Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
1WJ. augusztus 17. 3 Csütörtök A kínai nép érdekeivel ellentétben A Pravda cikke Kína belpolitikai helyzetéről A Pravda szerdai száma I. Alekszandrov tollából „A kínai nép érdekeivel ellentétben” címmel nagy cikkben elemzi a kínai helyzetet. Kínában második évébe lépett az úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. Az események menete azt mutatja, hogy ez a „kulturális forradalom”, amelyet a kínai sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint Mao Ce-tung szervezett és személyesen irányít, egyaránt távol áll mind a kultúrától, mindpedig a szocialista forradalomtól. Nem biztosította a pekingi vezetőknek azokat a győzelmeket, amelyekre számítottak, csak a kínai népnek hozott súlyos megpróbáltatásokat, és nemzetközi téren egyre növekvő elszigeteltségre kárhoztatja Kínát. A Pravda emlékeztet arra, hogy 1958-ban Kínában Mao Ce-tung személyes utasítására meghirdették az úgynevezett „nagy ugrást”, amely kísérlet volt arra, hogy át- ugorják az ország gazdasági fejlődésének törvényszerű szakaszait Mao Ce-tung és a környezetében levők durván semmibe vették a szocializmus objektív gazdasági törvényszerűségeit és más szocialista országok tapasztalatait, megkísérelték, hogy az ország tervszerű iparosítását felváltsák primitív háziipari vállalatok tömeges létrehozásával, a nagyiparban fékevesztett hóbortos tervez- getéssel, városban és falun pedig az úgynevezett „kommunák” erőszakos bevezetésével, amelyekben katonamódra élnek az emberek. Az SZKP és más testvérpártok a szocializmus kínai építésének sorsa miatt aggódva nyíltan megmondták a kínai vezetőknek, hogy a szocialista gazdálkodás lenini elveitől való eltérés a gazdasági élet szempontjából csak pusztító következményekkel járhat. Mao Ce-tung azonban, aki ..tiszta laphoz” hasonlította a kínai népet, erre a lapra kezdte raizoleatni — az ő saját kifejezésével élve — a maga „szép hieroglifáit”. A szocializmustól idegen katonai kaszárnya-rendszer bevezetése a munkások és parasztok élet- és munkakörülményeiben elterjesztett primitív egyenlősdi alapján katasztrofális következményekkel járt. A „nagy ugrás” szétzüllesztette a kínai gazdaságot — az ipari termelés felére csökkent, a mezőgazdaság hanyatlásnak indult. Éhség kezdődött, emberek milliói pusztultak el. Elmaradt a Peking által agyonreklámozott „gyors átmenet a kommunizmusba”. És ekkor a „nagy ugrás” korábban bejelentett céljaival homlokegyenest ellentétben Mao Ce- tung kijelentette, hogy a szocializmus építése Kínában távoli perspektíva, ehhez „nem is évtizedekre, hanem száz évre, évszázadokra van szükség”. A „nagy ugrás” kudarca súlyos belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett Kínában, amelyekre Mao Ce-tung és környezete úgy válaszolt, hogy egész sor tisztogatást hajtott végre a párt, a népi felszabadító hadsereg soraiban és az értelmiség körében. 1960-ban a pekingi vezetők nyíltan szembeszálltak a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalával. Saját platformjukat állították szembe vele, amely letérést jelent a marxizmus—leninizmus, a proletárnemzetköziség útjáról. A pekingi vezetők megpróbálták terjeszteni revizionista koncepciójukat, amely tagadja a szocialista világrendszert, mint a forradalmi világfolyamat alapvető bázisának szerepét, lebecsüli a kommunista és munkáspártoknak, mint a munkásosztály harci élcsapatának szerepét. Egyre inkább kiderült, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége e revizionista koncepciójának és gyakorlati megnyilvánulásainak alapjául azok a messzemenő kalandorigények szolgálnak, amelyekkel saját hegemóniájukat akarják biztosítani a szocialista közösségen és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül. A Kínai Kommunista Párt vezetősége, amikor a marxista—leninista pártok jogosan bírálták, a polémiáról áttért a forradalmi világmozgalom elleni aknamunkára, különböző országokban híveiből, mindenfajta renegátokból és sza- kadárokból pártellenes csoportokat kezdett létrehozni és finanszírozni. E tevékenység leleplezésére a pekingi vezetők megrágalmazták és revizionizmussal vádolták a testvérpártok többségét. Fő csapásukat a szocialista országok, mindenekelőtt az SZKP, a szovjet nép ellen irányították. Megpróbálták lejáratni a Szovjetuniót, a béke és a szocializmus nagy ügyének támaszát, megrágalmazni a szocializmus és a kommunizmus szovjetunióbeli építésének tapasztalatait. Egy sor durva szovjetellenes provokáció után az utóbbi napokban banditatámadást szerveztek a Szvirszk hajó ellen, új súlyos provokációt követtek el a pekingi szovjet nagykövetség ellen. A nagykövetség lerohanására mozgósították a garázda „vörösgárdisták” osztagait. Mao Ce-tung csoportja szándékosan tovább élezi a szovjet—kínai viszpnyt. A kínai vezetők mindig gondosan kerülték, hogy valamiféle módon összetűzésre kerüljenek az imperializmus erőivel, ugyanakkor mindent megtettek azért, hogy háborús helyzetet teremtsenek Kína határain túl. A pekingi vezetők attól sem riadtak vissza, hogy olyan szemenszedett rágalommal hozakodjanak elő, hogy Kínáit úgymond „gyűrűvel veszik körül” és nemcsak az imperializmus felől fenyegeti veszély, hanem a szocialista országok részéről is. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a marxista-leninista kommunista- és munkáspártok a pekingi vezetők „szélsőséges forradalmi” frazeológiája mögött észrevették Mao Ce-tung és csoportjának veszélyes szándékait, a kommunista mozgalom egységének megbontására és eszmei lefegyverzésére vonatkozó terveit Az imperializmus ellen, nemzeti függetlenségük és szabadságukért harcoló népek rádöbbentek, hogy Peking külpolitikai akcióig és „javaslatai” a pekingi vezetők káros és egoista törkevéseit kendőzik, tudatára ébredtek annak, hogy a pekingi vezetők nem éreznek felelősséget országuk és még kevésbé más népek sorsa miatt. Kínában olyan helyzet alakult ki, amikor a Kínai Kommunista Párt sok tagja, a kínai munkás- osztály, parasztság és értelmiség öntudatos és az ország sorsát szívén viselő része kezdte világosan látni, milyen veszélyes következményekkel jár Mao Ce-tung politikája. A Pravda megállapítja, hogy a tisztátalan politikai célok szülték azt a ^ szennyes és fékeveszett kampányt, amelyet Kínában a „proletár kulturális forradalom” jelszavával indítottak. A kampányt 1966 tavaszán a Jeifang Ribao című lap, a Kínai Népköztársaság Honvédelmi Minisztériumának lapja kezdeményezte, amikor szembeszállt a Kínai Kommunista Párt pekingi pártbizottságával, annak sajtószerveivel és javasolta „nyissanak tüzet” arra, amit a lap „pártellenes, szocialistaellenes frontnak” nevezett. Mao Ce-tung ellenfelei üldözé- zések kampánya Pekingből az egész országra átterjedt, de nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyekre Mao Ce-tung csoportja számított. A párt soraiban és a néptömegekben növekszik az elégedetlenség az ország tűrhetetlen gazdasági és politikai helyzete miatt, amelyet a pekingi vezetők idéztek elő. Annak ellenére, hogy a pekingi propaganda azt állította, és azt állítja, hogy csupán „egy maroknyi hatalmon levő csoport” ellen kell liarcolni, nagyon hamar nyilvánvaló lett, hogy a „kulturális forradalom” tömeges pogromkampány és embermilliók ellen irányul. A „kulturális forradalom” végrehajtására hivatott fő erők az állambiztonsági szervek és katonai szervek lettek. Annak érdekében, hogy e leszámolásnak társadalmi megmozdulás látszatát adják, megszervezték az úgynevezett „vörösgárdista mozgalmat” : iskolásgyerekek, fiatalkorúak, és diákok mozgalmát, akiket a soviniszta kábulat és Mao Ce- tung személyi kultuszának viszonyai között neveltek. A pekingi vezetők visszataszítóan cinikus politikai mesterkedései nagy tragédiába sodorták a kínai népet. Az úgynevezett revizionisták „bírálatának” és „leleplezésének” kampánya a tömeges erőszak orgiájává fajult, és ebben a kampányban szabadjára engedték a legalantasabb emberi ösztönöket. A „vörösgárdisták” mindennapi gyakorlattá tették a tömeges ütlegelést, a kegyetlen kínzást és a gyilkosságokat. Ilyen körülmények között új erővel jelentkezett Kínában a pártban és a néptömegekben a növekvő ellenállás e szörnyűséges provokációval szemben, hiszen az olyan útra térítette az országot, amely a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezet. Kínában sok pártbizottság és népi bizottság a munkások és parasztok öntudatos részének támogatásával visszaveri a maoista erők féktelen támadását Kína több tartományában és legnagyobb városaiban nagy politikai tüntesé- sek, sztrájkok és fegyveres megmozdulások voltak a népellenes terrorral szemben. Mao Ce-tung csoportja, miután meggyőződött arról, hogy Kína tartományainak túlnyomó többségében nem tudja a maga javára megváltoztatni az erőviszonyokat, új támadásba lendült ellenfeleivel szemben, s ez alkalommal nyíltan előtérbe helyezte a hadsereget és ráhárította a „kulturális forradalom” véghezvitelének feladatát. A hadsereget „a proletár diktatúra alapvető támaszának” nyilvánították. A legutóbbi kínai események szemléletesen megmutatták, hogy a Kínát megrengető politikai válság még jobban elmélyült és új bonyodalmakra lehet számítani. Mao Ce-tung csoportja aláaknázza a Kínai Népköztársaság állami és társadalmi rendszerét és lényegében csapást mér a szocialista rendszer alapjaira a Kínai Népköztársaságban. Azzal, hogy eltávolította a hatalomból a munkásosztályt és kommunista {jártját, s gyakorlatilag államcsínyt hajtott végre a „hatalom megszerzése” kampányának jegyében, Mao Ce-tung csoportja megmutatta a népnek a „kulturális forradalom” programjának lényegét: olyan törekvés ez, hogy az országban biztosítsák Mao Ce-tung és környezetének diktatúráját. Mao Ce-tung és csoportja egyre jobban leszámol mindazokkal, akik bármilyen formában kifejezik: nem értenek vele egyet. Ellenfeleit mindenekelőtt a pártban, a párt kádereiben látja, akik nagy forradalmi tapasztalattal rendelkeznek és ellenzik a marxizmus—leninizmusnak maoiz- mussal való felváltását. Ez az oka annak, hogy Mao Ce-tung a fő csapást a pártra és a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresz- szusán hozott határozatokra irányítja. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tevékenysége megbénult, tagjainak több mint kétharmadát, köztük a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak többségét eltávolították a vezetésből és velük együtt megrágalmazták a Kínai Népköztársaság kormányának sok más vezető személyiségét is. Az úgynevezett „katonai-politikai ellenőrzésit” gyakorló hadsereg felügyelete alatt folyik most Kínában a munka a gyárakban, az üzemekben és a falvakban. A hadsereg alakulatai fegyveres erőszakot alkalmazva hozzák létre a Mao Ce-tung szájízének megfelelő „bizottságokat”, amelyekben a katonák elsőrendű szerepet játszanak. Pekingben ma nyíltan elismerik, hogy a hadsereg támogatása nélkül „a kulturális forradalom” nem valósulhatna meg és felhívják a lakosságot, ne szánjanak szembe vele. Az utóbbi időben azonban a maoizmussal szembeni ellenállás a hadseregben is kezdett kibontakozni és a hadseregen belül most újabb tisztogatás folyik. Mao Ce-tung csoportja politikájának népellenes jellege abban is megnyilvánult, hogy az utóbbi évben ez a csoport erőteljes támadást intézett a munkásosztály és a parasztság életszínvonala ellen, „ökonomizmusként” megbélyegezte a munkások és a parasztok kísérleteit jogainak védelmére. Kína vidékeinek többségére kiterjedtek a munkások és parasztok sztrájkjai, s fegyveres megmozdulásai; még a hivatalos sajtó sem hallgathat erről. Ezek a megmozdulások megmutatták, mit ér az országban a szervezett nyomor rendszerét erőszakkal elterjesztő Mao Ce-tungi gazdaságpolitika. A Pravda a továbbiakban leszögezi, hogy az SZKP és a szovjet nép mélységes együttérzéssel viseltetnek a szovjet emberek a kínai nép iránt a mostani nehéz időkben is. A szovjet nép felháborodással elutasítja azt a szeny- nyes rágalmat, amelyet Mao Ce- tung csoportja továbbra is terjeszt a Szovjetunió, az SZKP, más szocialista országok, a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség elveit védelmező kommunista és munkáspártok ellen. A pekingi vezetők és propagandistáik a burzsuá propaganda fogásait alkalmazva a legalantasabb politikai prövokációkkal. koholmányokkal próbálják megrágalmazni a Szovjetuniót és a testvéri szocialista országokat, megtéveszteni saját népüket, megmérgezni a nemzetközi helyzetet. Az imperialista reakció erői tapsolnak a kínai rágalmaknak, kifejezik afölötti örömüket, hogy a pekingi vezetők „baloldali forradalmi” frazeológiája olyan soviniszta törekvéseket leplez, amelyek az imperialista reakció és a háború erőinek malmára hajtják a vizet. Peking „baloldali” demagógiája azzal párosul, hogy visszautasítja az akcióegységet a szocialista országokkal, a kommunista pártokkal és az imperialista-ellenes front más erőivel az Egyesült Államok rabló agressziója ellen küzdő hős vietnami nép megsegítésében. A közel-keleti eseményekkel kapcsolatban Mao Ce-tung csoportja új rágalomkampányt indított a szocialista országok ellen, provokációs lépéseivel megkísérelte megbontani az imperialistaellenes erők egységét, aláaknázni a bizalmat az arab államok népei és a szocialista országok népei között. Ha Mao Ce-tung csoportja hosszú időre megszilárdítja Kínában a jelenlegi politikai vonalat, ha továbbra is gyengíti a szocializmus hadállásait, nincs kizárva, hogy a kínai társadalom fejlődésében nagy történelmi cikk- cakk következik be. A szovjet emberek, akik mindenkor barátuknak, szövetségesüknek tekintették a kínai népet a társadalom forradalmi átalakulásáért vívott harcban, biztosak benne, hogy eljön az az idő, amikor a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép szakít Mao Ce-tung jelenlegi pusztító politikájával, helyreállítja a Kínai Népköztársaság testvéri ' kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal a világszocializmus, de mindenekelőtt a kínai nép érdekében — fejeződik be a Pravda cikke. (MTI) Folyik a forint A takarékosságra inspiráló plakátok közül engem nagyon megkapott az, amelyik a vízzel való gondos bánásmódra szólít. A falikút csapjából csöpögő vízből, az egyforintos alakja rajzolódik mind határozottabban. Gondolom, a plakát kiadójának az volt a célja, hogy a békéscsabai emberekben is felébresz- sze a lelkiismeretet a vízzel való takarékoskodásra. Akadályozzák meg az emberek, hogy a háztartások csapjain millió forintok elfolyhassanak! Békéscsaba lakói igenis, takarékoskodni akarnak a vízzel. Tudják, hogy minden csepp ivóvízért kemény küzdelmet vívnak a szabadkígyósi, az újkí- gyósi és a békéscsabai határban. Van azonban ennek a takarékossági propagandának egy szépséghibája. Csak a lakosságot szólítja fel. Talán ezért is hanyagolták el már hetek óta a Tanácsköztársaság útján, a ha!- bolt előtt egy leágazás megjavítását. Innen már hetek óta folyik a víz a Munkácsy utca irányába. Ha az ember összeveti a plakátot és a patakként csermelye- ző víz látványát, ellentmondást vél. Valami felesleges volt. Vagy' a takarékosságra való felszólítás, vagy pedig ténylegesen any- nyi ebben a városban a víz, hogy a meghibásodott szerkezeteken heteken, hónapokon át folyhat. —sik. Tűzet okozott a gondatlan dohányzás — Öngyulladás a Mezőhegyes! Állami Gazdaságban Augusztus 14-én, gondatlanságból több tűz is keletkezett megyénkben. Medgyesegyházán, a Haladás Termelőszövetkezet László-telepi üzemegységében gondatlanul dohányzott Czil- bauer József és ennek következtében kigyulladt a kombájntarló. Hasonlóképpen a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz-ben Tokaji József égő gyufát dobott el a naptól kiszáradt legelőre, és 18 holdnyi területen leégett a fű. Az anyagi kár mindkét helyen csupán azért jelentéktelen, mert a tűzoltók gyors beavatkozása eredményes volt. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban is tűz volt augusztus 14- én. Az 57-es majorban egy hideglevegős eljárással szárított szénakazaiban öngyulladás következett be. A kár igen jelentős, a vizsgálat folyik. Iparitanulónak jelentkezhetnek 14—16 éves fiúk KÖZPONTIFCTÉSSZERELÖ, VASBETONSZERELŐ KŐMŰVES és ács-Allványozó szakmára. Otthonban (kollégiumban) való elhelyezést, teljes ellátással biztosítjuk. Jelentkezés: ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34/a. 64165 \
