Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-27 / 254. szám
1961. október 27. 5 Péntek A Kreml mása Orosházán Az Orosházi Üveggyárban társadalmi munkában elkészítették a Kreml egyik tornyának és falrészletének üvegmakettjét. Az 5 méter magas toronymaketten 4 óra mutatja a pontos időt, amelyek óránként ütnek, s előtte az Internacionálé néhány akkordja hallatszik. Esti kivilágításban a Kreml toronymakettje. Fotó: Esztergály Ünnepségsorozat a békéscsabai Ví. számú általános iskolában Erzsébethely -a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves fényében címmel ünnepségsorozatot rendez Békéscsabán, a VI- os általános iskola 3984 számú Hunyadi János Űttörőcsapata. Az ünnepélyes megnyitót október 27- én, pénteken délután 2 órakor tartják az iskolában s ezen szovjet vendégek is részt vesznek. Ezt követően október 30-án délután 3 órakor Vörös jelek a hadak útján című filmet vetítik. November 1-én megrendezik a ki mit tud a Szovjetunióról? vetélkedő döntőjét. Ezenkívül a pajtások részére élménybeszámolót rendeznek a Szovjetunióról. November 2-án a kisdobosoknak mesefilmet vetítenek, 3-án pedig bemutatják a Régmúlt századok emlékei című filmet. Az ünnepségsorozat fénypontja a november 6-án este megrendezésre kerülő tábortűz, majd a 7-i ünnepi csapatgyűlés lesz. Békési vasasok A fák sárguló lombjai eléggé elrejtik az idegenek szeme elől a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békési gyáregységének telephelyét. Nem is sejthetik a kinti járókelők, hogy milyen nagy építkezés folyik odabent. Most van kialakulóban ez az alig kétéves üzem, amelynek magvát — emberekkel együtt — az egykori gépállomás képezi. Rövid idő alatt több új műhely létesült, melyek körül betonútok kanyarognak, de hiányoznak még műhelyek, nem készült el a szociális létesítmény, a kazánház és a szennyvízderítő sem. A termelés azonban egyre szervezettebb, a dolgozók mindjobb eredményeket érnek el. o — Főgyártmányunk a KS— 69—10 megjelölésű rendfelszedő adapter, a permetezve, csávázva felszedő porozógép komplett szerelvényegység és a gabonazsákoló — ad tájékoztatást Oláh 'Lajos műszaki vezető és mindjárt azt is elmondja, hogy a gyáregység exportra, közvetett exportra, valamint belföldre termel. — És jövőre? — Hasonló gyártmányaink lesznek, amihez hozzájön még a KS —69—9-es vágószerkezet. Univerzális üzemet törekedtünk kialakítani, hogy ha kell, a meglevő gépek módosításával át tudjunk állni új termékek gyártására. Dinamikus fiatalember Oláh Lajos, nem fél a gazdasági mechanizmus reformjával járó feladatoktól. Optimista, még ha talán több is lesz a gond. Legfontosabbnak tartja a műszaki osztály erősítését magasabb képzettségű szakemberekkel. A munkások szakértelme, szorgalma, törekvése bizakodással tölti el. Békésiek, szeretik a gyárat. O Kiss Sándornak, a TMK cso- portyezetőjének az első szavai ugyan nem igazolják teljesen Oláh Lajos véleményét. — A gépállomáson dolgoztam 1949-től kezdve. Motorszerelő vagyok. Motor helyett most forgácsológépeket javítok. Hiába, csak komolyabb munka volt az a régi! — sóhajt fel. Pedig nagyon megbecsült ember a gyárban. Olyan ezermester, aki szinte nélkülözhetetlen. Azt mondják, amihez hozzáfog, megcsinálja. — A megyében nem találtam munkát, Pestre mentem. A Lámpagyárban dolgoztam. Közben Gyöngyösön kihelyezett üzem létesült, oda helyeztek csoportvezetőnek. Szombatonként jártam haza, vasárnap este indultam vissza. Naevon fárasztó volt. Sokszor szerdáig is alig tudtam kipihenni magam.. így emlékszik vissza Oláh Gábor meós arra az időre, amikor még eljárt hazulról. — Valami vigaszt azért csak talált az ember olyan híres bortermő vidéken, mint amilyen Gyöngyös is? — kérdeztem, hogy az élet derűsebb oldalát is lássuk. — Hát nem tagadom, egy kis borocskát mindig hoztam magammal a demizsonban. Sovány vigasz volt ez mégis számára. Sokkal jobb így. És jobb mindenkinek, aki hazajött. — A gyárnak pedig az a jó, hogy a sok helyről összeverődött munkásgárda sokat i= ‘-"rótt magával: tudást, tapasztalatot. Még valamit: munkaszeretetei Nádas János is motorszerelő volt az egykori gépállomáson. Most a végszerelésnél dolgozik. Így kezdi: — Nem panaszkodhatom. Csináltuk például a 'rendfelszedő adaptert. Vállaltuk, hogy pótoljuk a lemaradást és időre elkészülünk. Álltuk a szavunkat. A központi meós egyet sem dobott vissza. Kaptunk jutalomszabadságot és persze a borítékban is meglátszott az eredmény. Elégedett tehát a helyzetével. Megbecsülik a szorgalmát, szakmai hozzáértését. És ha már itt tartunk, megkérdezem: — Mit gondol, hogyan lesz ez a reform bevezetése után? — Az eddigi tájékozódásom szerint a jó munka még több elismeréssel jár majd. De az is fontos, hogy olyan törzsgárda alakuljon ki, amelyiknek minden tagja ért a dolgához. Eredményt csak együttes erővel érhetünk el. Pesten, a törzsgyárnál már van egy csoport továbbképzésen, nemsokára én is megyek. Ez a helyes. Ne legyen fennakadás a termelésben. A legutóbbi párttaggyűlésen megkérdezték: a reformmal kapcsolatban mi a párt feladata? Salamon István párttitkár próbált válaszolni. Valahogy így: —' Elsősorban az a fontos, hogy a pártalapszervezet érvényre juttassa a reform irányelveinek megvalósulását. Segíti a gyáregységet, hogy okosabban, gazdaságosabban termeljen, szem előtt tartva a társadalom érdekeit. Ezek elérésére olyan közhangulat kialakítására van szükség, amelyben a dolgozók maguk is helyesnek tartják: aki többet ad, többet is kapjon. Legyen pontosabb a mérce, ne pedig egyenlősdi és legyen igazság. A kommunisták ott vannak a műhelyekben, irodákban, együtt a többi dolgozókkal, rájuk vár a feladat, hogy ki-ki, főként a maga szűkebb környezetére befolyást gyakoroljon. A pártszervezetnek meglesz továbbra is az ellenőrző szerepe és fokozódik a felelőssége. 0 ÁLLAMI GAZDASÁGOK, MEZŐGAZDASÁGI TSZ-EK FIGYELEM! S&yzáras imitáló csészék gyártását rövid határidőre vállalja a Mezőhegyes! Vasipari Ktsz Felszabadulás u. 2. 106958 Minden gyorsan lenne jó! Nemegyszer halljuk manapság és sokszor talán indokolt á türelmetlenség. Érthető, hogy Balia Illés, a gyáregység vezetője is szeretné előbbre hozni az egyes épülő létesí tmények befejezésének határidejét. Különösen a festőműhelyét, melynek hiányában a festők még mindig a szabadban dolgoznak. — A Békés megyei Építőipari és Tatarozó Vállalat igazgatója és főmérnöke ígéretet tett arra, hogy a hónap végéig a szellőző- berendezés kivételével elkészül a műhely — mondja és a fontossági sorrendet így határozza meg: — Minél előbb szükségünk van a már építés alatt álló másik műhelyre, a szociális épületre, a kazánházra és a derítőre. A határidő december 15, de ha a tatarozók' igyekeznek, előbb is elkészülhetnek. Nemegyszer bebizonyították már, hogy képesek komoly feladatok teljesítésére. Jó kapcsolatuk a gyáregységgel, talán sarkallja is őket erre Pásztor Béla Az önállóságról és a felelősségről egy zenés vígjáték ürügyén A kritikus azon töpreng, hogy mit kezdjen ezzel a darabbal és az előadással, vagy vidéken ne legyen olyan igényes? Aztán azon is meditál, hogy nem érti az egészet: ha már az Ön is lehet gyilkos-sal nyitotta meg évadját a színház (kellő ünnepélyességgel, és korszerűséggel a krimit és a hullákat tekintve), miért folytatta ezzel az elavultporos Sardou-vígjátékkal, amit a zenés betétek nemhogy emeltek, vonaltalanok, érdektelenek. Plusz: a társulat sem rendelkezik annyi és olyan színészegyéni seggei, akik a zenés darabokat mindig az átlagszint fölé tudnák emelni. (Csak zárójelben: a Váljunk el helyett nem lett volna szép esemény — a Nagy Októberre is gon dől — mondj uk a Szabad szél, vagy a Dohányon vett kapitányi Persze, jelen pillanatban nincs, aki eljátssza főbb szerepeit.) Stelanik Irén és Gálffy László a harmadik felvonásban. Fotó: Demény hanem még hígabbá, érdektelenebbé gyengítettek. Komoly kérdés ez! Már csak azért is, mert nem lesz mindegy a színház számára, hogy hányán ülnek a nézőtéren, és a művelődéspolitikai célok oldaláról pedig az, hogy mit néznek meg? A művészeti műhelyek önállósága és felelőssége lényegesen megnövekedett és tovább növekszik, a színházé is. Helytelen lenne, ha csak az önállóság állna premier-plánban, és a nagyobb önállósággal járó politikai-művészi felelősség elsikkadna valahol a kulisszák mögött. Nem húzunk vészharangot, nem is lehet, csak a figyelmeztető csengőcske gombját nyomjuk meg egy pillanatra: valahogy rosszul indult ez az évad. A műsorpolitika nem lehet vám- és révkérdés, az arányoknak a műsordarabok egymásutánjában is érződniük kell, s nem biztos, hogy harmadiknak egy jó Arbuzov-bemuta tóval mindent helyre lehet ütni. Es egy nagyon régi téma, az operett ügye. Látszólag — de csak látszólag! — ellentmondásosnak tűnik, hogy újból hangoztatjuk: a jó operettéket nem lehet kiiktatni a műsorból. Óriási tévedés, hogy az operett adminisztratív kihúzásával máris ugrottunk egyet felfelé az igény lép- csőzetén, hiszen egyre több példa bizonyltja, hogy az operettek helyett, játszott zenés vígjátélcok zöme még a közepes operettelőadások színvonalát sem éri el. Igaz, hogy a színház jelenleg nem rendelkezik megfelelő operett-társulattal, késő bánat lenne az okokat keresni, azok különben is ismertek. Az igazság az, hogy kiderült: a vélt fejlődés nem következett be, a jó operettek hiánya egyre jobban érződik, a zenés vígjátékok pedig egy-két kivétellel (mert kitűnő előadások is voltak!) színAz elkövetkező hónapok, évek a színház számára sem lesznek egyértelműen megszokottak. Az önállóság és a felelősség nagy dolog, és most, az új évad első hónapjaiban ennek a nyitányát játsszák, ez a főpróba, ahol még mindig lehet javítani. A kulturális élet nem választható el a gazdasági élettől, annak jobbítását szükséges segítenie a maga .sajátos eszközeivel. Az is tény, hogy művészetet akarunk és nem didaktikus moralizálást, mert az mindenre jó, csak a hatásos nevelésre, a szuperén ember belső gazdagítására alkalmatlan; és az is tény, hogy szórakozni is akarunk, sőt önfeledten hahotázni is, de a színház felelőssége éppen az, hogy ezt ne akárhogyan, ne mindenáron kívánja elérni. Az évadnyitó társulati ülésen is szó volt arról, hogy a zenés darabok előadásának színvonalát a prózai bemutatkozókhoz kell igazítani. Igen, ez az! Sajnos, a Váljunk el nem ezt tükrözi. Nem az író, rohanó, új. korunk tehet róla, hogy unalmas, hosz- szadalmas, és egy-egy jó ötlet is alig tartja ebben a darabban a lelkét. A társulat vezető színészei is inkább dolgoztak, mintsem játszották-élték szerepeiket, hiszen érezhették, hogy nem lehet ezt már feltálalni úgy, hogy szórakozzon is a közönség. Ennek ellenére a második felvonásban Stefanik Irén nyújtott néhány pompás színpadi pillanatot, ez azonban kevés a sikerhez. Jó figurákat hozott Kardos Gábor, Gálffy László, Székely Tamás és a darab végén a vitalitástól robbanó Dánffy Sándor — de még ez is kevés volt a sikerhez. így adódott, hogy a kritikus azon töprengett, hogy mit is kezdjen ezzel az előadással? Csak ezt tehette. Sass Ervin
