Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-31 / 205. szám
im augusztus 31. 4 Csütörtök Hétköznapok a cirkuszban Lídia Jiga kedvencével: Bengállal. Huszonöt szempár kereszttüzében Hétről hétre, estéről estére sokait tapsolt a közönség megyénkben a Román Nagycirkusz művészeinek. A színes lámpák, reflektorok fényében még szebbnek Lcdi, a legkedvesebb kiskutya. látszottak az amúgy Is érdekes, izgalmas műsorszámok. Számukra minden este ünnepnapnak számít Hogy milyenek a hétköznapjaik? Fényképezőgépünkkel ellestünk néhány pillanatot. Lídia Jiga, a bátor oroszlánszelídítőnő szép időben strandol és nagyokat úszik, de szívesen tölti szabad idejét kedvencei között is. Ilyenkor jókedvűen játszik a hatalmas és nem éppen veszélytelen macskákkal: a tigrisekkel és oroszlánokkal. Sokkal veszélytelenebbek Mirko — Nemek Vladimir — kiskutyái. Van belőlük huszonkettő. Szinte egész napját közöttük tölti. Ragaszkodó kis jószágok. Ha idomí- tójuk kilép a lakókocsiból, boldog csaholással fogadják. A közelben találjuk az igazgató rezidenciáját Sandy Bemea, a cirkusz igazgatója és felesége a fárasztó fellépés után — az igazgató a vállán egy hatalmas létrát tart, melyen három ember mutatja be produkcióját — a legszívesebben otthonukban, a lakókocsiban pihennek. Ilyenkor a férj segít a főzésben is. Ha pedig több a szabad idejük, akkor külföldi útjaik emlékét idézik. Végül bemutatjuk kedves tolmácsunkat, a légtornász Brayer Csabát is, aki most, a 18—20 méteres magasság helyett a földön segít barátjának autót javítani* Néhány pillanatkép a porond Párizsi elméket idézve. művészeiről akkor, amikor a közönség nem látja őket. örültünk, hogy itt jártak. Elkészült az első békéscsabai loronyház tervdokumentációja Az ÉM Lakóépület Tervező Vál- ' lalat mérnökei és technikusai a közelmúltban elkészítették az első békéscsabai toronyház terveit, amit már elküldték az OTP megyei igazgatóságának. A kilenc- emeletes épület a Bánszky és a Dózsa György út sarkán emelkedik majd, amelyben kettő-, illetve háromszobás OTP öröklakásokat alakítanak ki. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a terveket a közeljövőben felülvizsgálja, s a szerződés megkötése után ez év őszén elkezdik Békéscsaba legmagasabb lakóházának építését. Méhkerék belvízrendezés! terve A Fekete-Körös-i Vízrendezési Társulat terveiről Leel-össy Sán- 1 dórral, a társulat elnökével és Hrabovszki Sándor technikussal beszélgettünk. Elmondották, hogy üzemtervük egymillió 550 ezer forint, s eddig 95 százalékra teljesítették. A társulat feladata, hogy a területén levő belvízgondokat megoldja, valamint régi és új belvizes területeket megfelelő csatornázással rendbe hozza. A legmélyebben fekvő területek Méhkerék és Mezőgyán környékén találhatók. Méhkeréken ebben az évben is 4000 holdat borított a belvíz, ezért még az idén elkészítették a község komplex vízügyi rendezési tervét. A terv megvalósítására az elkövetkező három évben kerül sor, mintegy ötmillió forintos költséggel. Megoldják a csatornázást, s ezzel lehetővé teszik, hogy öntözéses területet biztosítson a termelőszövetkezet, valamint kertészetet létesítsenek. Jövőre Mezőgyán vízügyi rendezési terve készül el. A társulat munkája még jobbá válhatna, ha nem küzdene minduntalan anyagbeszerzési gondoktogta és az egész lényével irgalomért könyörgött. Eleinte akadozva beszéltem hozzá, de aztán stílusomat magasba lendítette a hevület. — Karola... maga csapás ezen a földön. Számomra nemzeti tragédia, hogy megszületett. Tornádó dühöng a szívemben és ámokfutó leszek, ha nem dől a karjaimba. Nézzen rám, Karola. Értse meg, én rabolok magáért. Romba döntöm a világot, vagy beültetem datolyapálmával az egész Szaharát. Csak pillantson rám, szentelje fel mosolyával a szívemet, hogy az idők végezetéig ragyogjon belőle a boldog büszkeség. Fékezni kellett magam, nehogy túlzásba vigyem a vallomást, de így is megérezhette, ^hogy a szerény kifejezések mögött egy nagy lélek rejtegeti szemérmes rajongását. Megengedte, hogy vasárnap találkozzunk, sőt arra is ígéretet tett, hogy várni fog az állomás előtt. • Nyilvánvaló, hogy külsőségekben is úrrá kellett válni erre az alkalomra. Mivel egész — Az egyetemen volt egy tanárnő, aki többször is megkérdezte, tudjuk-e, mit jelent pedagógusnak lenni? Akkor azt válaszoltuk: igen. De csak a valóság, az első gyakorlat adott egy kis kóstolót ebből a felelősségteljes munkából. Furcsa érzés volt először katedrára lépni és huszonöt szempár kereszttüzében átadni frissen szerzett tudásomat. Egyúttal csodálatos érzés is volt... Mosolyog, kék szemén felcsillanni látom az akkori élmény hatását. A szegedi gyakorló iskolában lépett először katedrára Pintér Anikó, mint egyetemista, aki hivatásául választotta a pedagógiai pályát. Most már, mint Káldi Antalné magyar és történelem szakos tanár Orosházán, otthonában készül a nagy lépésre, az első önálló tanításra. — Akkor még könnyű volt. Ott állt a hátam mögött a tanárom és ez biztonságot adott. Most viszont egyedül kezdem, ismét új érzésekkel. Nem a félelem érzése tölt el, ez távol áll tőlem. Inkább valami belső feszültség, az öröm az, ami szinte felemel. Nagyszénáson gimnazistákat és általános iskolásokat tanítok majd. Már voltam bemutatkozó látogatáson és nagyon örültek. Nincs magyar szakos tanáruk. Persze nem is ezért volt csupán az öröm, hanem mert régi ismerősök vagyunk. Sokat jártam ott az egyetemi éveim alatt. Nagy szén ási témájú volt a szakdolgozatom. A község népballadáit és betyárdalait gyűjtöttem össze. Sokat segítettek főleg a gyerekek, így hát már jó előre megismertem őket és viszont. Anikó egy hónapig tanított az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban is. Oda került vissza, ahonnan az egyetemre ment. — Különös érzés volt, mint jövendő tanárnak vissza térni régi iskolámba — mondja erről —, garderobom a mentős egyenruhából állt, egyik barátom volt szíves kölcsön adni békebeli bőrberi öltönyét. Dús frizurámra panamakalapot illesztettem, gomblyukamba két szál gyöngyvirágot tűztem, a klasszikus szívrablók szokása szerint, és útra keltem a dicsőségvágy mámorával. Némi aggodalom kísért utamon: hátha csúffá tesz Karola, hátha ott sem lesz az állomáson? De Karola ott volt. Állt az állomás előtt, a tiszta térségben, galambszürke kosztümben, fehér fodros blúzban, fehér körömcipőben. Ragyogott róla a gyönyörűség. Filmezni kellett volna azt a hódolatot, ahogy kezet tudtam neki csókolni. Főhercegi hangulatban andalog- tam mellette. Elvitt ebédre a drága jó édesanyjához, aki egy húszesztendős kozmetikussal élt boldog nászban, de ennek ellenére komoly asszonynak bizonyult. Miután megettem három tányér apróléklevest, a ropogósra sült kacsa két comját és mellét, és egy tál rácsostésztát, s minderre megittam másfél liter soproni vöröset, egyelőre semmi veszély nem fenyeahol néhány évvel ezelőtt magam is diák voltam. A legizgalmasabb az volt, hogy azokkal a tanárokkal, akik engem is tanítottak, úgy találkoztam, mint jövendőbeli kollégáimmal. — Elpirul, egy kissé zavarba jön, s szőke haját hátra simítja. Ez a zavar talán a visszaemlékezéstől fogja el, az akkori élménytől. — Bizony egy kissé elfogult voltam, de nagyon kedvesen segítettek áthidalni Hívtak: tanítsak ott az egyetem után. Szívesen is maradtam volna Orosházán, de ugye megért: mégis furcsa lenne ott dolgozni, ahol diák voltam. A nagyszénásak pedig oly szeretettel várnak... A törékeny, kicsi asszony bátran indul a nagy útnak. Az élet várja és az iskola. A legszebb pályát választotta, mely betölti majd egész életét, hiszen nincs szebb annál, mint hogy átadhatjuk tudásunkat az utánunk következőknek, az új generációnak. Kasnyik Judit Üj konyhát kap a napközi Pusztaföldváron Naponta 80—100 iskolai és óvodai napközis étkeztetését kell biztosítani Pusztaföldváron. Ezt a régi konyhában már nem tudták megoldani mert kicsinek bizonyult. Ezért az idén teljesen új, korszerűen berendezett napközis konyhát építenek a községben. Ezen kívül az iskola* nevelői szobát és irodahelyiséget is kap. Az új létesítményeket rövidesen átadják rendeltetésüknek. gette a főhercegi hangulat tartósságát. És amint jobb házaknál szokás, ebéd után kerti sétára hívott szívem tárgyának életadó édesanyja. Nagy kertbe hívott sétálni. Lehetett vagy két hold a ház végében, tele szőlővel és almafával. — Gyengék vagyunk ekkora kerthez — vallotta be bizalmasan. — A férjem kozmetikus létére, nem érthet az ilyen munkához. Ide egy igazi férfi kell, aki szerelmese a munkának. — Osztom a véleményét, kezét csókolom ... — rebegtem illedelmesen. Láttam, hogy reményt kelt benne a megjegyzésem. Nem tehetek róla, ha rosszul figyelt oda, hiszen csak úgy keltettem volna benne reményt, ha osztás helyett szorzóm a véleményét. Különben súlyos izomlázat kaptam a rengeteg kapálástól és permetezéstől, siettem vissza a házba, nehogy a szomszéd ker1- jét is megműveltesse velem a drága jó édesanya. Aztán Karola hívott sétálni. Izomláz ide, izomláz oda, erre önfeláldozóan vállalkoztam, pedig Jolika, az elesettek védőszentje, bütykösre gyalogoltatott boldogság utáni vágyában. Most az én elmémet borította el a boldogság utáni vágy. Mentem Karolával, csak mentem, mentem, és azt hittem, trombózist kapok a lábamba, mire besötétedik. kai. Rí. M. Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 10. — Hogy értsem ezt?... — sut-
