Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

1967. november 19, 6 Vasárnap Milyen az ön jogérzéke? Négy országon át ^ Révkalauz vezetésével a zuhatagi szakaszon Kamarakiállítás Gyulán A gyulai Jókai Művelődési Ott­hon KISZ ifjúsági klubjának kez­deményezésére már eddig is több megyei képzőművész munkássá.- gával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Képzőművészeti soro­zatuk keretében péntek este nyi­tották meg Székelyhídi Attila fi­atal gyulai festőművész kamara­kiállítását. 1 A megnyitó szavakat Szilágyi Miklós, a gyulai múzeum igaz­gatója mondotta. Á megnyitó közönsége ezután megtekintette a művész tusrajzait és olajfestményeit Magyarnóta-est a békéscsabai Halászcsárdában A gyomai Viharsarok Halászati Tsz szakszervezeti bizottsága csü törtök este Békéscsabán, a szö­vetkezet halászcsárdájában jól si­került magyamóta-estet rendezett A csárda szakácsai a Köröstáj jellegzetes halaiból, vadjaiból ételkülönlegességeket készítettek s a vendégek többek között nyúl- gerincet, nyúlpörköltet, tűzdelt őzgerincet körösi halászlevet gomba s sü 11 eVn >1 adói:. rostonsült keszeget halfatányérost rendel­hettek. A magyarnóta-esten Szegő Zsu­zsa és Andó Mihály énekelt nagy sikerrel. Sziktériné nagyon türelmes lény. Ha Zsiga, a férje nagyobb ulticsata után este tizenegy óra után megy haza, rámosolyog és friss teát főz neki a gázon. Reggel pedig, ha azt látja, hogy fél hétkor még a takarót húzza a fejére, langyos kamilla-teába mártott selymes zsebkendővel addig törülgeti az arcát, homlo­kát, amíg ki nem nyitja a sze­mét, aztán leheletszerűen meg­csókolja és duruzsolva súgja: fiacskám, meleg a vized, borot­válkozhatsz. A minap ugyancsak türelmes- ségéről tett tanúbizonyságot a zöldségesboltban, amikor töb- bedmagával várakozott, hogy rákerüljön a sor. Majd megkap­ta a hagymát, a krumplit, a kar­fiolt, o feketeretket és a boltos lekapta füle rriögül a ceruzát, s a keskeny papírszeletre ösz- szeadta, hogy mindez összesen tizenöt forintba kerül. Sziktéri­né kivett szatyorjából egy szá­zast és odaadta a boltosnak, aki kérdezte is már a következő ve­vőtől, hogy mit kér, s közben Sziktériné markába nyomott öt forintot. Azután mérte tovább a krumplit, az almát, hagymát, ki mit kért. Sziktériné meg állt és várt tovább, csak kicsit hát­rább lépett, hogy a mérleg előtt legyen másoknak helye. A boltos már az ötödik tö­mött papírzacskó tetejét gyű- ■rögette be, amikor rámeresz­tette szemét Sziktérinére. — Kezétcsókolom, tetszik még várni valamit? — A visszajáró pénzt. — Kérem, már visszaadtam, ami járt a húszasból. — Százast adtam. — Még ilyet hallani! — tár­ig szét a karját a boltos és kö­Mennyit ismernek az emberek az életüket magatartásukat sza­bályozó jogszabályokból? — erre a kérdésre keresett és kapott vá­laszt a Magyar Tudományos Aka­démia Állam- & Jogtudományi Intézetének munkaközössége, amikor a közelmúltban széles kö­rű vizsgálatot folytatott a lakos­ság jogi smer etéröL A kérdőíven az államjog és aiz államigazgatá­si jog, á büntetőjog és a polgári jog szabályaira vonatkozó kérdé­sek szerepeltek. Az adatokat a munkaközösség vezetője, dr. Kul­csár Kálmán dolgozta fel. Tőle kaptunk tájékoztatást a felmérés­ről. házasság, adás-vétel — mindennapos —- Megállapíthattuk, hogy az emberek 55 százaléka általában ismeri a legfontosabb kérdések­ben a helyes, szakszerű álláspon­tot. Jelentős különbségek adódtak azonban a jog egyes területei sze­rint. A polgári és a büntetőjog is­meretének átlagos szintje 59 szá­zalékos, az állam jog és az állam­igazgatási jogé pedig mindössze 47 százalék. A magyarázat: a büntető vagy a polgári jog sza­bályai közvetlenebbül érintik az ember mindennapi életét, viszo­nyait, mint az államjog. A há­zassággal, örökléssel, adásvétellel rülnézett a többieken. — Vacak nyolcvan forintért csak nem ad­nám a becsületemet? összesúgtak a pult előtt, majd egy megtermett asszonyság a boltos arcára tapasztotta a sze­mét: Ne olyan hevesen. Én is láttam a százast. A boltos nyelt egyet és négy darab húszast a mérleg tányér­jára dobott. — Máskor a pult előtt vár­jon. Nekem sincs száz szemem, fülem. Sziktériné restelkedve kotró- dott ki. Az utcán aztán magá­hoz tért, s hogy ne kelljen a harmadik emeletről másodszor is lejönnie, elment a fűszer- és csemegébe. Vimet, hajlakkot, szappant, mosóport, fogpasztát és a gyerekeknek cukorkát tett a vásárlókosarába. A pénztáros darabonként szedte ki az önki­szolgált holmikat és mindegyik­nek az árát a gépen leütötte, majd a blokkot letépte, s máris mondta a végösszeget: kilenc­ven forint. Aztán a homlokára ütöttő jaj, én mafla! A hajlakk negyven forint és gyorsan oda­írta ceruzával a végösszeghez. — Tessék, kedveském — nyúj­totta a blokkot — szárharminc forint az egész... Sziktériné, mint ezt a többi ház asszonya is csinálja, ott­hon mindent újraszámolt és ak­kor látja, hogy nemcsak ceru­zával van odaírva a hajlakk ára, hanem géppel is le van üt­ve. Hirtelen arcába szökött a vér, majd nekiiramodott és ro­hant le a lépcsőn, kezében meg lobogott a blokk. Mindenki utá­nanézett, ugyan mi lelte ezt a szolid asszonyt... kapcsolatos szabályok alkalmazá­sa úgyszólván mindennapos — érthető, hogy ezeket jobban is­merik. Elsőnek azt kérdezték, hogy „milyen szerv hozza Magyaror­szágon a törvényeket?” A szellemi dolgozók 71,4 százaléka, a fizikai­ak 38,8, a mezőgazdasági dolgo­zóknak pedig 27,7 százaléka adott helyes választ erre a kérdésre: a megkérdezetteknek tehát 45,9 szá­zaléka tudta, hogy az országgyű­lés. Lemondhat-e a külföldi örökségről? •Az iskolázottság és a tájékozott­ság szántén arányos eltérésekre vezetett a jogismeret szintjében, íme, egy kérdés: „ha valaki érte­sítést kap, hogy külföldön elhalt rokonától nagyobb összeget örö­költ, de erről az örökségről levél­ben lemond, akkor megbüntetik, vagy sem?” Mindössze 12,6 száza­lék „döntött” helyesen igennel. (A devizagazdálkodással kapcsolatos rendelkezések szerint ugyanis minden külföldi követelést hala­déktalanul be kell jelenteni a Nemzeti Bankban, s csak enge­déllyel lehet erről lemondani). Az intézet egy másik kérdése így hangzott: „B. L. megtudja, hogy szomszédja * volt szeretőjé­nek meggyilkolására készül, s eb­ből a célból nikotinoldatot is be­szerzett. Ezt azonban B. L. nem jelentette a rendőrségnek. Meg­büntethetik-e ezért?” A helyes válasz azt lett volna, hogy nem, mert jelenlegi jogszabályaink nem tartalmaznak olyan szankci­ókat, amelyek a gyilkosságra irá­nyuló előkészületnél kötelezővé tennék a feljelentést. Mégis leg­többen (91,5 százalék) megbüntet­ték volna B. L.-t. A polgári jog területéről az egyik kérdés: „P. L. pénzt kölcsönöz barátjának, s nem állapodnak meg, hogy az adós fizet-e kamatot vagy sem. A pénz visszafizetésénél P. L. ka­matot követel. Jár ez neki, vagy sem?” A választ adók mintegy 80 százaléka a jogszabályi rendelke­zéseknek megfelelően állapította meg: nem jár kamat Olvasott-e törvényt? A munkaközösség tagjai a vizs­gálat megkezdése előtt is tuditák: a legtöbb „fehér folt” az államjo­gi és az államigazgatási jog terü­letén mutatkozik. Ezt a felmérés is igazolta. Ebben a kategóriában a szellemi dolgozók jogismerete. 58 százalékos, a fizikaiaké 43, a mezőgazdasági, fizikai dolgozóké pedig 42 százalékos. Szembetűnő viszont, hogy erre a kérdésre: „mi a tanácsi állandó bizottság?” csak 11,3 százalék adott megfelelő választ, nyilván azért, mert a tanácsi szervezet e részének munkája kevéssé ismert. Befejezésül arról érdeklődtek: „olvasott-e már törvényt?” A megkérdezettek háromnegyed ré­sze igennel válaszolt. Szabó Ferenc MOSÓGÉP, PORSZÍVÓ és MINDEN HÁZTARTÁSI GÉP JAVÍTÁS i garanciaidőn túl és lakásán is. G E L K A, Orosháza, Győri V. tér 1. Telefon: 608. 113561 A természet ezernyi szépsé­get és különlegességet alkot. Tud fenséges, szelíd, zord, szeszélyes, félelmetes is lenni. A Duna zuhatagi szakaszára leginkább az első és az utolsó jelző illik. Amit a folyó évezre­dek folyamán ezen az alig 100 kilométeres szakaszon alkotott, a legnagyszerűbbek közé tarto­zik. Akinek egyszer alkalma nyí­lik arra, hogy végighajózhas­son e tájon, — egy életre szóló élménnyel lesz gazdagabb. Külön szerencse — legalább­is az utas szempontjából —, hogy ezen a szakaszon csak nappal lehet hajózni, mert így a maga teljes szépségében lát­hat mindent. A lefelé igyekvő hajók Moldován, a felfelé tar­tók pedig Turnu Severinben vagy Orsován várják be a reg­ion, a román révkalauz. gelt. Mi is igyekeztünk, és az első szabad jelzésnél behajóz­tunk a csatornába. Mivel a Dunának ez a szakasza sok he­lyen olyan szűk, hogy » két szembejövő hajó nem találkoz­hat, egy jelzőrendszert dolgoz­tak ki. Tizenkét jelzőállomás irányítja a forgalmait piros és fehér színű zászlók és gömbök segítségével A zuhatagi szakasz nyitányát a Babakáj-szlkla jelenti, mely a folyó közepén — alacsony vízállás lévén — kb. 5—6 mé­terre kiemelkedve, szinte felki­áltójelként mered az utazóra. Itt a Duna eddigi szélességének a negyedére szűkül, s a jórészt sík, illetve dombos vidéket mindkét oldalon hegyek vált­ják fel. Az álmélkodásból és a gyö­nyörködésből azonban hamaro­san vissza kellett térnem, mert váratlanul hideg zuhany szakadt a nyakamba, pedig egy szemnyi felhő sem takarta az eget No, nem valamilyen, a zuhatagi szakaszhoz illő külön­leges természeti jelenségről volt szó, csak éppen arról, hogy régi jó hajósszokás sze­rint, aki először halad át ezen a vízi úton, azt meg kell ke­resztelni. A keresztapaságot az örökké vidám gépüzemvezető: Schmidt Ferenc vállalta. (Az aktusról — kedves emlékként — még „keresztlevél” is ta­núskodik.) Amint hajónk egyre beljebb haladt a zuhatagi részbe, a természet, a Duna alkotta szépségek csodálata mellett mind nagyobb elismeréssel kellett adóznunk az emberi elmének és erőfeszítésnek is. Fantasztikus munkáról tanús­kodott már az első robbantott csatorna is, de a parton húzódó út elkészítése is gigászi mun­kát igényelt. A címben is szereplő révka­lauz Drenkován szállt hajónk­ra. (Innen, egészen Turnu-Seve- rinig — kalauzkényszer van!) Ettől kezdve az ő biztos helyis­meretére bízva hajóztunk számos csatornán, a Kazán-szoroson, majd a Vaskapun át. Szükség is van erre az ismeretre, mert rengeteg veszély leselkedik ezen a részen a hajókra és az uszályokra, elsősorban a víz alatti sziklák és zátonyok for­májában. Fokozattan veszélyes i a köz­lekedés — mint most is —. ala­csony vízállás esetén. Ilyen­kor elég egy-két méteres „el­csúszás”, és máris kész a baj, hajósnyelven szólva „havaria”. Révkalauzunk azonban nagy szaktudással és rendíthetetlen nyugalommal végezte munkáját, — jó kezekben volt tehát a hajó és az értékes rakomány. Elmesélte, mi minden kétl ah­hoz, hogy valakiből révkalauz legyen. Ű is először hosszú ide­ig csak nézőként hajózott ezen a szakaszon, „tanulta a vonalat”. Amikor már elméletben kiváló­an ismerte a legkisebb szikla, forgó, zátony helyét is, akkor kezdhette csak meg a gyakorlati rész elsajátítását. Evekig volt kandidat (tanuló), s csak ezután lehetett pilot. (Révkalauz.) Beszélgetés közben megérkez­tünk a Kazán-szoros bejáratá­hoz. A mindkét oldalon hatal­mas hegyek közé szoruló Duna félelmetes látványt nyújt Szinte azt hinné az ember, hogy össze- roppantja a hajót a jobbról, bal­ról égbe nyúló sziklatömeg. Aho­gyan szűkül a meder, úgy gyor­sul a víz folyása, úgy nő a víz mélysége is. Lenyűgözően szép ez a nyolc kilométeres szakasz, mégis szin­te megkönnyebbül mindenki, amikor kijut az alig másfél száz méteres kijáraton, s ismét a nyugodtan hömpölygő folyam hordja hátán hajónkat Még néhány kilométeres út következik ezután, s hajós és hajó az orsovai kikötőben pi­henheti ki az út izgalmait, él­ményeit, és erőt gyűjthet a másnap következő új<abb nehéz részhez, a Vaskapun való átke­lésihez. Következik: A Vaskapu múlt­ja, jelene, jövője. Papp János A türelmes Sziktériné (Cserei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom