Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
M67. október 1. 3 Vasárnap Lehet a gyengeség oka? A napokban szóba került a termelőszövetkezeti elnökök munkája, némelyikük napi intenzitása a közösség boldogulásában. Egyik-másik tsz-vezetőt dicsér Sen példának említettek, mivel a közösségi munkában fáradhatatlan. Viszont volt, akit elmarasztaltak. Szerencsére — s ez az elet különös alkotása lehet —, hogy a gyengébb felkészültségű tsz-elnökök nagyobb részének oldalán jól képzett szakemberek dolgoznak. Így azután valahol kiegyenlítődnek a dolgok. Amikor egy olyan szövetkezeti elnök került szóba, ahol öt-hat esztendő alatt hét-nyolcezer forint átlagos évi jövedelemből 20 ezer forint fölé növelték a tagok tsz-ből származó személyes hasznát, valaki gunyorosan megjegyezte: ott nem az elnök az okos, hanem a szakember a kvalifikált! Ügy gondolom, nem helyes a szövetkezetek eredményét kimondottan az egyik vagy a másik vezető személyéhez kötni. A jó felkészültségű elnök ugyanis egy öt-hatezer holdas határban egymagában nem sokra lehet képes. De áll ez bármelyik szakvezetőre is, aki nem sokra vihetné a szövetkezet és olyan emberek nélkül, akik a termeléssel kapcsolatos gondolatait nem értenék meg, nem tudnák a gyakorlatban megvalósítani. Következésképpen: termelőszövetkezeteinkben — a szó értelmében is bebizonyosodott — az emberek szövetségének, a közösség érdekének szolgálatában van a legnagyobb erő. Az időközben fejlődő szövetkezeti munkamegosztás révén a közösség csak együttesen, jól szervezetten érhet el jobbnál jobb eredményt, nem pedig külön az elnök, külön a szakvezetés, külön a tagság. Ha esetleg így gondolkoznának, körülnézhetnének a maguk portáján és ebből a szemszögből is megvizsgálhatnák a viszonylag gyenge gazdálkodási eredmények okát. Hátha előrébb jutnának a szövetkezet elé állított feladat megoldásában. —sik. Nincs benne ördöngösség... Szeghalmi beszélgetés — az érdeklődés titkáról Korunk egyik legnépszerűbb j másik hármat a párt Központi' zünk. Első lépésként a községek, „divatja” — a tanulás. Iskolában | Bizottságának munkatársai. Egy- ! a közös gazdaságok vezetőit tájé- és iskolán kívül alsó és felsőfokú j szóval, magas színvonalú, ugyan- koztatjuk, majd mindenki a saját intézményekben, munkahelyeken és tömegszft-vezetekben, korra, nemre és családi állapotra alig- alig tekintettel majd mindenki képzettebb akar lenni, többet akar tudni. Mégis előfordul, hogy a nagy lelkesedéssel megszervezett ismeretterjesztő előadások részvét! enakkor a minket érdeklő kérdésekre gyakorlati választ nyújtó beszámolókat hallottunk a léghozzáértőbb szakemberektől. Ügy gondolom, ez volt a siker titka. — Es az érdeklődés konkrét '■ jelei... ? ... Abban Is megnyilvánul Megyénket tizenegyen képviselik a KP\DSZ XXX. kongresszusán Október 6-án és 7-én tartják Budapesten a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dól- gozók XXX. szakmai kongresszusát. Ezen tizenegy küldött képviseli Békés megye mintegy tízezer — e szakszervezethez tartozó — dolgozóját. A küldöttek az elmúlt hetekben szakszervezeti taggyűléseken vettek részt, fogadóórákat tartottak. A megyebizottságon most össze- döngősség, hogy egy politikai sítik. értékelik azokat a javasla- előadássorozat továbbképző tan- j tokát, amelyekről a fővárosban környezetében, a saját lakóhelyén, illetve munkahelyén adja tovább a tanultakat. A témát úgy állítjuk össze, hogy gyakorlati útmutatásul is szolgáljon. A szeghalmiak tapasztalatai bizonyítják, nincs abban semmi őrségbe fulladnak, ügybuzgó tanul- tak’ kogy előadásokon állandó- . f0iyam közvetlen sikert arasson. jövő ’ héten bizonyára szólnak ... ., an „telt ház” volt. Nem kellett mányi felelősök, tomegszervezeta , . .i aktívák lógó orral kénytelenek ”ag‘ta • nogy n* ° . . . ; . „ , , . I zsolodjon le, az elhangzott erdebeírni a „központnak’ szóló je- kes témák a következő előadás- entesbe: a tanfolyam hallgatói ; nak csinálták lemorzsolódtak. Szokás ilyenkor bölcselkedni afelett, hogy „sajnos, mifelénk kevés az érdeklődés az emberekben”, adminisztratív rendszabályokkal próbálkozni a dolgok rendbe hozására. A szeghalmi járásban az általános politikai és közgazdasági kérdésekkel foglalkozó tanfolyamok hallatlan érdeklődést keltettek, minden különösebb „rendszabály” nélkül is vonzották a hallgatóságot, folytatásra ösztönözték a [ szervezőket. Vajon mi a siker ma- I gyarázata? Erről beszélgettünk ] Kovács Lajossal, a szeghalmi járási pártbizottság titkárával. — Mi volt a cél?' — A járás politikai, tömegszervezeti funkcionáriusai, az itteni üzemek, gazdaságok' vezetői számára magas színvonalú tájékoztatást adni a legidőszerűbb politikai, gazdasági kérdésekről. — A forma? — Hat előadásból álló sorozatot kezdtünk a nyáron. Eddig négyet tartottunk meg, zömmel az új mechanizmussal, termelőszövetkezeteink előtt álló aktuális kérdésekkel kapcsolatos témában. Szó volt az ideológiai munkáról is, s összehasonlítottuk a KGST munkáját, eredményeit a tőkés integráció céljaival. Ezt az előadást Kruzslitz Tibor, a megyei tanács osztályvezetője tartatta, a a „reklámot”. Moharos József elvtársat, aki a tsz- ek együttműködéséről, az új gazdasági mechanizmusban való kereskedelmi tevékenységükről tartott tájékoztatót, meghívták a dé- vaványai Lenin Tsz-be, látogassa meg őket és adjon segitséget gyakorlati problémáik megoldásában. — Miben látja a nyári előadássorozat jelentőségét Kovács elvtárs? — Nemcsak egy-egy tömegszervezet vagy gazdaság legfelsőbb vezetői, de az úgynevezett „középkáderek”, különböző aktívák, brigádvezetők, beosztott agronó- musok stb., a járásból átlagosan háromszázan hallgattak meg egy- egy élőadást. Olyanok, akik — mindennapi munkájuk révén — tovább adják a tájékoztatást a dolgozók legszélesebb rétegeinek. Első hallásra bonyolultnak tűnő, újszerű közgazdasági fogalmak, közelebb kerülnek az emberekhez. Hogy a jövő év feladatait sikerrel megoldjuk, annak alapvető feltétele: mindenki tudja, értse, mit és miért kell csinálni. — A nyári tanfolyam hátralevő két előadásán kívül tesznek mást is ennek érdekében? — A tanfolyam hallgatóinak kérésére, látva, hogy a kezdeményezés helyes volt, a tsz-ek vezetői részére a pártoktatáseal egy- időben továbbképzést szerveAz érdeklődés titka: színvonalas ; majd. Többek között a dolgozók előadások olyan kérdésekről, szociális és munkakörülményei- amelyek mindenkit érintenek, rői. a beruházási programok he- időszerűek, „húsba vágóak” és ter- j iyes kialakításáról, a szakszerve- mészetesen nagy szavak helyett I Zeti tisztségviselők továbbképzéŐ6zinte eszmecsere. Vajda János í séről és a nyugdíjasok foglalkoz- I tatásáról. Gondolatébresztés saját példával Egy országos méretű kezdeményezés bölcsője ring Szarvason. A Kísérleti Állami Gazdaság igazgatójának kezdeményezésére, az üzem szakmai és politikai vezetői, a rizs- termesztés országos fellendítésének szorgalmazására vállalkoztak. Ennek jegyében — gondolatébresztőnek — országos rízstermesztésl tanácskozást rendeztek. Erről lapunk szeptember 21-i számában beszámoltunk. Kellett-e, szükséges volt-e ez a tanácskozás? Erre a kérdésre a választ határozott igennel fogalmazhatjuk meg. Az utóbbi években ugyanis a Tisza és a Körösök környékén visszaesett a rizstermeszfcés. Az 1956—1960-as években országosan 61 ezer, 1966-ban pedig 32 ezer 755 hold volt a rizs vetésterülete. A vetésterület csökkenésének több oka ismeretes: az egyoldalú rizstermesztés kögok többségében a tavalyihoz hasonló termést várnak. Ez azt is jelentheti, hogy a tavalyi 30 ezer tonna rizsimportot ebben az évben is meg kell ismételnünk. Az ország költségvetésében tehát továbbra is jelentős valutát kell tartalékolnunk rizsbehozatalra. A' szarvasiak kezdeményezése mindenekelőtt azért is érdemel figyelmet, mert saját példájukkal bizonyították: a rizs a nagyüzemek növénye! A rizstermesztés közgazdasági körülményei rendeződtek, így üzemi hiba lehet, hogy a termesztés lehetőségeit nem használják ki kellően. Szűkebb hazánkban, Békés megyében is lenne lehetőség a rizstermesztés területének növelésére, a holdanként: hozom megkétszerezésére, a rizsimport csökkentéséhez való hozzájárulásra ha a Szarvasiak rizstermesztési módszerét mások is követnék. rád felé. A Népbiztosok Tanácsa mozgósította a forradalmi proletariátust — a Nemzetközi Szocialista pedig a magyar hadifoglyokat. Február huszonharmadiki számában ezt írta: „Be mindenki a forradalmi magyar hadseregbe. Forradalmi magyar csapatok állítják meg útjuKban a rablók sisera- hadát. Jertek, testvéreink, a ml Vörös Hadseregünkbe, megmenteni az orosz forradalmat, megkezdeni fegyverrel a kézben a magyar munkások, parasztok felszabadítását”. A magyar internacionalisták már a Vörös Hadsereg első harcaiból kivették részüket A Pet- rográd védelmében bevetett magyar csapatok Narvánál estek át a tűzkeresztségen. A győzelem után egy hónappal — 1918. március 24-én — megalakult az első magyar kommunista szervezet, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportja. Néhány héttel később, hetenként kétszer — 15—20 ezer példányban — megjelent a Szocialista Forradalom. A polgárháború idején a magyar lapok is a háborúról írtak. A Szibériai Külföldi Munkások Kommunista (Szociáldemokrata) Pártja, amely a közép- és kelel- szibériai munkások kongresszusán alakult, magyar és német nyelvű lapot adott ki. A magyarok „Világforradalom”-ja azt hirdette, hogy minden munkásnak, parasztnak az a kötelessége, hogy támogassa az orosz proletariátust...”, szükség esetén fegyverrel ia».” — írta a szerkesztőségi cikk. A penzai jóslat A bolsevik párt jól szervezett és összehangolt külföldi csoportjai Központi Federációt hoztak létre — Kun Béla volt az elnök — és elhatározták, hogy 1918 májusában hat újságot adtak ki különböző nemzetiségű internacionalisták szántóra A magyar nyelvű újságot százezer példányban jelentették meg. A lapok beszámoltak — a harctéri eseményeken kívül — a „mozgalmi életről”, a frontvonal mögötti lakosság munkájáról, hétköznapjairól, ünnepeiről. A penzai Világszabadság így tudósít a városban 1918. május elsején lezajlott tüntetésről: „Aki részt vett a penzai külföldi proletárok demonstrációjában, aki látta a kipirult, lelkes arcokat, aki látta ennek a tömegnek elszánt, forradalmi lelkesedését, annak a lelkében ennek a napnak örök emléke marad. És annak a lelkében az a szent meggyőződés él, hogy 1919 május 1-én a budai királyi palota ormán a mi győzelmes lobogónk fogja hirdetni a III. Intemacionálé győzelmét”. 1918-ban egyre sűrűbben hallatszottak ilyen hangok a katonák között: „Cselekedjünk mi is oroszul”. Az újságok népszerűsítették az ilyen jelszavakat, s azok terjesztették el ezt a felhívást: „Mindenki a magyar forradalmi frontra!” A Vörös Újság Igaza lett a penzai Világszabadságnak: 1919. május elsején már Budán és Pesten is vörös zászló alatt vonultak fel a munkások. Ekkor már a Magyar Tanácsköztársaság védelmére szervezték a vörös csapatokat, és szükség volt minden fegyverforgató kézre. Azokra is, akik a Vörös Hadsereg vagy a Vörös Gárda soraiban harcoltak. Kun Béla mozgósítási parancsot küldött Szovjet-Orosz- országba, s ez a — magyar lapokban is megjelent — parancs fegyverbe szólította a szovjet területen élő 18 és 45 év közti magyar állampolgárokat. Ezekben a hónapokban a legtöbb forradalmi magyar lap már nem Oroszországban jelent, meg, hanem Magyarországon. Itthon kellett mozgósítani, itthon volt a legnagyobb szükség a lelkesítő, forradalmi szellemű sajtóra. Budapesten nyomtatták a Vörös Újságot is, ahol a kommunisták legfontosabb kezdeményezéseit publikálták. De rövidesen a Vörös Újság is internacionalista lap lett: 1919 őszén, a Tanácsköztársaság bukása után már Moszkvában adták ki — hetilapként. Ez volt a lapja a „Magyarországi Forradalmi Bizottságnak”, amely a Tanácsköztársaság emigráns kormányának tekintette magát. Az internacionalisták újságjai, amelyek akkor lelkesítették, tájékoztatták a lövészárkok és arcvonalak poklából fogolytáborba került, majd a szovjethatalom védelmére ismét hadra kelt katonákat — most az ötvenedik évforduló előtt megélénkült kutatások során kerülnek elő a levéltárak, az archívumok, a magán- és köz- gyűjtemények mélyéről. Krajczár Imre vetkeztében kiöregedtek, elmo- csarasodtak a területek. A köztermesztett régi rizsfajták vesztettek használati értékükből, így nagyüzemeinkben egy-egy hold rizsföld hozama a korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb. Nem véletlen tehát, hogy külkereskedelmi szerveink a hazai rizsszükséglet fedezésére tavaly 30 ezer tonna rizst importáltak. Idekívánkozik, hogy 1956—1960 között hazánk a rizsexportáló országok közé tartozott. Csehszlovákia, az NDK, Franciaország évenkénti 120-130 ezer tonna rizsimportja ma is jelentős piacot kínál nagyüzemeinknek. Hogyan és miként foghatnák meg állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink ezt a lehetőséget? A kérdést a teljesség kedvéért toldjuk meg a köztudatban elterjedt nézettel, miszerint: helyénvaló-e az az állítás, hogy a rizs a kisüzemek növénye, vagyis nagyüzemben nem termeszthető kellő eredménnyel? A két kérdésre a szarvasiak csaknem 2 ezer hold rizs vetésterülettel fogalmaztak méltó választ. A gazdaság határában — a tanácskozás napján — holdanként 18—20 mázsa termést érleltek a rizsföldek. Tavaly a rizs átlagtermese országosan nem érte el a tíz mázsát. Az idén a rizstermesztó gazdasáMi is a 18—20 mázsa holdan- kénti rizshozam nyitja? Nagy József igazgató szavaival élve: a tudományos eredmények jó átültetése a gyakorlatba. Mit ültettek át Szarvason az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetből a Kísérleti Állami Gazdaság csaknem 2 ezer holdas rizstermő határába? Dr. Lajtos Jánosnak, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusának, az ÖRKI kutatójának rizstermesztési módszerét, melynek tételei között jelentős helyen áll a korszerű nagyüzemi agrotechnika, a műtrágyahasználat, a nagy terméshozamú kákái fajták termesztése, a termesztési eljárások tökéletesítése, a vegyszeres gyomirtás kiterjesztése, a betakarítás gépesítése és a megtermett érték tárolásának megoldása. A kísérleti gazdaságban tehát a bő rizstermés érdekében megteremtették a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát. Az eredmény nem maradt el. Szarvas évek óta a hazai rizstermesztés élvonalában halad. Saját példájuk tehát alkalmas arra, hogy a megye, az ország színe elé lépjenek és a hazai rizstermesztés fellendítésének szervezésére fordítsák az érdekelt termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők figyelmét. Dupsi Károly