Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Emlék a Simon Lajos írása Lena Kozelkova, Janes') Miklós és Krystyna Mikolajcwska a budapesti műteremben. Az első magyar—szovjet koprodukciós film Forgatás a Volga mellett és Budapesten Akkor nehéz szekerek tördelték darabokra a dűlő- utakat, magba szökött pipacsok sápadt szirmát kavarta a hirtelen támadt boszorkányszél, gépek hangja lebegett a mozgalmasságban és olyan nehéz illat hömpölygőt! át a határon, mintha a mindenség minden tűhegynyi pólusát betöltötte volna az ember verejtéke. Távolról hallgattam egy vén cséplőmasina szívverésritmusát, de minden ízemben éreztem a munka lendületét és tisztán, élesen hallottam a kiáltást, amelyen nem tudott győzedelmeskedni a cséplőgép zúgómorgó hangoskodása. Ismerősöm a hang! Az emberé is, a gépé is. Gyermekkoromban hányszor megcsodáltam a fekete vasbikát, a tüzesgépet, amellyel lomha bivalyok lihegtek asztagtól, asztagig, mintha nagyra nőtt testvérkéjüket tanították volna járni. Hányszor figyeltem irigyen a velem egyíyású cimborákat, a tö- rekes fiúkat, akik már gyermekfővel emberré váltak az én szememben, mert hitem volt, s mindmáig hitem gés és hőség. Teher- és személykikötő együtt van; alig ötszáz méterre egymástól. Az ember közömbösen elmegy az „apró” ezerhat- száz tonnások mellett, most a három- és ötezer tonnásoké a szó. Az egyik szovjet hajó. Körülötte tömeg; nem rakodók, civilek. Fél- száznyi turista. Hans — friss ismerősünk —, müncheni fiú, szalad felénk. — Nem jöttök, mindenki azt a hajót fényképezi! — Mi az érdekes benne? — Hogyhogy mi! — mondja türelmetlenül. — Vietnamba megy állítólag, most rakják be a zsákokat! Nylon zsákok, faládák tucatjai — két-három tonna — emelkednek egyszerre a levegőbe. Rövid félkör a kikötő vize felett; a rakomány aláereszkedik a hajó gyomrába. A tömeg lassan százfőnyire nő. Fényképeznek. Kit érdekel most Burgasz bármelyik látványossága? Ez a hajó Vietnamba megy. * És este. Matrózok fehér ruhában. Hármasával és kettesével, lányokkal és egyedül. Büszkén és vidáman; ebben a tenger melletti városban a Nagy Kék Országutat járó embernek rangja van. maradt, hogy csak az lehet emelt fejű felnőtt, aki, eszével vagy dereka feszítésével saját maga keresi a kenyerét. A zsákolókat bálványoztam leginkább, mert ők találkoztak, elsőnek a föld tiszta áldásával, Ahogy kötözték a zsák száját, olykor kezükbe percent egy- egy búzaszem, amely úgy simogatott, mint a tenyérbe szálló katicabogár. Néha lapát nagyságú tenyerüket belementették a zsákba, s úgy gyönyörködtek a szín- arany gabonában. Szemem elé emelt tenyérrel bámultam a magasban dolgozó kévevágó lányt, tudtam, hogy a munkája fenségesen szép, de azt is, hogy halálosan veszedelmes. Veszedelmes, mert a cséplőgép „cápafogakkal” megtűzdelt rémséges sebességgel pörgő dobjáról úgy vágódik vissza minden idegen anyag, mint a puskagolyó. Mert sok mindent takar a kéve. Törött kaszát, lovak patájáról lehullott szerencsepatkót — amely ilyenkor szerencsétlenség — félbe törött kaszakövet, éles, hegyes kavicsot, két ügy mondják, ez az egyik nemzeti eledel. Száraz bab, káposzta, burgonyaszeletek és fasírthoz hasonló húsdarab. Egy rakodómunkás megnéz bennünket, helyet szőrit az asztal mellett. Diákok? — kérdezi, aztán mindent értően bólint és eltűnik egy pillanatra a tömegben. Üveget hoz. Öntsék rá — mutatja, bolgárul hozzáteszi —■, savanyú olaj, ezzel jobb. Igaza van. Remek ez a nehéz nevű, savanyú olajjal öntözött étel. e Árnyékban 38, napon, ki tudja, mennyi lehet napon. Mindenesetre meleg van. Homok. Mindig a tenger felől fújt a szél, sós párát és homokot hozott. Ropog a fogunk alatt, öt méterre három fiú és három lány. Mi is hárman. Intenzív érdeklődés a három nőnemű bolgár részéről. További öt perc. Még intenzivebb érdeklődés. Tizenöt perc múlva már beszélgetünk. Franciául, oroszul, németül, angolul és egy keveset japánul. De az is lehet, hogy szanszkritul. Illetve egyik nyelvet sem, de egész jól érijük egymást. A hoppon maradt három hímnemű bolgár zordonan esztendeje pedig háborúból maradt lövedéket találtak a búzakévében. Az élet kévéje halált takart, még szerencse, hogy észrevette egy okos, ügyes kislány. Csak a kazalosokat nem irigyeltem soha! Jó lábú legények voltak ők is, erősek, mint a fákat nyűvölő mesebeli ember, hosszú hegyes nyársakra szúrtak egy-egy boglyányi szalmát, s azzal szuszogtak a kazal tetejére. Nem irigyeltem őket, mert ma is elém villantja az idő azt a hórihorgas Kinizsi Pál termetű legényt, aki baromi terhe alatt a földre rogyott és vízért sóhajtozott. A szalma, amit egy pillanattal előbb még szinte győzelmi lobogóként emelt a feje fölé, testét teljesen elborította, s úgy jött az a sóhajtás 1 mintha sírgödörből érkezett volna. Ezt a sóhajtást én a sárga-fehér halom alól, már soha nem tudom elfelejteni... E nehéz emlék társaságában álltam a nyár közepén, hallgattam a vén cséplőmasina szívverésritmusát, amely egyre halkult, lassacskán teljesen megszűnt dobogni, mint a kimúló állatok szíve. Tudtam, jól tudtam, akkor csak azért halkult a gép, mert az ég tetejére kúszott éppen a nap, s a töredezett dűlő- úton feltűnt az ebédet hozó asszonyok tarka karavánja. Tudtam, hogy egy szussza- násnyi szünet után majd ismét felmordul a gép, de ez már hattyúének, a cséplőgépek hattyúéneke, mert nehéz, szinte lelketlen munkát üldöz el a falvak határából a modern világ, a kombájnok csordája, amely oly jó szívű, hogy nemcsak zsákba takarítja a termést, de napernyőt is feszít a földműves feje fölé... S a nyári emlékre — amely itt maradt bennem és jegyzetfüzetemben, e parányi boldog érzéssel borítok I naplófedelet. vizsgálgatja meghitt hatosunkat. Hja kérem, a külföldi nemcsak a Balatonon — Bulgáriában is külföldi... o Micsurin; halászfalu. Száradó hálók, partra húzott csónakok, ötven évvel ezelőtt apró kis település, a szárazföld felől jóformán elzárva. A halászcsónakokra motort szereltek. Csendes éjszakákon hallottuk, hogy berregve elhúznak az öböl előtt. Most partra vontatták őket. Már haragos a tenger. Holnap vihar lesz. * Valaki izgatottan beszél egy filmről. Cukrászdában ülünk — itt szlatkarnyica a neve —, nyalogatjuk a fagylaltot. És fülelünk; milyen filmről lehet szó. Később felsétálunk a faluba, délután van. Déltől hatig munkaszünet. Hattól tízig■ tartanak nyitva az üzletek. Micsurin délen van. Pár kilométer a török határ. A bolgár útikönyv szerint Isztambul közelebb van mint ■ Burgasz. A mozi előtt hosszú sor. A Háború és béke szovjet változatának első részét Még néhány nap és befejeződnek az év egyik legjelentősebb magyar filmje, a „Csillagosok, katonák” munkálatai. Már az előzményekből is következtetni lehetett, hogy nem mindennapi feladatra vállalkozott Jancsó Miklós, a rendező. A téma ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepi programjaként készül. Ez a film az első magyar szovjet*1 koprodukció. Elkészítésére .a két ország művészei, szakemberei közösen vállalkoztak. A világszerte kialakult gyakorlat' szerint a két partner egyenlő arányban veszi ki részét a gyártásból. Ebben az esetben azonban játsszák. Filmsikert elsősorban szovjet filmek érnek el. A magyar filmnek sincs rossz híre, noha viszonylag kevés kerül bemutatásra. Egy burgaszi kislány — másodéves orvostanhallgató Szófiában — mesélte, hogy a Kárpéthy Zoltánra nem lehetett jegyet kapni. o Búcsúzunk. Utolsó fürdés; most természetesen jobb, melegebb, sósabb és vizesebb a víz, mint az első napon. A tenger • kékebb, de hiszen'értik... nem ment könnyen az elválás. Két vitorlás. Ez alkalommal nem tengeri méretekben; egyszerű balatoni vitorlások. Az egyik kiköt és húsz perc múlva ismerjük a kétfőnyi legénységet. Fél óra múlva siklunk ki az öbölből. A két hegyfok elfogja a szelet, viszonylag csendes a víz; de amint kibukkanunk a takarásból, megugrik a hajó. Magasra porzik körülöttünk a víz, ropognak az eresztékek a kemény hullámcsapások alatt. A „Tizenöt éves kapitány” keltette kamaszkori álmok válnak most valóra: diadalmasan fogódzunk a kötelekbe. Repülünk a szikrázó, valószerűtlenül kék, nyílt tenger felé. Bencsik Máté a szovjet filmesek a kivitelezésnek több mint a felét vállalták. Közös munka az irodalmi alapanyag is. Hárman vettek részt a forgatókönyv elkészítésében: Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és G. M. Divani együtt írták, — Mi a Csillagosok, katonák témája? — érdeklődtünk a rendezőtől. — Nincs összefüggő története — mondta Jancsó Miklós. — Ninos klasszikus értelemben vett „sztorija”... így határoznám meg a műfajt: eseménysorozat 1918- ból, tehát abból az esztendőből, amikor az intervenció megerősödött. A film azokról a magyar hadifoglyokról szól, akik önként a forradalom mellé álltak. Harcolnak az igaz ügyért és egy kivétellel valameny- nyien meghalnak... Más és más módon. A forradalomért adják életüket, s ennél többet senki nem adhat. E nagy események hősei éppen olyan hétköznapi, hús- ból-vérből való emberek voltak, mint akiket majd a mostani filmben láthat a közönség... A bátorság, az önfeláldozás nem póz kérdése. Igyekszünk érzékeltetni, milyen körülmények játszanak közre, amikor ezek az emberek vállalják sorsukat. — Hol játszódik a film? — Sok ezer kilométert utaztunk a Szovjetunióban, amíg megtaláltuk az élkép- zelésünknek megfelelő helyet. A Jaroszlavltól 80 kilométerre levő Kosztroma városára esett a választásunk. Enné] a Volga-partd településnél minden együtt volt: kanyargó folyó, fenyves erdő, néhány olyan ház, amely az ötven esztendő előtti hangulatot kelti és építészetileg különösen értékes kolostor. — Meddig forgattak Kosziromában? — Két hónapig. Aránylag kis magyar forgatócsoporttal, mert odakint sokan működtek közre. A külső felvételek helyszínére velünk jött Somló Tamás operatőr és négy magyar színész. Molnár Tibor, Kozák András, Madaras József és Juhász Jácint játszik jelentős szerepet a filmben. — Kik a szovjet szereplők? — Mihail Kazakov, Bolot Bejsend’liev, Szergej Nyi- konyenko, Lena Kozelkova és Tatjana Konyjukova. Lengyel színésznő is szerepel: Krystyna Mikola- jewska nevére és alakítására a Fáraó című nagyszabású produkcióból nyilván emlékszik a magyar közönség. Külön meg kell említenem a harci jelenetekben szereplő csaknem ezer szovjet katonát, akik áldozatkészen vállalták a legnagyobb fizikai erőfeszítést kívánó feladatokat is. Parancsnokuk egyébként M. S. Sumilov volt, aki arról nevezetes, hogy előtte tette le a fegyvert és adta meg magát Sztálingrádnál Paulus tábornagy, a bekerített hetedik német hadsereg parancsnoka. A katonákon kívül még szerepelt a felvételeknél egy lovas artistacsoport. Tagjai sok nehéz és nagy vakmerőséget kívánó jelenetet játszottak le. — Itthon milyen felvételek készültek? — Budapesten mindösz- sze két napig forgattunk. A zuglói műteremben felépítettük a kosztromai kolostor belsejének díszleteit. Külföldi színészek is szerepeltek ezekben a jelenetekben. A két műtermi felvételi nappal a forgatás véget ért. Ezután következik az utószinkron, vagyis újra hangszalagra rögzítjük szereplőinknek azokat a mondatait, amelyek esetleg nem egészen érthetők. A külső felvételek izgalmában ilyesmi időnként előfordul. A munka utolsó fázisa a vágás, a meglevő sok ezer méteres felvételből kiválasztjuk a legsikerültebbeket. Ez még néhány napot igénybe vesz. — Mikor lesz készen a Csillagosok, katonák című film? — Szeptember elején, hiszen a vágáson kívül más munka már nincs hátra. Az eredeti célunkat tehát elértük: az 50. évforduló megünneplésének napjaiban sor kerülhet a film bemutatására. Molnár Károly Elten Niit: KASSARI ESTÉK Jó messze lent, alattam szirtfokról visszapattan a sárga labda, a hold. Ott lent ugrálva lebeg, szeme, szája nevet —. Az ég-fölé hajolt Ketten csónakba széliünk, evezünk, evezünk: a fokig meg sem állunk — és elhozzuk a labdát. Észtből fordította: Képes Géza O/WNAAA/WV /WWWWWWWWWW\A/WW
