Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
1967. szeptember 27, 3 Szerda A becsületesen dolgozó kisiparosok derűlátóan nézhetnek a jövőbe Megtartotta küldöttgyűlését a MOSZ megyei szervezete Az elnökség. A Kisiparosok Országos Szövetsége Békés megyei szervezetének szeptember 25-én megtartott küldöttgyűlésen Berényi József ismertette a választmány beszámolóját. Bevezetésképpen megállapította, hogy az MSZMP IX. kongresszusán a kisiparosok munkájának szükségességéről elhangzott szavak nemcsak az iparpolitikai intézkedésekben, hanem a kisiparosok erkölcsi, társadalmi megbecsülésében is érvényre jutnak. A kisiparosok a III. ötéves terv végrehajtásához a helyi iparpolitikai feladatok egy részének megoldásával járulnak hozzá. Számottevő a szolgáltatási és a javítási munkáknál mutatkozó szerepük, de az export és importpótló tevékenységük is komoly népgazdasági érdeket szolgál. Mennyiben vonatkozik a gazdasági mechanizmus reformja a kisiparosokra? Csak az a kisipari műhely lesz életképes, amelyik jobban igazodik a megrendelők igényéhez kivitelben, árban, a vállalt határidők betartásában. Többségben eddig is törekedtek erre, hiszen az egyedi munka, a megrendelőkkel való közvetlen kapcsolat ezt megkövetelte. A becsületesen dolgozó kisiparosok tehát derűlátóan nézhetnek a jövőbe. A továbbiakban szervezeti kérdésekkel foglalkozott a beszámoló, majd tájékoztatást adott arról, hogy az elmúlt 4 év alatt a megyében 65 kisiparost választottak meg tanácstagnak. Igen sok kisiparost tüntettek ki a tanácsok társadalmi munkájukért arany-, ezüst- és bronzjelvénnyel. Az ár- és belvízvédelemben és a helyre- állítási munkákban is szép számmal vették ki a részüket. Nyolcán kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 22-en a Jó Munkáért, 24-en a Jó Minőségért, 36-an a Szakma Kiváló Kisiparosa, 22-én A battonyai Petőfi Tsz korszerű baromfitelepén 15 ezer tojóhibridet gondoznak. A lelkiismeretes jó munka, a megfelelő takarmányellátás eredményeként országosan kiemelkedő rekord tojástermelést érnek el. A szövetkezét vezetői azonban úgy határoztak, hogy az eddiginél is jövedelmezőbbé „varázsolják” a baromfitelepet, sok kényes szállítási munkától mentesítik a szövetkezetét, s ráadásul több asszonynak biztosítanak keLajos. a Tízéves Szervezeti Munkáért, 10-en pedig az ötvenéves Kisipari Munkásságért jelvényt. A megyében 1963. január 1-től 3741-ről 3353-ra emelkedett a kisiparosok száma. A szakmánkénti megoszlás megfelel a lakossági igényeknek. Az iparitanuló-képzéssel kapcsolatban tájékoztatást adott a beszámoló arról, hogy amíg 1963- ban csak 203, az idén már 307 ipari tanulót szerződtettek a kisiparosok. A KIOSZ rendszeresen gondoskodik a kisiparosok továbbképzéséről. Gázszerelő tanfolyamot is szervezett és nemsokára 32-en» tesznek majd mestervizsgát. Befejezésül az árakkal, munkabérekkel, az adófizetéssel és a reseti lehetőséget. Kinn a telepen rendezik be a szövetkezet tésztaüzemét, ahol két műszakban dolgoznak az asszonyok, 3—7 tojásos tésztákból mintegy 7—8 fajtát készítenek. Naponta legalább 1200 kiló kiváló minőségű tésztát gyártanak. Kiszámolták, hogy még ebben az esztendőben több százezer forint tiszta haszna lesz a szövetkezetnek a tésztagyártásból. Az új battonyai tésztaüzem október első napjaiban indul. nyugdíjjal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott Berényi József és javasolta, hogy a kisiparosok kísérjék figyelemmel azokat a rendelkezéseket, amelyek a gazdasági mechanizmus reformjára vonatkozóan megjelennek. A beszámolót követő hozzászólások általában megelégedettséget fejeztek ki. Ami a leglényegesebb: van munkájuk a kisiparosoknak. Többen szóvá tették azonban, hogy az anyagellátás nem kielégítő. Ugyancsak kifogást emeltek egyes (pl. a férfifodrászatban) régebben megállapított árak miatt Panasz hangzott el, hogy a hatóságok nem lépnek fel kellő eréllyel a kontárok ellen. Felszólalt Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság ipari osztályának a vezetője is, aki először .átadta a megyei pártbizottság üdvözletét. Megállapította, hogy az az elv, amit az MSZMP meghirdetett nemcsak szavakban, hanem tettekben is realizálódik. A lakosság igényt tart a kisiparosok munkájára, akik a szolgáltató és importpótló tevékenységből igyekeznek eredményesen kivenni a részüket. A gazdasági mechanizmus reformja velük szemben is magasabbra állítja majd a mércét — mondotta a továbbiakban, majd választ adott néhány olyan kérdésre, amely előzőleg merült fel, így a kontárkodás megszüntetésére és az iparitanuló-képzés- re vonatkozóan. Dr. Gervai Béla, a KIOSZ országos elnöke hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a reform során verseny alakul ki. A vevőnek módja lesz arra, hogy válogasson. A kisiparosoknak szakmai továbbképzésre van szükségük, ha meg akarják állni a helyüket. Ezután beszélt az anyagellátás, a bérezés kérdéseiről, .majd megköszönte a választmány tagjainak négyéves munkájukat. Külön köszönetét mondott a nyugalomba vonuló Plenter Lajosnak, aki 17 és fél éve volt a KIOSZ megyei titkára és egyúttal átnyújtotta neki a Kiváló Dolgozó jelvényt. Végül a küldöttgyűlés 19 tagú (7 póttag) választmányt, 3 tagú (2 póttag) megyei fegyelmi bizottságot, 7 tagú megyei vezetőséget és a KIOSZ november elején megtartásra kerülő V. országos küldöttgyűléséré 12 tagú küldöttet választott. A KIOSZ megyei titkárának Berényi Józsefet választották meg Pásztor Béla Fotó: Demény Gyula Tésztaüzem nyílik a battonyai Petőfi Tsz baromfitelepén Új típusú kapcsolatok a vállalatok és a bankok között A vállalatok és a bankok — a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Beruházási Bank — kapcsolatát a.régi mechanizmusban *a bankok ellenőri és hatósági jogköre jellemezte. A bankok mindemellett pénzintézeti teendőket is elláttak. A Magyar Nemzeti Dank például rövid lejáratú bankhitelekkel finanszírozta a vállalatok forgóeszközszükségleteit; a Magyar Beruházási Bank az állami költség- vetés beruházási előirányzatait osztotta szét és ellenőrizte a rendeltetésszerű felhasználást, esetenként kisebb volumenű, kamattal terhelt és visszafizetendő hiteleket is folyósított önköltség- csökkentésre, az anyagmozgatási rendszerek korszerűsítésére. A különféle hitelformák közül azonban csak a visszafizetendő beruházási hitel volt valódi hitel, a többi a tervmechanizmushoz és a lebontott tervekhez kapcsolódott. A vállalatok és a bankok jövőbeni kapcsolatát az új mechanizmussal összefüggő két alapvető változás alakítja ki. Az egyik a vállalatok nagyobb pénzügyi önállósága. A forgóalaprendezés során a vállalatok saját pénzforrásai jelentősen emelkednek, a jövőben a forgóeszközszükséglet átlagosan mintegy 70—80 százalékát saját pénzeszközeikből tudják biztosítani, tehát , az eddigiekhez képest kisebb mértékben szorulnak rövid lejáratú forgóeszközhitelekre. A vállalatok nagyobb pénzügyi önállóságának másik vetülete: a nyereségből képződő fejlesztési alap, amelyből egyrészt kiegészíthetik a vállalati forgóalapot, másrészt szint tartó, korszerűsítő és a termelést kisebb mértékben bővítő beruházásokat végezhetnek. A bankok és a vállalatok jövőbeni kapcsolatának másik meghatározó tényezője: az új gazdasági mechanizmusban nemcsak az áru-, hanem a pénz- viszonyok is szélesebb körben érvényesülnek s ennek megfelelően növekszik a hitel és a kamat szerepe a gazdasági életben. A bankok ezután nem „finanszíroznak”, hanem a kormány által elfogadott hitelpolitikai elvek figyelembevételével, mérlegelve a vállalatok hitelképességét rövid, közép és hosszú lejáratú hiteleket nyújtanak. A hitelpolitikai elvek — ezeket a Hitelpolitikai Tanács a szak- miniszterek részvételével dolgozza ki — arról tájékoztatnak, hogy a kormány egy-egy tervidőszakában mely ágazatokat kívánja hitelekkel előnyben részesíteni, fokozottabban támogatni vagy esetenként hitelszűkítéssel korlátozni. A hitelpolitikai irányelvek tartalmazni fogják az alapkamatlábat, amelynek csökkentése vagy növelése jelzi, hogy a kormány a termelés és a konjunktúra élénkítését vagy fékezését tartja kívánatosnak. A hitelpolitikai irányelvekben hirdeti meg a kormány az előnyben részesítő és a korlátozó kamatlábakat is. (Az előnyben részesítő kamatláb alacsonyabb, a korlátozó pedig magasabb az alapkamatlábnál.) A bankok a hitelpolitikai irányelvek keretében a hitelképes vállalatoknak, szövetkezeteknek nyújtanak hitelt. A Gazdasági Bizottság döntése szerint az a vállalat tekintendő hitelképesnek, amely a piac igényei szerint termel és termékeit rendszeresen értékesíti, jövedelmezően működik, minden fizetési kötelezettségének eleget tesz. A hitelképesség döntő kritériumai azonban hitelfajtánként eltérőek. A rövid lejáratú forgóeszköz- hitelt ugyanis az árbevételből kell visszafizetni; ebben az esetben a hitelképesség meghatározó tényezője a várható árbevétel, a vállalat termékeinek értékesítési, piaci helyzete. A bankok azonban közép és hosszú lejáratú hiteleket is nyújtanak — közép lejáratú kölcsönöket a forgóalapok és az állóeszközök bővítésére, hosszú lejáratú hiteleket a jelentősebb vállalati beruházásokhoz. A közép és hosszú lejáratú hiteleket a fejlesztési alapból kell visszafizetni — ezek a hitelek tulajdonképpen a fejlesztési alap megelőlegezését jelentik — a hitelképesség fő kritériuma ezúttal már a várható nyereségtömeg, hisz annak arányában képződik a fejlesztési alap is. A hitelezés két pillére tehát a hitelpolitikai irányelvek és a vállalatok hitelképessége; erre a két pillérre épül a bank és a vállalat jövőbeni kapcsolata, amely jellegét tekintve üzleti kapcsolat. A bank és a vállalat hitel és kölcsönszerződést köt egymással. A hitelszerződés keretében a bank rövid lejáratú állandó hitelkeretet bocsát partnere rendelkezésére, s annak terhére a vállalat — a megkötött szerződés feltételei szerint — forgóeszköz- és likviditási hiteleket vehet fel. A bank és a vállalatok kölcsönös elszámolásaiban csaknem minden adminisztratív megkötöttség megszűnik. (Pl. a házipénztár és a kész- pénzfizetés felső határa). Lényeges momentuma a bank és a vállalatok üzleti kapcsolatainak: a hitel- és kölcsönszerződés feltételeit a felek kölcsönös egyetértéssel állapítják meg, s azok mind a bankot, mind a vállalatot kötelezik. A közép és hosszú lejáratú beruházási hitelek folyósításában döntő szerepe lesz az állami preferenciáknak gazdaságpolitikai előnyben részesítéseknek) —, amelyek az átlagosnál alacsonyabb kamatlábbal a fejlesztés kívánatos irányait határozzák meg — és a tervezett beruházások gazdaságosságának, megtérülési idejének. A versenytárgyalásszerű szerződési formák ugyanis a legkedvezőbb ajánlattevőt részesítik előnyben és hitelben. Vagyis azt a vállalatot, amelynek nyereségtömegét a hitel és a beruházás a legnagyobb mértékben növeli. Bár a hitelfolyósítás alapja a hitelképesség lesz, a bank a hitelképesség helyreállításához is nyújt kölcsönt. Éspedig, ha az üzletfél bonitása — hitelképessége — várhatóan egy éven belül helyreáll, a bank saját hatáskörében folyósítja a rövid lejáratú hitelt, ha viszont hosszabb időre van szükség, a további hitelekhez a szakminisztérium és a pénzügyminisztérium engedélye szükséges. Ha ez sem segít, a bank megtagadja a hitelfolyósítást, a vállalatot szanálni kell. A vállalatok nemcsak adósai, hanem betétesei is lehetnek a banknak. A különböző vállalati alapok — fejlesztési, tartalék, részesedési alapok — folyamatosan képződnek. Egy-egy jelentősebb vállalati korszerűsítéshez nagyobb összegű fejlesztési alapra lesz szükség, esetleg hitel felvételére is. A Vállalati alapok azonban közben kamatoznak, mert a bank a lekötés időtartamától függően betéti kamatot fizet a vállalatoknak. A jövőben belföldi vállalatok is igényelhetnek a Magyar Nemzeti Banktól vagy a Külkereskedelmi Banktól devizahitelt a íizefési mérleg javítását szolgáló gépi beruházásokhoz. Különösképp sokoldalú pénzügyi kapcsolatok fűzik majd a bankokhoz az önállóan külkereskedő iparvállalatokat, amelyek egyidejűleg devizát vásárolnak a banktól, az exportból származó devizát viszont eladják a banknak, adott esetben leszámítoltatják banknál devizaköveteléseiket, exporthiteleket vesznek fel a banktól, hogy azokkal — célhitel formájában — kiszélesítsék a beruházási javak, a komplett berendezések exportját. Garasnvölgyi István
