Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

1961. október 27. 5 Péntek A Kreml mása Orosházán Az Orosházi Üveggyárban társadalmi munkában elkészítették a Kreml egyik tornyának és falrészletének üvegmakettjét. Az 5 méter magas toronymaketten 4 óra mutatja a pontos időt, amelyek óránként ütnek, s előtte az Internacionálé néhány akkordja hallatszik. Esti kivilágításban a Kreml torony­makettje. Fotó: Esztergály Ünnepségsorozat a békéscsabai Ví. számú általános iskolában Erzsébethely -a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves fényében címmel ünnepségsoro­zatot rendez Békéscsabán, a VI- os általános iskola 3984 számú Hunyadi János Űttörőcsapata. Az ünnepélyes megnyitót október 27- én, pénteken délután 2 órakor tartják az iskolában s ezen szov­jet vendégek is részt vesznek. Ezt követően október 30-án dél­után 3 órakor Vörös jelek a ha­dak útján című filmet vetítik. November 1-én megrendezik a ki mit tud a Szovjetunióról? ve­télkedő döntőjét. Ezenkívül a pajtások részére élménybeszámo­lót rendeznek a Szovjetunióról. November 2-án a kisdobosoknak mesefilmet vetítenek, 3-án pedig bemutatják a Régmúlt századok emlékei című filmet. Az ünnep­ségsorozat fénypontja a novem­ber 6-án este megrendezésre ke­rülő tábortűz, majd a 7-i ünnepi csapatgyűlés lesz. Békési vasasok A fák sárguló lombjai eléggé elrejtik az idegenek szeme elől a Budapesti Mezőgazdasági Gép­gyár békési gyáregységének telep­helyét. Nem is sejthetik a kinti járókelők, hogy milyen nagy épít­kezés folyik odabent. Most van kialakulóban ez az alig kétéves üzem, amelynek magvát — em­berekkel együtt — az egykori gépállomás képezi. Rövid idő alatt több új műhely létesült, melyek körül betonútok kanya­rognak, de hiányoznak még mű­helyek, nem készült el a szociális létesítmény, a kazánház és a szennyvízderítő sem. A termelés azonban egyre szervezettebb, a dolgozók mindjobb eredménye­ket érnek el. o — Főgyártmányunk a KS— 69—10 megjelölésű rendfelszedő adapter, a permetezve, csávázva felszedő porozógép komplett sze­relvényegység és a gabonazsákoló — ad tájékoztatást Oláh 'Lajos műszaki vezető és mindjárt azt is elmondja, hogy a gyáregység ex­portra, közvetett exportra, vala­mint belföldre termel. — És jövőre? — Hasonló gyártmányaink lesz­nek, amihez hozzájön még a KS —69—9-es vágószerkezet. Univer­zális üzemet törekedtünk kialakí­tani, hogy ha kell, a meglevő gé­pek módosításával át tudjunk áll­ni új termékek gyártására. Dinamikus fiatalember Oláh Lajos, nem fél a gazdasági me­chanizmus reformjával járó fel­adatoktól. Optimista, még ha ta­lán több is lesz a gond. Legfon­tosabbnak tartja a műszaki osz­tály erősítését magasabb képzett­ségű szakemberekkel. A munká­sok szakértelme, szorgalma, tö­rekvése bizakodással tölti el. Bé­késiek, szeretik a gyárat. O Kiss Sándornak, a TMK cso- portyezetőjének az első szavai ugyan nem igazolják teljesen Oláh Lajos véleményét. — A gépállomáson dolgoztam 1949-től kezdve. Motorszerelő va­gyok. Motor helyett most forgá­csológépeket javítok. Hiába, csak komolyabb munka volt az a régi! — sóhajt fel. Pedig nagyon megbecsült em­ber a gyárban. Olyan ezermester, aki szinte nélkülözhetetlen. Azt mondják, amihez hozzáfog, meg­csinálja. — A megyében nem találtam munkát, Pestre mentem. A Lámpagyárban dolgoztam. Köz­ben Gyöngyösön kihelyezett üzem létesült, oda helyeztek cso­portvezetőnek. Szombatonként jártam haza, vasárnap este in­dultam vissza. Naevon fárasztó volt. Sokszor szerdáig is alig tudtam kipihenni magam.. így emlékszik vissza Oláh Gábor meós arra az időre, ami­kor még eljárt hazulról. — Valami vigaszt azért csak talált az ember olyan híres bor­termő vidéken, mint amilyen Gyöngyös is? — kérdeztem, hogy az élet derűsebb oldalát is lás­suk. — Hát nem tagadom, egy kis borocskát mindig hoztam ma­gammal a demizsonban. Sovány vigasz volt ez mégis számára. Sokkal jobb így. És jobb mindenkinek, aki hazajött. — A gyárnak pedig az a jó, hogy a sok helyről összeverődött munkásgárda sokat i= ‘-"rótt magával: tudást, tapasztalatot. Még valamit: munkaszeretetei Nádas János is motorszerelő volt az egykori gépállomáson. Most a végszerelésnél dolgozik. Így kezdi: — Nem panaszkodhatom. Csi­náltuk például a 'rendfelszedő adaptert. Vállaltuk, hogy pótol­juk a lemaradást és időre elké­szülünk. Álltuk a szavunkat. A központi meós egyet sem dobott vissza. Kaptunk jutalomszabad­ságot és persze a borítékban is meglátszott az eredmény. Elégedett tehát a helyzetével. Megbecsülik a szorgalmát, szak­mai hozzáértését. És ha már itt tartunk, megkérdezem: — Mit gondol, hogyan lesz ez a reform bevezetése után? — Az eddigi tájékozódásom szerint a jó munka még több elismeréssel jár majd. De az is fontos, hogy olyan törzsgárda alakuljon ki, amelyiknek minden tagja ért a dolgához. Eredményt csak együttes erővel érhetünk el. Pesten, a törzsgyárnál már van egy csoport továbbképzésen, nemsokára én is megyek. Ez a helyes. Ne legyen fennakadás a termelésben. A legutóbbi párttaggyűlésen megkérdezték: a reformmal kap­csolatban mi a párt feladata? Salamon István párttitkár pró­bált válaszolni. Valahogy így: —' Elsősorban az a fontos, hogy a pártalapszervezet ér­vényre juttassa a reform irány­elveinek megvalósulását. Segíti a gyáregységet, hogy okosabban, gazdaságosabban termeljen, szem előtt tartva a társadalom érdekeit. Ezek elérésére olyan közhangulat kialakítására van szükség, amelyben a dolgozók maguk is helyesnek tartják: aki többet ad, többet is kapjon. Le­gyen pontosabb a mérce, ne pe­dig egyenlősdi és legyen igazság. A kommunisták ott vannak a műhelyekben, irodákban, együtt a többi dolgozókkal, rájuk vár a feladat, hogy ki-ki, főként a maga szűkebb környezetére be­folyást gyakoroljon. A pártszervezetnek meglesz to­vábbra is az ellenőrző szerepe és fokozódik a felelőssége. 0 ÁLLAMI GAZDASÁGOK, MEZŐGAZDASÁGI TSZ-EK FIGYELEM! S&yzáras imitáló csészék gyártását rövid határidőre vállalja a Mezőhegyes! Vasipari Ktsz Felszabadulás u. 2. 106958 Minden gyorsan lenne jó! Nemegyszer halljuk manapság és sokszor talán indokolt á tü­relmetlenség. Érthető, hogy Bal­ia Illés, a gyáregység vezetője is szeretné előbbre hozni az egyes épülő létesí tmények befejezésé­nek határidejét. Különösen a festőműhelyét, melynek hiányá­ban a festők még mindig a sza­badban dolgoznak. — A Békés megyei Építőipari és Tatarozó Vállalat igazgatója és főmérnöke ígéretet tett arra, hogy a hónap végéig a szellőző- berendezés kivételével elkészül a műhely — mondja és a fontos­sági sorrendet így határozza meg: — Minél előbb szükségünk van a már építés alatt álló má­sik műhelyre, a szociális épület­re, a kazánházra és a derítőre. A határidő december 15, de ha a tatarozók' igyekeznek, előbb is elkészülhetnek. Nemegyszer be­bizonyították már, hogy képesek komoly feladatok teljesítésére. Jó kapcsolatuk a gyáregységgel, ta­lán sarkallja is őket erre Pásztor Béla Az önállóságról és a felelősségről egy zenés vígjáték ürügyén A kritikus azon töpreng, hogy mit kezdjen ezzel a darabbal és az előadással, vagy vidéken ne legyen olyan igényes? Aztán azon is meditál, hogy nem érti az egészet: ha már az Ön is le­het gyilkos-sal nyitotta meg év­adját a színház (kellő ünnepé­lyességgel, és korszerűséggel a krimit és a hullákat tekintve), miért folytatta ezzel az elavult­poros Sardou-vígjátékkal, amit a zenés betétek nemhogy emeltek, vonaltalanok, érdektelenek. Plusz: a társulat sem rendelke­zik annyi és olyan színészegyé­ni seggei, akik a zenés darabokat mindig az átlagszint fölé tudnák emelni. (Csak zárójelben: a Váljunk el helyett nem lett volna szép esemény — a Nagy Október­re is gon dől — mondj uk a Sza­bad szél, vagy a Dohányon vett kapitányi Persze, jelen pilla­natban nincs, aki eljátssza főbb szerepeit.) Stelanik Irén és Gálffy László a harmadik felvonásban. Fotó: Demény hanem még hígabbá, érdektele­nebbé gyengítettek. Komoly kérdés ez! Már csak azért is, mert nem lesz mind­egy a színház számára, hogy há­nyán ülnek a nézőtéren, és a művelődéspolitikai célok olda­láról pedig az, hogy mit néznek meg? A művészeti műhelyek önállósága és felelőssége lénye­gesen megnövekedett és tovább növekszik, a színházé is. Hely­telen lenne, ha csak az önálló­ság állna premier-plánban, és a nagyobb önállósággal járó poli­tikai-művészi felelősség elsik­kadna valahol a kulisszák mö­gött. Nem húzunk vészharangot, nem is lehet, csak a figyelmez­tető csengőcske gombját nyom­juk meg egy pillanatra: vala­hogy rosszul indult ez az évad. A műsorpolitika nem lehet vám- és révkérdés, az arányok­nak a műsordarabok egymás­utánjában is érződniük kell, s nem biztos, hogy harmadiknak egy jó Arbuzov-bemuta tóval mindent helyre lehet ütni. Es egy nagyon régi téma, az ope­rett ügye. Látszólag — de csak látszólag! — ellentmondásosnak tűnik, hogy újból hangoztatjuk: a jó operettéket nem lehet kiik­tatni a műsorból. Óriási téve­dés, hogy az operett adminiszt­ratív kihúzásával máris ugrot­tunk egyet felfelé az igény lép- csőzetén, hiszen egyre több pél­da bizonyltja, hogy az operettek helyett, játszott zenés vígjátélcok zöme még a közepes operett­előadások színvonalát sem éri el. Igaz, hogy a színház jelen­leg nem rendelkezik megfelelő operett-társulattal, késő bánat lenne az okokat keresni, azok különben is ismertek. Az igaz­ság az, hogy kiderült: a vélt fej­lődés nem következett be, a jó operettek hiánya egyre jobban érződik, a zenés vígjátékok pe­dig egy-két kivétellel (mert ki­tűnő előadások is voltak!) szín­Az elkövetkező hónapok, évek a színház számára sem lesznek egyértelműen megszokottak. Az önállóság és a felelősség nagy dolog, és most, az új évad első hónapjaiban ennek a nyitányát játsszák, ez a főpróba, ahol még mindig lehet javítani. A kultu­rális élet nem választható el a gazdasági élettől, annak jobbí­tását szükséges segítenie a ma­ga .sajátos eszközeivel. Az is tény, hogy művészetet akarunk és nem didaktikus moralizálást, mert az mindenre jó, csak a hatásos nevelésre, a szuperén ember belső gazdagítására al­kalmatlan; és az is tény, hogy szórakozni is akarunk, sőt ön­feledten hahotázni is, de a szín­ház felelőssége éppen az, hogy ezt ne akárhogyan, ne minden­áron kívánja elérni. Az évad­nyitó társulati ülésen is szó volt arról, hogy a zenés darabok előadásának színvonalát a pró­zai bemutatkozókhoz kell iga­zítani. Igen, ez az! Sajnos, a Váljunk el nem ezt tükrözi. Nem az író, rohanó, új. korunk tehet róla, hogy unalmas, hosz- szadalmas, és egy-egy jó ötlet is alig tartja ebben a darabban a lelkét. A társulat vezető szí­nészei is inkább dolgoztak, mintsem játszották-élték szere­peiket, hiszen érezhették, hogy nem lehet ezt már feltálalni úgy, hogy szórakozzon is a kö­zönség. Ennek ellenére a máso­dik felvonásban Stefanik Irén nyújtott néhány pompás színpa­di pillanatot, ez azonban kevés a sikerhez. Jó figurákat hozott Kardos Gábor, Gálffy László, Székely Tamás és a darab végén a vitalitástól robbanó Dánffy Sándor — de még ez is kevés volt a sikerhez. így adódott, hogy a kritikus azon töprengett, hogy mit is kezdjen ezzel az előadással? Csak ezt tehette. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom