak itt-ott, egy-egy tsz-majorban nincs villany, de a fejlesztés, a korszerűsítés folytatódik. Akikkel találkozik, régi ismerősök». Élménye szinte mindennap akad. A legnehezebbek a téli hónapok. Ha valahol elszakad a vekár szerezte meg KISZ-tagjaival először a vándorzászlót. Hegedűs János főhadnagy 1966-ban és 67- ben tette ugyanezt. Tóth Mátyás kiváló katona, aki most Batto- nyán dolgozik, Sós Mihály kétszeres kiváló katona — ugyancsak megyénkben dolgozik — szintén emelte az egység becsületének „rangját”. És egy érdekes eset: Török István ehhez az alakulathoz vonult be annak idején, és sorállományú gépkezelő volt. Most újra itt van mint főhadnagy, s alegysége kétszer nyerte el az élenjáró szakasz címet. Andó György törzs- őrmester munkája nyomán ebben az évben a Magyar Néphadsereg Kiváló Szakasz címmel ékeskedett az alakulat története. Persze, így az adatok, számok, nevek felsorolása nem .jelez mindent. Mögötte mégis ott van a lelkiismeret, a katona fegyelme és esze. Jegyezzünk fel egy tréfás történetet is, ami megtörténtekor mégsem tréfa, hanem nagyon is komoly munka volt. Versenyeztek a katonák, a rajok és a szakaszok. A tét: elnyerni a megtisztelő címet. Eljött a vizsga' ideje. A szakbizottság elnöke feltette a kérdést. A szakasz tagjai kapásból, ahogy mondani szokás „oktatói szinten” válaszoltak. — No de nem lehet ezeket megfogni?! — gondolta a százados. Aztán olyan kérdéseket tett fel, amire még egy felkészületlen tiszt is nehezen válaszolna. És ment a válasz. Kiválóan! A szakbizottság vezetője pedig gyöngyöző homlokkal „feladta”! — Nem tudok olyat kérdezni, amire ne tudnának válaszolni. így történt, s ahogy mondják, az alakulatnál az esetet nem is felejtik el. Az Ünnep alkalmával jártunk az alakulatnál. Amikor itt, a katonák és tisztek, a párt- és állami szervek, valamint a társ fegyveres testületek képviselőinek jelenlétében négyszeresen ünnepeltek: az Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját; az alakulat tízéves fennállását; az új tartalékos tisztek avatását és a KISZ Központi Bizottság végleg elnyert vándorzászlóját. Az elismerő szavakat, a miniszter és a parancsnok dicséretét szerényen fogadták. Tudják, hogy van még mit tenniük, mert ahhoz, hogy az elkövetkezendő tíz év alatt is sok kiváló katonát neveljenek a Magyar Néphadseregnek, még ennél is többet kell tenniük. Sokat kell tanulniuk, fáradniuk s a lelkesedésből egy cseppet sem veszfteSzövetség — békéscsabai vezető testületének, klubjainak feladatait A megyeszékhely MHSZ-klub- jainak részletes feladatait ismertetve, a vállalatok és üzemek vezetőinek támogatását kérte. Ezótán vita következett, majd ' niük. Azért, hogy minden évben ismertették a városi titkár személyére, valamint a tanácsadói testületre vonatkozó kinevezéseket. nyugodt lelkiismerettel nyugtázhassák a dolgozó nép szolgálatát a dicséretekre... Varga Tibor hely tartalékos tisztjei nem szívesen vettek részt a különböző versenyeken, elsősorban a járőrversenyeken. Az MHSZ megalakulásával nagyobb lehetőség lesz arra, hogy a különböző honvédelmi rendezvényeken nemcsak az előképzésben részesülők, hanem a tartalékos állomány is aktívabban vegyen részt. Az előadó ezután a'feladatokról beszélt, melyekben vázolta az MHSZ — Magyar Honvédelmi A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VÄLLALAT Szolnok, Dózsa György út 5. az alábbi szakmákban vesz fel dolgozókat: kőműves, ács, villanyszerelő mellé segédmunkás, fűtésszerelő, épületlakatos, épületasztalos, épület- bádogos, szobafestő-mázoló, tetőfedő-szigetelő, parkettás férfi segédmunkást, faipari gépmunkást, gépkocsirakodót. Muhkásszállást biztosítunk, különélési pótlékot fizetünk. Jelentkezés a fenti címen. 49612 író—olvasó-lalállíozók a politikai könyvnapok keretében Az elmúlt napokban a politikai könyvnapok keretében a megye több községében tartottak író—olvasó-találkozót. Csanád- apácára Földes Mihály, Békéscsabára és Csorvásra Makai György, Csabacsűdre Mocsár Gábor, Szeghalomra Lajtai Vera, a Pártélet főszerkesztője, Med- gyesegyházára és Újkígyósra Gyenis János és Földeáki Béla, Szarvasra Székely Béla, a Béke és Szocializmus című folyóirat főszerkesztője látogatott el. A következőkben — december l-én, pénteken — Hetés Tibor, a Stromfeld Aurél című könyv szerzője Békésen találkozik az olvasókkal, majd 1968 első negyedévében kerül sor további író—olvasó-találkozó szervezésére. Illik, ttent illik ? Ebéd kezdődik az üzemi étkezdében. Jó, ha főtt ételt eszik az ember. Mindenki maga megy a levesért, húsért, főzelékért és tányérban viszi valamelyik asztalhoz. Osztás közben a szakácsnőt figyelem. Olykor-olykor mintha baj lenne a szemmértékével. Egyeseknek jóval több kerül a tányérjára. Persze csak a „lényegből.” Senki nem tiltakozik. Sem azok, akik jogtalan előnyhöz jutnak, sem pedig a károsultak. Az utóbbiak — ha észreveszik — bizonyára röstellkednek emiatt, így valamennyire érthető a hallgatásuk. De az előbbiek miért nem szólnak? Nekik csak a javukra imák, ha például azt mondanák: tessék visszavenni belőle, én sem fizetek többet, mint mások. Vagy talán nem illik a fejükre a tisztesség babér- koszorúja? —or. Kinek forog a napraforgó? Tizenkilenc tsz pereli a termeltető vállalatot Ebben az esztendőben 70 termelőszövetkezet kötött napraforgó-termesztési szerződést a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattal. Közülük 19-ben sajnálattal állapították meg a termény betakarítása után, hogy számításukat nem találták meg. Éppen a napokban összegezte a Körösök vidéke tsz-szövetség a napraforgó-termesztésből származó hátrányos anyagi helyzetet. A 19 közös gazdaságot kereken 5 millió forint veszteség érte. Mivel a napraforgó hiányosan kelt ki, az első vetést több helyen kdszántották és egy újabbal pótolták. A növény tenyész- ideje elhúzódott, nem ért be a mag, esetleg az átlagosnál lényegesen kisebb termést hozott. A kétsopronyi Rákóczi Tsz elsőként érvényesítette követelését a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattal szemben. Olyan érveket sorakoztatott fel, melyeket a bíróság elfogadott. Kötelezte a termeltető vállalatot az üzemet ért veszteség megtérítésére. November 24-én a napraforgó- termesztésben érdekelt termelő- szövetkezetek főkönyvelőd és jogtanácsosai részére a tsz-szövetség megbeszélést kezdeményezett. Tanulmányozták a kialakult helyzetet és a szövetség, mint érdekvédelmi szerv javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy a peres ügyekben miként érvényesítsék követelésüket a kártérítés megszerzésében érdekeit szövetkezetek.
