Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

1967. szeptember 24. 2 Vasárnap Szovjet flottillaegységek érkeztek Budapestre Szombaton megérkeztek Buda- I pestre a Vörös Zászló Érdemrend- i del kitüntetett szovjet fekete-ten- I geri flotta folyami hajócsoportjá­nak egységei, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából tesz­nek baráti látogatást több Duna menti szocialista országban. A három egységből álló hadihajóraj néhány perccel 12 óra előtt futott be a Margit-híd pesti hídfőjének közelében feldíszített kikötőbe. A parton több száz érdeklődő gyűlt egybe. A fogadásnál jelen volt Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára, Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnökhelyet­tese, a honvédelmi, a külügy, va­lamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium több vezető beosztá­sú munkatársa. Ugyancsak részt vettek a fogadtatáson a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és más tömegszervezetek képviselői. Ott volt az érkezésnél F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és képviseltette magát az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága is. Oláh István vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes üdvö­zölte a hadihajón érkezett vendé­geket, köztük N. I. Zsolobov első­osztályú kapitányt, a hajóraj pa­rancsnokát, Sz. N. Resetov első­osztályú kapitányt, a Szovjetunió Hősét, I. Szoljannyikov tartalékos másodosztályú kapitányt, akik mindhárman részt vettek a ha­zánk felszabadításáért vívott har­cokban. A miniszterhelyettes hangsúlyozta: Amikor Önöket a Magyar Népköztársaság főváro­sában üdvözöljük, egyben emlé­kezünk és kegyelettel adózunk azok emlékének, akik életüket ál­dozták hazánk felszabadításáért. N. I. Zsolobov köszönetét fejezte ki a szívélyes, meleg fogadtatá­sért, s egyben tolmácsolta a fe­kete-tengeri szovjet flotta vala­mennyi tengerészének forró, bará­ti üdvözletét. — Utunkat akkor kezdtük — folytatta —, amikor aláírták az országaink közötti új, barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződést. Szilárd meggyőződésünk, hogy ez a szerződés , fegyverbarátságunk történetének fontos állomása. Az ünnepélyes fogadtatás után a parancsnoki hajón sajtótájékoz­tatót tartottak. Ny. M. Popov har­madosztályú kapitány elmondotta, hogy a flottilla hajóegységei több mint 2000 kilométert tettek meg és Becsnél fejezték be győzelmes útjukat. Különösen nagy érdeme­ket szereztek a Duna-menti ál­lamok felszabadításáért vívott harcokban. Közölte, hogy a fővá­ros közönsége vasárnap és hétfőn délután 14-től 17 óráig tekintheti meg a hajókat, s azok fedélzetére is felmehet * Szombaton a kora délutáni órákban Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke fogadta N. I. Zsolobovot és a kíséretében levő tiszteket. Később a tanácselnök viszontláto- gatást tett a parancsnoki hajón. A látogatásnál jelen volt Hersitzky Lajos vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg műszaki főnöke és Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka is. (MTI) Gagarin Párizsban Párizs Jurij Gagarin, a világ első űr­hajósa szombaton Párizsba érke­zett. Gagarin annak a Komszomol­Dél-vietnami partizánok támadása amerikai egységek eilen Saigon Pénteken a dél-vietnami par­tizánok ismét két tüzérségi tá­madást hajtottak végre a Con Thien-i amerikai tengerészgya­logos támaszpont ellen. Az ágyú­tűz hat tengerészgyalogost meg­ölt, ötvenhatot megsebesített. A támaszpontot pótlólagos értesü­lések szerint csütörtökön nem három, hanem kilenc tüzérségi támadás érte. Csütörtökön a vi­dék átfésülésére indult tenge­részgyalogosokon a partizánok rajtaütöttek. A heves harc folya­mán 16 tengerészgyalogos meg­halt, 33 pedig megsebesült. Az amerikaiak 13 partizánt öltek meg ebben a harcban. Szeptember 1-e óta a Con Thi- enben állomásozó tengerészgya­logosok közül hétszázan sebe­sültek, illetve haltak meg a partizánok állandó tüzérségi tá­madásai következtében. A Con Thien-i amerikai parancsnokság sürgősen újabb élelmet, gyógy­szert és ivóvizet kért. Amerikai felderítő-jelentések szerint a tá­maszpontot egy 35 ezer főnyi partizánalakulat fogta gyűrűbe. küldöttségnek a tagja, amely a Francia Kommunista Ifjúsági Szö­vetség meghívására részt vesz az Októberi Forradalom 50. évfordu­lója alkalmából tartandó francia- országi ünnepségeken. A küldött­séget Szergej Pavlov, a Komszo­mol Központi Bizottságának első titkára vezeti. A szovjet vendégek október 2-ig tartózkodnak Fran­ciaországban. Párizson kívül ellá­togatnak Marseille-be, Nimes-be, Metzbe. (MTI) Viszonylagos csend Közel-Keleten Tel Aviv Az izraeli katonai szóvivő szombaton közölte, hogy pénte­ken délután egy izraeli járőr gépkocsija aknára futott az el­foglalt Jordániái területen. A robbanásnak nem voltak áldó- ! zatai. Egy izraeli katonai szóvi­vő szombaton a tel avivi rádió­Nagy érdeklődés a londoni magyar filmhét iránt London Noha a londoni magyar film­hét csak hétfőn kezdődik, az an­gol sajtóban teljesen szokatlanul már szombaton két igen tekinté­lyes lap méltatta a legutóbbi évek magyar filmtermését, s kö­zülük a Times vezércikket szen­telt Magyarország és néhány más szocialista ország filmgyár­tásának. A Times szerint a magyar fűm „új tehetségek évadját” és a hirtelen újjászületés korszakát éli. Régebbi filmjeink közül mél­tatja a vezércikk a „Hannibál ta­nár úr”-at és a „Bakaruhában”-t, majd az átmeneti visszaesés kor­szakát követő „Szegénylegények” és az „Apa” sikerével foglalkoz­va így ír: „Ezek a filmek az újjászületés újabb szakaszát jel­zik, s a londoni magyar filmhét öt másik filmje bizonyítja, hogy a két film nem csupán vélet­len fellobbanás volt. A Financial Times-ban David Robinson 150 soros nagy cikk­ben részletesen elemzi a bemu­tatandó filmeket, elsősorban a Londonban tavaly díjat nyert „Szegény legények”-et, majd az „Apa” című filmről megállapítja, hogy a „független stílusú rende­zés a brilliáns ötletességet furcsa naívsággal párosítja”. (MTI) ban bejelentette, hogy az izra­eli biztonsági erők az elmúlt tíz napon számos szabotőrt fogtak el. A szóvivő azt állította, hogy az elfogott személyek Szíriából érkeztek. A helyi arab lakosság több községben együttműködött az elfogott személyekkel. Ugyancsak szombaton jelentet­ték be Tel Aviv-ban, hogy az izraeli hatóságok kiutasították Abdul Hamid Szaeh sejket, Je­ruzsálem elfoglalt Jordániái szek­torának egyik muzulmán vallási vezetőjét. Azt vetették szemére, hogy „Jordániái állampolgár mód­jára viselkedett” és arra hívta fél a lakosságot, hogy ne mű­ködjék együtt a megszállókkal. A sejket Dajan izraeli hadügymi­niszter parancsára a határra to- loncolták. (MTI) Állami vállalatok Szövetkezőtök Állami gazdaságok FIGYELEM A Mező herényi Gépjavító Állomás lánctalpas traktorok szállítását vállalja 20 tonnás teherbírású träüerrel. 106657 Á Tkacsenkó-ügy A központi Sajtószolgálat lon­doni telefonjelentése. A Tkacsenkó-ügy úgy, ahogy lezárult. A fiatal szovjet tudós kívánsága szerint visszatért Moszkvába. Londoni meghurcol­tatásai remélhetőleg nem hagy­nak súlyosabb nyomot megren­dült egészségén. A szovjet—brit viszony azonban kétségtelenül kárt szenvedett. Az olyan kül­földi számára, mint jómagam is, aki csak rövid ideje tartózkodik Londonban, egyenesen hihetet­lennek tűnt a brit hatóságok ma­gatartása. Tekintélyes kormány- szervek pontosan úgy viselked­tek, mintha egy James Bond film forgatókönyve vagy valami divatos, persze szovjetellenes kémtörténet receptje szerint cse­lekednének. A nagy szenzációról először szombaton este adott hírt a tele­vízió ilyen címekkel: „Ember­rablás a Bayswater Roadon”, „A szovjet nagykövetség erőszakkal Moszkvába akarta szállítani Tkacsenkó 25 éves fizikust”, „A Scotland Yard emberei a repü­lőgépről hozták vissza az elká­bított tudóst”. Hogy, hogy nem, az újságírók és a tv-riporterek pontosan ott voltak a repülőtéren, amikor le­fényképezhették a drámai je­leneteket. Valamennyi vasárnapi újságban azután öles címek alatt indult a nagy „story”, hiába adott ki kommünikét a londoni szovjet nagykövetség, amely pontosan leírta a történteket. Azt, hogy Vladimir Tkacsenkó fizikus, aki a szovjet—angol tu­dományos csereprogram kereté­ben Birmingham-ben és Cam- brigde-ben végzett kutatásokat, szombaton reggel rendkívül zak­latott idegállapotban feleségé­vel felkereste a nagykövetséget. A fiatal tudós hosszabb ideje nem evett, nem aludt és maga­tartásából ítélve, az idegössze­roppanás határán volt. (Kérte például, hogy igazolják, valóban a Szovjetunió nagykövetségén tartózkodik-e.) A követség or­vosa nyugtató injekciót adott be neki. Tkacsenkó és felesége be­leegyezésével ezután megálla­podtak: ilyen körülmények kö­zött legjobb, ha gyógykezelésre mielőbb hazautaznak. A fiatal­ember elhagyta a követséget, de az utcán csak támolyogva tudott haladni. Mivel még aznap dél­ben közvetlen repülőgép indult Moszkvába, idegállapotára való tekintettel kocsit küldtek utána és kivitték a repülőtérre. A ko­csiba szállás pillanatát — a hi­vatalos angol verzió szerint — egy szemfüles járókelő gyanús­nak találta és értesítette a rend­őrséget. Innen indult el a haj­sza az állítólagos „emberrablóK” ellen. Ám a londoni szokások tapasztaltabb ismerői szerint nem egy véletlen járókelő beje­lentése nyomán mozgósítottak rendőröket, detektíveket — és fo­tóriportereket —, méghozzá olyan szédületes gyorsasággal, hogy a szovjet diplomáciai autót már ott várták a repülőtéren. Sokkal valószínűbb, hogy a szovjet nagykövetség környékét szem­mel tartó különleges ügynökök adták a jelt az akcióra. Bárhogyan is volt, valamennyi angol lap beismeri — ki helyes- lőleg, ki fenntartásokkal —, hogy a titkosrendőrség ezúttal szokat­lanul gyorsan és erélyesen in­tézkedett. Bár Tkacsenkónak és feleségének az angol hatóságok által kiutazásra láttamozott úti­okmányai voltak, a detektívek felszálltak a szovjet repülőgépre és erőszakkal lecipelték a beteg fiatalembert és feleségét is ki­tuszkolták a gépből. Hiába tilta­koztak a jelenlevő szovjet dip­lomaták és a repülőgép személy­zete, a Scotland Yard emberei „erejüket nem kímélve” csele­kedtek. „Azt az utasítást kap­tam — mondotta az egyik —, hogy ez az ember nem hagyhat­ja el az országot”. Dulakodás közben arról sem feledkeztek meg, hogy „menedékjogot’’ ajánljanak fel Tkacsenkó fele­ségének, a beteg embert pedig „biztos helyre hurcolták azon a címen, hogy a brit hatóságok kezében „szabadon nyilváníthat­ja majd akaratát”, Angliában kíván-e maradni vagy visszatér a Szovjetunióba. A lapok alig burkolt inszinuációkat közöltek arról, hogy feltételezett disszi- dálási szándékának meghiúsítá­sa céljából Tkacsenkót elkábí­tották és akarata ellenére pró­bálták Moszkvába szállítani. A vasárnapi, de még a hétfő reggeli lapok is, meg természe­tesen a tv-adások is, maximáli­san kiaknázták az ügyet szovjet­ellenes hírverésre és hangulat- keltésre. Hétfőn délelőtt azután bekövetkezett a nagy „kijózano­dás”. Az illetékes brit hatóságok, miután 36 óráig feleségétől és honfitársaitól elzárva tartották Tkacsenkót, végül is szabadon engedték. „Meggyőződtünk ró­la, hogy Tkacsenkó valóban be­teg ember és hogy tényleg visz- sza akar térni hazájába”. Ugyanezt persze, már előzőleg többször is mondotta felesége is, a szovjet ügyvivő is. Az angol belügyi és külügyi szervek ak­kor nem hittek vagy nem akar­tak hinni nekik. Tkacsenkó szemmel láthatólag rosszabb egészségi állapotban tért vissza övéi közé a brit hatóságok „em- berbaráti”cselekedete következ­tében. Ezek után azt gondolta volna az ember, hogy a túlbuzgó vagy túlságosan fantóziadús belügyi és külügyi tisztviselők (mert diplomáciai jegyzékváltás is szü­letett az ügyből) szerényen el­hallgatnák, ha már azt aligha várhattuk, hogy nyíltan beis­merik felsülésüket. Nem ez tör­tént. A hivatalos közlemények igazolni és mentegetni próbál­ják a diplomáciai gyakorlatot és a külföldi állampolgárokra vo­natkozó bánásmódot egyaránt sértő eljárásokat. Ez méj nem minden. Tkacsen­kó feleségének nyilatkozatából kiderül, hogy férjét, a tehetsé­ges fiatal fizikust már előzőleg is zaklatták és különféleképpen megkörnyékezték, igyekezvén itt- maradásra bírni. Feltehetőleg ezzel függ össze megromlott egészségi állapota is. Szomorú tény viszont, hogy felelős angol személyek, akár mert valósnak hitték a ponyva- regények rémmeséit vagy csak rosszhiszeműek voltak a Szov­jetunió képviselőivel szemben, de végső soron cinkostársul sze­gődtek egy olyan ügyhöz, amelynek célja: elmérgesíteni a brit—szovjet viszonyt. Az angol népnek azonban bizonyosan nem érdeke ez, és kár, hogy az itteni sajtóban csak kevés hang akadt, amely a nagy hűhó közepette erre rámutatott. B. A. A Német KP helyesli a Stoph-tervezetet — Kiesingerék azt állítják, hogy [ az NDK és az NSZK kapcsolatai | rendezésére irányuló NDK szerző­déstervezet teljesíthetetlen köve­telményeket tartalmaz — mondot­ta Ledwohn, a Német KP Politikai Bizottságának tagja. — A szerző­déstervezet valójában azt a jogos követelményt tűzte ki, hogy a szö­vetségi kormány mondjon le az NDK belügyeibe való beavatkozás [ politikájáról. Ez a minimum, amit egy szuverén állam a normális kapcsolatok megteremtésének elő­feltételeként követelhet. Ledwohn az NDK miniszterel­nökének ismeretes javaslatával foglalkozott, rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a Német Kommunista Párt üdvözli az NDK által javasolt szerződéster­vezetet. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom