Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

5 Péntek tm. október 13. / filmművészet Sivatagi 13-ak Ünnepi előadások a filmszén- ség ég az áldozatváMalárs nagy- házakban: a veötóvésznon meg- szerű megjelentése. Kétszáz bejáró tanuló ügyében... „Megfizetik a tandíjat" — Az eszpresszóban vagy a templomban várakoznak — Autóbuszbérletük van, mégis vonattal járnak — Az AKÖV javaslata: kérjék írásban a menetrend-módosítást jelennek a szovjet saet vöághírtí alkotásai. Eizen- stotn, Pudovikin, Dovzsenko művészete nemcsak klaeziknssá emelkedésével, hanem máig is élő, sugárzó igazságfcutatásával, emberségével és realizmusával hat a nézőre; mit sem veszítet­ték nagyságukból az eiműít év­tizedek alatt Békéscsabán és másból is e napokban, sokan látták az 1934- ben feltűnt Mihail Komm „Si­vatag 13-ak” című filmjét mely a Vörös Hadsereg egy ala­kulatának sorsát mondja el a filmművészet eszközeinek tuda­tos és hatásos alkalmazásával. Romm első filmjeitől a „Hét­köznapi fasizmusáig bonyolult utat járt meg. Csinált sema­tikus filmeket (a negyvenes— ötvenes évek elején), amelyek­ben a dialógusok teljesen hát­térbe szorították a képi ábrá­zolást, nála is eluralkodott a személyi kultusz talaján kivi­rágzó patétikusság, a mitikus heroizmus; a szovjet film új hulláma azonban magával ra­gadta, és visszatérítette saját hagyományaihoz, melynek kie­melkedő példája a „Sivatagi 13-ak”, a hazaszeretet, a bátor­SHAW-HIVATAL (Kedd, 21.11) Elsőként a jelenleg hazánkban tartózkodó etióp pantomim-művé­szeket mutatja be a műsor. A következő riportalany a népsze­rű fiatal énekesnő, Zalatnay Sa­rolta, akivel a riporter a gmun- deni fesztiválon aratott szép ma­gyar sikerről beszélget, Magay Klementina pedig a pol-beat fesz­tiválról számol be. Az egyik leg­frissebb tudósítás a Vidám Szín­pad új műsoráról, a fiatalokhoz szóló Beat-kabaréról tájékoztatja a nézőket, a műsor egyes részei­nek bemutatásával. Mikes György csevegése után Mensáros Lászlót faggatja a tv munkatársa, amely­nek során az is kiderül a kitűnő színészről, hogy jól énekek Egy francia sanzont ad elő. ELSÖSZÄMÜ KÖZELLENSÉG (Vasárnap, 18.05). Francia film. Emlékeink szerint bátran számíthatunk jó szórako­zásra a Fernandel megformálta Joe Calvet kalandjain. . Miként látja Amerikát az európai szem? A gengsztertörténetről szóló sza­tirikus film bővelkedik ötletek­ben, a nézők megismerhetik, ho­gyan kell megostromolni és be­venni a világ egyik legnagyobb, legmodernebb börtönét, a Sing- Singet — és megismerhetik a gengsztereket, a többi között Al­mos Charlie-t, Lola kisasszonyt, a Spiritus Rektort, no és Slimmet, aki nagyon igyekszik és mégsem Kiemelt budapesiti munkára, kiemelt bérrel keresünk kőműveseket, férfi segédmunkásokat azonnali belépéssel. Szállást díjtalanul biz­tosítunk. Jelentkezés: Április 4 Ktsz, Budapest, VIII., Auróra u. 23„ munkaügy. 617 Romm e korai filmjében a Kanafcum-srva tagba viszi ei a nézőt, ahol egy forradalmár- csapast küzd a rettenetes s:va- taggal, a banditák megújuló támadásával, önmaguk gyarló­ságával az életért. A hősi ki­tartás minden képsorában reá­lisan emberi költeménye ez a film, mely a szovjet filmmű­vészet nagy alkotásai közé emelkedett Képi megoldásait, jeleneteit esztétikai tanulmá­nyok sora elemezte, elismerve a rendező kivételes képességeit. Azt is mondhatnánk, hogy a „Sivatagi 13-ak” kalandfilm. Az is a javából, telítve nemes izgalommal, felemelő fordula­tokkal. És őszinte, igaz film, nem szépít, nem lakkoz, alko­tóját egyetlen szempont vezet­te: emléket állítani az egymá­sért halni tudó hősöknek, akik nem valamiféle szent hevület­ben, hanem emberségük egy­szerűségében válnak hősökké. A film eseménye minden mo­zi műsorának, és követi majd bemutatását a klasszikusok so­ra-: a Patyomkin páncélos, a Cirkusz, a Csapajev, a Negy­venegyedik, reprezentálva a szovjet filmművészet félévszá­zadát. Sass Ervin létrán, miként sokszor keserve­sen mondja: hiába, ő csak meg­marad egyszerű szűrke gyilkos­nak... Amikor a battonyai Mikes Ke­lemen Gimnázium és Mezőgazda- sági Szakközépiskola bejáró tanu­lódnak gondjairól, problémáiról érdeklődtünk, Takács László, az intézmény igazgatóhelyettese így jellemezte a naponta vonattal, s autóbusszal bumlizó lányokat, fiúkat: hátrányos helyzetben levő diákok. A helybeliekhez és a kollégis­tákhoz viszonyítva valóban azok. Körülményeik lényegesen rosz- szabbak: hajnalban kelnek, na­gyon sokszor fáradtan, törődötten ülnek a padokba a hosszadalmas, zsúfolt utazás után. Azonban szer­vezetük leküzdi a bágyadtságot, tudásszomjuk, akaraterejük fe­lülkerekedik. — Milyen a tanulmányi ered­ményük? — kérdezzük. — Azonos a kollégistákéval — válaszolja Heszler József igazga­tó. — Természetesen ezt nagyobb erőfeszítések árán érik el, de leg­többjük szívesen teszi. Közülük sokan kerülnek egyetemre, s főis­kolára is. A bejárók mindannyian alapo­san megfizetik a tandíjat. — Évekkel ezelőtt a mostani­nál sokkalta rosszabb volt az autóbuszközlekedés — magyaráz­zák az oktatási intézmény veze­tői. — Jelenleg három diákjárat­tal szállítják a 200 bejáró tanulót. A mindennapi utazások fősze­replőd már kevesebbet panaszkod­nak, mert gondjaikon az illeté­kesek minden évben könnyítenek. Ám érdemes meghallgatni véle­ményeiket, javaslataikat Apu, mesélj Azt mondja a fe­leségem vacsora után: Fiam, légy szí­ves, altasd el a ki­csit! Igen, hogyne, ter­mészetesen, öröm­mel, szívesen! Ez igazán a legkeve­sebb, amit egy házi­as férj megtehet. Gyerünk hát aludni, kicsikém! Igen ám, de ő a leghatározottabban kinyilvánítja, hogy nem akar lefeküdni. Mit tehet ilyenkor egy módszeres atya? Elveim nem engedik meg az erőszak al­kalmazását. ö vi­szont rendkívül ha­tározott (az apjára hasonlít!) és nem tá­gít. Mit lehet termi? Az is ákrpelvem, hogy a gyermeket megtéveszteni nem szabad. No, de ne túlozzuk el a dolgot, csak az ökör egészen követ­kezetes, vigasztalom magamat. Egy kis megtévesztéske azért nem árthat! így szó­lok hát: nem kell aludnod, kicsikém, egyáltalán nem, ó, nem! Csak gyere a kis ágyadba, be se kell takaróznod, és apuka mesélni fog. Ez hatott! Siker, siker! Kislányom már ágyban van! Hatal­mas eredmény! A siker kissé meg­részegít, de 6 hama­rosan rádöbbent, hogy a sikernek ára is van. „Apu, azt mondtad, hogy me­sélsz!?” Ellentmon­dást nem ismerő hangon mondja ezt. Látszik, hogy olyan ember lánya, akinek elvei vannak. Neki magának is elvei vannak, s ezek kö­zött első helyen sze­repel a meg nemál- kuvás: szülei köte­lességei felett éberen őrködik és nem en­gedi, hogy szülei az elvtelen szószegés mocsarába süllyed­jenek. Ezt a határo­zottságot tisztelni kell (hiszen tőlem örökölte!), meséljünk tehát jó lélekkel és derült kedéllyel! És mesélek és me­sélek és mesélek... Egyszer csak abba kell hagynom, mert nyelvem megdagadt, pilláim leragadnak. Egy erőteljes, hatá­rozott és meg nem alkuvó hang térít magamhoz: Apu, azt mondtad, hogy me­sélsz, reúdes ember megtartja a szavát! — Igen, kislányom, igazad van, mindjárt mesélek, csak előbb takaródz be és csukd be a szemedet! — Apu, azt mond­tad, hogy nem kell elaludnom, nem kell betakaróznom és mesélni fogsz. Me­sélj, mesélj! Be kell vallanom, ekkor már hőn kí­vántam, bárcsak ne volnék olyan nagyon rendes ember, se ha­tározott atya, még kevésbé elvekkel rendelkező szülő. De • hát ha az vagyok!— És meséltem és me­séltem._ De mi ez? A me­sevilág önkívületi ál­lapotba hozott volna? Egyszerre csak azt veszem észre, hogy a mesés Kelet gyönyö­rű repülő szőnyegén heverve repülök a világ körül és köz­ben ezt az égi szó­zatot hallom: Apu, mesélj! Egy kis kéz érinté­se visszabillent a va­lóságba és látom, hogy az égi szózat forrása az én jellem- szilárd kislányom, aki kis ágyában ül, és persze, nem taka- ródzik be. Lehet, hogy az ő takarója volt az imént a re­pülő szőnyegem? Álom és valóság összezavarodik ben­nem, csak arra em­lékszem még tisztán, hogy ezúttal még erősebben áhítottam, bárcsak ne volnának elveim, s olyat te­hetnék, ami nagy­mértékben ellenke­zik a modern peda­gógia alapelveivel... De aztán megint- csak mesélni kezd­tem... A történet végét csak hallomásból ismerem. Kislányom kiment a konyhába az anyu­kához és így szólt: Anyuka, gyere, ta­kard be az apukát, mert alszik, és talán le is kéne vetkőztet- ni. Sozslay György A fv jövő he fi műsorából sikerül feljebb kerülnie a rang­Budai Béla: — Gépszerelő szakmát tanulok, részt kell vennem délután a gya­korlati foglalkozásokon is. A ko­ra este — 18 óra 20 perckor — hazafelé induló busszal csak Kunágotáig tudok eljutni. Onnan Nagykamarásig gyalogolnom kell. Ha vonattal megyek, esetenként 18 forintot fizetek. Nemcsak én gyalogolok, Nagykamarásról ti­zenhármán, Almáskamarásról ti­zenkilencen járunk be. A közsé­gek Kunágotához öt illetve hét kilométernyire vannak. Jó lenne, ha a 18.20-as járattal hazáig me­hetnénk. Túri Katalin: — Október 6-ig Magyardomb- egyházán tizenöten felszállhat- tunk a 7 órakor induló buszra, azonban azóta csak a 6 órás vesz fel. A kalauz és a községi tanács­elnök azt mondta: az általános iskolásokat viszik a későbbivel. Korábban járhattunk ezzel is? Nagy Ilona: — Szeretnénk mi is részt venni az orosz—magyar—matematika korrepetálásokon, ez azonban szinte lehetetlen, mert délután 5-kor kezdődik. — Nem lehetne előbbre hozni? — kérdezi az érettségi előtt álló kislány az igazgatótól. — Változtatni fogunk, a jövő­ben korábban kezdjük a foglalko­zásokat — hangzik a megnyug­tató válasz. Az igazgatóhelyettes megjegyzi: — A mezőkovácsháziakat öt perccel a tanítás befejezése előtt kénytelenek vagyunk elengedni, mert másképpen nem érnek idejé­ben haza. Ez a gyenge előmenete­lő tanulóknak nem válik haszná­ra. Sem a MÁV sem az AKÖV nem tud valamennyi igényt kielégíteni. Az autóbuszmenetrendet a vona­tok indulásához kell igazítani, azonban az említett panaszokat lehetne orvosolni. Kazamér Ká­roly, a 8-as AKÖV igazgatója ja­vasolta: a battonyai gimnázium igazgatósága kérje hivatalosan a menetrend módosítását, például határozzák meg, mely napokon szükséges az esti 6.20-as járatot tovább közlekedtetni és akkor a lehetőségek határain belül rugal­masabban megoldják a bejáró diákok problémáit Nemcsak a menetrendváltozást kérik a bejá­rók. .Az őszi esős időben, később pedig a hideg télen nem kellemes a szabadban várakozni. Ha nem akarnak ázni, fagyoskodni, — né­ha 20—30 percig, mert késik a járat —, akkor a presszóban vagy a templomban húzódnak meg, s onnan figyelik, mikor jön a busz. — Áldatlan állapot ez — mond­ja a községi tanács vb-titkára. — Nagyon sokan utaznak ide a kör­nyékről felnőttek is, itt van a járásbíróság, feltétlenül szükséges egy fedett váróhelyiség. A megyed tanács építési és közlekedési osztályának helyettes vezetője szerint állami beruházás­ból nincs mód minden községben autóbuszvárót építeni. De a batto- nyaiak segítségére sietnek, ha he­lyileg is szorgalmazzák az új lé­tesítményt. Terveket bocsátanak rendelkezésükre, a mezőkovácshá­zi járási tanács pedig anyagi tá­mogatást adhat. Az építésnél társadalmi munká­ban bizonyára serénykednének a battonyai gimnázium és szakkö­zépiskola tanulói is. — Kénytelenek vagyunk az utolsó órából megtartani a KISZ- foglalkozásokat — kapcsolódik a beszélgetésbe Németh József, az iskola KISZ tanácsadó tanára. — Sajnos iskolaízűvé válhatnak az összejövetelek, nem mindig kelftik fel a fiatalok érdeklődését. A be­járó diákok, ha idejében akarnak hazajutni, a legtöbb KISZ-, klub- és szakköri foglalkozáson nem tudnak jelen lenni. — A KISZ mezőkovácsházi já­rása bizottságának javaslata, hogy a bejáró tanulók községük alap­szervezetében vegyenek részt a mozgalmi munkában — vetjük közbe. — Jobban szeretünk itt lenni. Ha a falunkban önálló KISZ-cso- portot alakítanánk, talán nem szí­vesen fogadnának az ottani alap­szervezetben, mert ha olykor is­kolai témáról vitatkoznánk, néhá- nyan nagyképűnek, különcködő­nek tartanának — érvelnek. — Nem tudnánk irányítani, szervezni, ellenőrizni a bejáró kiszesek munkáját, tehát más megoldást kell keresnünk — egé­szíti ki Németh elvtára. A presszó és templom közötti buszmegállóban kék köpenyes fi­úk, lányok álldogálnak. — Jön a „kocsi”! — kiáltja va­lamelyikük, s mindannyian a ka­nyarodó jármű felé néznek. Nem tolakodnak az ajtónál, mert még nincs hideg... Remélik, hogy a közeljövőben már részt vehetnek a KISZ-fog- lalkozásokon, a korrepetálásokon, az autóbuszok hazáig viszik őket, még jobban igényeikhez igazítják a járatok menetrendjét és elké­szül a váróhelyiség is. Hogy ők se maradjanak hátrá­nyos helyzetben... Dékány Sándor Két új élelmiszerbolt épül Kondoroson — Rendkívül nagy gonddal foglalkozunk a választópolgárok közérdekű javaslataival — mon­dotta Tóth Pál, a kondorosi köz­ségi tanács elnöke. — Sokat megvalósítottunk már ezekből, de van néhány, amely olyan nagy beruházást igényel, hogy a meg­valósítás nem oldható meg egyik napról a másikra. Az Aradi útiak és a Malinovszkij utcán lakók új élelmiszerboltot kértek, olyat, amelyikben falatozó is van. Ilyen kérés hangzott el a Csabai útiak részéről is. Az Aradi úti új bolt építése már megkezdődött, jövő­re pedig a Csabai úton a tej­csamak mögött megépítjük a másikat is. A két bolt összesen egymillió-kétszázezer forintba kerül. Sajnos a harmadik építé­sére egyelőre nincs anyagi fede­zet, de nem feledkezünk meg er­ről sem. Sokan kérték az óvoda bővíté­sét. Már folyik az átalakítás, re­mélhetőleg januártól kezdve leg­alább harminc gyermekkel többet tudnak felvenni. Nem feledkeztünk meg a kül­területiek javaslatairól sem. Ha­marosan megkezdjük az Endrődí és az Aradi úton egy-egy autó­buszváró építését. — ky —

Next

/
Oldalképek
Tartalom