Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Könyvújdonságok a Nagy Október jubileumára

A nagy jubileumra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára számos könyvújdonság jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ezek a könyvek a Nagy Október hőseinek állítanak emléket, és hű képet adnak a kommunizmust építő Szovjetunióról. Az érdeklődő ember számára nem könnyű a válogatás ebben a gazdag könyvanyagban, melyből néhányat röviden ismertetünk.

G. J. LOZGACSOV— ' JELIZAROV:

FELEEHETETLEN ÉVEK

E könyv szerzője Lenin nővérének, Annának és Mark Tyimofejevics Jeliza- rovnak fogadott fia. Először 1917-ben találkozott az emigrációból hazaérkező Leninnel, s mindvégig bensőséges családi kapcsolatban állt vele. Könyve Leninnel való találkozásairól, az üljanov család mindennapi életéről szól. Az olvasók kívánságára a szerző az újabb kiadáshoz utószót is írt, s ebben elbeszéli Lenin legközelebbi hozzátartozóinak további életútját.

MUNKÁSOK, KATÓNAK, FAKASZTOK!

A kiadó néhány évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltvány kiadásával csatlakozott a nemzetközileg is fellendült, kis formátumú bibliofil kiadásokhoz. Most, a Nagy Október 50. évfordulóján kis alakban, két nyelven, magyarul és oroszul jelennek meg a szovjet hatalom első intézkedéseit tartalmazó dekrétumok.

JOHN REED: TÍZ NAP, AMELY MEGRENGETTE A VILÁGOT

A könyv második kiadásban jelenik meg a júbileum alkalmából. Lenin így ír a könyv első orosz kiadásának élőszavában: „A legnagyobb érdeklődéssel és egy pillanatra sem lankadó figyelemmel olvastam John Reed: „Tíz nap, amely megrengette a világot” című könyvét. Fenntartás nélkül ajánlom e könyvet a világ munkásainak. Szeretném, ha sokmillió példányban megjelenne és minden nyelvre lefordítanák.”

A szerző internacionalista harcos volt, a Vörös Hadsereg magyar katonája, könyvében a magyar forradalmárok szovjetunióbeli harcának állít szép emléket. A szemtanú eleven emlékezésével hozza közel az olvasóhoz az internacionalista lovasezred életét, harcait. Könyve a forradalmi idők nagy élményét nyújtja.

AZ ATOMVÄROSTÖL A CSILLAGVÁROSOKIG

Érdekes és nem mindennapi utazásra invitálja az olvasót ez a könyv. Az utazás két végpontja az atom- város, Dubna s a csillagvárosok, a galaktikák világa kissé szimbólum is. Jelképe a szovjet tudomány színvonalának, mely beláthatatlan távlatok félé vezet. A kötet szerzői között neves magyar szakembereket, tudósokat, egyetemi profasz- szorokat és kutatókat találunk.

MIHAJLO SZTELMAH:

A NAGY ROKONSÁG

Sztelmah az egyik legnagyobb élő ukrán író, ezért a regényéért 1961-ben. irodalmi Lenin-díjat kapott. Egy ukrán falu történetét meséli el. A történet két határköve a kollektivizálás kezdete és a második világháborúnak az az időpontja, amikor a szovjet hadsereg felszabadítja ezt az ukrán falut is. Főhőse, Dmitro Goricvit szófukar, darabos, de a földet rajongásig szerető gazdalegény, aki szintén nagy utat tesz meg a paraszti gyanakvástól a közös gazdálkodásig. Emberi fejlődésének bemutatása a könyv múlhatatlan erénye.

SÍK

ENDRE

PRÓBAÉVEK

SlK ENDRE: PRÓBAÉVEK

Hatalmas terjedelmű, csaknem 900 oldalas Sík Endre Próbaévek című mimikája. A szerző az 1917 tavaszát követő esztendők eseményeinek tükrében erőteljes vonásokkal vázolja fel a magyar hadifoglyok életét. A közvetlen élmény intenzitása füti át művének minden sorát, szerkesztésmódja világos, stílusa közérthető, és ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy lendületes elbeszélő is, akkor a könyv erényei minden részletében világosan előttünk állnak. Sik Endre történetei vonzóak, lebilincselő olvasmányok. Kiadásukkal a Nagy Október ünnepére egy kitűnő könyvet kap kezébe az érdeklődő olvasó.

R. PALME DUTT:

AZ INTERNACIONÁLÉ

A szerző az angol kommunista párt egyik vezetője, nemzetközileg elismert marxista történész. Elbben a munkájában a nemzetköziség eszméjének keletkezésétől kezdve bemutatja a munkásosztálynak azokat a szervezeteit, amelyekben a nemzetköziség fogalma már testet öltött. Munkája hézagpótló, a munkásmozgalom történetének világos - megértését kitűnően elősegíti.

GARASIN RUDOLF: VÖRÖSSAPKÄS ' LOVASOK

KÖRÖSTÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Százötven éve született Tompa Mihály

Két nagy születési évfordulót is ünnepel az idén irodalmunk, olvasóközönségünk. Az egyikről, Arany Jánosról, szerte az ország, ban mindenki tud. A másikró azonban, mintha éppen az első méltó megünneplésének gondjában, kissé elfeledkeztünk volna. Pedig Arany nevének említése természetszerűen hozza föl az övét is: Tompa Mihályét, Petőfi halála után Arany legbensőbb barátjáét. Tompa, akárcsak Arany, százötven évvel ezelőtt született, 1817-ben, Rimaszombaton.

Koruk Petőfi és Arany möllé harmadikul s egyenrangú ként, őt számította a társadalom gyökeres átformálásának légkörében és szolgálatában fogant népies irányzat fő képviselőjének. Az utókor oda tartozását nem is tagadta, de rangját leszállította, iránya s az övék közt pedig jóval nagyobb távolságot látott, mint kora. Fejlődéstörténeti, kivált ízléstörténeti nagy jelentőségét azonban nem vonta kéltségbe.

Egy kisvárosi csizmadia fia volt. Nagyapja, egy szegény öreg jobbágy ember nevelte. „Szolgadiák”-ként tanult, gazdagabb társad inasa gyanánt végezte iskoláit, Sárospatakon, majd felső-magyarországi helységek lutheránus papja volt haláláig. Alkati melankóliáját gyermekkori lelki és szociális sérelmei mellett egész életét végigkísérő betegsége táplálta, s fokozta időnként letargikusra. Robusztus, férfias volt küllemében; lópatkót puszta

kézzel tudott kettétörni; belsejében azonban szerfölött labilis; túlzó ambíció és a tehetsége iránti bizonytalanság között hánykódott; társaságra vágyott, idilli, családi nosztalgiákat melengetett, s gyermeked rendre elhaltak; társaságában pedig, mert gyanakvó volt, s örökké mellőzéstől és sértéstől tartott, nehéz volt elviselni. Petőfivel például, ahogy ennek neve egyre nőtt, féltékenyen összekülönbözött. A kritikusokat szívből gyűlölte, s csak a végtelen tapintató Arany tartott ki mellette összeka- pás nélkül. Levelezésük a korszak remekművekkel egyenlő értékű emléke.

Tompának három korszaka, hangja és témaköre igazán fontos. Az első a regéké és mondáké. A német— angol romantikához hasonlóan, egy-egy mondát dolgoz föl vagy talál ki, s kapcsol egy-egy különös történeti, természeti tájelemhez. Történetei érzelmesek és moralizálok, megragadásuk pedig románcszerű. Történeteivel elsősorban a népet akarta tanítani, s didakti- kuma a tisztán morális mellett gyakorta határozottan demokrata célzatú is volt.

Második korszakában az allegória jellemzi. A szabadságharc bukása után, midőn egyenesen és közvetlenül szólni a nemzet gyászáról, szerencsétlenségéről, reményeiről nem lehetett, következett el e második korszaka. A románcszerűből, az érzelmesből átváltott az allegorikusba, s az elé- gikusba. Pátosza tele fájda/

lommal, retorikája méltósággal. A demokrata elem hangsúlyát a nemzetié váltotta föl, s e versei egy nagy közfájdalomnak máig megrendítő megnyilvánulói. (A gólyához, Madár fiaihoz, Pusztán.)

Harmadik korszakának témavilága az első kettőében is megjelent már. A forradalom bukása következtében született kétségtől és kiábrándulástól gyötört embernek, az értékek viszonylagosságától, az élet végességétől, az elme tanácstalanságától megérintett tétova léleknek meditációit .idézik, hangulatát lehelik e korszakának versei. (Ősszel, Őszi tájnak, Ne hívj... Nyári estén.)

Nem intellektuális típus, költészete a hangulaté és érzelemé. S ha egészében Petőfi és Arany irányának társa, ez utolsó korszakában Vajdáéval rokon. Volt idő, mindőn ő volt a legolvasottabb magyar költő, különösen a vidéki értelmiségi rétegeknél. Izl ésformáló, és előkészítő szerepe óriási volt. Petőfit, Aranyt az ő virágregéin és mondáin át tanulta érteni ez a réteg. Reviczkyt az ő melankóliája nyomán fogadta be.

Az egykori túlzó értékeléssel s a rákövetkező méltánytalan' visszaszorítással szemben napjainkban nemcsak fejlődéstörténeti szerepét tartjuk jelentősnek, hanem irodalmunk élő elemeként becsüljük költészetét s néhány versét líránk legszebb darabjaihoz számítjuk.'

Németh S. Béla

Kishúgom , a divathölgy

egbízható forrásból tudom, hogy a francia nők sokkal kevesebbet költenek ruházkodásra, mint a férfiak. Ez a nagy takarékosság azzal magyarázható, hogy testükön egyre kisebb az a terület, amit ruhával fednek. Ha ez igaz, akkor az én kishúgom, Laika, spórolásban jócskán túltesz a francia nőkön. Mert a divatra pénzt nem sokat költ.

Azt gondolják talán, hogy Lalka top-less fürdőruhában jár? Tévednek. Lalka szerény kislány, de hogy a divattal lépést tartson, furcsa módszereket alkalmaz.

Azzal kezdődött, hogy eltűntek a legjobb nadrágjaim. Ez akkoriban történt, amikor nagylánnyá serdült és meglepő gyorsasággal kezdeti tájékozódni a női divat felől. Magának csinált

nadrágokat, persze, a szomszéd varrógépén és a mama kezével (ő ugyanis nem tud varrni — ez most nem divat).

A nadrágok után sor került a zakóimra is. A lányok valahogy azt hiszik, hogy a férfias szabású ruha jobban kiemeli nőies vonalaikat. Végül a szőrmesapkám is gazdát cserélt. Még átalakítani sem kellett: amennyivel nagyobb az én fejbőségem, annyival nagyobb az ő frizurája.

Legutóbb, amikor Lenin- grádból hazajöttem, hoztam egy gyönyörű kék sálat. A húgom szótlanul kézbe vette, majd hanyagul megjegyezte:

— Máskor, ha ilyet veszel, kettőt hozzál.

Örültem, hogy végre törődik velem is, nemcsak magával. Ügy tettem, mintha nem érteném, és csodálkozva kérdeztem:

— Minek két sál, amikor csak egy nyakam van? •

— Nyakad egy van, de nekem két lábam — mondta flegmán és a sálammal együtt gőgösen távozott.

Csak később tudtam meg, hogy a legújabb női divat: lábszármelegítőt varrni férfisálból.

Ügy érzem, nem bírom már tovább a divat szeszélyeit és ezért érdeklődöm most: nincs önök között valaki, aki nősülni akar? Szívesen bemutatnám a húgomat. Nagyon szép kislány, 162 cm magas, konfekció mérete 48-as, a fejbősége 56 (de vegyék figyelembe, hogy annak a fele tupír).

Megjelent a Kroko- gyil 21. számában, fordította: Alföldi Erzsébet