Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
1967. október 3, 2 Kedd Katonai díszszemle Kiievben ünnepség Kínában Irányítható lövegek (elvonulása a díszszemlén. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Kijev Vasárnap Kijevben katonai díszszemle volt, amelyen a „Dnyepr” szovjet hadgyakorlaton részt vett csapatok vonultak fel. A szemlét Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, valamint több katonai parancsnok tekintette meg. Jelen voltak a szocialista országok katonai küldöttségei is. Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter beszédet intézett a csapatokhoz. Kijelentette: „A hadgyakorlaton részt vett csapatok maradéktalanul teljesítették a kitűzött feladatokat. A hadgyakorlatokon részt vettek a fegyverzet és a technikai hadfelszerelés legújabb fajtái is. — Az imperialista államok, elsősorban az Egyesült Államok kormánykörei hibájából a nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult és feszült — mondotta a továbbiakban Grecsko marsall. Hangsúlyozta: a szovjet hadseregnek minden rendelkezésére áll, ami szükséges, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok és más szocialista országok hadseregeivel együtt megsemmisítő vereséget mérjenek arra, aki merényletet próbál elkövetni a szocialista közösséghez tartozó népek szabadsága és függetlensége ellen. *** Vasárnap Kijevben fogadást adtak a „Dnyepr” elnevezésű szovjet hadgyakorlat résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, P. J. Se- leszt, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, A. A. Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Bohumir Lomsky hadseregtáborVietnami jelentés Egyik amerikai közvélemény- kutató-intézet hétfőn közzétett jelentése szerint három hónap alatt csaknem 15 százalékkal csökkent Amerikában a vietnami háború folytatása híveinek tábora. Különösen nagy a csökkenés azoknak a körében, akik a VDK elleni légiháború folytatását akarják. Ugyanakkor a megkérdezettek csaknem negyven százaléka jelentette ki, hogy az Egyesült Államoknak a lehető leggyorsabban ki kell vonulnia Vietnamból. Az ország lakosságának kevesebb, mint egyharmada helyesli Johson elnök háborús politikáját —, állapítja meg az intézet jelentése. (MTI) nők, csehszlovák honvédelmi miniszter pohárköszöntőt mondott. Vasárnap Kijevből visszautaztak hazájukba a baráti hadseregek küldöttei, akik a szovjet fegyveres erők „Dnyepr” nevű hadgyakorlatán vettek részt. Peking Pekin gben helyi idő szerint vasárnap megkezdődtek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 18. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek a Mennyei Béke Kapuja téren. Az ünnepi díszemelvényen többek között helyet foglalt Mao Ce- tung, Lin Piao, Csou En-laj, Csen Po-ta, Kan Seng, Csu Te, Li Fu- csun és Csen Ji. Az ünnepi beszédet Lin Piao honvédelmi miniszter tartotta. Ezt az alkalmat is felhasználta a Szovjetunió elleni rágalmak hangoztatására és támadásokra. Ekkor a tribünön helyet foglaló bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, NDK és szovjet diplomaták elhagyták az emelvényt. (MTI) „K kommunisták fi szerepe a munkahelyükön van Tito beszéde ü Belgrad Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke szombaton este Zágrábban beszédet mondott azon a gyűlésen, amelyen a Horvát Kommunista Párt megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelték, s egyben megemlékeztek arról is, hogy Tito három évtizede került a Jugoszláv Kommunista Párt élére. Tito beszédében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Kijelentette, a kommunista szövetség átszervezésének az a célja, hogy a kommunista szövetség a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában is minél sitörténelmi társadalom Feszült a helyzet Kína és Indonézia viszonyában Djakarta Mint a Reuter hírügynökség jelenti, a djakartai kínai nagykövetség ellen végrehajtott támadás újabb feszült helyzetet teremtett Kína és Indonézia viszonyában. Vasárnap délután Pekingben az Aleksza, Oleksza, Elek... M i huszonöt esztendeje, 1942. október 3-ra virradóra, a Margit körúti fogház siralomházában íródtak e sorok: „Búcsúzom tőletek, kívánom nektek, érjétek meg a békét és a boldog életet. És ha megéritek, emlékezzetek meg rólam, csendesen, szép szóval...” Az a férfi, akit azon a borús októberi reggelen — pontos adat van róla — 8 óra 50 perckor a fogház udvarán kivégeztek, feleségének és kislányának címezte a búcsúsorokat. De ma, mártírhalálának 25. évfordulóján a nagyobb család is kegyelettel emlékezik rá, a szovjet ejtőernyősre, aki élete utolsó pillanatában ezt kiáltotta: „Éljen a független, szabad Magyarország!”... Aleksza Borkanyukra emlékezünk. Pontosabban Olekszára, ahogyan szükebb pátriájában, kárpátaljai falujában emlegették. Azaz: Borkanyuk Elekre — amint magyar barátai és harcostársai szólították. „41 évet éltem, ebből 20 évet a szegény emberek ügyéért vívott harcnak szenteltem. Egész életemben becsületes harcosa voltam a szabadságnak, minden egyéni haszon vagy érdek nélkül” — olvassuk búcsúlevelében. Nem véletlen vezérelte a szegény emberek ügyének oldalára: maga is földhöz, ragadt szegény ruszin parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot a kárpátaljai Kőrösmezőn. A vér- lázító nyomor elleni küzdelem vágya vitte huszonkét éves korában a Csehszlovák Kommunista Párt soraiba. Tanult, az ezerki- lencszázhúszas évek derekán Harkovban pártakadémiát végzett, újságíró lett, majd Komszomol-tit- kár, területi lapszerkesztő, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és parlamenti képviselő. A világháború kitörése után ez az élet egyenesen vezette őt a szovjet hadseregbe. 1942. januárjában Aleksza Borkanyuk magyar partizántársaival repülőgépen bevetésre indult. Az ejtőernyős-csoport a megadott térségtől távol, Kárpát-Ukrajna havas hegyeiben ért földet: ki azonnal elesett a tűzharcban, kit elfogtak — egyedül Borkanyuknak sikerült eljutnia szülőfalujába. Végül azonban őt is elfogták... Aleksza Borkanyuk hamvait 1945-ben, hazánk felszabadulása után hazaszállították szülőföldjére. Ott, Rahón emlékművet állítottak neki. Emléke — és a nagy mű; a független és szabad, szocializmust építő Magyarország, amelyért életét áldozta, él. (sp) indonéz ügyvivőnek tiltakozást adtak át. A kínai kormány tiltakozó jegyzékében közli, hogy Peking és a djakartai kínai nagy- követség között teljesen megszakadt az összeköttetés. A kínai fél fenntartja magának a jogot, hogy „megfelelő intézkedéseket” tegyen. A jegyzék az indonéz jobboldali tüntetők támadását a legsúlyosabb provokációnak minősítette. Dj akartában a katonai kórházból kilenc sebesült kínai diplomatát kezelés után kiengedtek, viszont a tizedik diplomata állapota válságos. A vasárnapi összetűzésben a diplomatát golyó érte. Az indonézek közül öten sérültek meg. A kínai nagykövetség félig lerombolt és elhagyott épületét katonaság őrzi. Az épületről bevonták a tüntetők által kitűzött indonéz zászlót és visszahelyezték a kínai lobogót. (MTI) keresebben betöltse küldetését, vagyis a eszmei, politikai vezetőjének szerepét. Tito felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben túl sok a vita a szervezeti formákról, és „éppen ez a gyengeség elsősorban a kommunisták gyengesége. Azt hiszem, itt az ideje, hogy felfogjuk: a kommunisták fő szerepe munkahelyükön van”. Tito beszédét így folytatta: sajnos még mindig vannak, akik szóban egyetértenek a határozatokkal, a gyakorlatban pedig a régit hajtogatják. Ezért szigorúbb intézkedéseket kell bevezetni. Nemcsak az eszmei egységet, hanem az akcióegységet is biztosítani kell. Tito hangoztatta, hogy a jövő évben megtartandó IX. kongresz- szus előkészítése az eszmei és politikai küzdelem időszaka lesz, hogy a kommunista szövetség az elkövetkezendő időszakban eszmeileg alkotóbb, és politikailag harcosabb legyen. (MTI) Minisztertanács az EAK-ban Nasszer elnökletével ülést tartott Kairóban az EAK miniszter- tanácsa. Az ülés után kiadott közlemény szerint a miniszterek megvitatták a Szuezi-csatorna övezetében kialakult helyzetet és tárgyalták az izraeli megszállók részéről állandóan végrehajtott fegyveres provokációk következtében az övezet lakossága által elszenvedett károk megtérítésének kérdését. Ezzel kapcsolatban a minisztertanács határozatot hozott. Az ülésen folytatták a kormányhivatalok munkája megjavításának vizsgálatát. (MTI) Magyar internacionalisták Szovjet-Oroszországban Mindent a második Magyar T anács köztársaságért Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a magyar hadifoglyok tömegesen álltak a vörös zászló alá, s a Vörös Hadsereg és a Vörös Gárda soraiban harcoltak a szovjethatalomért. Több tízezer volt hadifogoly azonban magyar földön is fegyvert fogott a proletárhatalomért, mikor a Magyar Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonájaként állta a magyar ellenforradalmárok és a külföldi intervenciósok rohamát. Az Oroszország csataterein küzdő magyar hadifoglyoknak egyszer tűnt fel a lehetőség, hogy egyesüljenek a felvidéki és a tiszai fronton harcoló sorstársaikkal: amikor Antonov Vojszenko tábornok irányítása alatt gyülekezett a Magyarország „felmentésére” szervezett haderő Ukrajnában. Foglyok a magyar pártiskolán Lvov és Besszarábia felé törtek volna át a részben magyarokból álló Ukrán Front csapatai, azonban az áttörés szempontjából kulcspozíciókat tartó Grigorjev- hadosztály lázadása meghiúsította a nagy manőrvert. 1919 nyárutóján elbukott a Magyar Tanácsköztársaság, de a hazától elvágott magyar vöröskatonák tovább harcoltak a közös ellenség ellen, s Ukrajnában, az orosz sztyeppéken verték az ellenforradalmárokat. És készültek a hazatérésre, a proletariátus itthoni új honfoglalására. Az oroszországi magyar kommunista szervezetek kiadványai ébren tartották a pesti kom- mün emlékét, s a párt kiadta a jelszót: „Mindent a második Magyar Tanácsköztársaságért!” Pezsgő, szervező munka indult: ismét megjelentek a magyarok újság jai, megszervezték a magyar pártiskolát; de ez most már nemcsak Moszkvában működött, hanem a vidéki városokban is: még a Volga menti nagyvárosokban is magyar forradalomra készültek a hadifoglyok. A Kaukázus hegyei között Az első világháborút követő hónapokban forradalmi hullám sepert végig Európán, s ennek volt egyik „hullámhegye” a Magyar Tanácsköztársaság is. A Harmadik Internacionálé vezetői arra számítottak, hogy a húszas évek elején ismét fellendülnek a forradalmi mozgalmak — s ettől új sikereket vártak. A magyar kommunisták is bíztak, reménykedtek, de nem várták ölbe tett kézzel a jószerencsét: intézetekben, iskolákban, munkahelyeken készültek új feladataikra, ők — akik végigharcolták az orosz forradalmat és a polgárháborút — tudták, hogy bizonyos helyzetekben semmiféle felkészülés nem helyettesítheti a harckészséget, éppen azért különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a katonai előkészületeknek. A magyarok így jutottak el a legkülönbözőbb vörösparancsnoki iskolákra, felsőparancsnoki iskolákra, gyalogosparancsnoki és különleges parancsnoki tanfolyamokra. Ezekben az években több olyan tisztiiskola működött, ahol a hallgatók nagy része magyar volt, és arra is volt példa, hogy az internacionalista vörösparancsnoki iskola parancsnokságát is magyar hadifoglyokra bízták: Kapitány Gyula volt vezérkari százados Moszkvában, Petrográdon és Bakuban irányította a parancsnoki tanfolyamot: s az iskola hallgatóival együtt részt vett a kaukázusi köztársaságok felszabadításában. Az illegális fronton Katonák, pártmunkások készültek arra, hogy hazajőve, megnyissák a „magyar frontot”. Ez volt a legfőbb téma azon a szaratovi pártiskolán is, amelynek vizsgatételei is fennmaradtak. (A magyar proletárdiktatúra kérdése, a szocialista forradalom különböző szakaszai, a magyar kommunista forradalmárok taktikája). És akik a tanfolyamokról, hosszabb-rövi- debb ideig tartó pártiskolákról ki-
