Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
MW. október 5. 5 Csütörtök Keli-e szülői értekezletre járni? Az első szülői értekezletek még a tanév elején, tehát szeptemberben lebonyolódtak. Ezen szinte minden szülő részt vett, hiszen iskolakezdés volt. Közben a hónapok telnek, s a legközelebbi szülői értekezleten már kevesebben vannak... A szülők meglepetten tapasztalják, hogy szinte mindig ugyanazok találkoznak. A legtöbb szülő megszokott mozdulattal írja alá gyermeke ellenőrzőjében a szülői értekezletre szóló meghívást. — Anyuka, feltétlenül menj el a szülői értekezletre... Azt mondta., a tanító néni, hogy nagyon fontos dologról lesz szó — fűzi hozzá a gyermek. — Hogy megint újabb panaszt halljak rád? Az ilyen válasz — valljuk meg őszintén — nagyon lehangoló a gyermek számára. Mindennél jobban rombolja a gyermek önbizalmát. Azután ráadásul az ilyen szülő nem is ismeri valójában a szülői értekezletek igazi célkitűzéseit. A tanulók előmeneteléről, magatartásáról való felvilágosítás nem elsődleges célja a szülői értekezleteknek. A manapság igen korlátozott számú szülői értekezleteken csak az igen fontos nevelési, oktatási, erkölcsi problémák megvitatása kerül sorra. Például: Hogyan tanuljon a gyermek? Hogyan segítheti elő a szülő gyermeke gondolkodásának fejlődését?... Milyen serdülőkori problémákra kell figyelni?... Milyen pályaválasztási lehetőségek vannak?... Néhány téma a sok közül... Ezek a kérdések minden szülőt kell, hogy érdekeljenek, akár .jó, akár gyenge tanuló gyermeke. A megbeszélés a tanár, a szülő közös ügye. Az egyes tanulókat érintő előmeneteli és magatartási problémák valódi helye és ideje: a rendszeresen beiktatott fogadóóra. Itt a nevelő és a szülő a harmadik — legtöbbször kíváncsiskodó — felet kizárva: nyugodtan, őszintén tárgyalhat. Ne tévesszük tehát össze a szülői értekezleteket a fogadóórákkal. Azt se higyjük azonban, hogy csak akkor kell elmenni, ha elsős, ötödikes vagy éppen pálya- választás előtt álló a gyermek. A hasznos és eredményes megbeszéléseken a szülők is elmondják nevelési tapasztalataikat, gondolataikat, ötleteiket.. Ezzel feltétlen segítik a pedagógusok munkáját is. Megtárgyalhatják a közös kirándulásokat vagy éppen az úttörőmozgalom eseményeit., és még számtalan fontos kérdést. Balogh Béni pedagógus Megszakadt szívek Krimi a divat? TTgy egészében azon töri az ^ ember a fejét, hogy a krimi ennyire divat, ennyire „nélkülözhetetlen kelléke a kultúrember szórakozásának”, vagy beálltunk a sodrás irányába, és csináljuk mi is azt, aminek nem túlságosan sok értelme van, a művelődéspolitikai célok megvalósulásához meg éppen édeskeveset ad. Az viszont kulhat a másik véglet, az alacsony ízlés szolgálata. Mégis: kellenek az ilyen darabok, jó ez, az ember végigkacagja a két felvonást, izgul az átlátszó és ezért izgalommentes trük- kökön, a ki a gyilkos, édesapám? találgatáson, meg azon, hogy hová is lett az ominózus tejesüveg? Egyszóval szórakozik, kikapcsolóA nagy hármas: Körösztös István, Schweiz András és Szobosz- lay Sándor. Fotó: Demény A költők örök időktől fogva természetesnek tartották, hogy az ember szíve megszakadhat bánatában, az orvostudomány azonban mindeddig szkeptikusan elutasította ezt a felfogást, időst azonban az angol orvosszövetség Bristolban tartott kongresszusán határozottan megerősítették ennek lehetőségét. Dr. C. Murray Parkes pszichiáter, a Tavinstock-intézet munkatársa — az intézetben, az emberi kapcsolatokat vizsgálják — beszámolt arról, hogy az 55 éven felüli özvegy embereknek a halálveszély körülbelül 50 százalékkal nagyobb, mint hasonló korú férfiaknál, ha feleségük még életben van. .A továbbiakban kitűnt az is, hogy az özvegy emberek kb. 6 százaléka a feleség halála utáni első félévben szívbántalmakban meghal — s ez a jelenség nagyon könnyen magyarázható azzal a népies felfogással, hogy „megszakadt a szíve”. A pszichiáter fejtegetéseit megerősítette egy gyakorló orvos is, aki beteged körében sok hasonló esetet jegyzett fel és hozzátette, hogy ez a veszély férfiaknál nagyobb, mint a nőknél. Szeretettel köszöntötték Szombati András évekig műszerészként dolgozott a Békéscsabai Kötöttárugyárban és 1953-ban került a vállalat élére. Kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdenie a gyárnak, 1963-tól azonban elkezdődött a fejlődés. 1964-ben sok millió forintos beruházással elkészült a konfekciós üzem, számos géppel bővült a lánckötő és a többi üzemrész is. És amíg 1953- ban csak mintegy 1200-an dolgoztak a kötöttárugyárban, ma már a létszám eléri a 2000-et. A fejlesztési munkában jelentős szerepet töltött be Szombati elvtárs, aki most kora és betegsége miatt nyugdíjba került, helyét pedig Kruzslitz Tibornak adta át. Búcsúzása alkalmából a dolgozók szeretettel köszöntötték és továbbra is mindig szívesen látják maguk között a gyárban. A közéletben is várják a segítségét, mozgalmi tapasztalatainak hasznosítását. Kiállítás az 50. évforduló tiszteletére Mezökovácsházán A .mezőkovácsházi járási művelődési házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére nagyszabású kiállítás megrendezésére készülnek. Ügy tervezik, hogy anyagának egy részét eljuttatják majd a községekbe is. A kiállításon a központi anyagon kívül az úttörők bemutatják a szovjet pajtásokkal lefolytatott levelezés során összegyűjtött emléktárgyakat, képeslapokat, leveleket. A felnőttek közül pedig, akik a Szovjetunióban jártak, az ott készült fényképeket és emléktárgyakat juttatják el a kiállításnak, és mutatják be. A kiállítás október 22-én nyílik. megint igaz, hogy szórakoztat, kikapcsol, pihentet és ez nem utolsó szempont: a szellemileg és fizikailag pihent ember a munkáját jobban végzi, többet ad a társadalom javára. Miről van tehát szó? Arról, hogy ha megsúlyozzuk Alfonso Paso: ön is lehet gyilkos című vígjátékét, krimi-paródiáját, bűnügyi komédiáját (ki-ki azt a meghatározást választja, amelyik jobban tetszik), azt a darabot, melyet a Jókai Színház évadnyitásra választott, akkor milyen véleményt alakítsunk ki, hogy az közel álljon az igazsághoz. Lehetne a darab évadnyitóként szerepeltetését is' vitatni, mert hosszú idő óta az a gyakorlat, hogy a színház az új évadot az egyik legjellemzőbb, törekvéseire legméltóbb darabbal kezdi — megijed az ember még a gondolatra is, hogy ebben az évadban talán fejest ugrunk „a krimi a divat”-ba, és ezt már az évadnyitás is fémjelzi. Tény, hogy szívesebben láttunk volna valami sokkal értékesebbet, olyan darabot, amely előtt — minit például a veszprémi színház tette — az ünnepélyes évadnyitást jelezve még a Himnuszt is el lehetett volna játszani, és elszavalni Petőfi Színészdalát. Szerencse, hogy ezúttal a szekrényből kieső hullák elha- nyiatlását és kókesfehér arcát nem körítették igazi értékekkel, és sem a Himnuszt, sem Petőfit nem keverték bele a dologba méltatlanul. Érv lehetne, hogy a vidéki színháznak mindent kell játszania, ezt magunk is számtalanszor hangoztattuk, és kifejezetten jó érzés, hogy az egy időben unos- untalan emlegetett e vidéki profil kialakításáról — mely fából vaskarika volt — ma már nem esik szó. Igaz, hogy a vidéki színház ablak a nagyvilágra, mindent be. kell mutatnia, ami értékes, amiről beszélnek, és nem önmaga szórakoztatására csinálni színházat, amit vagy öt-hat évvel ezelőtt szintén ebben a színházban emlegettek nóhányak. Jó, hogy ez a közönséget, és a színház népművelő funkcióját semmibe vevő nézet ma már teljesen a múlté, viszont a ló másik oldalára is ügyelni kell, mert könnyen kialadik, ésatöbbi. De azért — szerényen szólván — nem ezzel kellett volna kezdeni a Békés megyei Jókai Színház évadját. Semmiképpen sem ezzel. Méltóbb színpadi művel, a hagyományokhoz és jövő céljaihoz, is méltóbbal. Olyannal, amely eljött Petőfi Színészdala emelhette volna az évadnyitás ünnepélyességét. Kár, hogy nem így történt. Azt hiszem, ezek után érthető, és felmentést is kap a kritikus az alól, hogy elemzően kritizáljon, részletesen igyekezzen indokolni egy-egy alakítás színvonalát, a rendező koncepcióját, a dráma vonalvezetését, megjelenítését. Az összbenyomás motiváló hatását már érzékeltettük, és szó esett arról is, hogy miért lett volna jobb a sikeres spanyol szerző darabját — mondjuk — másodiknak bemutatni. (Ez alkalommal még a megfelelően értelmezett korszerűségről sem beszélhetünk, a történet semmiben sem jellemző korunkra, még csak arra a társadalomra sem, amelyben játszódik, esetleges emberi viszonylatokat vázol fel, akad benne szórakozni vágyó férj, és ugyanaz félszeg kiadásban, sokat beszélő, butácska feleség, és alig beszélő szintén butácska feleség, rendőrfelügyelő, aki ettől függetlenül még gyilkos is lehet, gyilkos, akiből a végén elítélt lesz, ha meg nem szökik, szomszédlány, akiről kiderül, iiogy nem káprázott a szeme, amikor felfedezte a hullát a szekrény fogasán...) Mit lehet ehhez még hozzátenni? Talán csak annyit, hogy Máté Lajos rendezése jó ritmusú, és inkább a paródia felé hajlik, ezért telitalálat az előadás legkiválóbb alakítása, Schwetz Andrásé, Enrique, a félszeg férj szerepében. Szoboszlay Sándorral együtt pompás színpadi pillanatokat teremtettek; harmadiknak Körösztös István Caballo felügyelője marad emlékezetes, az előadás többi szereplői vagy egyéniségüktől távol álló szerepet kaptak, vagy nem vették túlságosan komolyan az egész krimit, így aztán a mértéktartást is el-elfelej- tették. Adjunk azonban felmentést: a színházi élmények java ezután következik. Sass Ervin hogy gondolatmenetének teljességét átfogja, ezért csupán néhány problémát helyez előtérbe, elsősorban azokat, amelyek széüesebb- körű érdeklődésre tarthatnak számot A tulajdonjog témakörében fontos kérdés a szocialista állam gazdasági funkciója, különösen a gazdaságirányításban betöltött általános normaalkotó tevékenysége és tulajdonosi minőségének kapcsolata. A szerző megállapítja* hogy az állam a szocialista gazdaság irányítását, vezetését, szervezését nem tulajdonosi minőség alapján, hanem politikai hatalma alapján gyakorolja. Tehát: különbséget kell tenni az állam gazdaságszervező minőségéből fakadó helyzete és az állam tulajdonosi helyzete között. A szocialista állam, amelyben megvalósul a parasztsággal szövetséges munkásosztály politikai hatalma, e politikai hatalom jellegzetességénél fogva tudja kezében tartani a gazdasági folyamatok fő vonalának irányítását és látja el gazdasági szervező funkcióját. Természetesen az állam e funkció ellátásában támaszkodik gazdasági hatalmára is, mégis a gazdasági hatalom hibás eltúlzásának fogható fel a szocialista állam valamiféle gazdasági monopóliumként való megítélése. A szerző ezután a jogi személyek és a monopolvállalatok jogi problémakörével kapcsolatos nézeteit fejti ki; az utóbbival összefüggésben megállapítja, hogy az egyes vállalatok monopolhelyzete azért érdemel különös figyelmet az új gazdasági viszonyok közepette, mert azok a nagy gazdasági hatalommal rendelkező vállalatok, amelyek lényegében kizárólagos előállítói az országban egyes termékeknek és ellátód bizonyos szolgáltatásoknak, a szabadabb pénz-, áru-, piaci viszonyokat esetleg felhasználhatják a társadalommal, a velük kapcsolatban levő más vállalatokkal és a fogyasztókkal szemben. Erre nézve Sáráncü Imre a következőket állapítja meg: „Felül kell vizsgálni. .'. a monopol vállalatok szerződéseire és különösen a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályokat és a jelenlegi, a monopolszervezetek „házi jogává” lett szabályozást a felek egyenjogúságát biztosító szabályokkal kell felváltani.” A szerző ezután hosszabban tárgyalja a szerződéses rendszer újra átalakulásának néhány vonását. A szerződés sorsát — írja — az áruviszonyok sorsa határozza meg. Ez a tétel tulajdonfcép- ben két gondolatot foglal magában. Először: a szerződés mint jogi 'kategória ott alakulhat ki, ahol áruviszonyok léteznek, és szerződések addig lesznek, ameddig' áruviszonyok léteznek. Másodszor: azokban a. társadalmakban, ahol áruviszonyok vannak, a szerződés szerepe és hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy az áruviszonyok érvényesülésének milyen teret enged az állami -politikai hatalom. Megállapítja: a szocializmusban az áruviszonyok mindvégig léteznek, s ebből az következik, hogy a szerződéseknek szerepe lehet és van a szocialista társadalom viszonyai között. Ezután ismerteti a tanulmány a szocialista viszonyok közötti szerződések fejlődésének szakaszait. Szót emel az olyan téves következtetések ellen, hogy a szállítási szerződéseknek és termelési, értékesítési szerződéseknek, mint önálló szerződéstípusoknak szerepe megszűnt. Megállapítja: nem járnánk helyes úton, ha ezeket a szerződéseket mint szerződéstípusokat felszámolnánk. Mind a tervszerződéseknek, mind a termelési és értékesítési szerződéseknek vannak olyan sajátosságaik, amelyek önálló létüket, a szerződéses rendszerbe való beillesztésüket megfelelően indokolják. A továbbiakban megállapítja azt is, hogy a szerződések szerepe nemcsak a dolgok és tevékenységeknek közvetítésében növekszik meg, hanem új gazdasági szervezetek létrehozásában is jelentős szervezővé válnak, Ez szerződéses rendszerünk fejlődésének jellemző sajátossága. Végül a jogalkotásnak és a jog- alkalmazásnak az új gazdasági mechanizmust érintő kérdéseit tárgyalja a szerző. Megállapítja, hogy" minden olyan norma, amely általánosabban szervezi a gazdasági életet, magas szintű jogszabály alakjában jelenik meg. A gazdaságirányításra vonatkozó általános szabályok megalkotásának helye az országgyűlés, illetőleg az Elnöki Tanács, mint az államhatalom szervei. A fejlődés abban az irányban hat, hogy kizáródik az a régebbi szabályozásra jellemző fonák helyzet, miszerint alacsony szintű jogszabályokban nagy kérdéseket döntsenek el, néha kellő körültekintés és előkészület nélkül. Ilyenformán — állapítja meg a szerző — a jogszabályi hierarchia egyben a jogszabályok jelentőségének fokmérőjévé is lesz; összetalálkozik a szabályalkotói fórum súlya szabályozás alá vonni kívánt életviszonyok súlyával. Dr. Dér Ferenc
