Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

MR. október 1. 5 Vasárnap Jubileumi műsor a békéscsabai mosikban Minden jegyhez egy sorsjegy — Főnyeremény: 2 személyes utazás a Szovjetunióba Kiállítások, előadássorozatok emlékeznek meg a Nagy Október 50. évfordulójáról. A filmszínhá­zak ezekben a hetekben az ötven esztendős szovjet filmművészet legkiválóbb alkotásait vetítik, kö­zöttük olyan filmeket, melyek a filmtörténet egy-egy nagy korsza­kának világszerte ismert képvi­selői. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat a Békéscsabán bemuta­tásra kerülő szovjet filmek jegyei­hez egy-egy sorsjegyet is mellé­kel, mellyel szerencsés esetben 2 személyes szovjetunióbeli utazás nyerhető. A sorsjegyeket az októ­ber 1-től december 30-ig vetített filmek jegyeihez csatolják, a sor­solást pedig december 31-én, a Szabadság Filmszínházban ejtik meg a 3 órai, a 6 órai és az este 9 órakor kezdődő előadáson. A nyeremények között igen ér­tékes jutalom tárgyak szerepelnek, többek között herendi szobor, 300 forintos vásárlási utalvány, töltő­toll, 200 forintos ajándékkosár, kardigán, kovácsoltvas-virágáll­vány, gyertyatartó, férfiing, bér­let a Jókai Színházba 1968. január 1-től évadzárásig, 200 forintos könyvutalvány, fényképezőgép, 300 forintos betétkönyv, 2 db jegy a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik jövő évi előadására, és a főnyeremény: 2 személyre érvé­nyes utazás a Szovjetunióba, az IBUSZ, a békéscsabai Május 1 Tsz, a Szabadság Tsz, a Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz és a konzervgyár ajándékaként. Az érdekes jubileumi tárgysors- játék bizonyára nagy sikert arat a békéscsabai mozilátogatók kö­rében. Hatszáz önsegélyző a Népstadion lelátóin SZEPTEMBER 27., szerda. A reggeli órákban egyébként is for­galmas békéscsabai vasútállomás ezen a napon valahogy még moz­galmasabb, mint máskor. A me­gye más részeiből érkezők kérdez­getik egymástól ennek az okát, s találgatják, hová utazhatnak ilyen sokan. Aztán megoldódik a „rej­tély”: — Budapestre induló IBUSZ- különvonat az első vágányon, jobb­ra — halljuk a hangszóróból, s később a kíváncsiabbak azt is megtudakolják, hogy több mint. hatszáz önsegélyező-csoporttagot visz a fővárosba az Állami Bizto­sító megyei igazgatósága, a Ma­gyarország—NDK labdarúgómér­kőzésre. Remek, napsütéses az idő. Mint­ha az időjárásfelelős hallgatott volna a szurkolók kérésére: S, hogy az Alberték győzelmére vo­natkozó óhaj teljesül-e, az még a jövő titka. De azért tippeket lehet mondani. — A világbajnokság óta nem leapt un k ki. Most sem fogunk. — Győzünk, és csoportelsők le­szünk az EK-ban — halljuk a vé­leményeket. Itt-ott parázs vita alakul ki. Előkerülnek a bicskák is, de semmi közük a vitához, csu­pán a hazulról hozott tízórai el­fogyasztásában „segédkeznek”. Ha végigjárjuk a vonatot, mindenütt jó hangulatú, kedélyes, sőt víg kártyázó, beszélgető, uzsonázó csoportokat látunk. KÖZELEDIK Pest, s rövidesen befut a különvonat a Nyugati pályaudvarra. Egy kis városnézés, majd ebéd következik. Sokan vé­gigjárják az üzleteket, s vásárol­nak, mások a Margitszigetre men­nek, vagy megnézik az Erzsébet­A Szilikátipari Tudományos Egyesület Békés megyei Csoportja az OEGH engedé­lyével kazánkezelői tanfolyaméi indít. A tanfolyam kezdete 1967. október 6., du. 15 órakor a Békéscsabai Téglagyár I-es számú telepén, Orosházi út 32 szám alatt. Jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: Szilikátipari Tudományos Egyesület kazánkezelői tanfolyama, Békéscsaba, Szigligeti u. 6. _________616 h idat. De nincs sok idő erre, hi­szen a nagy meccs előtt az ifjúsá­giak mérkőznek, s azt is látni keli. És, aki igy gondolkodott, az nem járt rosszul. Jó labdarúgás­nak volt a tanúja, és — magyar győzelemnek. — Hej, csak a „nagyok” is ilyen arányban nyernének... — sóhaj­toznak a Békés megyei önsegé­lyezők a Népstadion lelátóin. El­hangzik a két himnusz, s a 300 „különvonatos” biztatás is ott zúg a hangorkánban. Az NDK- beli nézők sem hagyják magukat: szólnak a dudák, s lengetik zász­lóikat. Vajon mit várnak a meccs­től? Bizakodnak, igen magabizto­sak. Azt mondják, kikapnak a magyarok. Hát igen. Számukra csak ez az egy lehetőség van. Ha elvesztik a mérkőzést, kiesnek a további küzdelemből az Európa Kupában. Kitűnő helyen, a G-szektor 29. sorában figyeli a játékot a mező- hegyesi Lakita György és Varga János. Tippük 2:0, és 3:0. Szerin­tük a németek még gólt sem rúg­nak nekünk. Legyünk igazságo­sak, kérdezzük meg őket is. Roit Leonhardt, Berlin: 1:1. Gerhard Junkel, Goierswalde: 1:2. Joachim Reuter, Jahnsbach: 2:1. íme, három vélemény, ami nem vált be. Annál közelebb járnak az eredmény eltalálásánál a me- zőhegyesiek. Élvezettel nézik a szép játékot, tapssal honorálják Farkas két nagyszerű gólját, s örömük szinte határtalan, amikor a kitűnő csatár neve harmadszor is felkerül az eredményjelző táb­lára. Az NDK-beli szurkolók már mintha csendesebbek lennének... Később hibáz a magyar védelem, s a vendég nézők felállva lengetik zászűaikat. De tovább már nem változik az eredmény, marad a 3:1. INDUL HAZA a különvonat. Némelyik önsegélyező hangján ér­ződik a hangszalagok megpróbál­tatása, s rekedten mondják be az ultit vagy a betilt. Közben azon­ban értékelik a mérkőzést, nem tudnak eleget beszélni a mester- hármasról. Robog a szerelvény Békéscsaba felé. Érdemes volt Budapestre jönni. Ez a véleménye a szeghal­mi Láda Bálintnak, Hegyei Sán­dornak, Janka Jánosnak, s a kü­lönvonat többi hatszáz utasának. Vitaszek Zoltán FLOTTILLÁSOK Juhász Jancsi, a kormányos. A homokos parton lábaink elé hullanak a sárguló nyárfalevelek. Ősz van, de a nap még megtévesz­tő melegen süt, így hát még egy­szer — utoljára az idén — ki­Dankó János tanár parancsnoki utasításait a túlsó parti fák vissz­hangozzák. Amikor elrendezte a gyerekeket, a szarvasi Hajós Alf­réd vízi flottilla történetéről kér­dezzük. — Mit mondjak el? Ha az ala­kulásnál kezdem, akkor igen hosz- szúra nyúlna a hét év története. Így hát csak a lényegre szorítko­zom. A két vizi szakkör megalaku­lásakor nem volt felszerelésünk. Ma az 1200 négyzetméteres vízi • telepen van egy emeletes kőépület és egy csónakház, benne két mo­toros- és két őrsi csónak, négy kajak, négy szandolin és egyéb tartozék. Az összérték 200 ezer fo­rint. Hogy miből lett? Üzemek, vállalatok, kisipari szövetkezetek, a KISZ és elsősorban a tanács se­gítségéből. — Míg beszél, tekintete állandóan a gyerekeken, a vízen sikló csónakokon. Néha adoszól: Laci, óvatosabban! Zoli vigyázz, túl közel vagytok a másik csó­nakhoz!... Aztán folytatja — A szakkör két éve alakult át flotttl- lává. Két csoportban ötven úttö­rő — köztük 15 lány — a tagja. A másik csapat vezetője Kottái Lajos. — Van egy kajakszakkör is, 25 tanulóval. Sajnos, közel sem áll úgy, mint mi. Mindössze há­rom kajakkal rendelkezik. Víz jobban kiterjeszthessük a vízi Metet. Elnézem a Körösön csónakázó fiúkat. Élvezettel csinálják. S mintha a gondolatomat folytatná Takács Zoli, az egyik legjobb hajós. Fotó: Esztergály Vízre bo-sátás... nyűik a csónakház széles ajtaja, vízre bocsátják* hajóikat a flottil- lások. Búcsúznak a nyártól... mellett élünk, jó lenne, ha ők kapnának segítséget a gazdasági és társadalmi szervektől, hogy Dankó tanár, a túrákról kezd be­szélni. — Az igazi élményt ezek nyújt­ják. Képzelheti, milyen öröm. Szinte egész évben erre készül­nek. Hogy hol jártunk? Nehéz lénne felsorolni. Csak a legérde­kesebbeket: 1963-ban Tokajban, s ezt a tv is közvetítette. Aztán a Balaton következett, és eveztünk a Maroson is. Ezek felemás ki­rándulások voltak, vagyis vo­nat és egyéb közlekedési eszköz beiktatva... Az 1966-ban szervezett sebes-körösi túránk már teljesen vízen zajlott. Az idén pedig Szol­nokon voltunk. Mind nagyon szép út volt.... A csónakok már a víz felé hal­ló fűzfák alatt siklanak. Hamaro­san kikötnek. Míg nézem őket, a szép tájra siklik tekintetem. Ro­mantikus környezet, gyönyörű tú- ' ••ók, sok-sok élmény: ez a flottillá­■'k élete. Kasnyik Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom