Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

W®!. augusztus 23. Szerda Két nap a kedves Újkígyóson Döcög, zörög a madzagvonat Újkígyós felé. Még csak hét óra van, máris ájult hőség ül a táj felett. Az utasok beszélgetnek vagy csak maguk elé bámulnak. Mit is néznének a felszántott tar­lókon, az esőért áhítozó fonnyadt növényzeten, az út vastag, szürke porában poroszkáló, tépett tollú libacsapaton? Én nézem. Hat éve már, hogy a májusi vihar kiüldö­zött az otthonommá lett eperjesi iskolából. Azóta csak egyszer jár­tam ott, a rossz falak között. Hallom, azóta szántóföld lett a régi kert. De a falu nagyon meg­változott. Oda készülök most, mert a régi barátok változatlan szeretettel várnak. — Ne légy szentimentális! — csitítom magam. — Ez az állomás, ahová hét éven át olyan sokszor és mégis örömmel érkeztél. A nagy fákat kivágták, ez az első újság, és az, hogy várnak az állo­máson. A falunézés délelőtt történik. A Petőfi utcán dinnyét veszünk egy új kis zöldséges boltban. Közben kiörvendezzük magunkat a levél­hordó portással, s egy szekéren ülő idős házaspárral. Egy csomó sár­gabarack gurul tőlük a szatyrom­ba, mert hát szomszédok voltunk kint a pusztán, nagyon jó szom­szédok ! Az új portára csak bekukkan­tok, modem, tágas és barátságos. Atpisflogok a másik oldalra az alacsony, süllyedt falú házra, ahol a szűk kis helyiségben szo­rongtunk ügyfelek és dolgozók annyi éven át. A látnivalók egyik fénypont ja az áruház. Mintha egy nagyvá­rosban járnék, olyan bőséges itt, a kerékpártól a készruháig min­den áruból a választék. Vagy még bőségesebb? Azelőtt is megtalál­tam Kígyóson a nekem szükséges holmit, most is felfedezem a rég­óta keresett szoknyaanyagot. Persze, hiszen itt van meg An­elka, Réti Mihályné, aki türelme­sen meghallgatja, hogy új zöld pulóveremhez kellene egy drapp szoknya. És nőnek a pulton a drapp szövetek, de a zöldek is, hogy nézhessem, összeillik-e a két szín. Így jó és így kellene mindig, mindenütt kiszolgálni a „kedves vevőt”, üresek lennének a panasz­könyvek országszerte. Tudom, Tériké is megörült ne­kem a cukrászdában, de a kávé nemcsak nekem volt erős, illatos. Jégbehűtött üveges sörrel is itt találkoztam. Igaz, hogy csak bar­na, de jó volt. A régi napközi otthon kerítését lebontották, s így mintha színda­rabot néznék, belátok az udvarra. Az öregek napközije van most itt, ez is új intézmény. A gyerekeké az Arany János utcában épült, ez az utca is nemrég született. Köztudomású, hogy Kígyóson 2— 3 holdas telkek is voltak, búza, ku­korica termett a falu közepén. Most kisajátítással szép utcák születtek, s a szép utcákban szép házak. Vagy Inkább villák. Ver­sengenek szépségben, kényelem­ben, a vasrácsos kerítések mögött az aszály ellenére pompázó virá­goskertek. Hogyne, hiszen a víz­vezeték is hozzátartozik a kénye­lemhez. — Minek a virág, vessen inkább retket, abbul pénzölhet is — mondta régen nekem egy asszony, tnikor tavasszal a kiskertemben munkálkodtam. Hát ez a szemlé­let tünedezik lassan, ebben a mindig gazdag községben. Még mindig látástól fakulásig dolgoz­nak, egyelőre csak a szép házért, autóért, bútorért. S ha ez mind meglesz (hála az Aranykalász Tsz sikeres gazdálkodásának), sok minden földi jóban lesz részük a lakosoknak. Az új napközi sincs még beke­rítve, a csupasz udvaron éktelenül süt a nap. A szakácsnénik is meg­izzadtak az óriás kukták mellett, de öltözőjük és zuhanyozójuk is van, lehet felfrissülni A gyerekek az inspekciós tanárral ma papri­ka! nézték a rokonok boldogsá­gát, de aztán rászóltak a lá­togatóra: — Kérdezze már meg tőle, mi a baja. Mit mutogat állan­dóan ott a lágyékánál? Megint a nagy mutogatások. Olyan szenvedélyes dumát még az olasz Maffia-filmeken sem láttam. A látogató biztatására jajveszékelni kezdett a néma, felállt az ágyon és most már az egész derekán körbehuzogat- ta tenyere élét. — Ez az, ez az, helyben va­gyunk — fogta el az izgalom a főorvost. — Mit mutat, kérem? De a látogató nem jött izga­lomba. — Azt mondja, hogy eddig ért neki a víz, amikor kimene­kült a házból. Láttam a művelt orvosok ar­cán, hogy magukban betyáro- san káromkodnak. Én meg mo- dortalanul elröhögtem magam. Jól is jött már egy kis nevetés. Akkoriban elég bánatunk volt, a legjobb némavicc sem tudta volna feledtetni. Nem vagyok pletykás, csak annak mondom el az értesüléseimet, akivel ta­lálkozom. Amikor beszámoltam a zámolyi némáról az árvizesek­nek, végig nevettek a gáton és ez a jó vicc akkor többet ért másfél órai alvásnál. * * * Elmeháborodottért négyen Szoktunk menni. Az orvos, a két Gy ermekr aj z-kiállítás a békéscsabai múzeumban kát válogatnak a tsz-ben. Egy kis zsebpénz és szórakozás, változa­tosság ez nekik. Majd télen jó lesz megint a meleg tanulószoba, a vetítés és minden más jó, amit ez a kényelmes, szép épület nyújt. A patikában nem voltunk, pe­dig az is új, meg mondják van másik cukrászdájuk is. De hát ég a föld a talpunk alatt, a sör is megmelegszik, menjünk haza. A strandolásra csak másnap reggel kerül a sor. Igen, hallot­tam, van ott kádfürdő és úszóme­dence is, de ilyen nagystílű dolog­ról nem is álmodoztam. A terület is hatalmas, egy része még a régi bányagödrök nádasába vész, de ott lesz majd a füves, árnyas pi­henő, játszótér. Most csak egy 33 méter hosszú, 25 méter széles tisz- tavízű úszómedence van készen, partján hideg és meleg zuhanyozó. Van pancsoló a kisgyerekeknek, büfé az éheseknek, tarka-naper- nyős asztalok és vállfás, modern öltözők. A strandon hétköznap kevesen vannak, gyerek is alig. Mit csinálnak? Dolgoznak. Kinek? Maguknak, maguknak, mindenki­nek. Hogy legyen érdemes írni róluk megint, leírni az elcsépelt szólamot az „épülő-szépülő” Új­kígyósról, ahonnan kis szomorú­sággal szívemben visz visszafelé a kisvonat... Huszár Istvánná Vasárnap a Kállai Éva Úttörő- ház képzőművész szakkörének nyílt kiállítása a múzeumban — a szakkör életében először. A tár­latlátogató közönség hangja csupa optimizmus: *a kellemes megle­petéstől máris merész kijelenté­sek hangzanak el. Vajon csak a gyermekvilág kedves, megkapó témád: a játék, az állatok gyer- mekszemmel megfigyelt életké­pek okozták ezt? A színek harso­gó vidámsága? Nem; sok érdekes megfigyelni való akad itt, s ér­demes időt szentelni rá. A jelenlegi anyag több év termése. Sokan éveken keresztül visszajárnak, bizonyítva a szak­körhöz való ragaszkodásukat. Közlési szándékuk maradéktala­nul megvalósulhat, s lényeglátó metodikával Vágréti János, a szakkör vezetője is erre biztatja őket, de okos kitartásra is nevel­ve: fejezd be a gondolatot, a ké­pet. Témáik szerint (első lett a Va­sas, Lóverseny, Táborozás, Olva­só stb.), külön kis egyéniségek bontakoznak (Módis Éva, Nővé Béla), de megtalálhatjuk a gyer­mekrajz kedves esetlegességeivel és bájával rajzolt házacskákat, alakokat is — a „kezdők” mun­káit. Ha pár művet bemutatunk, ez még kevés: maradéktalanul csak szemtő) szembe lehet élvezni őket. Az elemzést, mindenesetre megérdemlik. Módis Éva (a következő évben már a szegedi képzőművészeti gimnáziumban folytatja tanulmá­nyait) Zászlóvarrás című képe meglepő. Honnan a tartalom, a kifejezés mélysége? Szinte hihe­tetlen a kompozíció biztonsága, a két alak: anya és gyermeke lelki­világának ábrázolása — 14 éves gyermek részéről. Az arcok mel­lett — egyikben a tíirt rózsaszín szomorúság, a másikban a gyer­mekszemek csodálatos bizalma, s a kezek megmunkálása sem volt kis feladat. Kürtösei elegáns tartásban, arányos ritmusban sorakoznak. A Téli örömök-nek a levegője is hideg, jól megszer­kesztett, rendkívül kulturált szí­nekkel. Egyik legutóbbi munkája a Kompozíció — idáig eljutott! (Nincs tehát a szakkörben fejlő- désgáitló megkötöttség.) Nővé Béla képei rendkívül kedvesek: az Első lett a Vasas-t meg kell nézni! Zenekar, Lóvásár, Hortobágy, Forgalmas utcarészlet: mindesvik merészen szerkesztett játék. Lóvásár című képén a lo­vak mesealakok még. de az em­beri viszonylatok reálisak, a hát­tér kanvargó útjai és kerítései is a valóság szép megfigyelése. A Zenekar kedvesen esetlen, ugyan­akkor szimpatikusán bátor és erő­teljes. Trézinn Gábor Vót Véne, ti Május 1 és a Vasútállomás Ismét ápoló, meg én. Valamelyik hansági faluban dühöngéssé fa­jult egy aggszűz ártatlansága. Kánikulában robogtunk érte. A faluban nagy csődület, bent a házban sikoltozó hangok: — Pardon, Szűz Mária! Nem, nem, ne bántsanak, ártatlan va­gyok! Kék halált az angyalok­nak! Tapasztalatból tudtuk, hogy ilyenkor ajánlatos a kényszer­zubbony. De a két daliás ápoló meglehetősen lanyhán mozgott, beszédes pillantásokat vetettek rám, hogy talán mutatnék jó példát. De inkább nehéz felfo­gásúnak tetettem magam. Bent a házban csattogás, csörgés, dörömbölós. — Pardon, Szűz Mária...! — Na mi lesz emberek — sür­gette az orvos az ápolókat. Közben odajött hozzánk, a bámészkodók csoportjából, egy jobban öltözött férfi. Látva gyá- j vaságunkat, megnyugtatott ben- j nőnket. — Nem kell félni a kisasz- | szonytól. Tetszenek tudni, na­gyon szereímes volt valakibe, de reménytelenül. Ettől borult el az agya. Viszont mindjárt nevetni j kezd, ha azt éneklik, hogy: „Le­hoznám érted a csillagokat is az égből...’” (Folytatjuk) I tudatosítani is alkalmával. A belvízelvezetéssel kap­csolatos feladatoknál az ál­A társadalmi munka szervezése előnyös és hasznos volna Mczőbcrénybcn is A békési járási tanács épi-' tési, közlekedési és községfej- ; lesztési állandó bizottsága legutóbbi ülését Mezőberény- | ben tartotta. Ezen a megbe- j szélesen a község községfej-1 lesztési munkájával, a társa-j dalmi munkák szervezésével, j irányításával és eredményei- j vei, valamint a belterületi belvíz elvezetésével kapcsola­tos feladatokkal foglalkoztak. A községfejlesztési munka eredményeinél az állandó bi­zottság megállapította, hogy a kisebb jelentőségű társadal­mi munkákat a község nem tartja nyilván, és annak fo­rintértékét sem szerepelteti a bevételeknél (csatornatisztí­tás, árokkiásás vagy beteme­tés stb.) hasonló módón jár­nak el a -többi községi taná­csok is, mivel csak a jelentő­sebb társadalmi munkák ér­tékét veszik nyilvántartásba. Az állandó bizottság ilyen irányú javaslatát a járási ta­nács végrehajtó bizottsága is indokoltnak tartja, ezért meg­kereste valamennyi községi végrehajtó bizottságot, hogy a kisebb jelentőségű társadalmi bemutatást | kiemelkedő téliesítménv. Külö­nösen az utóbbi rendkívül szép hatású, szerkezetileg is csodálni való gyermekrajz. Izgalmas a kép: pirosba rohanó feketeség, villanó kékek, felülnézet. Pasztell hangu­latú a Máius 1 Című kéne. nem kevésbé szerkesztett, mint az előző. Lavrinvenz PH T/v*-*®"v-e is . . ,. [érdekes, szén. Molnár Kntnltnkn­munkákat is szerepeltessek - p Erzsébet, Tá­nyilvántartásukban és annak,, , , ", a értékét is állapítsák meg. Ezt “s rimü l«pe. jalammt^ a a megállapítást legcélszerűbb j __ rnír)d eev_egy szép példánya a községi tanácstagok bevoná- | a jellegzetes evermekraiznak. De sával körzetenként végezni és j kisplasztikával is próbálkoznak a beszámolók ! itt: Zvara László jó megfigyel0- | szép a Regős című alkotása és I Petrovsrki PH Olvasó«*» R j A cikk eleién említett ..merész” , , , kiielentés — amelv már a vendég­lő0 bizottság eszreyetelezte, ( £ ^ is bennfo,iaitatik _ az. hogy a jelenleg meglevő bel- ho(rv a képek szebbek. mint sok területi csatornák igen ciha- ; fejn*tt rmmkáia — nem bölcsel- nyagolt állapotban vannak. ] kedő meffiegvzés akar lenni. a Ennek karbantartására a la- közhangulat mindenesetre elson­kosság mozgósítása társadal­mi munkával — a tanácstagok által — igen előnyös és hasz­nos volna. dnlkodtató. Váméti János szak'-'ö- rén«-k erek'ninnvni pedig megér­demlik a figyelmet. Kiss Margit A „SZAKI ff Felvételre keresünk budapesti munkahelyre SZERKEZETLAKATOS, HEGESZTŐ, MARŐS. ESZTERGÁLYOS. MINTA KÉSZÍTŐ szakmunkást. férfi segédmunkásokat és PORTASOKAT. valamint vidéki munkára lakatosokat hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Orsz. Bányagépgyártó Vállalat. Budapest, IV., Baross u. 91—95 725 99 Idős asszonnyal be­szélgettem a minap. Kedvesen, megelége­detten ejtette a sza­vakat. Egy-egy jó mondásán el-elnevet- te magát úgy, hogy fogatlan ínye látszott. Tenyerét szája elé tette,- szégyenlősen, majd mentegetőzve újságolta: — Van nekem csi­nált fogam is, de egy kicsit nyomja az ínye­met. A menyem be­szélt rá, mint erre, mutatja a mosógé­pet. — Maguké, Terus néni? így írom Te­rus, néni, mint ahogy ő kérte, ne írjam ki teljes nevét, „nem jó reklám a 76 éves asz- szony. Terus néniből meg sok van’’.,. —• Szóval nem a * csakúgy, és máris sajátunk, innen hoz­tuk a boltból kölcsön. Tudja milyen jó, hogy ilyen ügyes boltos asszonyunk van itt a tanyavilágban. Ezzel is segít. Először bi­zony a szomszédok is nevettek, hogy meny­nyire flancolunk, nem is jó a mosóteknö. Ta­lán még az öreg fa­lak is nevetnek, ho­gyan egyenesedik a derekam... Görnyed­tem én eleget a teknő mellett: mosónő vol­tam a családnak is, meg a nagyságáknak is. Most pedig itt a „szaki” — a család nevezi így e hasznos „jószágot”. Amikor megszaporodik a mosnivaló, hol az egyik, hol a másik unoka mondja: „Ma­ma, megyek a „sza­kiért". A zárszámadás után vesznek a gye­rekek sajátot. így mondták... Jó lesz, nagyon jó lesz. Az öreg teknő bánatá­ban, lehet, hogy szét reped a padláson — széleset nevet hozzá és ráncos kezével a kapcsoló után nyúl. Az unokák ott sündö­rögnek körülötte, a kék „szaki" pedig mos, mos... Sietnek, -mindket­ten, mert várják má­sok is cm vándormosó­gépet, amely egyre ritkábban pihen ott­honában, a Nagyszé­nást út szélén levő Szarvasi Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet (fmsz) 10. sz. vegyes boltjá ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom