Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-30 / 204. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek/ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1961. AUGUSZTUS 30., SZERDA Ara 60 fillér , XXII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM Egy építő élet igenlése Megyénkben a városok, járások és községek tanácsai, végrehajtó bizottságai tárgyalták és a közeljövőben tárgyalják a községfejlesztési tervek végrehajtását, valamint a központok, települések távlati rendezési tervét. Ilyen tanácskozások mindig voltak és lesznek a jövőben is. Mégis amire utalni szeretnék; sokkal felelősségteljesebbek, sokkal meggondoltabbak ezek a tanácskozások, mint teszem azt 22 évvel ezelőtt. Az akkori rendszer beküldte a maga bükkfafejű, bólogató-jánosait a községi képviselő-testületbe és a főjegyző intésére egyszerre bólogattak. Lehetne idézni sok akkori határozatból, amelyek kimondták: „Nem kell járda, csizmában járnak az emberek”, vagy „minek az út, bivaly húzza a szekeret” és így tovább, és így tovább. Az idő során a mi kis „parlamentjeink” is olykor csorbát szenvedtek, de nem a nemtörődömségtől. Maga a belpolitikai légkör hozta így. Ezen is túl vagyunk. A „honatyák” ténykedései más lapokon íródnak napjainkban. Íródnak az emberi élet jólétének oldalára, a kölcsönös tenni akarás oldalára. Kifejezte ezt az új választási rendszer, amely a jók közül a legjobbakat küldte a tanácsokba és a tanácskozásuk már mércéje a demokratikus formáknak. Rendkívül fontos szakaszba jutottunk, midőn életünk csaknem minden eddig megszokott alkotóeleme új for mát kezd ölteni. A szűkebb haza sorsát tárgyaló tanácsülések megmutatták, hogy népünk a maga teljességében érzi a kötelességét a hazája iránt, azt, hogy az előrelépés csakis a demokratizmus elmélyítésével és a szocialista állami élet fejlesztésével valósítható meg. A fejlődéssel együtt természetesen szaporodnak eredményeink, feladataink és gondjaink is. Ta-, Ián éppen ez a fellendülés élénkítette meg a tanácsok munkáját, amelyek most már valóságos vitafórummá alakultak át. Olyan fórummá alakultak át, ahol a tanácstagok becsületesen, legjobb tudásuk szerint igyekeznek megoldani az országos érdek, a helyi érdek és az egyéni érdek összeegyeztetésének korántsem egyszerű feladatát. Ennek igazolásául hadd szóljunk a község városfejlesztésének évekre, évtizedekre szóló terveinek vitáiról. Nem egy helyről szólunk, hiszen valamennyi tanácsülés szívvel, lélekkel, gondossággal és alkotni akarással mérelgelte és mérlegeli a lehetőségeket az építkezéseki e, az akadályok elgördítésére. Csak jellemzőül.- Mikor a tanácsüléseken a térképpel szemközti falon felfedezik a mozik, a kórház rajzát, amiről még szó sem volt, megkérdezik: lehet-e? Lehet évek múltán, ahogy a gazdasági erő, a jó termelőmunka lehetővé teszi. Majd sorra leltározzák az egész tervet. Gondolatban máris építik az újuló várost, amely acélból, betonból, üvegből, alumíniumból áll, amely majd évek múlva itt terjeszkedik körülöttünk. Lajstromba vesznek minden újat; a tanácsházát, az orvosi rendelőt, a kutakat, az utakat. De felsorakoztatják az új kereskedelmi és bevásárló központot is, ahol miden egy helyen megtalálható. Alakulnak a kétszintes sorházak, utcaképek úgy is, hogy a főutca szolgáltassa a csendet és nyugodtságot. Majd önkéntelenül a szállodákra terelik a figyelmet. És lassan, lassan egy ismeretlenül szépséges település tárul eléjük, amely odasimul a megszokott otthoni tájhoz. Beszélnek, vitáznak, választóik óhaját, akaratát egyeztetik, hogy aztán együttesen valósítsák meg azt. De hogyan lehetne egyetlen percre is elfeledni, hogy melyik köz- gég, város polgárai vagyunk? Hogy is lehetne közömbösen gondolni a tájra, ahol az emberi kéz, a munka ilyen remek perspektívát nyújt? Hogyan lehetne nem gondolni arra, melyik útvonalon épül ház? Igaz, a sok-sokezer ház közül csak kisebb hányad jut az úgynevezett „ez évre”, de mégis, ami az építést illeti, az új középületek mellett ezek a lakóházak, s az egész fejlődő élet adnak elsősorban új tartalmat szűkebb hazánknak. Természetesen, hogy a harmadik ötéves terv és a további évek jóvoltából mi minden gazdagítja a városok, községek utcaképét, azt még ilyen nagyvonalakban is lehetetlen felsorolni. Az viszont tény, hogy máris eltűntek a nyomortanyák, az odúk és úgy, ahogy megfelelő életkörülmények között élünk. Rendeződtek lakótelepek és bizony, sok minden már fel sem tűnik, amit a huszonkét év alatt építettünk... De ha beljebb pillantunk, villany ég úgyszólván minden lakásban... Minek tovább sorolni? Kész leltárt nem tudok adni, csupán az igények és a gyakorlati lehetőségek gyötrő, fárasztó, mégis felemelő szép mű összeegyeztetésének tükörképét. Amikor a tanácsülések egyhangúlag elfogadták e terveket, mindez egy építő élet igenlése . volt —■ amit tovább a munka ritmusa diktáL Rocskár János HAPIRENDEHt A társulatok tevékenysége A munkára való nevelés ÍJlésesett a megyei tanács végrehajtó bizottsága Békés megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága augusztus 29-én két napirendet tárgyalt Békéscsabán, Klaukó Mátyás elnökletével. Az első napirendi pont témája a megyében működő társulatok tevékenységéről szóló jelentés volt, amelyet Csomós István, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője terjesztett elő. A megye területén 12 közös vállalkozás működik. Eredményességét, létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közös vállalkozások nyeresége több mint hatmillió forint volt az 1966-os évben. Mindemellett megállapítható, hogy a termelési érték helyenként romlik. Előfordul az is, hogy a rendelkezésre álló pénzt nem használják fel. Ez elsősorban a vízgazdálkodási társulatra vonatkozik. Másra használják fel a pénzt, nem a csatornázásra, stb. Sokkal céltudatosabb, következetesebb gazdálkodásra van szükség. A vb állást foglalt amellett, hogy biztosítani kell az új közös vállalkozások létrehozását, a jó szakemberellátást. A jelenlegi társulatok így is kis társulatok, nem elég gazdaságosak és szak- emberhiányban szenvednek. A gazdaságpolitikai tényező megkívánja az összevont nagyobb társulatokat, megfelelő szakemberekkel. Az sem volna túlzás, ha minden járásban alakulna egy olyan kunágotai féle SERTÖV, ami egyben tenyésztésre is társulna, és maga tenyésztené meg az alapanyagot a kocaállomány beállításával. Hasznos lenne a víztársulások egyesítése is. A megfelelő határozathozatal után a vb elfogadta Gácsér József, népművelési osztályvezető előterjesztését, a politechnikai oktatás helyzetéről és feladatairól. (Erre a napirendre lapunk későbbi számában visszatérünk.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1963. szeptember 3-i ülésén tárgyalta az iskolákban folyó munkára nevelés helyzetét. Ezien a végrehajtó bizottsági ülésen az akkori határozatok végrehajtását, valamint a soronlevő feladatokat tárgyalta meg. Megállapítást nyert, hogy a meglevő öt központi műhely mellé újabb öt helyen szervezett az osztály központi műhelyt. (Mezőkovács- háza, Szeghalom, Elek, Szarvas, Békéscsaba.) Továbbá 15 újabb középiskolai tanműhelyt létesítettek. A megye területén gyakorlati oktatásban részesül 125 általános iskolában 923 tanulócsoport, ösz- szesen 32 228 tanuló. Különösen kitűnik a műhelyek és szertáraik öntevékeny fejlesztésében a bat| tónyai, az orosházi és sarkadi gimnázium és szakközépiskola. Ehhez a napirendi ponthoz úgyszólván a végrehajtó bizottság minden egyes tagja hozzászólt és a végrehajtó bizottság az eredményeket mérlegelve köszönetét fejezte ki az ipari és mező- gazdasági üzemek vezetőinek, dolgozóinak, a tantestület szakoktatóinak, a politechnikai oktatásban végzett odaadó munkájukért. A vb bejelentésekkel zárta ülését. / Ismerje meg a fiatalság a hadsereg munkáját Haditechnikai kiállítás nyílt Békéscsabán Tegnap délelőtt nyílt meg a békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában a Haditechnikai kiállítás. A megjelent párt és állama vezetők, társadalmi szervek képviselői és a vendégek előtt Homoki Imre ezredes elvtárs tartott megnyitó beszédet. — Ismeretes mindnyájunk előtt >— mondotta többek között —, hogy az imperialista hatalmak alapvető célkitűzése a szocialista világrendszer ' megsemmisítése. Ilyen körülmények között óriási jelentősége van a szocialista országok fegyveres erőinek, és annak, hogy korszerű haditechnikával, magasfokú erkölcsi és politikai tulajdonsággal >, rendelkezzenek. Ennek a kiállításnak az a célja — folytatta —, hogy megismerje városunk ifjúsága és a város lakossága a hadseregben folyó munkát, bemutasson egyes haditechnikai eszközöket. Igaz, ezek a fegyverek nem a legkorszerűbbek, mert azokat természetes okoknál fogva nem lehet kiállítási parkba tenni, viszont az itt látható repülőgép, harckocsi, légvédelmi és páncélitörőágvú már sok dicsőséget szerzett az ellenséggel vívott harcban és típusa, alapját képezte fegyveres erőink kiképzésének. Ezután arról beszélt Homoki elvitárs, hogy hadseregünknek és az egész népnek minden pillanatban készen kell állnia hazánk védelmére. S mert ez nagyon fontos feladat, szükség van arra, hogy a lakosság, de elsősorban az ifjúság megismerje a haditechnikai felszereléseket, fogalma legyen a harci eszközökhöz. Bár mi nem vagyunk hívei a háborúnak, mert társadalmunkat felépíteni békében tudjuk, de a békének alapvető feltétele, hogy jól képzett és magas színvonalú technikai felszereléssel rendelkező hadseregünk legyen, ugyanis adott esetben csak így tudjuk meghátráltatni a támadót. A megnyitó beszéd után a vendégek „birtokukba’' vették a Fegyveres Erők Klubiának udvarán elhelyezett harci eszközöket és kíváncsian hallgatták a katonák tájékoztatását egy-egy fegyverről. A kiállításon rendszeresen filmeket vetítenek a hadsereg életéről. WVWWWWWWWWWWWVWVWWVWAAO
