Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
M67. augusztus 6. y 7 Vasárnap Az idei szakmunkásvizsgák tapasztalatai Alig néhány hete fejeződtek be az 1966—67. tanév szakmunkásvizsgái, s a bizonyítványnyal rendelkezők zöme azóta önálló szakmunkásként dolgozik. A vizsgák értékelése szükséges egyrészt azért, hogy a szakemberek megfelelő tanulságokat vonjanak le, másrészt, hogy az oktatás eredményét lemérhessék. A békéscsabai 611-es számú intézet és a megyei tanács szakmunkás-vizsgabizottságai előtt 1278 jelölt jelent meg, akik 65 szakmát képviseltek. Népes szakmák az idén is voltak. Géplakatos 144, a villanyszerelő 101, a kőműves 88, a szobafestő 52, az esztergályos 68, míg a szolgáltató szakmáknál fodrász 76, szabó 60, fehémeműkészítő 62, cipész pedig 52 volt A számszerű eredmények vizsgálatánál összehasonlításul feltétlenül meg kell említeni, hogy jelentősen emelkedett a szolgáltató szakmákban végzők száma. 1966-ban ugyanis 175 vizsgázó volt, az idén viszont ez a szám 38-ra növekedett. Ez azt jelenti, hogy a ktsz-eknél több tanulót képeznek. Űj „terület” volt az idén a fehémeműkészítő, a gázvezeték» és készülékszerelő szakma. Miben mutatkozott fejlődés? összességében abban, hogy csökkent a bukási arány. A vizsgázok 7,2 százaléka bukott az előző évi 8,2 százalékkal szemben. A szakmánkénti vizsgálódásnál is azt a megállapítást tehetjük, hogy a bukottak száma szétszóródik az említett 65 szakmára. Példaként nézzünk meg néhányat. A géplakatosok 6,9, a villanyszerelők 8,8, a kőművesek 5,6 és a szobafestők 25 százaléka bukott meg. A szolgáltató szakmákban 1,15 százalék volt az elégtelenre vizsgázó. Fejlődés tapasztalható abban is, hogy az eredmények szélsőségessége szűkült. Kiemelkedő teljesítményt 53 jelölt ért ed, ugyanakkor nagyon gyenge felkészültségű — a bukottakon kívül — sokkal kevesebb volt, mint az előző évben. A jelöltek nagy többsége elérte a közepes és a jó eredményt. Jelentősen csökkent a gyakorlati munka során bukottak száma. Harminchat vizsgázót kellett ismétlésre utalni, holott az előbbi években ezen a területen volt a legtöbb gond. Ugyancsak növekedett a vizsgák tekintélye. A jelöltek komolyan vették, át- érezték a vizsga jelentőségét, s ennek megfelelő magatartást tanúsítottak. Kivételt csupán a szobafestők képeztek, ahol a nyegle, felelőtlen megnyilvánulás kirívó volt, s ezért a bizottság kénytelen volt a mércét igen magasra emelni. Ez okozta aztán, hogy a bukás is itt volt a legnagyobb arányú. Fejlődést tapasztaltak a bizottságok a gyomai és a szeghalmi iskolák tanulóinál. E két helységben jó hatású volt a főhivatású szakemberek beállítása a szakmunkás- képzésbe, míg Szarvason továbbra is a tanulók felkészületlensége észlelhető. A hiányosságokról szólva — mert ez is volt — a következő megállapításokat tették a megfigyelők. Az intézet igazgatójának véleménye szerint a gyakorlati munkáknál még mindig baj van a műhelyrajzokon való eligazodással. Sok jelölt, amikor rajzról kellett dolgoznia, egyszerűen nem tudta feladatát felismerni. Ennek oka, hogy az elméleti oktatást nem követi a gyakorlat, több műhelyben a tanulók egyáltalán nem találkoznak műhelyrajzzal. Továbbra is gond a kifej ezőkészséig. Csak igen kis százalékban voltak képesek a jelölték tartalmas, összefüggő, folyamatos feleletet adni. Botyánszki Jánosné, a megyei tanács előadója az egyes szakmáknál a gyakorlati ismeretek alacsony színvonalát kifogásolta. Elmondta, hogy például a fodrászoknál igen szegényes volt a témaválasztás. Sokan nem ismerik a hajfestést, míg az összes vizsgázók közül csak két tanuló értett vashullámosításhoz. A szabóknál is a stílusszegénység mutatkozott meg. A vizsgázóik többsége leegyszerűsítette feladatát, mivel nem rendelkezett kellő önbizalommal a mai kor követelményeinek megfelelő ruhák elkészítésében. Ez mindenesetre figyelmeztető a szakemberek számára. Különösen a szolgáltató szakmák (fodrász, szabó, cipész) szakemberképzésének szükséges követnie a divatirányzatokat Az idei szakmunkás-vizsgáztatás fejlődött, de ismét sok olyan tapasztalat gyűlt össze, amire a jövőben időben fel kell figyelni. A gyakorlati szakembereknek határozottabban és gondosabban kellene ügyelni a szakmunkás- képzés sokrétű feladataira. Régi igazság, hogy áz elmélettel szoros összhangban kell lenni a gyakorlatnak. Az idei vizsgák azt mutatták, hogy ebben még mindig sok a tennivaló. Még egy momentum feltétlenül figyelmet érdemel. Az, hogy sok jelöltnél a vizsgák hangulatára rányomta bélyegét az a tudat, hogy a vizsga után nem alkalmazzák ott, ahol a képzést kapta, s bizonyítvánnyal a kezében elindulhat munkát keresni. Az autószerelők tömören így fejezték ki véleményüket: a vizsgákon most már túl leszünk és mehetünk segédmunkásnak. Jó lenne ezen a dolgon is elgondolkozni. Haló Ferenc ■ ■ __ H három műszakos foglalkoztatásban 17 évet betöltött női munkaerőket SZÖVÖ,FONÓ,CÉRNÁZO ÁTKÉPZÖSÖKNEK. Továbbá 20 évet betöltött férfi segédmunkásokat A nyolc ált. iskolai végzettség kötelező. Lakást biztosítunk női és egyedülálló férfi munkavállalóinknak. Bővebb felvilágosítás levélben. CÍM: PAMUTTEXTILMŰVEK KÖZPONTI GYÁRA, Budapest, XI. kerület, Hauszman Alajos u. 20. Üzemgazdasági osztály. Kurali Józsefné. 473 Paradicsómszüret idején a Békéscsabai Konzervgyárban Magasodó ládahegyeit. Most már úgy látszik, hogy a gyár termékeinek a minősége igazi paradicsomszezon van a elsősorban a nyers árun múlik, Békéscsabai Konzervgyárban, ami az idén igen reményteljes. Teli gépkocsik jönnen és üresek Tavaly 4,7 százalékos volt a pa- indulnak. Ládahegyeket hagynak radicsom kikristályosítható cumaguk mögött. A konzervgyáriak azonban azt mondják, hogy a nagy „hajtás” csak most következik. Jelenleg két paradicsomvonalon termelnek, néhány nap múlva pedig már mind az ötön munkához látnak. Egyelőre 10— 15 vagon nyers árut dolgoznak fel naponta, nemsokára 70—75 vagont. Azon múlik elsősorban, hogy a termelőszövetkezetek hogyan iparkodnak. — Csak az érett paradicsomot szedjék és küldjék a tsz-ek — mondja Béres János, a termelési osztály vezetője abban a reményben, hogy a szóban sokszor elhangzott intenció most nyomtatott betűvel is eljut azokhoz a termelőszövetkezetekhez, amelyek szerződést kötöttek a gyárral. És mindjárt hozzáfűz még egy mondatot: — Az érettet viszont szedjék és küldjék! Megtudhatjuk, hogy a békéscsabai Május l.j valamint a Szabadság, az eleki Lenin, a kondorosi Dolgozók, a kevermesi Lenin és több más tsz folyamatosan, jó minőségben küldi a paradicsomot, aminek mindenki hasznát is látja. A gyár minőség szerint fizet. Szép paradicsom kerül a válogatószalagra. Az elevátoron csak úgy mosolyognak a nedvességtől csillogó piros szemek, majd a darálóba kerülve elvesztik szép formájukat és csak a „vérük” jut tovább a paszírozóba, majd a sűrítőbe. A gyártási folyamat végén válnak láthatóvá ismét, de akkor már püré formájában 5 kilós fémdobozokban és 5/8-os üvegekben, egy része pedig ívólének hígítva palackokban. A „pontot” a zárógép teszi rá. Tóth Ferencné csoportvezető irányításával folyik ez a művelet. Szűk a hely, minden forró, a kinti levegő is, Józan Istvánná és Sípos Ilona homlokán bizony kiüt a verejték. — És milyen a termékek minősége? Lajta vári Ulászlóné művezető véleménye szerint kifogástalan. Szentesi Mózes gyártásközi ellenőr ugyancsak jónak tartja. — Még nem volt olyan paradicsomszállítmány, ami ne felelt volna meg a követelményeknek — mondja. És beszélgetés közben ismét arra a megállapításra jutunk, hogy kortartalma, az idén eléri az 5,5 százalékot. Ez pedig nagy különbség. De az is sokat számít, hogy a termelőszövetkezetek egyre nagyobb gondot fordítanak a szedésre. A mennyiséggel sem lesz baj. Szakemberek előzetes becslése szerint a tervezetthez képest 200 vagonnal többre lehet számítani. Ha tehát minden jól megy, 2700 helyett 2900 vagon paradicsomot dolgoz majd fel a konzervgyár. Bármennyi is lesz, a kitűnő, márkás termékekre a bel- és a külföldi vásárlók egyaránt igényt tartanak. Szöveg: Pásztor Béla Fotó: Malmos Károly A válogatószalagnál. A zárógépnél.
