Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Egy délelőtt az Ady—Sincai iskolában és más élmények Kolozsvárról Kolozsvár, Farkas utca! Ahány ház, megannyi kul- túrthistóriai emlék. A re­formátus templom mellett látni még az alapjait an­nak az iskolának, amelyet 1656-tól igazgatott, majd akadémiává fejlesztett a kor kiemelkedő tudású ifi- lozófus írója, Apáczai Cse­re János, kit tizenegy köte­tes nagy műve, az első ma­gyar enciklopédia tett hal­hatatlanná. Az omló kövek önkéntelenül felidézik az emberben mindazt, amit a haladó gondolkodású, holland egyetemeken tanu­ló, Descartes anyagelvűsé­géhez igazodó pedagógus­ról és irójelesről itt-ott idők folyamán megtudott. Látni véli szinte a sápadt arcú utrechti polgárlány, Aletta van der Maet kecses lépte-« it is, amint a tudós férj ol­dalán a szomszédos, ma már romláfélben levő la­kóépület felé tart, s fülé­ben csengenek az érzelmes sorok, melyeket a nemrég elhunyt poéta, Aprily La­jos írt a Hollandiából Ko­lozsvárra szakadt, s embe­re után fiatalon sírba hul­lott asszony sírdombját ku­tatván. A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt, nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére.'.! nyai után kapják meg az érettségi bizonyítványt, akár a humán, akár pedig a re­ál tagozaton. Elég népesek vagyunk. Közel 800 tanu­lónk van. Ifjúságunk nem csupán Kolozsvárról regru- tálódik, a rajon más falvai- ból is jönnek hozzánk gye­rekek. Egy részük busszal, vonattal jár be, de van 180 fős fiúkollégiumunk is. Ma­gyarul, románul folyik az oktatás, ennek megfelelően vannak külön magyar s román tagozatú osztálya­ink. A tanítás természete­sein ingyenes, s 12 osztályon át végig térítés nélkül kap­ják a tankönyvet is a gye­rekek. o E romok mellett zömök, négy frontra szóló, pégy- szegletes épület, árkádos, szegletes udvarral. Az öreg református kollégium! Még román történettudós nevét viseli. Évnyitás előkészületei közben lépünk a példás tisztaságú, ízlésesen, ottho­az 1700-as évek elején épí- nosan berendezett intézet­be, hol barátságos infor­mátorunk Koppány tanár úr, az iskola titkára. — Érdekes esemény kap­csolódik az új. tanévhez — mondja bevezetőként — Idén térünk át, mint az or­szágban mindenütt, a 12 osztályra. Akik most irat­koznak be elsőbe, azok már tették, benne tanárkodott egykor Gyulai Pál, falai között szívta magába a tu­dományt Szabó Dezső, s az -imént idézett költő: Aprily Lajos. A háztömb ma is diákotthon. Hajítás- nyira áll tőle az újabb ke­letű, 11 osztályos iskola, mely Ady Endre és Sincai csak tizenkét év tanulmá­hétben ismertem meg őt. Mikor esak tehettem, ki­mentem hozzá a táborból, később pedig, már vörös­katona koromban, bármilyen messze is harcolt a csa­patunk, hozzá tértem vissza. Nagy ínség volt akkor, de ö mindig-mindig borscsot főzött nekem, mert na­gyon szerettem. — Miről beszélgettek? — Én magyar szavakra tanítottam őt, ő meg oroszra tanított engem. Nem mondtam neki, hogy szedetem, ő se mondta nekem. Tudtuk mind a ketten... Elgon­doltam, hogy a harcok után hazahozom, ő meg úgy gondolta, hogy a harcok után ottmarasztal engem. Megakadt a beszélgetés, mert megjött a csősz, hozta a vacsorát, juhtúrós galuskát. Volt egy üveg bor is a vacsora mellé, ezt a csősz hozta magának, unalom­űzőnek. De minket is kínált, hármasban boroztunk már a félhomályban az ecetfa alatt. Az öregembernek két pohárral is megárt, az én öregem arca is kitűzé­sedéit, nyelve is megeredt, és úgy mondta nekem a történeteket, mintha a fia vagy az unokája lettem volna. Mondta, hogy a Donnál egyedül fogott el há­rom kémkedő kozákot, mondta, hogy kezet fogott Bugyonijjal, hogy Szibériában megismerte Ligeti Ká­rolyt. A messzeség szépít, a bor pedig nagyít, nem tu­dom, hogy az öreg harcaiból mennyi az igazság, nem is írok erről. A lányról faggattam. — Hát Másával mi lett? — Nem tudom, nem tudom .'.l — Fehér-kézre került akkor az a falu, mikor visz- szamentem, nem volt abban egy ép házacska sem. Másáról senki sem tudott. A fél falut megölték. Mikor hazajöttem, megfaragtam a szobrát, valahonan talán még elő is kerülne, majd egyszer megmutatom talán. Rajzoltam egy képet is, arról a nótáról, amelyikben a szürke gúnár száll a folyóra, messze a hegyen túl. A távolság szépít, a bor pedig nagyít, nem tudom, hogy mit tett nagy Oroszországban ez az öregember. Nem is írtam erről. De Másenyka igaz. Másenyka lé­tezett, ezt biztosan tudom. Mert ha nem lett volna, az a szürke gúnár nem száll a folyóra, messze a he­gyen túl, az öregember képzeletében, immár ötven éve. És ez elég nekem, hogy ne csak az öregkort, hanem a nagy idők küzdő tanúját is megtiszteljem benne. A kettős nevek tovább kísérnek, ahogy elhagyjuk az Ady—Sincai iskolát. Im­pozáns, újreneszánsz épü­let magasul jobbról: Ko­lozsvár központi egyeteme. Homlokzatán az írás: Bo­lyai — Babes! A járdasze­gélynél pedig bronz szobor, Róma jelképének mása, egy nőstényfarkas a kis Romu- lusszal és Remusszal. Erről írja Balog Edgár a Korunk­ban, hogy az itt zajló tu­dományos élet latinitását szimbolizálja, összhangban az egykori Farkas utcanév­vel. Bolyai Farkas! Babes Erdély tudós fiai! Előbbi Jéna, Göttingen diákja, Gauss barátja, majd ötven évig a marosvásárihelyi re­formátus kollégium tanára. Ez alatt alkotja meg mate­matikai, geometriai műveit, írja drámáit. A román Ba­bes a tudomány más ága­zatában, a bakteriológiá­ban szerzett elévülhetetlen érdemet. Igen, ez az egyetem a je­len. De pár házzal odébb, a bal oldalon, ismét a múlt lép elénk. Sarokra szolgáló, egyemeletes sárga 1 épület regél a lengyel királlyá lett Báthory István gondossá­gáról: az 1581-ben alapított régi egyetem. Véle á teilen- ben pedig a hasonló korú diákkonyha, mely most is, 400 év után kblozsvári egyetemi hallgatók menzá­ja. Mennyi szellemi jóval vértezett fiatalt röpített szét évszázadok során ez a két nemes vonalú, klasz- szicista épület! Falai közt nőtt fel Mikes Kelemen, tudományos intézetének termeiben kísérletezett táv­csöveivel, mágneses műsze­reivel a jeles fizikus, Hell Miksa. 0 Aki megfordul Kolozsvá­ron, s kedvelője a művé­szeteknek, talál még emlé­keket, gyönyörködtető mű­tárgyat, hasznos órákat el- tölthet a Művészeti Múze­umban. Kissé szecessziós épületének ablakszemei Mátyás lovasszobrára te­kintenek, s mögöttük job­bára román és magyar fes­tők, szobrászok alkotásai váltják egymást a falakon, poszt amenseken. Garai Gábor: Hogy a látottakból mi maradt meg bennem, mé­lyebbre ágyazva? Nicolae Grigorescu, a múlt századvég romantiku­sa, aki nagy szakmai felké­szültséggel, meleg szívvel áthatottan festette kisébb- r.agyobb vásznait az egy­szerű falusi élet témavilá­gából. Cigánytanyája még j Munkácsyval rokonítható,' szépen komponált Ökrös­szekere, önarcképe, majd arany ló napsugarakkal ön­tözött Nyárvéige cimű kom­pozíciója azonban már sa­játos, egyéni jegyet hordoz. S micsoda erőteljes, nagyszerű, egy-egy ouvre határait kiterjesztő alkotá­sok e század első harma­dának magyar piktoraitól! Szőnyi István: Partizán­temetés. Hollósy Simon: Szigeti fasor. Nagy István: Szakállas férfi. Thorma János ismert 1848-as témá­jú képeinek sorából a Már­cius 15 című vászon. Aztán Ferenczy Béni vázlatok, s az alföldi mester, Koszta József két jellegzetes stílu­sú, de témájában a városi­as élet felé nyúló képe. Az erdélyi táj, a fenyve­sekkel borított hegyek vi­lága nemes köveken kívül értékes fát is kínál nyers­anyagul a szobrásznak. Sóik és színvonalas tehát a fából kibontott mű. Mint például Vida Géza Bányá­szok című markáns, a bá­nyász-sors viszontagságait, felelősségét tükröző mun­kája, vagy Szervátiusz Je­nő egyetlen faderékbol ki­képzett, háromalakos kom­pozíciója, mely a mestert, feleségét, s gyermekét áb­rázolja. Sajnálom, hogy Szerváti- uszt nem tudtam megláto­gatni sziklák, szálfák kö­zött, a város felett levő műtermében. Híreitek: ma­ga építette a házat, saját elképzelései szerint, s ki oda betér, az emberség varázslatától szívütötten, számtalan kész vagy mun­kában levő alkotás gyönyö­rűségével gazdagodva me­het tova. Talán sor kerül még rá máskor, ha megengedi a sors, hogy ismét erre irá­nyítsam léptemet... Moldvay Győző Miért őt vette szárnyra a hír, miért nem a tervezőt, az' építőket? — kérdeném, hisz ő a képletben az esetleges x, az eredmény úgy is kijön, ha más van a helyén! És miért van, hogy mégis, magam is, ösztöneimmel érzem: ő a nagy, a többi mind — tisztes vagy lángeszű — de érte felgyűlt élő s holt adat?! A többi szinte megszámlálhatatlan, oly számos, hogy már-már személytelen; a szerkezet testéből nem hiányzik Kepler, se Laplace, de a Neandervölgyi sem, ki-ki a maga müvével; s ezernyi munkás szülötte test az, s tudósé, mérnöké de az a test, mit ő küldött a légen túlra, az sorsa szerint az övé volt, csak az övé, mígnem a birtoklás e végső vonzáskörétől is elrúgta magát, s meglátták mindenek, hogy benne lett emberszabásúvá a tenger tapasztalás s a milliónyi tett; mert ő a hős — s ekként, egy lendülettel, ő alkot úgy, mint hosszasan és összesen a nép: övéinek s művének felajánlva egyetlen és értelmes életét. OL VASÓN A PLÓMBÓL Esszékötet az új szovjet irodalomról A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfor­dulójára számos könyv és kiadvány jelenik meg ná­lunk is. Ezek közül „Az új szovjet irodalom” című esz- székötetre szeretnénk fel­hívni a figyelmet. A könyv a Gondolat Kiadó gondozá­sában jelent meg, ízléses, szép kivitelben: Szász End­re illusztrációivaL A nagyon érdekes, és még korántsem lezárt problé­mákat boncolgató bevezető Kardos László munkája. A neves iradalomtudós, dina­mizmusában festi meg a mai szovjet irodalom tabló­ját, okokat és indítékokat kutatva. Olyan kérdésekre keres választ, amelyeket minden irodalmat kedvelő olvasó feltesz magában: Valóban új-e az új szovjet irodalom? Kik írják? Mi­lyen rangsor állítható fel a „régi” és az „új” irodalmi alkotások között? Kardos professzor meg­próbálja meghúzni a határ­vonalat. Az új irodalmi kor­szak Solohov Emberi sorsá­nak megjelenésétől számít­ható, a XX. és XXII, kong­resszus sematizmust felszá­moló oldódásától. Az új korszak sokszínű, változatos művek és figurák alkotásá­ra inspirálta az írókat, köl­tőket. A művészet ember­közelbe került. A próza de- romantizálódott abban az ér­telemben, hogy a regény és elbeszélés lemondott a ko­rábbi patetikus csillogásról, Romváry Etelka Csendélet széles vállú hőseiről, a hő­sök nagy ívű gesztusairól. Az új alakok hús-vér embe­rek, hibáikkal, erényeikkel együtt; belső világuk, egyé­nig emberi gondolataik elő­térbe kerültek... Az esszé­gyűjtemény neves irodal­márok tolla alól kikerült színes kis „portrékat” gyűjt csokorba, Lunacsarszkijtól Ahmadulináig. A bemuta­tottak között szerepelnek az utóbbi években rehabili­tált írók és költők is. Elbert János szép és komoly mél­tatása közelebb visz ben­nünket a Paszternák-rej­tély megoldásához. A tra­gikus sorsú Barina Cvetajo- va, a személyi kultusz ál­dozataként elpusztult Borisz Pilnyak, az újra felfedezett Platonov és Olesa — csak a legutóbbi időben foglalta el megérdemelt helyét a szovjet irodalomban. Éle­tükről, munkásságukról mi is keveset tudtunk eddig, ezért a róluk szóló írások* nagy érdeklődésre tarthat­nak számot a magyar olva­sók körében. Az esszékötetben termé­szetesen helyet kaptak az új hullám írói is. Jevtusenkót, egy versrészletekkel gazda­gított, polemizáló hangú írás mutatja be, helyet ad­va a fiatal költő meghök­kentő formakészségének méltatására js. Voznye- szenszkijről, a mérnök-köl­tőről — a modern technika dalnokáról — Garai Gábor vall személyes hangulatú dolgozatában. A mai próza fiatalabb „mesterei” közül, a viharos sikert arató Szolzsenyicint, a lírai elbeszéléseket alkotó Nagibint ismerhetjük meg közelebbről, más, már ná­lunk is publikált fiatal író­kon kívül. Az esszékötet a szovjet irodalom reneszánszáról szól, de bátran beszélhe­tünk az egész szocalista iro­dalom megújulásáról. Az természetes, hogy a szocia­lista irodalmak, részben azonos törvények szerint vágják útjukat a lehetősé­gek között, és az írók él­ményanyaga is rokon kör­nyezetből származik. Így azok az alapvető változások, amelyek a szovjet iroda­lomban végbementek, töb- bé-kevésbé megmutatkoz­nak az egész szocialista vi­lág irodalmában, tehát a mi irodalmunkban is. Az is­meretszerzésen túl ezért is hasznos és érdekes ez a könyv. Brackó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom