Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

M67. október 1. 3 Vasárnap Lehet a gyengeség oka? A napokban szóba került a termelőszövetkezeti elnökök munkája, némelyikük napi in­tenzitása a közösség boldogulá­sában. Egyik-másik tsz-vezetőt dicsér Sen példának említettek, mivel a közösségi munkában fáradhatatlan. Viszont volt, akit elmarasztaltak. Szerencsére — s ez az elet különös alkotása le­het —, hogy a gyengébb felké­szültségű tsz-elnökök nagyobb részének oldalán jól képzett szakemberek dolgoznak. Így azután valahol kiegyenlítődnek a dolgok. Amikor egy olyan szövetke­zeti elnök került szóba, ahol öt-hat esztendő alatt hét-nyolc­ezer forint átlagos évi jövede­lemből 20 ezer forint fölé nö­velték a tagok tsz-ből származó személyes hasznát, valaki gu­nyorosan megjegyezte: ott nem az elnök az okos, hanem a szak­ember a kvalifikált! Ügy gondolom, nem helyes a szövetkezetek eredményét ki­mondottan az egyik vagy a má­sik vezető személyéhez kötni. A jó felkészültségű elnök ugyan­is egy öt-hatezer holdas határ­ban egymagában nem sokra le­het képes. De áll ez bármelyik szakvezetőre is, aki nem sokra vihetné a szövetkezet és olyan emberek nélkül, akik a terme­léssel kapcsolatos gondolatait nem értenék meg, nem tudnák a gyakorlatban megvalósítani. Következésképpen: termelőszö­vetkezeteinkben — a szó értel­mében is bebizonyosodott — az emberek szövetségének, a kö­zösség érdekének szolgálatában van a legnagyobb erő. Az idő­közben fejlődő szövetkezeti munkamegosztás révén a közös­ség csak együttesen, jól szer­vezetten érhet el jobbnál jobb eredményt, nem pedig külön az elnök, külön a szakvezetés, kü­lön a tagság. Ha esetleg így gondolkoznának, körülnézhetné­nek a maguk portáján és ebből a szemszögből is megvizsgálhat­nák a viszonylag gyenge gazdál­kodási eredmények okát. Hátha előrébb jutnának a szövetkezet elé állított feladat megoldá­sában. —sik. Nincs benne ördöngösség... Szeghalmi beszélgetés — az érdeklődés titkáról Korunk egyik legnépszerűbb j másik hármat a párt Központi' zünk. Első lépésként a községek, „divatja” — a tanulás. Iskolában | Bizottságának munkatársai. Egy- ! a közös gazdaságok vezetőit tájé- és iskolán kívül alsó és felsőfokú j szóval, magas színvonalú, ugyan- koztatjuk, majd mindenki a saját intézményekben, munkahelyeken és tömegszft-vezetekben, korra, nemre és családi állapotra alig- alig tekintettel majd mindenki képzettebb akar lenni, többet akar tudni. Mégis előfordul, hogy a nagy lelkesedéssel megszervezett isme­retterjesztő előadások részvét! en­akkor a minket érdeklő kérdé­sekre gyakorlati választ nyújtó beszámolókat hallottunk a lég­hozzáértőbb szakemberektől. Ügy gondolom, ez volt a siker titka. — Es az érdeklődés konkrét '■ jelei... ? ... Abban Is megnyilvánul Megyénket tizenegyen képviselik a KP\DSZ XXX. kongresszusán Október 6-án és 7-én tartják Budapesten a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dól- gozók XXX. szakmai kongresszu­sát. Ezen tizenegy küldött képvi­seli Békés megye mintegy tízezer — e szakszervezethez tartozó — dolgozóját. A küldöttek az elmúlt hetekben szakszervezeti taggyűléseken vet­tek részt, fogadóórákat tartottak. A megyebizottságon most össze- döngősség, hogy egy politikai sítik. értékelik azokat a javasla- előadássorozat továbbképző tan- j tokát, amelyekről a fővárosban környezetében, a saját lakóhelyén, illetve munkahelyén adja tovább a tanultakat. A témát úgy állít­juk össze, hogy gyakorlati útmu­tatásul is szolgáljon. A szeghalmiak tapasztalatai bi­zonyítják, nincs abban semmi őr­ségbe fulladnak, ügybuzgó tanul- tak’ kogy előadásokon állandó- . f0iyam közvetlen sikert arasson. jövő ’ héten bizonyára szólnak ... ., an „telt ház” volt. Nem kellett mányi felelősök, tomegszervezeta , . .i aktívák lógó orral kénytelenek ”ag‘ta • nogy n* ° . . . ; . „ , , . I zsolodjon le, az elhangzott erde­beírni a „központnak’ szóló je- kes témák a következő előadás- entesbe: a tanfolyam hallgatói ; nak csinálták lemorzsolódtak. Szokás ilyenkor bölcselkedni afelett, hogy „saj­nos, mifelénk kevés az érdeklő­dés az emberekben”, adminisztra­tív rendszabályokkal próbálkoz­ni a dolgok rendbe hozására. A szeghalmi járásban az általá­nos politikai és közgazdasági kér­désekkel foglalkozó tanfolyamok hallatlan érdeklődést keltettek, minden különösebb „rendszabály” nélkül is vonzották a hallgatósá­got, folytatásra ösztönözték a [ szervezőket. Vajon mi a siker ma- I gyarázata? Erről beszélgettünk ] Kovács Lajossal, a szeghalmi já­rási pártbizottság titkárával. — Mi volt a cél?' — A járás politikai, tömegszer­vezeti funkcionáriusai, az itteni üzemek, gazdaságok' vezetői szá­mára magas színvonalú tájékoz­tatást adni a legidőszerűbb poli­tikai, gazdasági kérdésekről. — A forma? — Hat előadásból álló sorozatot kezdtünk a nyáron. Eddig négyet tartottunk meg, zömmel az új mechanizmussal, termelőszövet­kezeteink előtt álló aktuális kér­désekkel kapcsolatos témában. Szó volt az ideológiai munkáról is, s összehasonlítottuk a KGST munkáját, eredményeit a tőkés integráció céljaival. Ezt az elő­adást Kruzslitz Tibor, a megyei tanács osztályvezetője tartatta, a a „reklámot”. Mo­haros József elvtársat, aki a tsz- ek együttműködéséről, az új gaz­dasági mechanizmusban való ke­reskedelmi tevékenységükről tar­tott tájékoztatót, meghívták a dé- vaványai Lenin Tsz-be, látogassa meg őket és adjon segitséget gya­korlati problémáik megoldásában. — Miben látja a nyári előadás­sorozat jelentőségét Kovács elv­társ? — Nemcsak egy-egy tömegszer­vezet vagy gazdaság legfelsőbb vezetői, de az úgynevezett „közép­káderek”, különböző aktívák, brigádvezetők, beosztott agronó- musok stb., a járásból átlagosan háromszázan hallgattak meg egy- egy élőadást. Olyanok, akik — mindennapi munkájuk révén — tovább adják a tájékoztatást a dolgozók legszélesebb rétegeinek. Első hallásra bonyolultnak tűnő, újszerű közgazdasági fogalmak, közelebb kerülnek az emberek­hez. Hogy a jövő év feladatait sikerrel megoldjuk, annak alap­vető feltétele: mindenki tudja, értse, mit és miért kell csinálni. — A nyári tanfolyam hátralevő két előadásán kívül tesznek mást is ennek érdekében? — A tanfolyam hallgatóinak kérésére, látva, hogy a kezdemé­nyezés helyes volt, a tsz-ek veze­tői részére a pártoktatáseal egy- időben továbbképzést szerve­Az érdeklődés titka: színvonalas ; majd. Többek között a dolgozók előadások olyan kérdésekről, szociális és munkakörülményei- amelyek mindenkit érintenek, rői. a beruházási programok he- időszerűek, „húsba vágóak” és ter- j iyes kialakításáról, a szakszerve- mészetesen nagy szavak helyett I Zeti tisztségviselők továbbképzé­Ő6zinte eszmecsere. Vajda János í séről és a nyugdíjasok foglalkoz- I tatásáról. Gondolatébresztés saját példával Egy országos méretű kezde­ményezés bölcsője ring Szarva­son. A Kísérleti Állami Gaz­daság igazgatójának kezde­ményezésére, az üzem szak­mai és politikai vezetői, a rizs- termesztés országos fellendíté­sének szorgalmazására vállal­koztak. Ennek jegyében — gon­dolatébresztőnek — országos rízstermesztésl tanácskozást rendeztek. Erről lapunk szep­tember 21-i számában beszá­moltunk. Kellett-e, szükséges volt-e ez a tanácskozás? Erre a kér­désre a választ határozott igen­nel fogalmazhatjuk meg. Az utóbbi években ugyanis a Ti­sza és a Körösök környékén visszaesett a rizstermeszfcés. Az 1956—1960-as években országo­san 61 ezer, 1966-ban pedig 32 ezer 755 hold volt a rizs vetésterülete. A vetésterület csökkenésé­nek több oka ismeretes: az egyoldalú rizstermesztés kö­gok többségében a tavalyihoz hasonló termést várnak. Ez azt is jelentheti, hogy a tavalyi 30 ezer tonna rizsimportot ebben az évben is meg kell ismételnünk. Az ország költ­ségvetésében tehát továbbra is jelentős valutát kell tartalékol­nunk rizsbehozatalra. A' szarvasiak kezdeményezé­se mindenekelőtt azért is ér­demel figyelmet, mert saját példájukkal bizonyították: a rizs a nagyüzemek növénye! A rizstermesztés közgazdasá­gi körülményei rendeződtek, így üzemi hiba lehet, hogy a termesztés lehetőségeit nem használják ki kellően. Szűkebb hazánkban, Békés megyében is lenne lehetőség a rizstermesz­tés területének növelésére, a holdanként: hozom megkétsze­rezésére, a rizsimport csök­kentéséhez való hozzájárulásra ha a Szarvasiak rizstermeszté­si módszerét mások is követ­nék. rád felé. A Népbiztosok Tanácsa mozgósította a forradalmi prole­tariátust — a Nemzetközi Szoci­alista pedig a magyar hadifoglyo­kat. Február huszonharmadiki számában ezt írta: „Be mindenki a forradalmi magyar hadseregbe. Forradalmi magyar csapatok állít­ják meg útjuKban a rablók sisera- hadát. Jertek, testvéreink, a ml Vörös Hadseregünkbe, megmen­teni az orosz forradalmat, meg­kezdeni fegyverrel a kézben a magyar munkások, parasztok fel­szabadítását”. A magyar internacionalisták már a Vörös Hadsereg első har­caiból kivették részüket A Pet- rográd védelmében bevetett ma­gyar csapatok Narvánál estek át a tűzkeresztségen. A győzelem után egy hónappal — 1918. már­cius 24-én — megalakult az első magyar kommunista szervezet, az Oroszországi Kommunista (bolse­vik) Párt Magyar Csoportja. Né­hány héttel később, hetenként kétszer — 15—20 ezer példányban — megjelent a Szocialista Forra­dalom. A polgárháború idején a ma­gyar lapok is a háborúról írtak. A Szibériai Külföldi Munkások Kommunista (Szociáldemokrata) Pártja, amely a közép- és kelel- szibériai munkások kongresszu­sán alakult, magyar és német nyelvű lapot adott ki. A magya­rok „Világforradalom”-ja azt hir­dette, hogy minden munkásnak, parasztnak az a kötelessége, hogy támogassa az orosz proletariá­tust...”, szükség esetén fegyverrel ia».” — írta a szerkesztőségi cikk. A penzai jóslat A bolsevik párt jól szervezett és összehangolt külföldi csoport­jai Központi Federációt hoztak létre — Kun Béla volt az elnök — és elhatározták, hogy 1918 má­jusában hat újságot adtak ki különböző nemzetiségű interna­cionalisták szántóra A magyar nyelvű újságot százezer példány­ban jelentették meg. A lapok beszámoltak — a harc­téri eseményeken kívül — a „mozgalmi életről”, a frontvonal mögötti lakosság munkájáról, hétköznapjairól, ünnepeiről. A penzai Világszabadság így tudósít a városban 1918. május elsején le­zajlott tüntetésről: „Aki részt vett a penzai külföldi proletárok demonstrációjában, aki látta a ki­pirult, lelkes arcokat, aki látta ennek a tömegnek elszánt, forra­dalmi lelkesedését, annak a lel­kében ennek a napnak örök emlé­ke marad. És annak a lelkében az a szent meggyőződés él, hogy 1919 május 1-én a budai királyi palota ormán a mi győzelmes lobogónk fogja hirdetni a III. Intemacionálé győzelmét”. 1918-ban egyre sűrűbben hallat­szottak ilyen hangok a katonák között: „Cselekedjünk mi is oro­szul”. Az újságok népszerűsítet­ték az ilyen jelszavakat, s azok terjesztették el ezt a felhívást: „Mindenki a magyar forradalmi frontra!” A Vörös Újság Igaza lett a penzai Világszabad­ságnak: 1919. május elsején már Budán és Pesten is vörös zászló alatt vonultak fel a munkások. Ekkor már a Magyar Tanácsköz­társaság védelmére szervezték a vörös csapatokat, és szükség volt minden fegyverforgató kézre. Azokra is, akik a Vörös Hadse­reg vagy a Vörös Gárda soraiban harcoltak. Kun Béla mozgósítási parancsot küldött Szovjet-Orosz- országba, s ez a — magyar la­pokban is megjelent — parancs fegyverbe szólította a szovjet te­rületen élő 18 és 45 év közti ma­gyar állampolgárokat. Ezekben a hónapokban a leg­több forradalmi magyar lap már nem Oroszországban jelent, meg, hanem Magyarországon. Itthon kellett mozgósítani, itthon volt a legnagyobb szükség a lelkesítő, forradalmi szellemű sajtóra. Bu­dapesten nyomtatták a Vörös Új­ságot is, ahol a kommunisták leg­fontosabb kezdeményezéseit pub­likálták. De rövidesen a Vörös Újság is internacionalista lap lett: 1919 őszén, a Tanácsköztársaság bukása után már Moszkvában ad­ták ki — hetilapként. Ez volt a lapja a „Magyarországi Forradal­mi Bizottságnak”, amely a Ta­nácsköztársaság emigráns kormá­nyának tekintette magát. Az internacionalisták újságjai, amelyek akkor lelkesítették, tá­jékoztatták a lövészárkok és arc­vonalak poklából fogolytáborba került, majd a szovjethatalom vé­delmére ismét hadra kelt katoná­kat — most az ötvenedik évfor­duló előtt megélénkült kutatások során kerülnek elő a levéltárak, az archívumok, a magán- és köz- gyűjtemények mélyéről. Krajczár Imre vetkeztében kiöregedtek, elmo- csarasodtak a területek. A köz­termesztett régi rizsfajták vesz­tettek használati értékükből, így nagyüzemeinkben egy-egy hold rizsföld hozama a koráb­bi évekhez képest lényegesen kevesebb. Nem véletlen tehát, hogy külkereskedelmi szerveink a hazai rizsszükséglet fedezésére tavaly 30 ezer tonna rizst im­portáltak. Idekívánkozik, hogy 1956—1960 között hazánk a rizs­exportáló országok közé tarto­zott. Csehszlovákia, az NDK, Franciaország évenkénti 120-130 ezer tonna rizsimportja ma is jelentős piacot kínál nagyü­zemeinknek. Hogyan és miként foghatnák meg állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink ezt a lehetőséget? A kérdést a teljesség kedvéért toldjuk meg a köztudatban elterjedt nézettel, miszerint: helyénva­ló-e az az állítás, hogy a rizs a kisüzemek növénye, vagyis nagyüzemben nem termeszthe­tő kellő eredménnyel? A két kérdésre a szarvasiak csaknem 2 ezer hold rizs ve­tésterülettel fogalmaztak méltó választ. A gazdaság határában — a tanácskozás napján — holdanként 18—20 mázsa termést érleltek a rizsföldek. Tavaly a rizs átlagtermese országosan nem érte el a tíz mázsát. Az idén a rizstermesztó gazdasá­Mi is a 18—20 mázsa holdan- kénti rizshozam nyitja? Nagy József igazgató szavaival élve: a tudományos eredmények jó átültetése a gyakorlatba. Mit ültettek át Szarvason az Öntö­zési és Rizstermesztési Kuta­tó Intézetből a Kísérleti Állami Gazdaság csaknem 2 ezer hol­das rizstermő határába? Dr. Lajtos Jánosnak, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusá­nak, az ÖRKI kutatójának rizs­termesztési módszerét, melynek tételei között jelentős helyen áll a korszerű nagyüzemi agro­technika, a műtrágyahasználat, a nagy terméshozamú kákái fajták termesztése, a termesz­tési eljárások tökéletesítése, a vegyszeres gyomirtás kiterjesz­tése, a betakarítás gépesítése és a megtermett érték tárolá­sának megoldása. A kísérleti gazdaságban te­hát a bő rizstermés érdekében megteremtették a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát. Az eredmény nem maradt el. Szarvas évek óta a hazai rizs­termesztés élvonalában halad. Saját példájuk tehát alkalmas arra, hogy a megye, az ország színe elé lépjenek és a hazai rizstermesztés fellendítésének szervezésére fordítsák az érde­kelt termelőszövetkezeti és ál­lami gazdasági vezetők figyel­mét. Dupsi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom