Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-20 / 222. szám

1*67. szeptember 20. 4 Szerda lábadozó — Pestről repített beteg — Szárnybillegtetés Cegléd felett — De pici a Tisza — Békés megye jól táplált arca — A várossá vedlő Csaba — Szakácskodás, mint pilóta-hobby — A mentőautó, mely egy pesti kórházból a budaörsi repülőtérre robog vele, átsuhan a Petőfi hí­don, a lágymányosi új lakótele­pen, majd ráfordul a balatoni mű­útra... Még fülében csengenek az orvos szavai: Egészségügyiek, meteorológusok, reptériek; össze­sen tíz, tizenöt ember dolgozik össze azért, hogy súlyos hasműté­ten átesett betegünk hímestojás- ként kerülhessen haza ... Egy hónapja már, hogy a fő­városba jövet rosszul lett és 'kór­házba került. A tarka-barka színű sportgé­pekkel teleszórt mező úgy fest az őszi napsütésben, akár egy óriási lepkegyűjtemény. A mentő a hó­fehér, kétmotoros vöröskeresztes monoplán mellé kanyarodik. Se­gítő kezek nyúlnak érte, a lábado­zóért és a pilóta mögötti bőrfo­telbe támogatják. A vezető ülések egyikébe fehér köpenyes egészség- ügyi kísérő telepedik iratcsomó­val a kezében, a másikban pedig egy negyven év körüli, jól meg­termett férfi, a repülő foglal he­lyet. Előbb kizavar a fülkéből egy bódultán keringő darazsat, majd behúzza maga után az ajtót. Fe­jére rakja a szájmikrofonos hall­gatót, ismeretlen szakkifejezése­ket mormol bele, miközben sze­Radar-szolgálat a pusztaföldvári általános iskolában Több éve működik már a pusztaföldvári általános iskolá­ban az úttörő „Radar-szolgálat”. A pajtások már eddig is igen szép eredményt értek el. Éber szemmel figyelik a hiányossá­gokat és a jó cselekedeteket is, észrevételeiket rendszeresen közük az iskola faliújságján. Az idén az egyik új épület­rész építkezésére hívták fel a figyelmet, s az úttörők társadal­mi munkával segítenek nap mint nap, hogy minél hama­rabb felépüljön és elfoglalhas­sák a napközi otthont. A „Ra­dar-szolgálat” hívta fel a fi­gyelmet arra is, hogy a faluban több elhagyatott idős ember él, aki gondozásra szorul. Az úttö­rők ezt a feladatot is vállalták. mét végiglegelteti a temérdek mű­szeren. Kapcsol, fel túrázta! ja a motorokat. A masina gurulni kezd, kidöcög a mező végére, Bé­késcsaba irányába fordul, felbőg­nek a gépek s a Morava méltóság- teljesen felemelkedik... Alattuk a kelenföldi kísérleti lakótelep házerdeje, a Duna csil­logó szalagja, az egész főváros, külvárosaival együtt... Utazóma­gasság 200 méter, sebesség 200 kilométer per óta; a legideálisabb repülési körülmény ahhoz, hogy az ember gyönyörködhessen a fe­lette vitorlázó felhőhajókban s az alatta húzódó színes földab­roszban. Ügy érzi, légpárnán úszik. Borzadva gondol arra, mit kellene most kiállnia operált, tes­tének váltókon át csattogó, rán­gatózó vonaton! Lent méltóságteljesen vonul a Duna—Tisza közi'táj. Emberpará­nyok a tájban, liliputi állatok a mezőkön, játékházak, utak, vas­utak. És mégis mennyire nem já­ték az ott alant... Cegléd felett a pilóta háromszor enyhén meg- billegteti a szárnyat. — Itt lakik az édesanyja, őt köszönti — hajol qz utashoz a kísérő. Odakint hűséges macskaként dorombolnak a motorok. A néha oly félelmetes Tisza most csak Tiszácska. Szelíd vízisiklóként te­kergőzik a pusztában. Odébb a Körös szélesebbnek tűnik. — Szarvas — biccent fejével lefelé a pilóta. Mögöttük a Kunság. Ez már Iga­zi Tiszántúl. A szikesek után zsí­ros őszi szántások, formás telepü­lések, rendezett gazdaságok; Bé­kés megye. Szép ez a táj. Vagy csak ő elfogult. .. ? Rövid repülés után egy épülő tv-torony, gyárkémények, mazso­laként elszórt új, modern lakóte­lepek és közibül rengeteg falusias porta. A rohamosan várossá ved­lő nagy falu, Békéscsaba. A pilóta kérdésére, hogy hol 1 akik, Jamira felé mutat az utas. A gép megdől s az otthoni táj fölé húz, ahol lent egy házban szerettei és öreg író­gépe várja már az érkezőt. A Mo­rava, orrával megcélozva a Gyu­lai úti repülőteret, átsuhan a vas­út felett s a város szívén is,majd a motorok egyenletes zúgása gép­fegyverszerű ropogásba vált át, rohanni kezid feléjük a föld. még néhány pillanat s a törzsből elő- ugró kerekek már a csabai reptér FOHÁSZ Magasságúi Min­denható! Elnézést kérek, hogy én, a pogány lélek Hozzád fordulok se­gítségért, de szolgál­jon előtted enyhíté­sül az a tény, hogy Te, aki mindent látsz, magad is meggyőződ­hettél róla, hogy ké­résünkkel már min­den fórumot megjár­tunk, de sajnos a földi Mindenhatóktól jobb sorsra érdemes községünk felett évek óta a torjai büdös barlang illata terjeng. Ha már itt lent annyira tehetetlenek vagyunk, legalább Te szánd meg ezt a sok szagot megélt derék békési népet és tégy egy XX. századi cso­dát. Neked ehhez nem kell se beruházási keret, se terv, se ka­pacitás, hiszen a gaz­dasági mechanizmu­sod régebbi alapokon nyugszik, mint a mi­enk. Csodatevő tetteidről már zsenge gyermek­koromban sokat hal­lottam, éppen ezért meg vagyok győződve róla, hogy Neked — aki a kánai mennyeg- zőn a vizet borrá vál­toztattad — nem je­lentene semmi prob­lémát a Békéscsabai Konzervgyár ál­tal bebüdösített Élő­víz-csatornánk szag­talanítása. Nem va­gyunk telhetetlenek, azt már nem kérjük, hogy változtasd borrá a vizünket, csak a szagát vedd el. Azf azért kérnénk, ha már úgyis velünk bajlódsz, hogy egy­idejűleg szánd meg a büdös vizünkben el­pusztult halainkat, hi­szen ők is a Te te­remtményeid voltak és támaszd fel őket, mert így csak fokoz­zák a bűzt. Az ártat­lan halacskák fel­élesztése is könnyen megy Nálad, hiszen köztudomású, hogy a naimi ifjút is feltá-. masztottad annak ide­jén. Kérésünk meghall­gatására még felho­zom indokul, hogy a kánai mennyegzőn és a naimi ifjúnak a te­metésén együttesen sem volt jelen annyi ember, mint ahányan most fohászkodunk Hozzád. Huszonkét- ezer jótét lélek várja, hogy a földi életben még egyszer tiszta, szagmentes levegőt szívhasson. Remélem, odafönt nem kollektív döntés kell fohászunk meg­hallgatásához, mert akkor biztosan nem éljük meg ilyen leve­gő mellett az ügyünk­ben összehívott meny- nyei értekezletek vé­gét. Ne felejtsd el, Ma- gasságos Mindenható, hogy kérésünket nem meghallgatni, hanem megvalósítani kelle­ne, mert meghallga­tásban itt lent sem volt hiány, hál’ isten­nek, szépen érvénye­sült a demokrácia. Ígérjük, hogy fohá­szunk teljesítése ese­tén nemes cselekede­ted társadalmi mun­kaként elismerjük és azt a községi tanács jegyzőkönyvileg meg­örökíti. ' OKI barnára szikkadt füvén gurulnak. Minden kihalt. Az eleven nyári légisportéletnek nyoma sincs. A zárt hangár mellett libák lege­lésznek. A gépből kiszálló pilóta kedvtelve nézegeti őket. A kísérő megmagyarázza, miért: — Varga Pali barátom nemcsak remek légjáró, de szenvedélyes amatőr szakács is. Lelki szemei­vel már az egész libanyájat fel- trancsírozta... A nyárias napsütésben mind­nyájan leheverednek a fűre. A lá­badozó alá pokrócot terítenek. Várni kell a mentőautóra, mely Pestre viendő beteget hoz, őt pe­dig majd hazaszállítja Jaminába. Beszélgetéssel, fűszál rágicsá- lással telik az idő. Varga Pálról, a repülőről eközben kiderül, hogy sosem akart pilóta lenni. Még 49-ben, a honvédségnél lakatos szakmája, miatt „keveredett” kö­zéjük. Következtek a mind maga­sabb fokú kiképzések, legvégül a Szovjetunióban tett pontot repü­lőtudásának az „i” betűjére. Az­tán ahogy múltak az esztendők, a szupersebességről enyhébb gyor­saságokra váltott át és itt kötött ki a vöröskeresztes gépmadárnál. Tíz éve csinálja. Háta mögött a kí­sérő azt is elmondja az v+asnak, amit Varga Pál elhallgatott ma­gáról: emlékezetes légi bravúrok mestere. No, nem lopingokról és immelmanokról van szó, értelme­sebb kockáztatásokról. Vaksötót éjjeleken, rossz terepen vagy or­kánszerű időben is vállalta a le- és felszállást, csak hogy gépével idejében kórházba menekíthesse a rászorulókat. Arról már ismét Varga beszél, méghozzá nem cse­kély büszkeséggel, hogy á magyar légi mentőszolgálat az elsők kö­zött verbuválódott a világon. Szolgálatainkat még a külföld is igényli. Gépeink meeforöultak már Londonban, Párizsban is. Berobog a mentőautó. Segítő kezek emelik belőle a beteget a hófehér gépmadárba. Az ajitó be­zárul. Integetés. Feldörögnek a motorok. A Moravn nekilendült s Budapest irányába- a magasba emelkedik. Az őszi napfényben megcsillan szárnyán a vörös ke­reszt... Huszár Rezső Új tejivó Szeghalmon A Szeghalmi Fmsz új reggeliző helyet nyitott a község köz­pontjában. A járási székhelyre bejáró dolgozók és diákok tej, kakó, tejeskávé és hideg ételek között válogathatnak a máris nagy forgalmat lebonyolító tejivóban. Fotó: Esztergály Keve Gyomai ipari tanulók dunántúli kirándulása A Gyomai 617. sz. Ipari Szak­munkásképző Iskola tanulói külö­nösen szép élményekről mesélhet­nek a nyári szünidő végeztével. Erről írt szerkesztőségünkhöz kül­dött levelében Beinschróth Ká­roly. Dunántúl legregényesebb táján, Zircen és környékén jártunk — írja. — Felejthetetlen élmény volt az a 12 nap, melyet a Ba­kony fővárosában és környékén töltöttünk. Meglátogattuk Zirc tájmúzeumát és a híres Arborétu­mot. A cseszneki várba is ki­rándultunk, és gyönyörködtünk a Cuha völgyében. Kellemes nyári reggelen indultunk Zircről az egész napos túrára. Első célunk volt a nevezetes Gézaháza, ahol különösen megkapott bennünket a turistaszálló szépsége. Innen már erdőben vezetett végig az utunk. Hosszú gyaloglás után ér­tünk el a cseszneki várhoz. Tú­ránk fénypontja a vár1 „elfoglalá­sa” volt. Kiadtuk a jelszót: ki ér fel leghamarabb? Bizony volt, aki négykézláb is kúszott, hogy minél hamarább felérjen és ő le­gyen a győztes. A várban Vajda Gyula bácsi, a vár őre fogadta a kiránduló csoportot. Elmesélte Csesznek történetét, majd igen szép betyárnótákkal örvendezte­tett meg bennünket. Visszafelé az Ördögárkon át indultunk, s erdei utunkon csörgedező patak mellett haladtunk. Láthattunk csodálatos barlangokat és vízeséseket. Csdl- lagtúránk legjelentősebb kirándu­lása volt Veszprém. Megnéztük nevezetességeit, felmentünk a vár­ba, ellátogattunk a múzeumba, az itt látottak és hallottak nagy­ban gazdagították földrajzi és történelmi ismereteinket. Legna­gyobb örömünkre jártunk a Ba­latonnál is, élveztük a „magyar tenger” szépségeit. Így telt el nyári szabadságunk, mely felejt­hetetlen élményeket nyújtott. , Kürti András: A Zi-Három küldetése — Fantasztikus kisregény — 3. — A Zi-Három berendezése hibátlan — felelte a Bögre. — A Zum jeleit a földi rádióteleszkó­pok sem érzékelik. Ha a Zi- Hárommal huszonnégy órán be­lül alkotói nem állítják helyre az összeköttetést vagy nem kap vezérjelet, elhagyja a Földet, visszatér kiindulási helyére. Micutami doktor megkérdez­te, hogy hol van a Zum csillag, de a Bögre erre már nem vála­szolt. Lassan felemelkedett és hirtelen eltűnt. Távozása sem­miféle robbanással, légnyomás­sal, égési termékek hátrahagyá­sával, zajjal nem járt.” Greenmoore professzor a te­lexjelentést óvatosan az asztal­ra helyezte, aztán partnereire nézett. — Tudják uraim,! hogy jelent mindez? Averján bólintott, Cirus hal­kan mormolta maga elé: — Aki huszonnégy órán belül megtalálja a Bögre vezérjelét, olyan hatalom birtokába jut, amilyennél ember még nem ren­delkezett a F.cldön! * * Kispest, Budapest XIX. kerü­lete, ipari jellege ellenére sok # mit tekintetben falura emlékeztet. Különösen este. Vannak gyéren világított, szűk utcái előkertes, földszintes házakkal, nem egy helyen rozzant fakerítés húzódik a járda szélén. Ilyen a Hanka utca is, ahol most senki sem jár, csak az ötödik ház kerítése előtt kínló­dik a zárral egy alacsony terme­tű, sovány férfi. Csikorc.ulva mozdul végre pántjain az, ajtó, a férfi belép, tétova mozdulattal zárná be maga mögött az ajtót, de a kulcs kiugrik a kezéből, hát legyint és bizonytalan lép­tekkel indul befelé. Ez az Ittas férfi Sovák Ede, a „Gigant” építőipari élemgyártó kátéesz gépkocsielőadója. Itt la­kik, magántulajdona ez a szoba konyhás házikó. Egyedül lakik, agglegény. Az előszobában leteszi akta­táskáját, benyit a konyhába, felgyújtja a villanyt, lehuppan egy hokedlira és a fehérre me­szelt falat bámulja. Az alkohol nem szabadította meg gondjaitól. A falat bámulja és lelki sze­mei előtt újra lejátszódik a ma délutáni fegyelmi tárgyalás. A fejére olvasták, hogy kárba vész a dolgozók iparkodása, az ő hi­bájából nem tudja teljesíteni tervét a szövetkezet, a generál- kivitelezők kötbérrel fenyege­tőznek, veszélyben az osztalék, mert az előregyártott elemek nem kerülnek ki idejében az építkezés színhelyére. És amikor ő védekezésül felmutatta a munkanaplóját, szállítási dia­grammjait, amelyek szerint ő helyesen és tervszerűen progra­mozta be a fuvarozást, a műsza­ki osztály vezetője, Suberle kar­társ gorombán értésére adta, hogy a házakat nem papírból építik, a legszebben kiállított fuvarlevél sem változtat azon, hogy a munkák holnap öt he­lyen is leállnak anyag híján. Mit felelhetett volna erre? Ki­sebbíti a felelősségét, ha bevall­ja, hogy nem bír a sofőrökkel, lépten-nyomon becsapják, há­rom fekete fuvar mellé illeszte­nek csak be egy szövetkezeti szállítást?! Nem szólt semmit, a leváltására tett javaslatot is zok­szó nélkül vette tudomásul, jobb is lesz, gondolta, ezentúl főjön másnak a feje. Ekkor kért szót Boronka Gizi, a villanyszerelő részleg technikusa, fegyelmi re­ferens, hogy ő mindezek ellené­re bízik Sovák kartársban, lehe­tőséget kell adni Sovák kartárs­nak a hibák kijavítására, embe­rek vagyunk, a lónak négy lába van, és így tovább és ezzel vég­leg víz alá nyomta őt. Mert most már, ha ördögből angyallá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom