Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1967. november 26. 4 Vasárnap Ma nyílik meg a II. „Kulich Gyula' fotókiállítás Békéscsabán Ma, vasárnap délelőtt 11 óra­kor nyitja meg Püski Gábor, a megyei művelődési ház igazgatója a II. „Kulich Gyula” fotókiállí­tást Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A fotópá­lyázatra — melynek legjobb ké­peiből állították össze a tárlatot __igen sok' és színvonalas felvé­tel érkezett. A pályázat első díját Horváth Lajos budapesti fotoamatőr nyer­te „Táj, 1967” című felvételével. Szerényen nyugtázták a dicséretei: A dolgosó népet szolgáljuk! Az őrnagy egy emberi történetet, egy katonasorsot mond el, amikor arra kérem, hogy be­széljen az alakulatról, amely a Nagy Október évfordulóján ün­nepelte tízéves fennállását. Köny­vet lehetne írni történetéről. Meglepő, mert ennek ellenére a politikai helyettes egy katona sorsát meséli él. — Három évvel ezelőtt vonult be egységünkhöz Ferenczi Sán­dor Dunaújvárosból. Vasas-fiú volt. Ha most itt lenne — sóhajt az őrnagy —, nem mondanám el hányavetett életét, mert talán megbántanám vele, vagy leg­alábbis fájdalmas emlékekkel szo- morítanám. így azonban elmon­dom. Apja nem éppen becses cselekedeteiért „összeütközött” a Túl kilom Kisgyermek korában 8sz­szebarátkozott egy gépkocsiveze­tővel, aki sokszor odaültette maga mellé. Ö lett aztán a pártfogója és 1936-ban bejuttatta Budapesten egy autójavító műhelybe inasnak. Amikor pedig 1939-ben segéd lett Csepke István, megszerezte a vezetői jogosítványt is. Azóta — kivéve a háború utáni időket —, jóformán egy napra sem vált meg a gépkocsitól. És 1949-től a DÁV Békéscsabai Üzletigazgató^ ság gépkocsivezetője. Ma már — balesetmentesen. — túljutott az 1 millió kilométeren. Nem világra­szóló teljesítmény, sokan elértek hasonlót, nála azonban számítás­ba kell venni még valamit: 9 éve viszonylag rövidebb utakon ZIL— 157-es öttonnás terepjárón és csak ! nincs semmiféle ellentét közöttük hatóságokkal, és, ahogy ez min­dig lenni szokott, börtönbe ke­rült Anyja sem sokat törődött a fiúval. Hányavetett élet. A Sanyi fiú viszont felnőtt és munkába állt. Tagja lett Dunaújvárosban a szocialista brigádnak. Aztán jött a behívóparancs. A Ferenczi fiú alakulatunkhoz került. Bevo­nulása előtt a szocialista brigád a lelkére kötötte: — Viselkedj rendesen, és ha nem hozol szégyent ránk, mi dol­gozunk helyetted is. S dolgoztak. De dolgozott Fe­renczi Sanyi is! Nagy meglepetés volt, ami­kor az első év végén a szocialista brigád értesítette az alakulat pa­rancsnokát és a katonát, hogy haza kérik, ugyanis át kell ven­ni a nyereségrészesedést... Azt, ami a szocialista brigád tagja­ként jár neki... És a következő évben újra Du­naújvárosba utazott a katona. Ö helytállt, a szocialista brigád is, és az elhatározást betartották. Még a katona történetéhez tar­tozik, hogy fémjelzi kétéves mun­káját: leszerelése előtt, 22 éves korában, legnagyob elismerésként a pártnak tagja lett. Az alakulat történetéről beszél­getünk, és mégis egy katonáról szólunk. Jó, vagy nem jó, stílsze- rű-e vagy sem, nem tudom. De igaz: a katona becsületének elis­merésében a tízéves évfordulóját most ünneplő egységnek is nagy része van. Mi másnak tulajdonít­hatnánk azt, hogy 1965-ben, 66- tos feladatot lát el, nagyobb a ban és 67-ben elnyerték a KISZ kedv, megsokszorozódik az aka- Központi Bizottságának Vándor­ral Ebben a küzdelmes munká- j zászlóját. S most már végleg, ban forrt össze a kollektíva olyan | mert a harmadik „rang” a zászló törzsgárdává, amelyből évek ótaj megtartását is jelenti. Parancs- senki sem kívánkozik el. Baráti a | nokok, beosztott tisztek, párt- és kapcsolat a fizikai és a műszaki (irodai) dolgozók között, hiszen az egymillió n zeték, éjjel, hóviharban is el kell jutni oda a ZIL-lel.Meg kell ke­resni és kijavítani a hibát, mert villanyáram nélkül ma már meg­áll az élet. Néha még a rövid áramszünet is súlyos károkat okoz. Ennek tudatában dolgozik Csep­ke István és azért is szeret éppen a DÁV-nál gépkocsivezető lenni. Mert nem mindegy, hogy mit csi­nál az ember. Ha tudja, hogy fon­a megyében gyűjtötte a kilomé­tereket. Most is azon szállít — utánfutóval — betonoszlopokat a Bánkúti Állami Gazdaság terüle­tére. Ott épül majd vezeték az egyik szakaszon. Mellette ülök, fi­gyelem az utat, néha pedig őt. Nyugodtan, megfontoltan vezet. A motor zúgása egyenletes. Az em­ber biztonságban érzi magát. — Nem szokott a kocsi „lefe­küdni” az úton? — kérdezem tőle. / — Kitűnő konstrukció — dicséri a ZIL-t. — Elmegy mindenütt, még ott is, ahol a traktor elakad. Persze gondozni kell, együtt érez­ni vele. Járművek jönnek szemben. Több gépkocsivezető üdvözli mo­solyogva. — Honnan van ennyi ismerő­se? — A megye útjait „tapossuk” télen-nyáron és mi olyan emberek vagyunk, hogy nem megyünk el Még szóváltásra is alig kerül sor. Mindezeket a gépkocsi­ban mondja el Csepke István most, a második millió kilométer kezdetén. Ide kívánkozik még, hogy amióta a ZIL-t vezeti, két­szer kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt, ötször pedig az okleve­let. És ezen a gépkocsin jutott túl balesetmentesen az 1 milliomodik kilométeren. Pásztor Béla KISZ-munkások, honvédek es tiszthelyettesek munkáját dicséri az elismerés. Talán éppen ezért beszél oly so­kat Licsicsányi István őrnagy elv­társ az emberekről. .Az alakulat két főtisztje és egy tiszthelyette­se tett talán legtöbbet az eredmé­nyekért, hiszen ők az alakulat fennállása óta adták eszüket, te­hetségüket az eredményekért. De sorba jönnek itt más nevek is. Azoké, akik már elkerültek az alakulattól, de munkájuk gyümöl­cse itt maradt Sike Kálmán szá­zados, mint KISZ-bdzottsági tit­Megalakult Békéscsabán az MHSZ vezető testületé Békéscsabán is megtartotta utolsó értekezletét az MHS vá­rosi elnöksége. Ez alkalomból a lemondó elnökség beszámolt a Magyar Honvédelmi Sportszövet­ség békéscsabai elnöklégének munkájáról. Az elnökségi beszá­moló szerint Békéscsabán az MHS esetben rendeztek különböző hon­védelmi rendezvényeket, amelye­ken majdnem 63 ezren vettek részt Az elnöki beszámolóban szó senki mellett, aki bajba jut Ha V;_6!f„706 elakad egy kocsi, kihúzzuk a sár­ból vagy a hóból. íratlan szabály ez a dáv gépkocsivezetőinél, azért mondja többes számban. És amerre jártak, nyomukban mindenfelé kigyulladt | volt arról is, hogy a megyeszék- a fény. Olyankor nem egy falusi ember szeme, könnybe lábadt a meghatottságtól. Ki felejti el azo­kat az örömteli pillanatokat? Ezért fogadják még ma is min­denfelé szeretettel őket. Már csak itt-ott, egy-egy tsz-majorban nincs villany, de a fejlesztés, a korsze­rűsítés folytatódik. Akikkel ta­lálkozik, régi ismerősök». Élménye szinte mindennap akad. A legnehezebbek a téli hó­napok. Ha valahol elszakad a ve­kár szerezte meg KISZ-tagjaival először a vándorzászlót. Hegedűs János főhadnagy 1966-ban és 67- ben tette ugyanezt. Tóth Mátyás kiváló katona, aki most Batto- nyán dolgozik, Sós Mihály két­szeres kiváló katona — ugyan­csak megyénkben dolgozik — szintén emelte az egység becsü­letének „rangját”. És egy érdekes eset: Török Ist­ván ehhez az alakulathoz vonult be annak idején, és sorállományú gépkezelő volt. Most újra itt van mint főhadnagy, s alegysége két­szer nyerte el az élenjáró sza­kasz címet. Andó György törzs- őrmester munkája nyomán ebben az évben a Magyar Néphadsereg Kiváló Szakasz címmel ékeske­dett az alakulat története. Persze, így az adatok, számok, nevek felsorolása nem .jelez min­dent. Mögötte mégis ott van a lelkiismeret, a katona fegyelme és esze. Jegyezzünk fel egy tré­fás történetet is, ami megtörtén­tekor mégsem tréfa, hanem na­gyon is komoly munka volt. Ver­senyeztek a katonák, a rajok és a szakaszok. A tét: elnyerni a megtisztelő címet. Eljött a vizsga' ideje. A szakbizottság elnöke fel­tette a kérdést. A szakasz tagjai kapásból, ahogy mondani szo­kás „oktatói szinten” válaszoltak. — No de nem lehet ezeket megfogni?! — gondolta a száza­dos. Aztán olyan kérdéseket tett fel, amire még egy felkészületlen tiszt is nehezen válaszolna. És ment a válasz. Kiválóan! A szakbizottság vezetője pedig gyöngyöző homlokkal „feladta”! — Nem tudok olyat kérdezni, amire ne tudnának válaszolni. így történt, s ahogy mondják, az alakulatnál az esetet nem is fe­lejtik el. Az Ünnep alkalmával jár­tunk az alakulatnál. Amikor itt, a katonák és tisztek, a párt- és állami szervek, valamint a társ fegyveres testületek képviselőinek jelenlétében négyszeresen ünne­peltek: az Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját; az ala­kulat tízéves fennállását; az új tartalékos tisztek avatását és a KISZ Központi Bizottság végleg elnyert vándorzászlóját. Az elis­merő szavakat, a miniszter és a parancsnok dicséretét szerényen fogadták. Tudják, hogy van még mit tenniük, mert ahhoz, hogy az elkövetkezendő tíz év alatt is sok kiváló katonát neveljenek a Ma­gyar Néphadseregnek, még ennél is többet kell tenniük. Sokat kell tanulniuk, fáradniuk s a lelkese­désből egy cseppet sem veszfte­Szövetség — békéscsabai vezető testületének, klubjainak felada­tait A megyeszékhely MHSZ-klub- jainak részletes feladatait ismer­tetve, a vállalatok és üzemek ve­zetőinek támogatását kérte. Ezótán vita következett, majd ' niük. Azért, hogy minden évben ismertették a városi titkár sze­mélyére, valamint a tanácsadói testületre vonatkozó kinevezése­ket. nyugodt lelkiismerettel nyugtáz­hassák a dolgozó nép szolgálatát a dicséretekre... Varga Tibor hely tartalékos tisztjei nem szíve­sen vettek részt a különböző ver­senyeken, elsősorban a járőrver­senyeken. Az MHSZ megalakulá­sával nagyobb lehetőség lesz arra, hogy a különböző honvédelmi rendezvényeken nemcsak az elő­képzésben részesülők, hanem a tartalékos állomány is aktívabban vegyen részt. Az előadó ezután a'feladatokról beszélt, melyekben vázolta az MHSZ — Magyar Honvédelmi A SZOLNOK MEGYEI TANÄCS ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VÄLLALAT Szolnok, Dózsa György út 5. az alábbi szakmákban vesz fel dolgozókat: kőműves, ács, villanyszerelő mellé segédmunkás, fűtésszerelő, épületlakatos, épületasztalos, épület- bádogos, szobafestő-mázoló, tetőfedő-szigetelő, parkettás férfi segédmunkást, faipari gépmunkást, gépkocsirakodót. Muhkásszállást biztosítunk, különélési pótlékot fizetünk. Jelentkezés a fenti címen. 49612 író—olvasó-lalállíozók a politikai könyvnapok keretében Az elmúlt napokban a politi­kai könyvnapok keretében a megye több községében tartottak író—olvasó-találkozót. Csanád- apácára Földes Mihály, Békés­csabára és Csorvásra Makai György, Csabacsűdre Mocsár Gábor, Szeghalomra Lajtai Vera, a Pártélet főszerkesztője, Med- gyesegyházára és Újkígyósra Gyenis János és Földeáki Béla, Szarvasra Székely Béla, a Béke és Szocializmus című folyóirat főszerkesztője látogatott el. A következőkben — december l-én, pénteken — Hetés Tibor, a Stromfeld Aurél című könyv szerzője Békésen találkozik az olvasókkal, majd 1968 első ne­gyedévében kerül sor további író—olvasó-találkozó szervezé­sére. Illik, ttent illik ? Ebéd kezdődik az üzemi étkez­dében. Jó, ha főtt ételt eszik az ember. Mindenki maga megy a levesért, húsért, főzelékért és tányérban viszi valamelyik asz­talhoz. Osztás közben a szakács­nőt figyelem. Olykor-olykor mintha baj lenne a szemmérté­kével. Egyeseknek jóval több kerül a tányérjára. Persze csak a „lényegből.” Senki nem tiltakozik. Sem azok, akik jogtalan előnyhöz jutnak, sem pedig a károsultak. Az utóbbiak — ha észreveszik — bizonyára röstellkednek emi­att, így valamennyire érthető a hallgatásuk. De az előbbiek mi­ért nem szólnak? Nekik csak a javukra imák, ha például azt mondanák: tessék visszavenni belőle, én sem fizetek többet, mint mások. Vagy talán nem il­lik a fejükre a tisztesség babér- koszorúja? —or. Kinek forog a napraforgó? Tizenkilenc tsz pereli a termeltető vállalatot Ebben az esztendőben 70 ter­melőszövetkezet kötött napra­forgó-termesztési szerződést a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattal. Közülük 19-ben saj­nálattal állapították meg a ter­mény betakarítása után, hogy számításukat nem találták meg. Éppen a napokban összegezte a Körösök vidéke tsz-szövetség a napraforgó-termesztésből szár­mazó hátrányos anyagi helyze­tet. A 19 közös gazdaságot kere­ken 5 millió forint veszteség ér­te. Mivel a napraforgó hiányo­san kelt ki, az első vetést több helyen kdszántották és egy újab­bal pótolták. A növény tenyész- ideje elhúzódott, nem ért be a mag, esetleg az átlagosnál lénye­gesen kisebb termést hozott. A kétsopronyi Rákóczi Tsz el­sőként érvényesítette követelé­sét a gabonafelvásárló és feldol­gozó vállalattal szemben. Olyan érveket sorakoztatott fel, melye­ket a bíróság elfogadott. Köte­lezte a termeltető vállalatot az üzemet ért veszteség megtéríté­sére. November 24-én a napraforgó- termesztésben érdekelt termelő- szövetkezetek főkönyvelőd és jogtanácsosai részére a tsz-szö­vetség megbeszélést kezdemé­nyezett. Tanulmányozták a ki­alakult helyzetet és a szövetség, mint érdekvédelmi szerv javas­latot tett arra vonatkozóan, hogy a peres ügyekben miként érvényesítsék követelésüket a kártérítés megszerzésében érde­keit szövetkezetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom