Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

im augusztus 31. 4 Csütörtök Hétköznapok a cirkuszban Lídia Jiga kedvencével: Bengállal. Huszonöt szempár kereszttüzében Hétről hétre, estéről estére so­kait tapsolt a közönség megyénk­ben a Román Nagycirkusz művé­szeinek. A színes lámpák, reflek­torok fényében még szebbnek Lcdi, a legkedvesebb kiskutya. látszottak az amúgy Is érdekes, izgalmas műsorszámok. Számukra minden este ünnepnapnak szá­mít Hogy milyenek a hétköznap­jaik? Fényképezőgépünkkel el­lestünk néhány pillanatot. Lídia Jiga, a bátor oroszlánsze­lídítőnő szép időben strandol és nagyokat úszik, de szívesen tölti szabad idejét kedvencei között is. Ilyenkor jókedvűen játszik a ha­talmas és nem éppen veszélyte­len macskákkal: a tigrisekkel és oroszlánokkal. Sokkal veszélytelenebbek Mirko — Nemek Vladimir — kiskutyái. Van belőlük huszonkettő. Szinte egész napját közöttük tölti. Ra­gaszkodó kis jószágok. Ha idomí- tójuk kilép a lakókocsiból, boldog csaholással fogadják. A közelben találjuk az igazgató rezidenciáját Sandy Bemea, a cirkusz igazgatója és felesége a fárasztó fellépés után — az igaz­gató a vállán egy hatalmas létrát tart, melyen három ember mu­tatja be produkcióját — a legszí­vesebben otthonukban, a lakóko­csiban pihennek. Ilyenkor a férj segít a főzésben is. Ha pedig több a szabad idejük, akkor külföldi útjaik emlékét idézik. Végül bemutatjuk kedves tol­mácsunkat, a légtornász Brayer Csabát is, aki most, a 18—20 méteres magasság helyett a föl­dön segít barátjának autót javí­tani* Néhány pillanatkép a porond Párizsi elméket idézve. művészeiről akkor, amikor a kö­zönség nem látja őket. örültünk, hogy itt jártak. Elkészült az első békéscsabai loronyház tervdokumentációja Az ÉM Lakóépület Tervező Vál- ' lalat mérnökei és technikusai a közelmúltban elkészítették az el­ső békéscsabai toronyház terveit, amit már elküldték az OTP me­gyei igazgatóságának. A kilenc- emeletes épület a Bánszky és a Dózsa György út sarkán emel­kedik majd, amelyben kettő-, il­letve háromszobás OTP örökla­kásokat alakítanak ki. Az ÉM Bé­kés megyei Állami Építőipari Vállalat a terveket a közeljövő­ben felülvizsgálja, s a szerződés megkötése után ez év őszén el­kezdik Békéscsaba legmagasabb lakóházának építését. Méhkerék belvízrendezés! terve A Fekete-Körös-i Vízrendezési Társulat terveiről Leel-össy Sán- 1 dórral, a társulat elnökével és Hrabovszki Sándor technikussal beszélgettünk. Elmondották, hogy üzemtervük egymillió 550 ezer forint, s eddig 95 százalékra tel­jesítették. A társulat feladata, hogy a területén levő belvízgon­dokat megoldja, valamint régi és új belvizes területeket megfelelő csatornázással rendbe hozza. A legmélyebben fekvő területek Méhkerék és Mezőgyán környé­kén találhatók. Méhkeréken eb­ben az évben is 4000 holdat borí­tott a belvíz, ezért még az idén elkészítették a község komplex vízügyi rendezési tervét. A terv megvalósítására az elkövetkező három évben kerül sor, mintegy ötmillió forintos költséggel. Meg­oldják a csatornázást, s ezzel le­hetővé teszik, hogy öntözéses te­rületet biztosítson a termelőszö­vetkezet, valamint kertészetet létesítsenek. Jövőre Mezőgyán vízügyi rendezési terve készül el. A társulat munkája még jobbá válhatna, ha nem küzdene mind­untalan anyagbeszerzési gondok­togta és az egész lényével irga­lomért könyörgött. Eleinte akadozva beszéltem hozzá, de aztán stílusomat ma­gasba lendítette a hevület. — Karola... maga csapás ezen a földön. Számomra nemzeti tragédia, hogy megszületett. Tornádó dühöng a szívemben és ámokfutó leszek, ha nem dől a karjaimba. Nézzen rám, Ka­rola. Értse meg, én rabolok ma­gáért. Romba döntöm a világot, vagy beültetem datolyapálmá­val az egész Szaharát. Csak pil­lantson rám, szentelje fel mo­solyával a szívemet, hogy az idők végezetéig ragyogjon be­lőle a boldog büszkeség. Fékezni kellett magam, ne­hogy túlzásba vigyem a vallo­mást, de így is megérezhette, ^hogy a szerény kifejezések mö­gött egy nagy lélek rejtegeti szemérmes rajongását. Megen­gedte, hogy vasárnap találkoz­zunk, sőt arra is ígéretet tett, hogy várni fog az állomás előtt. • Nyilvánvaló, hogy külsősé­gekben is úrrá kellett válni er­re az alkalomra. Mivel egész — Az egyetemen volt egy ta­nárnő, aki többször is megkér­dezte, tudjuk-e, mit jelent peda­gógusnak lenni? Akkor azt vá­laszoltuk: igen. De csak a való­ság, az első gyakorlat adott egy kis kóstolót ebből a felelősségtel­jes munkából. Furcsa érzés volt először katedrára lépni és huszon­öt szempár kereszttüzében átadni frissen szerzett tudásomat. Egy­úttal csodálatos érzés is volt... Mosolyog, kék szemén felcsil­lanni látom az akkori élmény hatását. A szegedi gyakorló isko­lában lépett először katedrára Pintér Anikó, mint egyetemista, aki hivatásául választotta a pe­dagógiai pályát. Most már, mint Káldi Antalné magyar és történe­lem szakos tanár Orosházán, ott­honában készül a nagy lépésre, az első önálló tanításra. — Akkor még könnyű volt. Ott állt a hátam mögött a tanárom és ez biztonságot adott. Most viszont egyedül kezdem, ismét új érzé­sekkel. Nem a félelem érzése tölt el, ez távol áll tőlem. Inkább va­lami belső feszültség, az öröm az, ami szinte felemel. Nagyszénáson gimnazistákat és általános iskolá­sokat tanítok majd. Már voltam bemutatkozó látogatáson és na­gyon örültek. Nincs magyar sza­kos tanáruk. Persze nem is ezért volt csupán az öröm, hanem mert régi ismerősök vagyunk. Sokat jártam ott az egyetemi éveim alatt. Nagy szén ási témájú volt a szakdolgozatom. A község nép­balladáit és betyárdalait gyűjtöt­tem össze. Sokat segítettek főleg a gyerekek, így hát már jó előre megismertem őket és viszont. Anikó egy hónapig tanított az Orosházi Táncsics Mihály Gimná­ziumban is. Oda került vissza, ahonnan az egyetemre ment. — Különös érzés volt, mint jö­vendő tanárnak vissza térni régi iskolámba — mondja erről —, garderobom a mentős egyenru­hából állt, egyik barátom volt szíves kölcsön adni békebeli bőrberi öltönyét. Dús frizurám­ra panamakalapot illesztettem, gomblyukamba két szál gyöngy­virágot tűztem, a klasszikus szívrablók szokása szerint, és útra keltem a dicsőségvágy má­morával. Némi aggodalom kí­sért utamon: hátha csúffá tesz Karola, hátha ott sem lesz az állomáson? De Karola ott volt. Állt az állomás előtt, a tiszta térségben, galambszürke kosztümben, fe­hér fodros blúzban, fehér kö­römcipőben. Ragyogott róla a gyönyörűség. Filmezni kellett volna azt a hódolatot, ahogy ke­zet tudtam neki csókolni. Fő­hercegi hangulatban andalog- tam mellette. Elvitt ebédre a drága jó édesanyjához, aki egy húszesztendős kozmetikussal élt boldog nászban, de ennek ellenére komoly asszonynak bi­zonyult. Miután megettem há­rom tányér apróléklevest, a ro­pogósra sült kacsa két comját és mellét, és egy tál rácsostész­tát, s minderre megittam más­fél liter soproni vöröset, egye­lőre semmi veszély nem fenye­ahol néhány évvel ezelőtt magam is diák voltam. A legizgalmasabb az volt, hogy azokkal a tanárok­kal, akik engem is tanítottak, úgy találkoztam, mint jövendőbeli kollégáimmal. — Elpirul, egy kissé zavarba jön, s szőke haját hátra simítja. Ez a zavar talán a visszaemlékezéstől fogja el, az akkori élménytől. — Bizony egy kissé elfogult voltam, de nagyon kedvesen segítettek áthidalni Hívtak: tanítsak ott az egyetem után. Szívesen is maradtam volna Orosházán, de ugye megért: mégis furcsa lenne ott dolgozni, ahol diák voltam. A nagyszéná­sak pedig oly szeretettel vár­nak... A törékeny, kicsi asszony bát­ran indul a nagy útnak. Az élet várja és az iskola. A legszebb pályát választotta, mely betölti majd egész életét, hiszen nincs szebb annál, mint hogy átadhat­juk tudásunkat az utánunk kö­vetkezőknek, az új generációnak. Kasnyik Judit Üj konyhát kap a napközi Pusztaföldváron Naponta 80—100 iskolai és óvodai napközis étkeztetését kell biztosítani Pusztaföldvá­ron. Ezt a régi konyhában már nem tudták megoldani mert kicsinek bizonyult. Ezért az idén teljesen új, kor­szerűen berendezett napkö­zis konyhát építenek a köz­ségben. Ezen kívül az iskola* nevelői szobát és irodahelyisé­get is kap. Az új létesítménye­ket rövidesen átadják rendel­tetésüknek. gette a főhercegi hangulat tar­tósságát. És amint jobb házak­nál szokás, ebéd után kerti sé­tára hívott szívem tárgyának életadó édesanyja. Nagy kertbe hívott sétálni. Lehetett vagy két hold a ház végében, tele szőlő­vel és almafával. — Gyengék vagyunk ekkora kerthez — vallotta be bizalma­san. — A férjem kozmetikus lé­tére, nem érthet az ilyen mun­kához. Ide egy igazi férfi kell, aki szerelmese a munkának. — Osztom a véleményét, ke­zét csókolom ... — rebegtem il­ledelmesen. Láttam, hogy reményt kelt benne a megjegyzésem. Nem tehetek róla, ha rosszul figyelt oda, hiszen csak úgy keltettem volna benne reményt, ha osztás helyett szorzóm a véleményét. Különben súlyos izomlázat kap­tam a rengeteg kapálástól és permetezéstől, siettem vissza a házba, nehogy a szomszéd ker1- jét is megműveltesse velem a drága jó édesanya. Aztán Karola hívott sétálni. Izomláz ide, izomláz oda, erre önfeláldozóan vállalkoztam, pe­dig Jolika, az elesettek védő­szentje, bütykösre gyalogoltatott boldogság utáni vágyában. Most az én elmémet borította el a boldogság utáni vágy. Mentem Karolával, csak mentem, men­tem, és azt hittem, trombózist kapok a lábamba, mire besöté­tedik. kai. Rí. M. Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 10. — Hogy értsem ezt?... — sut-

Next

/
Oldalképek
Tartalom