Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
P. B. Shelley: Rimma Kazakova: Az Appen ni neken Hallgasd, hallgasd Mary, kinn Hogyan zizeg az Appennin. Ügy zúg a tető, mint ha dördül a menny, Vagy az északi tenger a partfövenyen, S hallják dühödni, omlani, A sziklabörtön foglyai. Az Appennin, ha kél a nap, Hatalmas, szürke hegydarab, A föld fölött s az ég alatt; De éjjel a káosz szétcsorog, Benne homályzó csillagok, S az Appennin kilép a viharba ... Nemes Nagy Agnes fordítása 173 éve született p. B. Shelley angol költő, a XIX. századi angol líra nagy egyénisége. A politikai zaklatások elöl 1818-ban Itáliába költözött. 1820-ban verssel köszöntötte a spanyol forradalom kitörését. 1822-ben halt meg — vízbe fúlt — Viareggio mellett. Sírja — egy ferde és sima kőlap három Shakespeare-sorral — a római protestáns temetőben van az ókori várfal tövében. A tv-ben láttuk Csehov: A három nővér Csehov írói munkássága jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a klasszikus orosz dráma elfoglalja előkelő helyét a világ minden nívós színházának repertoárjában. Sikerének titka: biztos valóságlátása, árnyalt jellemfestő készsége, egyéni cselekménybonyolítása s sajátos atmoszféra teremté- se. Darabjainak emberi mélysége, gondolatgazdagsága időtlen útlevél minden érző, gondolkodó ember szívéhez. Ez az időtlen aktualitás' magyarázza azt, hogy sorozatosan iktatja műsorába alkotásait egyre több ország rádiója, televíziója. A három nővér című színművét az angol tévések megformálásában, értő tolmácsolásban láthattuk az elmúlt vasárnapi műsor koronájaként. Érdemes volt megvenni s műsorba iktatni e sikeres produkciót. Mindig van valami különös abban, ha egy sajátos nemzeti talajból fakadt alkotást más nemzet művészgárdája tolmácsol. A néző érdeklődve kutatja az átültetésben az eredeti mű szellemét, megejtő hangulatát. Ez az elemző, aktív szemlélődés még a mellékhangokat, sőt a sikertelenséget is képes elnézni a kritikai boncolgatás élvezetéért. Az viszont csorbítatlan művészi élvezet, ha úgyszólván hibátlanul modern tolmácsolásban láthat egy rangos Csehov-drámát Az angol tv-sek igényesen oldották meg a nem kis feladatot. A rendezés értette és helyesen értelmezte a csehovi dramaturgia bonyolult összetevőit Ügyesen, meglátta s a tehetséges színészek jól megformált alakításaival megláttatta a cselekvés és gondolati mag sokoldalú összefüggését. Így érthető, hogy egyszerre volt korhű és modem a tv- játék s sugarazta a csehovi gondolatvilág mindig korszerű meglátásait A rendezőt dicséri a sze- reposztási telitalálat, a jól megszabott ritmus és az életszerűen formálódó, hitet sugárzó kifejlet impozánsan magasztos képsora. Kifogás csak egyetlen lehet: a krízis kissé megszelídült sodrása. Itt a csehovi légkör túltengene gúzsba kötötte az író által jól megszabott akció erejét. E mozzanattól eltekintve az egész produkció folyamán hibátlanul funkcionált a csehovi szellem s aratott érthetően nem szokványos, nem mindennapi sikert. Pjevara István 4 KÍSÉRLET Marianna egész éjjel az új jövevényről, Ar- kagyijról álmodott. Megjelent előtte a fiú szomorkás arca, szürkéskék szeme, szigorú szája, szőke haja és mosolya. Másnap reggel a laboratóriumba érve azonnal hívatta Arkagyijt. — Nem értettem magát tegnap — mondta. — Milyen kísérletről van szó? Miért nem akarja leadni az írásbeli jelentést? Vagy csak tréfál ? — Nem, ez nem tréfa. — Tudja, mit ajánl nekem? — Tudom. Hogy szegje meg az utasítást! — Nem a formalitásról van szó. Maga nem szerelmes kisasszony, hanem tudós. Tessék, vegye elő a diktafont, és a szöveget majd megvitatjuk. — Csakhogy a kísérlet titkos és estére mindenki tudni fog mindent — Ugyan, honnan tudnák meg? — Ajaj, a falnak is füle van!... — Én pedig így nem engedélyezem a kísérletet. Be-, fejeztük! A karai katasztrófa után... — Igen, igen... — mélázott el Arkagyij. < — No, hogy tetszenek magának a hetes osztályon dolgozó fiúk? — változtatott témát Marianna. — Kedvesek. Naivak és tehetségesek, mint az ógörög istenek. — Délután elutazom — mondta Marianna a liftbe lépve. — Repülővel... Kellemes időtöltést kívánok. Éjjel újra Arkagyijról álmodott. Margarétás réten jártak. Arkagyij letépett egy virágot, és mondta: „Szeret, nem szeret, szeret...” Majd hirtelen eldobta a margarétát. „Marianna! Próbáljon már megérteni... Karaiban az a... De hát csak nem gondolja, hogy minden katasztrófa ellen biztosítva vagyunk!? Miért ne oldhatnám meg egyedül ä kísérletet? Miért ez a bizalmatlanság? Ha tanulatlan iparos lennék, nem kaptam volna diplomát. De így...” Marianna a virágszirmokat tépdeste. „Szeret, nem szeret, szeret...” „Marianna! A maga életének értelmét egy-egy teázás és parancskiadás jelenti? „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, — aztán hogy van tovább?” „Maga az előírások, a kutatói utasítások rabja.” Nevetséges fiú, szörnyen nevetséges kölyök. Segíteni kellene neki... Csakhogy a karai katasztrófa friindazok után történt, hogy a terveket már háromszor megerősítették. A fiú megfogta a kezét: „Ügy szeretném, ha megértene. Engedélyezze a kísérletet”. „És a kockázat?” „Ugyan! Én csak any- nyit mondhatok, hogy nem veszélyes. Ha minden sikerül...” „És ha nem sikerül?” „Nem ez a legfontosabb. Ha nem nekem — sikerül majd másnak...” Másnap röpke értekezlet volt a hetes osztályon. Marianna a megbeszélés után így szól Arkagyijhoz: — Nos, jól irányítok? Mindenkit szélnek eresztettem. A gyerekek két napra a hegyekbe mehetnek. Arkagyij a lépcsőig kísérte Mariannát — Nagyon sajnálom, hogy nem tudok segíteni — mondta a lány. — Hagyja a sajnálkozást. — Bár a szívem azt súgja... — Hallgasson a szívére. Marianna zavarba jött. — Mondja, nem ismer WMMW \WWWWViVVVVVVVVV\VWVtAVWVWVVVWWVWWWWWVWiV mWVWVrt«HV«TO»«*m4MWW«M divatba jött szónak milyen inflációja kezdődött a vásári kikiáltók standjai körül. Figyeljük csak: újszerű formára mondják, de megújult tartalomra, jobb minőségre értik: modern tánc, modem frizura, modem szövetminták, modem vonalú bútorok, cipők, vázák, gyertyatartók, karosszériák, feszületek, bárpultok, retikülök, sírkövek, gyerekkocsik, cigarettaszipkák. '• | v ehogyis akarok én az újszerű, a divatos formák ellen ágálni! Nyilván megvan a létjogosultsága — olykor a minőségi többlet miatt is — a formabontásoknak, a divat folytonos megújulásának. Pusztán arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy évtizedek óta ugyanazzal a szóval fejezzük ki a mennyiséget és minőséget, a formait és a tartalmit, sőt: a feketét és a fehéret, az igent és a nemet: modem. Ugyanazzal a szóval a pillanatnyilag divatos, gyorsan avulót, mint fogalmi ellentétét: a sohasem avulót, a forradalmit, a n.aga korában sosem divatost. Talán külön bizonygatás nélkül is érthető, hogy a tegnapról mára elavult nyakkendőminta, hajviselet vagy táncdal tegnap sem abban az értelemben volt modem, ahogyan modern volt és maradt Galilei vagy Voltaire, Liszt, * Bartók vagy József Attila — ahogyan folyamatosan modem száz év óta Baudelaire, ötszáz év óta Villon, harmad- félezer év óta Aristophanes. Egyszóval: minden eredeti művészi tett, minden eredeti nagy gondolat, minden igazi forradalom. Amit a modem szó valaha is jelentett, mindannak hovatovább az ellenkezőjét is jelenti, s érezhetően romlik a hitele. Figyeljük csak, milyen mellékíz tapadt máris ehhez a szapora jelzőhöz: modem nő, modem házasság, modern , fiatalok, modem vers. modem festmény, modem lakás, modem életmód. Akit sokszor félrevezetett ez a szó, az legalábbis gyanakszik. m ég egyszer és nyomatékosan hangsúlyozom a félremagyarázni szeretőknek: formai kísérletezésre, újításokra, divatra stb. — szükség van; a viselet, a külsőség sok mindent elárul az emberről; már csak azért is hasznos dolog, ha ki-ki szabadon kifejezheti ízlését, akár diva- tolhat kedve szerint. De — vigyázat. Azt a nagy történelmi tanulságot, hogy a haladás vastörvény, túl sokan szeretnék aprópénzre váltani. Mert a betoko- sodott kispolgárnak különös tehetsége van a mimikrihez, pudvás érzelmi és gondolati világát folyton úi ruháikba cicomázva őrzi; irtózik minden eredeti gondolattól, tehát lelkesen befogad minden majmolhatót, s szolgai módon utánozhatót; irtózik minden forradalomtól, tehát lázasan gyakorolja a lázadás pózait’. És persze agresszíven s erőszakosan kényszeríti környezetére az aznapi sikket, és persze megbabonázva bámulja magamagát, a köznéptől rikítóan elkülönülő, ultramodern fenomént. A jelek szerint semmivel sem könnyebb ma a szellem forradalmárának lenni, mint volt ötszáz vagy harmadfélezer évvel ezelőtt. Hiszen ma a sokféle előítélet, ostoba, hazug babona, csökött nyárspolgári vas- kalaposság ellenállásán túl le kell győzni a forradal- miságot üres pózokkal, külsőségekkel mímelő, olcsó modernkedés agresszióját is. Fekete Gyula véletlenül egy régi versikét; „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret...” — Dehogynem, Na és?... — Semmi, csak eszembe jutott. Hallottam valahol, de hogy hol, sejtelmem sincs... — s megnyomta a mozgólépcsőt indító gombot... Álmában együtt ült Arkagyijjal a laboratórium parkjában. Megsárgult falevelek peregtek a fákról. Esteledett. Hosszú ideig ültek így, aztán Arkagyij átölelte és sokáig csókolta. Alig tudott elszakadni tőle, de nem is nagyon akart, mert úgy érezte, hogy az álom akkor véget ér... Szombaton már tízkor befejezte a munkáját és hivatta Arkagyijt. — Jó napot! Hadd mondjam meg, hogy — beleegyeztem. — Marianna! — szólt Ar- akgyij óvatosan a fotelbe ereszkedve —, teljes szívemből köszönöm, de már semmire sincs szükségem. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. — Hát a kísérlet? — Megtörtént. Minden rendben van. — Hogyhogy? — Elmondom, de kérem, ne haragudjék nagyon rám... Arról van szó, hogy intézetünk egy olyan készülék működését próbálja ki, amely irányítja az ember álmát — Micsoda?! — Ne gondoljon semmi rosszra! A terveket kidolgozták és jóváhagyták... — nevetett Arkagyij — és én pontosan az előírás szerint cselekedtem. Az én feladatom csupán annyiból állt, hogy meggyőzzem magát: egyezzék bele a kísérletbe.... Kész... Pontosan az utasítás szerint... — Az utasítás szerint? — nyújtotta el a szavakat Marianna. — Pjatkin és Szelko ellenőriztek. Hadd köszönjem meg önnek az intézet nevében azt a segítséget, amelyet a tudomány előbbre vitelében nyújtott. A tudományos leírást itt hagyom, hogy tanulmányozhassa. — Mondja, Arkagyij, maga mormoltatta velem, hogy „szeret, nem szeret”? — Én. És végtelenül örültem, hogy a jelzés a tudatáig hatolt: Marianna elpirult. — De ezt az egész dolgot egyáltalán ne nekem tulajdonítsa. A masina a főnök műve, a leírásban megtalálhatja. — Bizonyára nagyon elfáradt — mondta Marianna.— Én nem ismerem a technológiát, de minden éjjel... — Ugyan!... A szeánsz csupán három napig tartott. — Hétfőn, kedden és pénteken? — kérdezte Marianna. — Igen. No, látja, milyen nagyszerűen sikerült a kísérlet! — Igaza van.' Sok mindent nem tudunk még az emberről! — Maga vasból van, és haj nem a készülék... De mosit már búcsúznom kell. Majd visszatérek s leülök az ablaka alá a kis padra... Bocsásson meg... Köszönöm! — Nekem sokkal jobban tetszett az a fiú, aki a pokolba küldte az utasítást, s kész lett volna a lábát is lejárni... Csak ennyit akartam mondani. — Csodálatos lény maga, Marianna! Mintha nem Is ehhez a világhoz tartozna... Amikor Arkagvii távozott, Marianna levette védőszemüvegét, kikapcsolta az áramot, és mit sem törődve azzal, hogy valaki meghallja, hangosan kiabálná kezdett. Mint aki nagyon is ehhez a világhoz tartozik... Fordította: Baraté Rozália
