Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

1967. október 15. 7 Vasárnap Árván maradtam Premier előtt A színház következő bemutatója Sardou—Najac—Csanak: Vál­junk el! című zenés vígjátéka lesz. A darabot Vass Károly rendezi, főszerepeit Stefanik Irén Jászai-díjas és Gálffy László alakítják. Képeink a darab próbáján készültek. Stefanik Irén és Gálffy László. Bál oldalt a rendező: Vass Károly. Mindenki a színpadon! Vass Károly a szereplőket instruálja. Fotó: Demény ŐSZI REJTVÉNYPÁLYÁZAT A Békés megyei Népújság őszi rejtvénypályázata — Első díj: 1 db 2000 forintos vásárlási utalvány Hála a sokféle lehetőségnek, érdeklődési köröm szépen fej­lődik. Sokan el sem hinnék ró­lam, de még a Magyar Hirdető műsora is érdekel olyannyira, hogy időnként még be is ug­róm neki. Legutóbb például ar­ra biztatta dolgozó népünket a tévében, hogy „reggel kakaó, uzsonnára kakaó, este kakaó’’. Ügy gondoltam, hogy ez egy országos akció, én sem marad­hatok ki belőle, annál is in­kább, mert hátha egy fontos külkereskedelmi szerződés hú­zódik a fenti buzdító szavak mögött és így hazafias köteles­ségem is a felhívás alapján élnem. Be kell vallanom, hogy ezen túlmenően szubjektíve is érde­keltnek érzem magam, miután a Sors kiszámíthatatlan akara­ta folytán úgy érzem, hogy fo­gazatom nem lesz elég háttig, ha továbbra is rágcsáló életmó­dot folytatok. Ki is adtam tehát nejemnek az ukázt, hogy a Magyar Hir­dető fenti jelszavát tekintse ez­után állandó étrendünknek. Mint minden asszony a férjére, nejem is hallgatott rám, annál is inkább, mert tudja, 'hogy mindig meggondoltan, megfon­toltan, reálisan foglalok állást ilyen sorsdöntő kérdésekben. Rövidesen átható kákaószag, pardon, illat terjengett az egész házban, több mázsa kakaót vá­sároltam, arra számítva, hogy az országos felhívás nyomán óriási méreteket ölt majd a fogyasztás és féltem, hogy eset­leg nekem nem jut elegendő mennyiség. Kezdetben végtelenül hálás voltam a Magyar Hirdetőnek. Népes családom — lányomon és nejemen kívül 7 kacsa, 1 kutya és 2 jérce is ideszámít — kitűnő étvággyal szürcsölte az életet adó nedűt, bár a macskák már a második rgip érintetlenül hagyták. Persze, én ezt úgy fogtam fel, hogy ők nem lát- ták-hallották a Magyar Hirdető műsorát, na meg öntudat dol­gából is csak hátrább vannak nálunk, nekik nem számít a külkereskedelmi szerződés. Per­sze, ha májról lenne szó, azt jobban támogatnák, de hát majd csak meghirdetik egyszer azt is. Egy hét telt el azóta, és be kell vallanom, hogy az addig oly kiegyensúlyozott családi éle­tem kezd felborulni. Egyedül a jércék tartanak ki velem,' azok még mindig felkapkodják a ka­kaós kenyérdambokat. Kutyám viszont napok óta kerül. Vejem legyengült állapotára hivatkozva hazament az anyu­kájához levegőváltozásra, lá­Mexikói történet Don Alvarez párbajról tér haza. Felesége boldogan fo­gadja: — Hát élsz! Nem sebesül­tél meg? — Nem! — És Don Carlos? Meg­halt? — Nem! Kutya baja! — Hát nem volt meg a pár­baj? — Megvolt. De mind a ket­ten olyan pontosan céloztunk, hogy a golyók félúton talál­koztak. nyom pedig sok munkájára hi­vatkozva bejelentette, hogy nem ér rá itthon étkezni. Sze­gény, most azon a vacak üze­mi koszton tengődik. Nejem aztán végképpen „be­tette a kaput’’. Az az asszony, akivel több mint két évtizedet töltöttem általában megértés­ben, békességben, most vissza­élt bizalmammal és rútul meg­csalt: ' in flagranti találtam a kamrában egy jól megtermett avas szalonnával! Persze, ne­jem ezek után különköltözött, csak búcsúszavai csengenek fü­lemben: Majd üzenj, ha elfo­gyott a kakaó, addig engem nem látsz! Így aztán egyedül maradtam. Most itt ülök kétrét görbülve, az SZTK-ban, várom, hogy ki­írjanak táppénzre. Főnököm nem méltányolta hazafias fel­buzdulásból eredő/ gyomorbán- talmaimat és kijelentette, hogy menjek orvoshoz, mert nem ül­hetek félnapokat máshol, má­sodülésért nem fizet. Közben az orvos meghallga­tott — vizsgálni nem volt ide­je —, és rögtön megmondta a diagnózist: kakaókor, de pár nap alatt rendbe jövök, ha a kakaó­nak még csak a nevét se hal­lom. A táppénzes időm alatt a ma­radék 240 kiló kakámat féláron továbbadtam és megfogadtam, hogy ezután csak a már jól be­vált javaslatait hallgatom meg a Magyar Hirdetőnek: cipőt csak cipőboltban veszek, a ha­tósági hússzékbe ilyen szán­dékkal be sem megyek, gyer­mekruhát a gyermekmha-üzlet- ben és nem a különleges mé­retek boltjában vásárolok, fenn­tartás nélkül elhiszem azt is, hogy a Nyugalmazott Tűzkő­árusok Szakszervezetének sem­mi köze a filmek forgalmazá­sához, de többé nem hiszem el, '■ hogy „reggel kakó, uzsonnára kakaó”, este kakaó”. Remélem, hogy fogadalmam családom tagjai is hallják és új­ra összejövünk. Mindenesetre a kutyám már csóválja a farkát... Anekdoták Adele Sandrock-ot, a húsz­harminc év előtt igen népsze­rű, terebélyes és vastag hangú német színésznőt meghívták keresztelőre. Végignézte, ho­gyan fürdetik és pólyázzák az apróságot a nagy ünnepség előtt. Lornyonját szeme elé emelve az idős művésznő basszus hangon egy idő után megszólalt: „Ah — fiú..., ha emlékezetem nem csal!” Eleonora Duse, a világhírű Olasz színésznő egyszer arra vállalkozott, hogy egy baráti házaspár kislányára felügyel, amíg a szülők az operában vannak. Amikor apa és anya hazatértek, a gyermek az ágyban ült, mutatóujját ajká­ra téve suttogva mondta: „Pszt! Halkan, a néni al­szik!” Duse tényleg a díványon feküdt és hortyogott. Feléb­resztették. Felült, megdör­zsölte a szemét és így szólt: „Képzeljétek, a gyereknek meséket mondtam, terseket szavaltam, dalokat énekeltem, s ő mindig újakat kért. Erre egyszerűen lefeküdtem és aludtam. Így aztán nyugton maradt”. A Johann Sebastian Bach a lipcsei Tamás-templomban új orgonaművét játszotta. Ami­kor befejezte, a fújtatókezelő örömtől ragyogó arccal sza­ladt be hozzá és így szólt: „Ezt aztán megint nagyon szépen csináltuk”. Bach bosszúsan tekintett rá: „Csináltuk? Hallja: én ját­szom!” A fújtató kezelője ijedten nézett a nagyra becsült mes­terre : „Jó, majd megjegyzem ma­gamnak. Ahogy Bach úr fekarja.” hosszabb ideje a ci­pőmön áll. Felkérem az illetőt, hogy mér- \ legelje tettének eset­leges káros következ­ményeit, és álljon a saját lábára! Az érzékeny: — Ez fájt! Mintha a telkembe taposott volna... A szórakozott: — Most én állok a magáén, vagy maga áll az enyémen? A mérges: — Próbáljon négy­kézláb állni, ha már kettőn nem tud! A dühös: — Hülye trampliü Az óvatos: — Vigyázzon! Ta­lán a bokám is el­tört! A hízelgő: — Kényelmesen tetszik állni? Brackó István 1964. október 14-i számunkban befejeződött lapunk Őszi rejt- vénypélyázata. A pályázat egyes rejtvényeihez rejtvényszelvénye­ket is mellékeltünk, ezeket a helyes megfejtésekkel együtt 1967. október 18-ig kell bekülde­ni lapunk szerkesztőségéhez. Cím: Békés megyei Népújság I Szerkesztősége, Békéscsaba, Sza- Ibadság tér 17. A borítékra írjuík rá: Rejtvény pályázat. A naponta közölt rejtvények helyes meg­fejtéséért öt pontot számítunk, a legmagasabb elérhető pontszám tehát 150 lehet. Amennyiben töb­ben azonos pontszámot érnek el, a pályázat díjait sorsolással ítél­jük oda. A pályázat eredményhirdetése 1967. október 22-i, vasárnapi számunkban jelenik meg. OKI Kíváncsi természe­tű vagyok, figyelem az embereket, igyek­szem minél többet megtudni róluk. S mert rendszereid is vagyok, csoportosí­tom a megfigyelt egyedeket, szigorúan rendszerezem őket. Vizsgáljuk meg pél­dául, hogy milyen típusokból áll egy zsúfolt autóbuszon utazó embercsoport? Látszólag homogén tömeggel van dol­gunk. De ha beveze­tünk egy olyan okot, amely föltétien reak­ciót vált ki, az egye- dek rögtön elkülönít- hetővé válnakTehát, hogyan reagálnak az emberek, ha a zsúfolt autóbuszon rálépnek a lábukra? Ezennel közreadom eddigi vizsgálódásaim eredményét. Egyedek Az udvarias: — Kérem, lesz szí­ves arrébb állni picit! A pedáns: — Uram, én min­den reggel kipucolom a cipőmet... A félénk: (nem szól, de tűri, hogy rá­tapossanak.) A kötekedő: — Leszáll a cipőm­ről, vagy kpp két po­font! A humoros: — Nézze meg eze­ket a csenevész lába­kat, asszonyom! Hát van szíve rátaposni? A vicces: — Ugye azt hitte, hogy falábam van? A diplomatikus: — Kérem, uraim! Valaki önök közül Kabátvásár Átmeneti télikabátok Nagy választékból időben vásároljon! a Körös Állami Áruházban 106918

Next

/
Oldalképek
Tartalom