Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-23 / 198. szám
W®!. augusztus 23. Szerda Két nap a kedves Újkígyóson Döcög, zörög a madzagvonat Újkígyós felé. Még csak hét óra van, máris ájult hőség ül a táj felett. Az utasok beszélgetnek vagy csak maguk elé bámulnak. Mit is néznének a felszántott tarlókon, az esőért áhítozó fonnyadt növényzeten, az út vastag, szürke porában poroszkáló, tépett tollú libacsapaton? Én nézem. Hat éve már, hogy a májusi vihar kiüldözött az otthonommá lett eperjesi iskolából. Azóta csak egyszer jártam ott, a rossz falak között. Hallom, azóta szántóföld lett a régi kert. De a falu nagyon megváltozott. Oda készülök most, mert a régi barátok változatlan szeretettel várnak. — Ne légy szentimentális! — csitítom magam. — Ez az állomás, ahová hét éven át olyan sokszor és mégis örömmel érkeztél. A nagy fákat kivágták, ez az első újság, és az, hogy várnak az állomáson. A falunézés délelőtt történik. A Petőfi utcán dinnyét veszünk egy új kis zöldséges boltban. Közben kiörvendezzük magunkat a levélhordó portással, s egy szekéren ülő idős házaspárral. Egy csomó sárgabarack gurul tőlük a szatyromba, mert hát szomszédok voltunk kint a pusztán, nagyon jó szomszédok ! Az új portára csak bekukkantok, modem, tágas és barátságos. Atpisflogok a másik oldalra az alacsony, süllyedt falú házra, ahol a szűk kis helyiségben szorongtunk ügyfelek és dolgozók annyi éven át. A látnivalók egyik fénypont ja az áruház. Mintha egy nagyvárosban járnék, olyan bőséges itt, a kerékpártól a készruháig minden áruból a választék. Vagy még bőségesebb? Azelőtt is megtaláltam Kígyóson a nekem szükséges holmit, most is felfedezem a régóta keresett szoknyaanyagot. Persze, hiszen itt van meg Anelka, Réti Mihályné, aki türelmesen meghallgatja, hogy új zöld pulóveremhez kellene egy drapp szoknya. És nőnek a pulton a drapp szövetek, de a zöldek is, hogy nézhessem, összeillik-e a két szín. Így jó és így kellene mindig, mindenütt kiszolgálni a „kedves vevőt”, üresek lennének a panaszkönyvek országszerte. Tudom, Tériké is megörült nekem a cukrászdában, de a kávé nemcsak nekem volt erős, illatos. Jégbehűtött üveges sörrel is itt találkoztam. Igaz, hogy csak barna, de jó volt. A régi napközi otthon kerítését lebontották, s így mintha színdarabot néznék, belátok az udvarra. Az öregek napközije van most itt, ez is új intézmény. A gyerekeké az Arany János utcában épült, ez az utca is nemrég született. Köztudomású, hogy Kígyóson 2— 3 holdas telkek is voltak, búza, kukorica termett a falu közepén. Most kisajátítással szép utcák születtek, s a szép utcákban szép házak. Vagy Inkább villák. Versengenek szépségben, kényelemben, a vasrácsos kerítések mögött az aszály ellenére pompázó virágoskertek. Hogyne, hiszen a vízvezeték is hozzátartozik a kényelemhez. — Minek a virág, vessen inkább retket, abbul pénzölhet is — mondta régen nekem egy asszony, tnikor tavasszal a kiskertemben munkálkodtam. Hát ez a szemlélet tünedezik lassan, ebben a mindig gazdag községben. Még mindig látástól fakulásig dolgoznak, egyelőre csak a szép házért, autóért, bútorért. S ha ez mind meglesz (hála az Aranykalász Tsz sikeres gazdálkodásának), sok minden földi jóban lesz részük a lakosoknak. Az új napközi sincs még bekerítve, a csupasz udvaron éktelenül süt a nap. A szakácsnénik is megizzadtak az óriás kukták mellett, de öltözőjük és zuhanyozójuk is van, lehet felfrissülni A gyerekek az inspekciós tanárral ma paprika! nézték a rokonok boldogságát, de aztán rászóltak a látogatóra: — Kérdezze már meg tőle, mi a baja. Mit mutogat állandóan ott a lágyékánál? Megint a nagy mutogatások. Olyan szenvedélyes dumát még az olasz Maffia-filmeken sem láttam. A látogató biztatására jajveszékelni kezdett a néma, felállt az ágyon és most már az egész derekán körbehuzogat- ta tenyere élét. — Ez az, ez az, helyben vagyunk — fogta el az izgalom a főorvost. — Mit mutat, kérem? De a látogató nem jött izgalomba. — Azt mondja, hogy eddig ért neki a víz, amikor kimenekült a házból. Láttam a művelt orvosok arcán, hogy magukban betyáro- san káromkodnak. Én meg mo- dortalanul elröhögtem magam. Jól is jött már egy kis nevetés. Akkoriban elég bánatunk volt, a legjobb némavicc sem tudta volna feledtetni. Nem vagyok pletykás, csak annak mondom el az értesüléseimet, akivel találkozom. Amikor beszámoltam a zámolyi némáról az árvizeseknek, végig nevettek a gáton és ez a jó vicc akkor többet ért másfél órai alvásnál. * * * Elmeháborodottért négyen Szoktunk menni. Az orvos, a két Gy ermekr aj z-kiállítás a békéscsabai múzeumban kát válogatnak a tsz-ben. Egy kis zsebpénz és szórakozás, változatosság ez nekik. Majd télen jó lesz megint a meleg tanulószoba, a vetítés és minden más jó, amit ez a kényelmes, szép épület nyújt. A patikában nem voltunk, pedig az is új, meg mondják van másik cukrászdájuk is. De hát ég a föld a talpunk alatt, a sör is megmelegszik, menjünk haza. A strandolásra csak másnap reggel kerül a sor. Igen, hallottam, van ott kádfürdő és úszómedence is, de ilyen nagystílű dologról nem is álmodoztam. A terület is hatalmas, egy része még a régi bányagödrök nádasába vész, de ott lesz majd a füves, árnyas pihenő, játszótér. Most csak egy 33 méter hosszú, 25 méter széles tisz- tavízű úszómedence van készen, partján hideg és meleg zuhanyozó. Van pancsoló a kisgyerekeknek, büfé az éheseknek, tarka-naper- nyős asztalok és vállfás, modern öltözők. A strandon hétköznap kevesen vannak, gyerek is alig. Mit csinálnak? Dolgoznak. Kinek? Maguknak, maguknak, mindenkinek. Hogy legyen érdemes írni róluk megint, leírni az elcsépelt szólamot az „épülő-szépülő” Újkígyósról, ahonnan kis szomorúsággal szívemben visz visszafelé a kisvonat... Huszár Istvánná Vasárnap a Kállai Éva Úttörő- ház képzőművész szakkörének nyílt kiállítása a múzeumban — a szakkör életében először. A tárlatlátogató közönség hangja csupa optimizmus: *a kellemes meglepetéstől máris merész kijelentések hangzanak el. Vajon csak a gyermekvilág kedves, megkapó témád: a játék, az állatok gyer- mekszemmel megfigyelt életképek okozták ezt? A színek harsogó vidámsága? Nem; sok érdekes megfigyelni való akad itt, s érdemes időt szentelni rá. A jelenlegi anyag több év termése. Sokan éveken keresztül visszajárnak, bizonyítva a szakkörhöz való ragaszkodásukat. Közlési szándékuk maradéktalanul megvalósulhat, s lényeglátó metodikával Vágréti János, a szakkör vezetője is erre biztatja őket, de okos kitartásra is nevelve: fejezd be a gondolatot, a képet. Témáik szerint (első lett a Vasas, Lóverseny, Táborozás, Olvasó stb.), külön kis egyéniségek bontakoznak (Módis Éva, Nővé Béla), de megtalálhatjuk a gyermekrajz kedves esetlegességeivel és bájával rajzolt házacskákat, alakokat is — a „kezdők” munkáit. Ha pár művet bemutatunk, ez még kevés: maradéktalanul csak szemtő) szembe lehet élvezni őket. Az elemzést, mindenesetre megérdemlik. Módis Éva (a következő évben már a szegedi képzőművészeti gimnáziumban folytatja tanulmányait) Zászlóvarrás című képe meglepő. Honnan a tartalom, a kifejezés mélysége? Szinte hihetetlen a kompozíció biztonsága, a két alak: anya és gyermeke lelkivilágának ábrázolása — 14 éves gyermek részéről. Az arcok mellett — egyikben a tíirt rózsaszín szomorúság, a másikban a gyermekszemek csodálatos bizalma, s a kezek megmunkálása sem volt kis feladat. Kürtösei elegáns tartásban, arányos ritmusban sorakoznak. A Téli örömök-nek a levegője is hideg, jól megszerkesztett, rendkívül kulturált színekkel. Egyik legutóbbi munkája a Kompozíció — idáig eljutott! (Nincs tehát a szakkörben fejlő- désgáitló megkötöttség.) Nővé Béla képei rendkívül kedvesek: az Első lett a Vasas-t meg kell nézni! Zenekar, Lóvásár, Hortobágy, Forgalmas utcarészlet: mindesvik merészen szerkesztett játék. Lóvásár című képén a lovak mesealakok még. de az emberi viszonylatok reálisak, a háttér kanvargó útjai és kerítései is a valóság szép megfigyelése. A Zenekar kedvesen esetlen, ugyanakkor szimpatikusán bátor és erőteljes. Trézinn Gábor Vót Véne, ti Május 1 és a Vasútállomás Ismét ápoló, meg én. Valamelyik hansági faluban dühöngéssé fajult egy aggszűz ártatlansága. Kánikulában robogtunk érte. A faluban nagy csődület, bent a házban sikoltozó hangok: — Pardon, Szűz Mária! Nem, nem, ne bántsanak, ártatlan vagyok! Kék halált az angyaloknak! Tapasztalatból tudtuk, hogy ilyenkor ajánlatos a kényszerzubbony. De a két daliás ápoló meglehetősen lanyhán mozgott, beszédes pillantásokat vetettek rám, hogy talán mutatnék jó példát. De inkább nehéz felfogásúnak tetettem magam. Bent a házban csattogás, csörgés, dörömbölós. — Pardon, Szűz Mária...! — Na mi lesz emberek — sürgette az orvos az ápolókat. Közben odajött hozzánk, a bámészkodók csoportjából, egy jobban öltözött férfi. Látva gyá- j vaságunkat, megnyugtatott ben- j nőnket. — Nem kell félni a kisasz- | szonytól. Tetszenek tudni, nagyon szereímes volt valakibe, de reménytelenül. Ettől borult el az agya. Viszont mindjárt nevetni j kezd, ha azt éneklik, hogy: „Lehoznám érted a csillagokat is az égből...’” (Folytatjuk) I tudatosítani is alkalmával. A belvízelvezetéssel kapcsolatos feladatoknál az álA társadalmi munka szervezése előnyös és hasznos volna Mczőbcrénybcn is A békési járási tanács épi-' tési, közlekedési és községfej- ; lesztési állandó bizottsága legutóbbi ülését Mezőberény- | ben tartotta. Ezen a megbe- j szélesen a község községfej-1 lesztési munkájával, a társa-j dalmi munkák szervezésével, j irányításával és eredményei- j vei, valamint a belterületi belvíz elvezetésével kapcsolatos feladatokkal foglalkoztak. A községfejlesztési munka eredményeinél az állandó bizottság megállapította, hogy a kisebb jelentőségű társadalmi munkákat a község nem tartja nyilván, és annak forintértékét sem szerepelteti a bevételeknél (csatornatisztítás, árokkiásás vagy betemetés stb.) hasonló módón járnak el a -többi községi tanácsok is, mivel csak a jelentősebb társadalmi munkák értékét veszik nyilvántartásba. Az állandó bizottság ilyen irányú javaslatát a járási tanács végrehajtó bizottsága is indokoltnak tartja, ezért megkereste valamennyi községi végrehajtó bizottságot, hogy a kisebb jelentőségű társadalmi bemutatást | kiemelkedő téliesítménv. Különösen az utóbbi rendkívül szép hatású, szerkezetileg is csodálni való gyermekrajz. Izgalmas a kép: pirosba rohanó feketeség, villanó kékek, felülnézet. Pasztell hangulatú a Máius 1 Című kéne. nem kevésbé szerkesztett, mint az előző. Lavrinvenz PH T/v*-*®"v-e is . . ,. [érdekes, szén. Molnár Kntnltnknmunkákat is szerepeltessek - p Erzsébet, Tányilvántartásukban és annak,, , , ", a értékét is állapítsák meg. Ezt “s rimü l«pe. jalammt^ a a megállapítást legcélszerűbb j __ rnír)d eev_egy szép példánya a községi tanácstagok bevoná- | a jellegzetes evermekraiznak. De sával körzetenként végezni és j kisplasztikával is próbálkoznak a beszámolók ! itt: Zvara László jó megfigyel0- | szép a Regős című alkotása és I Petrovsrki PH Olvasó«*» R j A cikk eleién említett ..merész” , , , kiielentés — amelv már a vendéglő0 bizottság eszreyetelezte, ( £ ^ is bennfo,iaitatik _ az. hogy a jelenleg meglevő bel- ho(rv a képek szebbek. mint sok területi csatornák igen ciha- ; fejn*tt rmmkáia — nem bölcsel- nyagolt állapotban vannak. ] kedő meffiegvzés akar lenni. a Ennek karbantartására a la- közhangulat mindenesetre elsonkosság mozgósítása társadalmi munkával — a tanácstagok által — igen előnyös és hasznos volna. dnlkodtató. Váméti János szak'-'ö- rén«-k erek'ninnvni pedig megérdemlik a figyelmet. Kiss Margit A „SZAKI ff Felvételre keresünk budapesti munkahelyre SZERKEZETLAKATOS, HEGESZTŐ, MARŐS. ESZTERGÁLYOS. MINTA KÉSZÍTŐ szakmunkást. férfi segédmunkásokat és PORTASOKAT. valamint vidéki munkára lakatosokat hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Orsz. Bányagépgyártó Vállalat. Budapest, IV., Baross u. 91—95 725 99 Idős asszonnyal beszélgettem a minap. Kedvesen, megelégedetten ejtette a szavakat. Egy-egy jó mondásán el-elnevet- te magát úgy, hogy fogatlan ínye látszott. Tenyerét szája elé tette,- szégyenlősen, majd mentegetőzve újságolta: — Van nekem csinált fogam is, de egy kicsit nyomja az ínyemet. A menyem beszélt rá, mint erre, mutatja a mosógépet. — Maguké, Terus néni? így írom Terus, néni, mint ahogy ő kérte, ne írjam ki teljes nevét, „nem jó reklám a 76 éves asz- szony. Terus néniből meg sok van’’.,. —• Szóval nem a * csakúgy, és máris sajátunk, innen hoztuk a boltból kölcsön. Tudja milyen jó, hogy ilyen ügyes boltos asszonyunk van itt a tanyavilágban. Ezzel is segít. Először bizony a szomszédok is nevettek, hogy menynyire flancolunk, nem is jó a mosóteknö. Talán még az öreg falak is nevetnek, hogyan egyenesedik a derekam... Görnyedtem én eleget a teknő mellett: mosónő voltam a családnak is, meg a nagyságáknak is. Most pedig itt a „szaki” — a család nevezi így e hasznos „jószágot”. Amikor megszaporodik a mosnivaló, hol az egyik, hol a másik unoka mondja: „Mama, megyek a „szakiért". A zárszámadás után vesznek a gyerekek sajátot. így mondták... Jó lesz, nagyon jó lesz. Az öreg teknő bánatában, lehet, hogy szét reped a padláson — széleset nevet hozzá és ráncos kezével a kapcsoló után nyúl. Az unokák ott sündörögnek körülötte, a kék „szaki" pedig mos, mos... Sietnek, -mindketten, mert várják mások is cm vándormosógépet, amely egyre ritkábban pihen otthonában, a Nagyszénást út szélén levő Szarvasi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (fmsz) 10. sz. vegyes boltjá ban.
