Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

1967. szeptember 24. 5 Vasárnap Olvasóink írják Kortisztelö ünnepség Mezőkovácsházán A mezőkovácsházi Oj Alkot­mány Termelőszövetkezet idős, nyugdíjban levő tagjai nevében írom ezt a levelet a szerkesztő­séghez. A tsz a helyi művelődési otthonban tiszteletünkre ünnep­séget rendezett, és egész napos kultúrműsorról gondoskodott. Mintegy hatszázan vettünk részt ezen és jóleső érzéssel hallgat­tuk az általános iskola sza­vaiéinak, énekkarának műsorát. Ldpták János, a tsz elnöke meg­ható üdvözlő szavakkal köszön­tött bennünket, és munkánk eli- ismeréséről szólt. Közülünk so­kan — jómagam is — még dol­gozunk a tsz-ben. Nagyon jól esett, hogy a tsz párt- és gazda­sági vezetői ilyen megbecsülés­ben részesítettek. Ebéden is ven­dégül láttak és a tsz zenekara a késő esti órákig szórakoztatott bennünket. Bár idősek vagyunk, de még a 70—30 évesek is tánc­ra perdültek. Idős Czakó István M ezőkovács háza Kedveskedjünk a szülőknek, de ne mindenáron Kissé furcsának tartom a bé­késcsabai FÉNYSZÖV eljárását, amikor a szülők megkérdezése nélkül szériában készít és leve­lezőlap nagyságúra nagyít képe­ket a gyermekekről 40 forintos árban. Igaz, nem kötelező a ké­peket megvenni senkinek, de a szülők ezáltal kész tények elé vannak állítva. Vajon melyik szülő nem veszi meg a jól sike­rült képet, hiszen ninc3 is szíve visszaküldeni, ha látja, hogy gyermeke szája sírásra görbül, mert édesanyjának vagy édesap­jának nem kell az ő fényképe, így hát kénytelenek vagyunk megvenni, csakhogy azok a szü­lők, akiknek két-három gyerme­kük van, komoly összegeket kell, hogy kifizessenek. A jövőt ille­tően helyesebb lenne, ha a FÉNYSZÖV módot találna arra, hogy a fényképezés idejét és várható költségeit a szülőkkel megbeszélje; Jó a fényképpel való kedveskedés, de az ne tör­ténjen mindenáron. Krisztoff András-né Békéscsaba Öregek napja a békéscsabai Lenin Tsz-ben Szeptember tizenhetedikén ben­sőséges ünnepség keretében talál­kozott mintegy ötszáz idős nyug­díjas veterán Békésosabán, a Le­nin Termelőszövetkezetben. Leg­több részük tagként is dolgozott a közösben. A találkozóra délben tizenkét órakor került sor, amikor Orvos András, az alapszervezet párttitkára köszöntötte a megje­lent nyugdíjasokat, majd Zsilák Márton rövid tájékoztatást adott az ottani gazdasági helyzetről. Szi­lágyi Mihály tsz-nyugdíjas, alapí­tó tag elmondotta indulásuk ne­hézségét, majd Kovács Pál ország- gyűlési képviselő köszöntötte a jelenlevőket. V isszaemlékezések, családias beszélgetések elevenítet­ték fel az évtizedes harcokat, melyben többségük részt vett. Ün­nepélyesen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójáról. A csa­ládias ebéd elfogyasztása után ré­gi mozgalmi dalok elevenedtek fel. nem szándékosan, véletlenül. Elképzelhető, ugye? Sovák tagadban rázta meg a fejét. — Semmi olyasmiről nem tu­dok, amivel én... — Pontosan erről van szó! — szakította félbe a lány. — Éppen azt kellene kinyomoz­nunk, azt a cselekedetét, ami­ről nem tudott. Idefigyeljen! Most szép sorjában, teljes rész­letességgel elmeséli nekem, hogy mát csinált tegnap este, attól a perctől, hogy hazaért, egészen a Bögre megjelenéséig. Jó? — Ne haragudjon, de ezt saj­nos, nem tehetem!... Boronka Gizi egy pillanatig csodálkozva nézett Sovák Edé­re, aztán az arca hirtelen láng­ba borult, felugrott, nyúlt a táskája után. — Bocsánat, fel sem merült bennem, hogy nem egyedül töl­tötte az estét. Eszem ágában sincs, hogy a magánéletébe... Ne haragudjon, nekem most mennem kell! — Maradjon, kérem! — fog­ta meg a lány karját a férfi. — Téved. Egyedül voltam. De ha megfeszülök, sem emlék­szem vissza a részletekre. Kö­dös minden. Ugyanás nem vol­tam egészen józan. És ha most még maga is itthagy, hát... hát akkor addig iszom, amíg... A Gigant technikusnője visz­szacsücsült a székre, összerán­colta homlokát, ami nem állt jól neki, de intenzíven gondol­kozni csak így tudott. Aztán köpés kis szikra villant fed a szemében, eltolta maga elől a narancsitalt. — Tudja mit, Edus? Ha mér süllyed a hajó, süllyedjünk vi­dáman. Mit ivott tegnap? • Ko­nyakot? * — Igen. Három, vagy négy féldecit. Nem emlékszem pon­tosan. Kicsit még mindig fáj tőle a fejem. — Kutyaharapást ebszőrivel! Rendeljen nekem is!... Beesteledett már, amikor egymásba karolva két imboly­gó árny tűnt fel a Hanka utca sarkán. A tízes számú ház ka­puja elé. érve, hirtelen erős fé­nyű zseblámpa világított az ar­cukba. — Kik maguk? Mit akarnak itt? — kérdezte egy erélyes ba­riton. — Lakni akarunk — felelte Sovák, mert ő volt az egyik árny. — Ez az én házam, ez az én váram! Maga kicsoda, és milyen jogon... — Elnézést, kedves Sovák úr! — kapcsolta ki a baráton a lámpát. — Minket a tanács ren­delt ki, hogy védjük ugyebár... Tessék befáradni. A hölgy nyil­ván a menyasszonya? (Folytatjuk) Jól sikerült a vizsga Három héttel a kampány kéz de te után a Mez őhegy esi Cukorgyárban Szeptember elsejétől termei a Mezőhegyesi Cukorgyár. Vajon, hogy működik a hatalmas appa­rátus. Hányasra vizsgázott a kampányt előkészítő törzsgárda? • Brezina Rezső, a gyár párttit­kára, az első kérdezett így kezdi­— A dolgozók szorgalma, erőfe­szítésé nem volt hiábavaló. Men­nek a gépek. Az új berendezések, a szeletprések, a szeletpréseket kiszolgáló transzportok, a szelet­felvonók időre elkészültek és szánté óraszerkezet pontosságával működnek. — Kit illet ezért elsősorban a dicséret? — Lehoczki Márton szocialista brigádját, Bihari László szerkesz­tő mérnököt és Sziklási Dezső hegesztőcsoportját. Ök különösen jól dolgoztak. — És a karbantartók közül? — Szinte mindenki. Kit nevez­zek meg? Mégis talán a hegesztő­ket lehetne. Közülük is Zelmann Jánost és Mezei Ferencet. És bár közvetlenül nem a termelést ké­szítették elő, meg kell említeni Puszta Kálmán építőbrigádját, amely nyolc régi lakást alakított át Ács Dezső technikus, műhely- vezető irányításával. Nyolc csa­lád jutott sokkal kedvezőbb kö­rülmények közé. Örömmel közli még Brezina elvtárs, hogy szeptember elsejétől egyenletes a termelés, 21 nap alatt időarányosan 115 százalékra teljesítette a tervét a gyár. Ennek természetesen anyagi hasznát is látják majd a dolgozók. * Haraszti Gyula igazgató a gon­dokról beszél. Először is a répa­szedésről: termelőszövetkezetek lemaradtak! j És gond a férfi munkaerő hiá- j nya, pedig elég jó a kereseti le­hetőség. A rakodók havonta a két és fél, háromezer forintot is meg­kapják és munkásszállást, étke­zést biztosít a gyár. Az már örömteljesebb hír, hogy a napokban lép üzembe az auto­mata centrifuga gépcsoport, ami számottevő munkaerőmegtakarí­tással jár és kihat a cukor minő­ségére is. Csomagolóüzemrész ki­alakítására is sor kerül az idén, hogy a kereskedelem igényeit job­ban kielégíthessék. Távolabbi terv a 44 órás mun­kahét A feltételeket a technikai fejlesztés és az ösztönzőbb bére­zés teremti meg. * Borbély Imre az üzemzavar-el- hárítók brigádvezetője. Egy erké­lyen találkozunk, ahonnan jól végigtekinthető a szelettransz- portőr működése. Éppen azt fi­gyeli. — Nincs semmi baj? — kérde­zem. — Minden rendben — válaszol megelégedéssel. — Akkor most munkanélküli a,. brigádja — tréfálkozom. Elmosolyodik. — Azért nem egészen... Kisebb hibák mindig akadnak üzemelés­közben. Valahol például hullik a szelet... A gépek olajcseréje is ránk tartozik. Felelősek vagyunk, hogy szeptember 1-től január de­rekáig ne álljon le a gyár. Ha csak egy helyen is hiba van, vé­ge... Olyan az egész, mint egy | nagy szalag. Ha elromlik mond- [ juk a répamosó, a gereblyére sincs szükség. De most nagyon jól sikerült a karbantartás. — Anyagilag mit jelent? — Azt hiszem, komoly nyere­ségrészesedést mindannyiunknak. * Benczik János művezetővel még a nyáron találkoztunk. Ö irányí­totta az új berendezések előkészí­tését és szerelését Lehoczki Már­tonnal, a hétszeres szocialista sze­relőbrigád vezetőjével együtt. Lehoczki Márton most az EDOSZ háromnapos kongresszusán vesz részt mint a szakszervezet, egyik küldöttje. Társai bizalmából. Benczik János már nyugodt. — A három hét igazolta, hogy nem dolgoztunk rosszul. Bizony izgultam egy kicsit... — Emlékszem, jutalmat is kilá­tásba helyeztek... — Igen, azt mondta az igazgató elvtárs, hpgy ha minden jól megy, akkor majd ő jön. — És jól megy? — Eddig talán ez az év a leg­jobb. Tavaly megkapta a gyár az ÉlüzerA címet, szeretnénk meg is tartani. Csak az időjárás... Kevés a répa. Ha emiatt meg kellene állni, akkor... Na, de reméljük. Csak ne borulna már megint! — néz fel az égre. Naponta 250 vagon répát „eszik” meg a gyár. * A tények bizonyítják: kitűnőre vizsgázott a törzsgárda. Pásztor Béla Német és magyar vállalat szerződése téglagyári berendezések gyártására — Kezdetben a szárazság miatt a szedőgépek csak fél teljesít­ménnyel dolgoztak, aztán jött az eső... Kevés a répa... Bizony ez nehéz dolog. — Mit kell tenni tehát? — Az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek a szerződés szerinti ütemben küldjék a répát! Néhány példamutató gazdaságot is megnevez, ezek: az Orosházi Mezőgazdasági Technikum Tan­gazdasága, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság, a makói Lenin és a kunágotai Bercsényi Tsz. — Kezdettől fogva betartják a megállapodást, sőt még ki is se­gítették a gyárat, amikor egyes Magyarországon először a Me- zöberényi 1-es számú téglagyárat automatizálták. Az NDK görlitzi téglaipari vállalatától vásárolták a gépi berendezéseket, melyek az eddigiek során jól beváltak. En­nek alapján az iparág 25 komp­lett automata gépsor gyártására köt szerződést a németekkel, hogy a következő években a mezőbe- rényihez hasonló téglagyárakat hozzon létre. A német vállalat megbízottai a napokban tárgyaltak a Békés megyei Tégla- és Cseréproari Vál­lalat vezetőivel és megállapodtak abban, hogy a 25 gépi berendezés­hez a sorozó- és gyűjtőállványt, a szárítóberendezéseket és a teljes szárazlehúzó gépegységeket koo­perációs megbízásként Békéscsa­ŰJDONSÁG! ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! a Jókai Színház rendkívüli hér let kedvez nsén yc 12 + 1 Tizenkét előadásra váltott kedvezményes bérlettel tizenháromszor jöhet színházba! MÉG MA VÁLTSON BÉRLETET! Részletes felvilágosítás a színház szervező irodájában. 106701 MKiiiniiscBBünii au£MGU«a annrnaa* ói KHiaKi-udBCBBaartHu uvkbhumí' Híüiucaaíi ___ R aanaaDitiiiinatiKa-Ba gRBBSBaHiaEMvuaaBBaaBBaBa: ■ Bjuuuuuua. bán készítik majd el. Ez (a 25 be­rendezés után) csaknem 20 millió forint értékű munka. áj Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat a központi gép­műhelyt a feladatnak megfelelő­en fejleszti, új szerelőcsarnokot létesít és megmunkáló gépeket szerez be. Kilátás van arra, hogy a későb­biekben más szocialista országok részére is készülnek hasonló be­rendezések a német és magyar vállalat együttműködésével. Tíz aranyérmes édesség csomagolóanyaga közül nyolc a Kner Nyomdában készüli A 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár alkalmával rendezett élelmiszeripari ter­mékversenyen 21 édesipari ter­méket díjazott a szakzsüri. Az értékelésnél a minőség, a gazdaságosság, az olcsó ár mel­lett a csomagolást is figyelembe vették. Tíz édesség aranyérmet, 12 ezüstöt, 8 bronzérmet kapott. A tíz aranyérmes termék cso­magolóanyaga közül nyolc a Kner Nyomda gyártmánya. A díjnyertes díszdoboz-sorozat négy tagja közül három: a Bu­dapest, a Tihany és a Románc a Kner Nyomda munkája. Ez a dobozfajta új vonalú, mutatós, belül peremes kiképzésű. Az Opera díszdoboz fényes, fóliás díszítőelemeivel már a Budapesti - Nemzetközi Vásáron is sikert aratott. A vevőközönség az üzletekből is ismeri már. A Mexicain doboz tolókás megoldású. A Százszorszép ha­gyományos, a brüsszeli konyak­meggy elegáns és a Tejszínes csokoládé dekoratív bevonócím­kéje is a békéscsabai üzemben készült. Cs. P.-né

Next

/
Oldalképek
Tartalom