Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-25 / 279. szám

1961. november 25. 9 Szombat (Folytatás az 1. oldalról.) tus rendezése érdekében kifejtett közös, egyeztetett erőfeszítéseit A Központi Bizottság továbbra is támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja az imperialista agresz- szió ellen harcoló arab erőket igazságos céljaik eléréséért foly­tatott küzdelmükben. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkás­párt képviselői a Központi Bi­zottság álláspontjának megfelelő­en ebben az esztendőben is, leg­utóbb a moszkvai ünnepségek al­kalmával — két- és több oldalú megbeszélések keretében — to­vább folytatták a munkát a nem­zetközi kommunista mozgalom egységének megerősítéséért. Pár­tunk megtisztelő, internacionalis­ta kötelességének tekinti, hogy a nemzetközi kommunista mozga­lom egységéért folytatott erőfe-. szítésekből minden lehető módon kivegye részét a jövőben is. © A Központi Bizottság meghall­gatta a belpolitikai kérdésekről szóló tájékoztatót és többek kö­zött megállapította, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának magyarországi ünnepségei a történelmi esemény jelentőségének megfelelően szé­leskörűek, bensőségesek és sike­resek voltak. Az ünnepségeken száz- és százezrek vettek részt a lakosság minden rétegéből. Tömeges volt a dolgozók rész­vétele a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére indult jubileumi munkaversenyben. Elsőnek kap­csolódott be a szocialista brigád- mozgalomban részt vevő mintegy 80 ezer kollektíva, több mint 800 ezer taggal, valamint 2400 szocialista címért küzdő műhely és üzem, amelyekben majdnem 190 ezer ember dolgozik. A kol­lektívák száma a verseny folya­mán jelentősen tovább nőtt. Nagy számban vettek részt a munkaversenyben a Kiváló Újí­tó, Kiváló Dolgozó és a Szakma Ifjú Mestere címmel kitüntetett dolgozók. Igen nagy számban kapcsolódtak be a munkaverseny­be a vállalatok, a kutató- és ter­vezőintézetek műszaki és admi­nisztratív dolgozói. A Központi Bizottság elismerését és köszö­netét fejezi ki a jubileumi ver­senyben részt vett dolgozóknak, kollektíváknak és azt kéri, hogy ezt a szellemet és lendületet őrizzék meg további munkájuk­ban is. © A Központi Bizottság határoza­tot hozott a soron következő gaz­daságpolitikai feladatokról. Meg­állapította, hogy a gazdasági me­chanizmus reformjának előké­születei lényegében befejeződtek, a bevezetésre javasolt új irányí­tási és gazdálkodási rendszer meg­felel azoknak az irányelveknek, amelyeket a KB 1966. májusi ülé­se elfogadott. Párttagságunk, né­pünk a reform mellett áll és tá­mogatja megvalósítását. A Köz­ponti Bizottság helyeslőén tudo­másul veszi, hogy a reformot 1968. január 1-én bevezetik. Az új mechanizmust az egész népgazdaságban egyidőben kell bevezetni, számolva azzal, hogy gazdasági hatásai nem azonnal, hanem csak fokozatosan növekvő mértékben jelentkezhetnek. A re­form teljes kibontakozását az 1968 —70-es évekre helyes számításba venni. Arra kell törekedni, hogy ez idő alatt a reform kellő követ­kezetességgel érvényesüljön és így mielőbb érjük el a kitűzött célokat. A következő években biztosítani fceí! a harmadik ötéves terv és a gazdasági mechanizmus reform­jának egyidejű megvalósítását. El kell érni, hogy a gazdasági növe­kedéssel együtt a népgazdasági arányok is javuljanak és a gazda­sági fejlődés kiegyensúlyozottabb legyen. Szükséges, hogy az állam- apparátus e cél érdekében követ­kezetesen az új mechanizmusnak megfelelően dolgozzék és tovább javuljon az államigazgatás. A Központi Bizottság számít ar­ra, hogy párttagságunk, dolgozó népünk segíti a reform bevezeté­sét, a társadalmi és helyi érdekek összehangolt érvényesülését. A pártszervezetek nyújtsanak segít­séget az állami, gazdasági veze­tőknek feladataik megoldásához és egyidejűleg biztosítsák a gaz­dasági és politikai törekvések összhangját. A szakszervezetek és a szövet­kezetek fokozzák tagjaik között a rendszeres felvilágosító és nevelő munkát, segítsék a reform meg­értését, saját lehetőségeik, a tár­sadalmi célok és érdekek felisme­rését. A vezetők a reform megva­lósítása során minden fórumon képviseljék tagságuk érdekeit, vi­gyázva arra, hogy ne lépjék túl a realitások határait. A helyi ér­deknek a népgazdasági érdek fölé helyezése végső fokon az egész tár­sadalomnak árt és így a szűkebb kollektíváknak sem érdeke. A Központi Bizottság tudomásul veszi, hogy a harmadik ötéves tervvel és a gazdasági mechaniz­mus reformjával összhangban el­készült az 1988. évi népgazdasági terv. Helyesli a jövő évi társa­dalmi-gazdasági fejlődés ütemét és fő célkitűzéseit. Alkalmasnak ítéli a tervet arra, hogy a követ­kező esztendő gazdasági prog­ramja legyen. Az 1968-as évben a legfontosabb gazdaságpolitikai cél a tervezett gazdasági fejlődés megvalósítása és e közben a gazdaság zavartalan átállítása az új mechnizmus vi­szonyai közé, továbbá a reform minél teljesebb körű kibontakoz­tatása, szem előtt tartva a gazda­sági fejlődés és az egyensúly kö­vetelményeit. Ezért a gazdasági irányításnak elsősorban arra kell törekednie, hogy mérsékelt ütemű és kiegyensúlyozott gazdasági fej­lődés, nyugodt és stabil fogyasz­tási piac alakuljon ki. A Központi Bizottság jóvá­hagyólag tudomásul vette irány­elvként az 1968. évre vonatkozó fő tervmutatókat, melyek a nem­zeti jövedelem 5—6 százalékos, az ipari termelés 6—7 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—4 szá­zalékos növekedését irányozzák elő, és a kiskereskedelem terén mintegy 7 százalékos növekvő áruforgalommal számolnak. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a beruházások fi­nanszírozására felhasználható for­rások és a beruházási anyagi esz­közök minél jobb összhangjának megteremtését és fenntartását. A vállalati döntési körbe kerülő be­ruházások arányának növelése mellett korlátozni kell a központi forrásból megvalósuló beruházá­sok összegét. Központi forrásból, az állami költségvetésből elsősor­ban a folyamatban levő beruházá­sok folytatását kell biztosítani és csak kevés számú új nagy beru­házás kezdhető el. A szocialista országokkal az árucsereforgalom hatékonyságá­nak növelését kell elősegíteni. A belső piac egyensúlyát szem előtt tartva erőteljesen ösztönözni kell a tőkés export értékének növelé­sét. Az állami és a vállalati veze­tés körében több és hatékonyabb kezdeményezés szükséges a tőkés külkereskedelmi egyenleg javítá­sa, mindenekelőtt a jövedelme­zőbb export érdekében. A Központi Bizottság elfogadta az 1968. évre tervezett életszínvo­nal emelkedésről és a fogyasz­tói árreformról szóló előterjesz­tést. Megállapítja, hogy a terve­zett ár-, bér- és jövedelempoliti­kai intézkedések megfelelnek a korábbi párthatározatoknak és a népgazdaság adott lehetőségeinek. Jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy az 1968-as népgazdasági tervben az életszínvonalra vonat­kozó előirányzatok értelmében a lakosság egy főre jutó reáljövedel­me 3—4 százalékkal, az egy kere­sőre jutó reálbér 1,5—2 százalék­kal emelkedik és a lakosság fo­gyasztása 5—6 százalékkal nő. A gazdaságirányítás reformjával életbe lépő szabad árformák köré­ben várható áremelkedések és a hatósági árak körében foganatosí­tandó árcsökkentések együttes ha­tására a lakosság által vásárolt fo­gyasztási cikkek és egyes szolgál­tatások árszínvonala 1?—2 száza­lékkal emelkedhet olymódon, hogy a reáljövedelem tervezett 3—4 százalékos emelkedése megvaló­suljon. Az alapvető szolgáltatások árait az árrendezés nem érinti. Az életszínvonal rendszeres emelése és a gazdaságirányítási rendszer sikeres bevezetésének érdekében jó áruellátásról kell gondoskodni. Ezzel is lehetővé kell tenni a jövedelmek célszerű felhasználását, a fizetőképes ke­reslet lehetőség szerinti kielégíté­sét. A Központi Bizottság szükséges­nek tartja, hogy a kormányzati szervek az árszínvonal alakulásá­val folyamatos ellenőrzésen túl­menően, előzzék meg az indoko­latlan áremelkedéseket, s a szük­séges pénzügyi eszközökkel és jogi szankciók igénybevételével sújt­sák a társadalmi érdeket sértő cselekményeket. ' A Központi Bizottság ismétel­ten felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaságirányítási rendszer re­formja nagyhorderejű társadal­mi-politikai feladat, a szocializ­mus megvalósításához vezető for­radalmi utunk egyik döntő állo­mása. A reform a népgazdaság és a termelés fejlesztése útján to­vább erősíti társadalmunk szocia­lista jellegét és célja a dolgozók életszínvonalának, életkörülmé­nyeinek és munkafeltételeinek rendszeres javítása. A politikai felvilágosító munka a termelési és a gazdasági fel­adatok megoldására irányítsa a közvélemény figyelmét. Meg kell magyarázni, hogy a népgazdasági terv biztosítja a lehetséges össz­hangot a termelés és a szükségle­tek között. Ennek megvalósítása azonban az új körülmények között is a munka mennyiségén és minősé­gén, a dolgozók szocialista öntu­datán, felelős magatartásán mú­lik. Meg kell értetni, hogy a vál­lalat fejlesztését, a dolgozók jö­vedelmének növelését helyes és indokolt a termelőmunka ered­ményeihez kötni. A gazdaságirá­nyítási reform életbeléptetésével a rendelkezésre álló eszközök he­lyes felhasználásával lehetőség nyílik a jó munka fokozottabb anyagi elismerésére, a szocialista elosztás elvének következetesebb alkalmazására. A Központi Bizottság hangsú­lyozza, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésében, sikeres ér­vényesülésében, kibontakoztatá­Azon a késő ötven éve, 1917. november 2S- én százezer budapesti munkás éltette a lenini forradalmat és követelte a békét az Iparcsar­noknál. Tt századfordulót követő idők **■ harcos nemzedékét 1917 végére megtizedelte az első vi­lágháború. Akik itthon marad­tak, azokat a háborús rendeletek százainak drákói szigora, a nyo­mor és a járványok sújtották. „Ebben az időben” — jegyezte fel a rendőri krónika — „az árak felszöktek és egyre nehezebb volt a megélhetés”. Szipolyozták a népet az árdrágítók, a lánco- lók, a feketézők. Megnőtt „a hadiüzemekből önkényűleg eltá­vozott munkások száma” — pa­naszkodott az akkori rendőrka­pitány. „Sok a bérmozgalom... Növekedik a háborúellenes és hadseregellenes akciók száma...” És a hírhedt papírtalpú bakan­csok és posztócsalások botrányát újabb félmilliós bőrszállítási pa­nama követte. Rendszeresen megdézsmálták a katonáknak küldött postacsomagokat. Kato­naruhába öltözött banditák ki­rabolták a vonatokat. Nyolcvan- ezernél több szökött frontharcos bújkált a városban. Maga a bu­dapesti rendőrfőkapitány állapí­totta meg: „Elszaporodtak a nyílt mozgalmak a háború befe­jezéséért... Az általános nyomor és a reménytelen jövő rémképe felizgatta az elcsigázott és le­romlott szervezetű népet”. Szükségképpen aktivizálódott a munkásság. Legjobb fiai foko­zatosan megszabadultak a II. Intemacionálé megalkuvó veze­tőinek befolyásától. Kezdték lét­rehozni a gyárközi bizottságo­kat és sorra-rendre megfogal­mazták politikai és gazdasági kö­veteléseiket. Felfokozta akarat­erejüket a lenini forradalom győzelmének híre. Magyarország szervezett munkássága követe­léseinek első helyére állította a békét. Orosz testvéreik példájá­ra munkás- és katona-tanácso­kat akartak, általános sztrájkot s ennek folytatását: forradalmat. G aj nos, forradalmi párt még nem létezett. Ezért csupán különféle baloldali csoportok és egyének agitáltak és szerveztek a munkások soraiban. Műhely- értekezletek, szakszervezeti ta­nácskozások és gyűlések jelezték e munka eredményességét. Hasz­talan fékezte a munkások harci akaratát a szakszervezeti bü­rokrácia s az opportunizmus, és hiába fenyegetődzött a hatósági terror — a forradalom erőinek gyarapodását többé nem lehetett megakadályozni. Ebben az esz­tendőben tavasztól c.zig, három­szorosára emelkedett a szakszer­vezetek taglétszáma, és naponta sában, gazdasági feladataink ered­ményes végrehajtásában nagy- fontosságú a dolgozók, a munká­sok, a parasztok, értelmiségiek, tudósok, a mérnökök és techniku­sok, az alkalmazottak, a gazdasági vezetők, a párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetők aktív közre­működése, a dolgozók kezdemé­nyezéseinek felkarolása, az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, a kommu­nistákat, hogy a társadalmi erők­re támaszkodva, a dolgozók szé­les tömegeit mozgósítva folytas­sák tovább lendületesen felelő­ségteljes munkájukat az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdaságpolitikai feladatok ered­ményes megoldásáért. (MTI) őszi napon.,. új csoportok csatlakoztak a le­endő forradalom fiaihoz. Sok orosz, olasz és szerb fogoly dol­gozott akkoriban a hadiüzemek­ben, ezek mind támogatták a magyar munkások ügyét, akik ki­fejezték valamennyi dolgozó ér­dekét — a parasztokét és a fron­ton vérző milliós katonatömege­két is. Ilyen előzmények után, 1917. november 25-én, vasárnap dél­előtt százezer munkás szállta meg a városligeti Iparcsarnokot és környékét. Demonstrációjukat a hatalom nem merte már meg­akadályozni, de készenlétben tartotta a csendőrséggel megerő­sített rendőrséget, a rendészeti bevetésre kiképzett katonaságot és a Várban elhelyezett bosnyák ezredet. Azon a zúzmarás, ködös késő őszi napon elnéptelenedtek a hadiüzemek, amelyekben va­sárnaponként sem szünetelt egyébként a munka. Budapest dolgozói készülődtek erre a nap­ra. 1} enn, az óriási hodályban, Bokányi beszélt. A mun­kások köszöntötték a lenini for­radalmat, a békét, az elnyoma­tást és kizsákmányolást meg­szüntető új társadalmat. E köz­ben időnként oly erős hangorkán támadt, amely megrázta a fagyos levegőt és a fákról lehulott a zúzmara. Rettegett és lapult a reakció, bár akadtak polgári li­berális hangok is, amelyek he­lyeselték az iparcsarnoki gyű­lést. Például a Vilár című lap, amely vezércikkben foglalkozott vele. Így: „Az orosz forradalom megteremtette az általános béke lehetőségét... Budapest munkásai felemelik hatalmas hangjukat a béke mellett... Tisztelettel és megindultan üdvözöljük a mun- lcásezredeket, akik az egész szen­vedő Magyarország nevében szó­lalnak meg. Övék az erő és övék a jövendő...” E nap délutánján az SZDP rendkívüli kongresszust tartott. Ámde a napirenden csak a gyü­lekezés szabadsága, a választó­jog és a nyomor kérdései szere­peltek. Csakhogy a forradalom szelleme bírálatok és követelé­sek formájában mégis betört a terembe és szerteáradt az ország minden nagyobb városába. 25 z iparcsarnoki nevezetes demonstráció után foko­zódott a forradalmi erjedés. Egy év múltán győzött az „ősziró­zsa” és a rákövetkező év márciu­sában a proletárforradalom. De ekkor már volt marxista—le­ninista párt is. Ennek a törté­nelmi fejlődésnek kiemelkedő állomása volt az 1917-es ipar­csarnoki tömegfelvonulás. Földes Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom