Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-14 / 243. szám

1967. október 14. 3 Szombat Hozzászólás cikkünkhöz: Miért „előlegeztük” a büntetést? A Békés megyei Népújság 1967. szeptember 30-i számában „Előlegezett büntetés” címmel cikk jelent meg, amely termelő- szövetkezetünknek Veres Lajos- né és Bányai Istvánné tagjaink­kal szembeni eljárását sérelmez­te. Az ügy helyes megítéléséhez ismerni kell azt, hogy termelő- szövetkezetünk közgyűlése erre az évre nézve olyan határozatot hozott, hogy azok az 50 éven aluli női tagok, akik az év fo­lyamán 150 munkaegységet nem teljesítenek, a háztáji terület termésének felét kaphatják meg. Nyilvánvaló, hogy a munkaegy­ség teljesítés csak az év végén mérhető fel tekintettel a mező- gazdasági munkák idényszerű­ségére. Mi történt Veres Lajosné és Bányai Istvánné ügyében? Mindketten 1967. február 3-án léptek be termelőszövetkeze­tünkbe. Ilyen körülmények kö­zött a közgyűlés határozata rá­juk is vonatkozott. Igazgatósá­gunk — kötelességének megfe­lelően — év közben is figyelem­mel kíséri azt, hogy termelőszö­vetkezetünk tagjai milyen rend­szerességgel vesznek részt a kö­zös munkában. Az 1967. szep­tember 20-i igazgatósági gyűlé­sen is ilyen megvizsgálásra ke­rült sor. Ennek nyomán igaz­gatóságunk olyan álláspontra helyezkedett, hogy Bányai Ist­vánné és Veres Lajosné a fő munkaszezonban, júliusban és augusztusban olyan mértékű igazolatlan hiányzást szerzett, amelyre figyelemmel előrelát­ható az, hogy a kötelező mini­mális munkaegységeket teljesí­teni már nem tudják. Megállapítható volt az, hogy Veres Lajosné júliusban három alkalommal igazolatlanul mu­lasztott, négy alkalommal pedig napi 12 óránál kevesebbet dol­gozott. Augusztusban mindössze hat napot dolgozott,- igazolatlan — Magyarország? Egy bará­tom harcolt ott a háború idején... — Én is jártam ott! Végiig az országon, de van nálunk más is... És mesélik élményeiket emlé­keiket, kérdeznek és az ismerő­söket is sorolják, akikkel itt ta­lálkoztak és akiket talán soha­sem látnak többé és azokat a volt bajtársakat, akik ugyancsak nálunk jártak, de most nditcse- nek jelen, pedig de sajnálják majd... De még találkozhatunk. Majd szólnak nekik. Ismernek valakit például, aki együtt volt Osztyapenkó kapitánnyal, ami­kor Pestre indult a fehér zászló­val. Ha érdekel. Burdenkó elv- társ itt van és csupa lelkesedés. De annyi mindent szeretne mon­dani, mesélni, hogy azt itt most nem lehet. De holnap kirándulni megyünk a Volgára... Nem mindig égszínkék az ég. Vagy nem mindenütt. A hajóról nézve, ahogy visszatükrözte a Volga, egészen élénknek látszott. A hajó vágta hab-üsitökön meg úgy szikárzott a nap, hogy szin­te könnyeket csalt a szemébe annak, aki ezt a szikrázást nézni nem szokta. Itt, a Volgán sikló hajón foly­tattuk a már előző este megkez­dett beszélgetést Burdenko elv- társsal és feleségével. — Hajnalban érkeztünk Pestre — mondta — Füstölgőit az egész város. Az utcákon német hadi­foglyokat vezettek, Budáról meg lőttek a fasiszták. A mi utász­mulasztásainak száma kilenc volt. Bányai Istvánné júliusban 14 igazolatlan mulasztást, míg augusztusban 12 igazolatlan mulasztást szerzett. Ilyen adatok alapján az igaz­gatóság arra utasított engem, hogy a közgyűlés határozatának Veres Lajosné és Bányai Istvánné vonatkozásában szerezzek ér­vényt. A határozat végrehajtása volt az 1967. szeptember 25-i le­velem Bányainéhoz és Veresné- hez, amelyben a háztáji kuko­rica fele részének letörését meg­tiltottam. Az igazgatóságot a közgyűlési határozat végrehajtá­sában a közös vagyon törvényes eszközökkel való védelme ve­zette. Éppen az igazgatóság az, amely Bányainé és Veresné ügyében a közgyűlési határozat szelleme és betűje szerint járt el. Bányai Istvánné és Veres Lajosné, mint termelőszövetkezetünk tagjai, a következőkben rendszeresen és fegyelmezetten végzett mun­kájukkal az év végéig még jo­got szerezhetnek háztáji földjük termésének másik felére is. IJa termelőszövetkezetünk igazgatósága Bányai Istvánné és Veres Lajosné részéről rendsze­res és fegyelmezett munkát ta­pasztal, akkor ugyanolyan elbí­rálásra tarthatnak számot, mint H.egedűs Jánosné, Kánya And- rásné, valamint társaik. Terme­lőszövetkezetünkben több éves munkával kiérdemelték azt a bi­zalmat, hogy a kötelező minimá­lis munkaegységeket ebben az évben is teljesíteni fogják. Ter­melőszövetkezetünk igazgatósá­ga a követelmények megállapí­tásánál mindig figyelemmel volt a tagok egyenkénti elbírá­lására, s egyben kötelességének tartja a munkafegyelem, a kö­zös érdekek megtartását és meg- tartatását is. Pántya Sándor, a mezőberényi Vörös Csillag Tsz elnöke különítményünket egy munkási- negyedben helyezték el. — Ahhoz, hogy a fasiszták ágyúit, golyószóróit elhallgattas­suk, át kellett jutni a Dunán. Kisebb egységek átkeltek és a budai parton is megvetették a lábukat, de híd még nem volt, amelyen tank is átmehetett vol­na, hogy támadhassunk. Az első feladat volt tehát: hidat építeni. — A pestiek bizonyára emlé­keznek még a háború utáni első ideiglenes pontónhídra. Azt azonban kevesen tudják, hogy már ezt a pontonhidat megelőző­en is építettünk egyet. Csak saj­nos nem vettük soha hasznát. — Amikor a jég zöme lezajlott a Dunán, elkezdtük a munkát. Cölöphidat építettünk. A Duna két partjáról indultunk, hogy középen összekapcsoljuk a hidat és indulhassanak a tankok. Az egyik csoportot én vezettem. Az utászszázad ezekben a napokban elfeledkezett a pihenőről. Ebben a munkában segítettek nekünk a magyarok is. Feltűnő volt, hogy a németek — bár lőtávolsógon belül voltunk tőlük, nem lőttek ránk. Csak éjszakánként lőttek fel különböző színű rakétákat. — Egy ködös éjszakán, amikor már csak néhány cölöp hiány­zott hogy a hidat végleg össze­köthessük, a tankok már indu­lásra készen felsorakoztak, ami­kor valami fekete tömeget lát­tunk a Dunán felénk úszni. Va­laki kiáltott: „jég!” — Mielőtt a jégtömb a cölöpö­A Skodák szülőföldjén Lenyűgöző látvány Mia­da Boleslavban, az ősrégi vár tö­vében, a Skodák szülőföldje. Leg­alább kilométer hosszú modern épület, s valóságos színjáték fo­gad: sárgák, kékek, komoly bor­dók, üdezöldek, befoghatatlan arányok, egy nézéssel felmérhe­tetlen szépség Ez Skodaország Csaknem háromnegyed évszá­zados története vau itt az autó­gyártásnak. Mlada Boleslavban 1394-ben társult két ügyes hely­beli ember, Laurent mechanikus és Klemr.nt kereskedő. Kis mű­helyt nyitottak, ahonnan 1905-ben bocsátották útjára az első autót, a kéthengeres Voiture-t. A Skodá­hoz 1925 óta tartozik a gyár, s az azóta eltelt több mint negyven esztendő a világhírhez vezetett. Szenzáció volt a két világháború között az autóvilágpiacon a Po­pular és a Rapid, majd a felsza­badulás után az 1101 és az 1102 típusú kocsi, ez az utóbbi a Tudor, a nálunk is oly jól ismert kis Skoda. Következett az új világ­szám: a Sedan, majd a mai Sko­dák alaptípusa, a Spartak, s a be­lőle modernizált Octavia, az Oc- távia Super és a Felicia Kísérőnk számvetése szerint a rekorder a gyár történetében minden bizony­nyal az Octavia, ebből a típusú kocsiból több mint félmillió ké­szült. Hét esztendeje határozták el, s éppen három éve készítik a legújabbat: az 1000 MB-t. E már­kában az MB a szülőföld nevére, Mlada Boleslavra emlékeztet. A korábbi típusokat mind a régi gyárban készítették. Az 1000-esek- nek í ' gyárat építettek. — Az új üzem — mondja kísé­rőnk — automata gyár, átvettük a nyugati autóipar legkorszerűbb, legfejlettebb módszereit Á teljes beépített terület 800 hektár, a szerelőcsarnok Közép-Európa egyik legnagyobb ipari épülete, a karosszériaüzem egymaga 72 ezer négyzetmétert foglal eL Belépünk egv aitón. itt állunk a Skodák szülőföldjének kellős közepén. Széles, kitűnő autósztrádák a műhelyutak, kö­rös-körül minden lüktet és mozog, fenn a levegőben kész, félkész és negyedkész karosszériák úsznak a szállítópályákon, odébb bonyolult görgő- és láncrendszer kapcsola­tában motorsor vándorol oly sza­bályos ütemben, mint a szívverés. | Előttünk gépsor vezérlőasztala: i olyan, mint egy űrhajó kor­Fínom kenyér és sokfajta pékára Mintabolt is nyflilc A Békés megyei Tanács 1-es számú (békéscsabai) Sütőipari Vállalat dolgozóinak kiváló szak­értelmét, szorgalmát bizonyítja az a finom kenyér és sokfajta pék­áru, ami nap nap mellett — nem is kis mennyiségben — készül. Mindenki kedve szerint fogyaszt­hat belőle. A gazdasági mecha­nizmus reformjának jegyében azonban a vállalat vezetői úgy tervezik, hogy újabb termékeket, finom kenyérből pedig 1, 2, 3, sőt 4 kilósakat is készítenek, ha erre mányfülkéje, mindenféle rendel­tetésű kapcsolók és fogantyúk rengetege, pirosán, sárgán, zölden villogó jelzőlámpák tömege. Egy gépóriás lemezt emel fel: egyet harap, — a művelet talán annyi ideig sem tart, míg az órán körbe- megy a másodpercmutató, s már kész egy autóajtó. Amott hegesz- tenek: keretbe fogva áll temér­dek, mindenféle formára préselt lemez, szikrák pattognak, elektró­dákból összeállított fogsor csattog, fentről forgószerkezet süllyed, aztán emelkedik — kész egy ka­rosszéria. Ebben a gyárban már a külső- séges jeleket is sok külön-külön megfigyelni. Például: bisztró a műhely kellős közepén. Bárpult, színes világítás, magas székek, a hűtőpultban kitűnő választék, hű­sítő italok, fekete. S a bár felett, az emelet szintjén szállítópálya fut végig, rajta megszabott rend­jükben autóalkatrészek utaznak. — A gyártási folyamat megter­vezésében, az üzeni felszerelésé­ben 14 országból 134 szállító vett részt — halljuk a magyarázatot. — Vásároltunk berendezéseket Franciaországból, Angliából és a Szovjetunióból, Lengyel- és Olasz­országból, az NSZK-ból és Ma­gyarországtól, Belgiumból. Az új gyárban teljes kapacitással na­ponta 600 kocsit lehet előállítani. A Skoda gyár mintegy hatvan országba szállít Nagy vevője a kereskedelem igényt tart. Hogy Ausztria, vásárlója Nyugat-Né- a lakosság Békéscsabán egy he- met°rszá& Anglia. A skodások nagyra értékelik a magyar autó­lyen mindenféle pékárut frissen megtaláljon, mintaboltot is nyit­nak Erzsébethelyen, mégpedig a kenyérgyár mellett. Később Me- zőberényben és Békésen is létesí­tenek hasonló mintaboltot. A vállalat a fogyasztók igé­nyeinek mind jobb kielégítése mellett a gazdaságosabb terme­lésre is törekszik. Ezt a célt szol­gálja, hogy a két süteményüzemet összevonja a Bartók Béla út 77 szám alá, amit egyúttal korsze­rűsít. Nemrég kapott két 3 ton­nás Robur elnevezésű speciális gépkocsit, ami meggyorsítja a szállítást és elősegíti, hogy az áru a higiéniai követelményeknek megfelelően és jó minőségben ke­rüljön a boltokba, elárusítóhe­lyekre. két elérte volna, felrobbantot­tuk. De abban a pillanatban megláttuk a másikat, aztán elbo­rította a Dunát a jég. Ezek ellen már nem tudtunk védekezni. Elvitte a hidat. — Nem véletlenül. A németek elfogták az egyenként úszkáló jégtáblákat, aztán amikor elké­szült a híd, ráengedték az ösz- szegyűjtött jégtömeget A vég­zetüket — ez, most már nyilván­való — nem kerülhették el így sem. Egyidejűleg a miénkkel, felépítettek egy pontonhidat is, azon keltek át a tankjaink. < Ezen a hídon jött át. Burdenko elvtárs és felesége isi Mert ő is katona volt és férjével — akkor még nem volt a felesége — együtt szolgált. — Székesfehérvárnál kemény harcok folytak, de a Balatont csak távolból láttuk, gyors ütemben üldöztük az ellenséget. Kergettük őket Bécsig. Akkor, bizony nem sokat láttunk az or­szágból, de ugyanezt az utat megtettük visszafelé is. Addigra eltakarították a romokat. — Rövid idő telt el a háború befejezése óta, amikor újra Ma­gyarországon jártunk, még a fű sem nőtt ki elesett társaink sír­ján, de a magyarok akkor már j ugyanis ebben az hozzákezdtek a háború okozta J több mint 40 fajta sebek gyógyításához. — Ezt az utat — Linztől Odesz- száig — gyalog tettük meg, de nem éreztünk fáradtságot. _ Akkor már béke volt. (Folytatjuk) piacot. Személyesen is tapasztal­ták a gyár vezetői, hogy nálunk az autósok szeretik, megbecsülik és értékelik a jó kocsit, igényesek a vevők. Skoda-ország népe— ha­gyományos gyári címerének meg­felelően — mindent meg kíván tenni a vevő bizalmáért. Ez a cí­mer — Mlada Boleslavban tud­tam meg — négy szót szimbolizál. Az emléma nyílvesszőn ülő stili­zált lepke. Szárnya a haladást, a fehér pont, vagyis a szeme a fi­gyelmet, a nyíl a sebességet, a lepkét övező kör pedig a pontos­ságot jelenti. S ez a négy fogalom Skoda-or­szág vastörvénye. Lantos Lászt Terven felül 2 millió 202 ezer forint értékű aprómat A Vetőmagtermeltető és Ellátó Országos Vállalat Dél-magyaror­szági Alközpontjának dolgozói a tavasszal a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordu­lójának tiszteletére többek között vállalták: úgy irányítják a ter­meltetést és a felvásárlást, hogy a hazai és a külföldi piacokon legkeresettebb magvakból mint­egy 2 millió 202 ezer forint ér­tékkel adjanak terven felül a népgazdaságnak. Az aprómagvak betakarítása lassan a végéhez ér. Ezért felkerestük az alközpontot s jóleső érzéssel hallottuk, hogy a vállalást máris túlteljesítették. A Békés—Csongrád megye te­rületén termeltető alközpont esztendőben aprómagból mintegy ezerötszáz vagonnal vá­sárol fel és megtisztítva, fémzá­rolva továbbítja a külföldi és ha­zai termelőknek. Kiderült, hogy a idén különösen jól fizetett a lu­cernamag. Vannak olyan terme­lőszövetkezetek és állami gazda­ságok, amelyek 150—200 kiló át­lagtermést takarítottak be az ér­tékes pillangóstakarmány-magból. A felvásárlást 24 vagonra tervez­ték s máris túl vannak a 35 va­gonon, de év végéig mintegy het­ven vagonra számítanak össze­sen. 1966-ban például október közepéig mintegy hat vagonnyi lucemamagot vásároltak fel. most pedig a beérkezett tételek­ből a legprímább minőséget — 10 vagonnal — fémzároltak, lengyel és német exportra előkészítettek. Jól fizetett a fajtaborsó, a vörös­here és egyéb aprólékos gondos­ságot igénylő mag. Elmondották azt is, hogy a jövő évi jó gabonatermés érdekében a két megye területére mintegy ezerszázötven vagon garantál­tan jó minőségű vetőmagot disz­ponáltak. Kiváló a rizsvetőmag is, jól sikerült a burgonyavető- mag-akció. A. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom