Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

»67. július 6. 5 Csütörtök Bemutató a Várszínházban A negyedik várszínházi napo­kat július 1-én este fél 9 órakor nyitották meg Gyulán, a közép­kori várban. Ez alkalommal Ka­tona József remekművét, a Bánk bán-t mutatták be, címszerepé­ben Bessenyei Ferenc Kossuth- díjas, Kiváló Művésszel. A da­rabot rendező Miszlay István igyekezett eltéríteni az előadás stílusát a korábbi évtizedekben szokásos patétikusságtól, és arra törekedett, hogy a szereplőik jel­lemfejlődését természetesebben, valóság-hűségben erőteljesebben mutassa meg. Bánk bán Miszlay értelmezése szerint kereső, kutató ember, aki érzi a bajokat, de csak érzi, mert értelme a nagy próbatételek sod­rásában már nem képes választ adni azok miértjére, még kevésbé utat találni megoldásukra. Ez nyilvánvalóan kora korlátaibólt is ered, de nem lehet nem ész­revenni Katona szándékát, ami­kor Bánk jellemében a magyar­ság általános jellemzőit is meg­mutatja. Vagy nem sodorta-e már évszázadokon át ezt a né­pet a szenvedélyek megállítha- tatlansága, a hirtelen hevülés és csekély kitartás sötét sorsba, meg­aláztatásba? Hányszor, a történe­lem folyamán voltak korszakok, amikor minden inkább dominált, mint a ráció, az értelem parancsa, realitása? Amikor, ha voltak is. kevesek, akik tisztábban láttak és tenni hivatottak lettek volna — Dózisától a kommunista már­tírokig ível a soruk —, elbuktak a közömbösség, az elvakultság, a fajmagyar gőg undorító jellem­tel enségén?! Biberach mondja: „Csóka csókatársának szemét ki nem kaparja”. Mennyire igaz! Az érdekek összekapcsolódásán így bukott el számtalan óriásnak induló akarat. S hogy Bánk bu­kása is bekövetkezik, adódik mindezekből, az ellentétek egy­másra hatásából, magyar főúri mivoltából, a Katona által is fel­mutatott történelmi és társadalmi összecsapások meghatározó po­tenciáljából. És mindehhez az indulatain uralkodni nem tudó, jellemzően és jelképesen is ma­gyar magatartás: Bánk bukása világossá válik. A rendező és a szerep megformálója, Bessenyei Ferenc félreérthetetlenül azt ke­reste: miért nem tudott Bánk úrrá lenni személyes megbántó- dásán, hogy az adott történelmi pillanatban kezébe vegye az or­szág vezetését, melyre — míg in­dulatai el nem ragadták t— al­kalmasnak látszott. A válasz részben az előbbi fejtegetésekben is benne van és- Bessenyei ezek­re is épített. E szerteágazó, erősen differenciált részek egésszé állí­tásából bontakozik ki Bánk bán teljes jellemrajza, Bessenyei ezt sajátos művészi eszközei soka­ságával ötvözte teljessé, aláhúzva Bánk egy igen nagy mondatát: „Vagy azt hiszed, hogy az enge­di, mint egy kifestett kép, magát néhány szoros vonás közé szorí­tani?” És amikor ezt dörgi a király előtt, Madách falanszte­rének iszonyata is felsejlik, az emberi élet ezerszínűségét élette­len szabályokba merevíteni aka­rók elrendelt bukása, az ember­rel számot nem vető korok és parancsolok elleni kiáltás, és küz­delem igazsága. Olyan ez a Bánk- alakítás, hogy egymagában nagy élmény, bár ezt így meghatá­rozni nem éppen szerencsés, hi­szen nem lehet kiragadni a drá­ma közegéből, mert megszűnik élni; az élmény tüze, a gondolat- ébresztő és igazságokra figyel­met irányító alakítás ereje azon­ban ezt kimondani kötelezi a recenzenst. Tovább vizsgálva az előadást, azonnal szembetűnő, hogy Tiborc alakja is elüt az eddigiektől. Ez a Tiborc nemcsak kesereg sorsa és sorstársai rettenetes elesettsé- gén, hanem vádol is, és tudato- (jan szól minden mondatában, a Bánk bán — Bessenyei Ferenc. hangsúly, a dikció belső lényege félreérthetetlenül láttatja: pana­szait nem alamizsna reményében, hanem sokkal másabb célok ér­dekében mondja el. Persze, a Nagyúr nem azonosulhat vele, hiszen Tiborc azt is tudja, hogy „...Ö, a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe te­le van...” Érdekes és igazabb ez a Tiborc, a dráma szövege is iga­zolja. Helyes, hogy Ottó herceg sem az, ahogyan eddig játszották, a rendező — indokoltan! — nem Biberach szemével látja; ez az Ottó nem puhány szépfiú, ha­nem aljas csábító, erőszakos fér­fi, aki Melinda megejtésére nem riad vissza semmitől. Lehet, hogy a régebbi előadá­sokra emlékezek számára ez a néhány szerepértelmezés meg­hökkentő és ezáltal az előadás nem idézi a régi bemutatók megszokott belső egyensúlyát — a rendező kezdeményező készsé­ge csak dicsérhető, különösen pe­dig az a törekvés, hogy Katona szavait így is követte: a dráma szereplőinek jellemrajzát sem le­het „néhány szoros vonás közé szorítani”, színházi élményvilá­gunkba beépült felfogások má­solatává és ismétlésévé degradál­ni; elzárni a fejlődés, a korsze­rűbb értelmezés útját. Végezetül: Bessenyei mellett több igen jó alakításra kell emlé­keznünk. Petur bán alakját Iványi József építette roppant energiákból, hitelesen; a hatalom­tól megrészegült, a magyarságot lenéző és „nagy sorsában elva­kult eszű” Gertrudist Stefanik Irén formálta meg, érzékelhetően az alak lényegét keresve; Gumik Ilona — Melinda — megrendítő pillanatokat adott az előadás­hoz, Horváth Sándor — Tiborc — a rendező értelmezését maradék­talanul megvalósította. Fel kell jegyeznünk még a Biberach-ot alakító Szoboszlay Sándor, az Ottót alakító Pákozdy János ne­vét, 'Izidora szerepében Tóth Gabriellát, II. Endre megfor- málóját, Simon Ottót és Dánffy Sándort Mikhál bán szerepében. A színpadkép Suki Antal műve, kitűnően harmonizál a várudvar­ral és kibővítette a játékteret, melyre a rendező is gondot for­dított, és nem is sikertelenül. Sass Ervin Javul a külterületi lakosság orvosi ellátása A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága határozatának alapján a megyei egészségügyi osztály fe­lülvizsgálta a külterületi lakosság orvosi ellátását, s ott, ahol indo­koltnak látta, új külterületi ren­delést szervezett. A külterületi lakosság orvosi ellátásánál jelen­leg csak ott merülnek fel gondok, ahol az üres körzeti orvosi állá­sok miatt a rendelés szünetel, de ezen úgy segítenek sok esetben, hogy helyettest jelölnek ki. A községfejlesztésnél az osztály figyelembe vette a vb-határozat- ban lefektetett célt, s a rendelke­zésre álló három körzeti fejlesz­tésből egyet a kamuti, egyet a gerlai körzet részére biztosított, j egy körzet pedig Kondoros köz- | ségnek azzal, hogy az új körzet- j hez örménykútnak Kondoroshoz közel eső része is hozzátartozik. A külterületi tanyai településeken heti egy, illetve kétszeri kiszállás­sal az illetékes körzeti orvos tart rendelést. A rendeléskor kint tar­tózkodik a körzeti ápolónő és vé­dőnő is. A szükséges gyógyszert a gyógyszertáska, illetve a kézi gyógyszertárakon keresztül bizto­sítják. Az alábbi külterületi települé­seken van heti egyszeri, illetve kétszeri orvosi rendelés: Békési járásban: Vizesfás (terv­be van véve Rosszerdőn, Békés­erdőn és Ó-kertben is az orvosi rendelés megszervezése, de je­lenleg Békés községben több kör­zeti orvosi állás üres.) Gyulai járásban: Dénesmajor, Nagygyanté, Csabaszabadi, Gerla önálló körzetet kap. Pusztaottlaka önálló körzetet kap. Orosházi járásban: Kiscsákó, Pusztaszőlős, Nagykopáncs. Szarvasi járásban: Kondorosi Vörös Október Tsz, Nagylapos, öregszőlős, örménykúti Petőfi Tsz és az állami gazdaság, Furugy, Nagyráta. Szeghalmi járásban: Töviskesi Állami Gazdaság, Nagykunsági Állami Gazdaság. A szeghalmi járási tanács határozata alapján az iskolai szünetben a fogorvo­sok hetenként egy-egy napot ren­delnek a Töviskesi Állami Gaz­daságban, Kertészszigeten és Kö­rösújfalun. A városok külterületi orvosi el­látása megoldódott, kivéve Szar­vas városnál, ahol az üres körzeti orvosi állások miatt átmenetileg egyes külterületi rendelések szü­netelnek. Tehát a határozat vég­rehajtására megtörtént az intéz­kedés. Néhol ugyan még vannak zökkenők, ami az ellátást hát­ráltatja, azonban máris ered­ménynek könyvelhető el a kül­területi lakosság orvosi ellátásá­ra tett intézkedés. Mi hír az új művelődési házról? ... érdeklődtünk Kaczkó Mihálytól, Községi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnökétől. — Teljes erővel folyik a ter­vezése — mondotta örömmel a tanácselnök. — Nagyon régi vágy teljesül ezzel a létesítménnyel, bízunk abban, hogy szinte min­denki megtalálja majd benne a megfelelő szórakozási és művelő­dési lehetőségeket. Milyen lesz? Bár még nincsenek készen a ter­vek, de már ezt is tudjuk. A négymillió forintos költséggel épülő emeletes épület földszint­jén a négyszáz fős színház- és moziterem színpadán szélesvász­nú filmeket is lehet majd vetíte­ni. A színpad előtt zenekari árok készül, az előcsarnokban a pénz­tár mellett ruhatár és büfé áll a napokban I szolgálati lakás mellett négy a Nagyszénási szakköri helyiség és egy 25 ezer könyv elhelyezésére szolgáló könyvtár, valamint egy tágas ol­vasóterem várja majd a látogató­kat. Nagyon bízunk abban, hogy a jövő évben megkezdődik az építkezés és hetvenben már mi is élvezhetjük a korszerű, tágas művelődési ház nyújtotta lehető­ségeket. — Más tervekről hallhatnánk? — Négy nevelői lakás építkezé­se kezdődik hamarosan, az építők már megkezdték a felvonulást. Gyönyörű új gyógyszertárral is gazdagabbak leszünk. Már meg­kezdték a tervezést, az emeletes épületben a földszinten lesz a gyógyszertár, az emeleten pedig két szolgálati lakás. Egy másik nem kevésbé jelentős építkezés megkezdésével is csak a tervek elkészültéig várnak. Negyvennégy Gálcsik Járni a Zöldfa utcában lakott albérletben a sváb ajkú Pribulák néni egyik szépen beren­dezett szobájában. Nem különbejáratú volt a szoba, de az ára se valami borsos: 150 forint havonta. Nem sok pénz, ha­nem mert Gálcsik Jani nem nagyon szerette felemelni a gyárban a nagykala­pácsot, viszont annál nagyobb ambícióval emelgette esténként a ,,7.öld vadász” ven­déglőben a borospo­harakat, bizony, a Jani már a harma­dik hónapi lakbérrel tartozott. Esténként lábujjhegyen osont az előszobán át az ágyához, nehogy Pri­bulák nénit feléb­ressze. Ezen a csil­lagos, kora őszi estén is nekilapulva tért haza a „Zöld va­dász”-bői, de az elő­szoba ajtaja előtt megtorpant: égett bent a villany, a középen Pribulák né­ni ült az asztalnál, éppen kártyát vetett a szomszédasszony­nak. Jani törte a fe­jét, miként lehetne elkerülni az öreg­asszonnyal való ta­lálkozást, de nem jött rá semmire. Mit tehetett mást: úgy határozott, hogy erős akarattal benyit, s ha a lakbérről lesz szó, majd mesél va­lamit. — Csókolom, ara­nyos Pribulák néiii de rég láttam, hogy s mint? Hát még mindig járja ez a Jóslat majd a látogatók rendelkezésére. Mezőkovácsházi járásban: Tom- A földszintre még egy 80 négyzet- papuszta, Gábortelep, Mezőhegye- méter alapterületű tánctermet és OTP-lakás lesz abban a négy, sen a IX-es major, a kendergyár, ! egy 40 négyzetméteres klubszobát, egyenként háromszintes épület- Tökfalu, Bagófalu, Árpádtelep. [ terveznek. Az emeleten kétszobás ben, amelynek a tervei elkészül­tére várunk. Az egyik épület földszintjén szolgáltatóház létesül, erre is nagy szükség van már a községben. A földművesszövetkezet készít­teti a tervét az új áruháznak. a jövő évben szeretnék megkezdeni az építkezést. A tanács házi bri­gádja különben a földművesszö­vetkezet részére egy több mint félmilliós munkát végez majd, szintén a tervek elkészülte után. A Bacsó-telepen a Munkás ut­cában üzletházat és presszót épí­tenek. remélhetőleg hamarosan. A brigádunk különben most is nagy munkában van, a napközi otthon részére egy száz főt befo­gadó éttermet építenek. Minden jel arra mutat, hogy szeptember elején birtokukba vehetik az új éttermet a napközisek — mondotta befejzésül a tanácselnök. — O bolondos babona, ez a káryavetés, drága Pribulák néni? Az öregasszony, ahelyett, hogy nyom­ban fülön kapná adós albérlőjét, lám, mi­lyen jószívű; kedves nagymama-szemével ránézett Janira és mondta: — Nix polontsák, Janikám, nix pabona. Ülje le ide, makánok is vetek. Fokatjuk, hogy minden bekö- vetkezze, amit ez mont. No, emelje. Jani bal kézzel emelt örömmel; leg- afább eltereli az öregasszony figyel­mét a lakbérről; Pri­bulák néni pedig há­rom csoportot rakott ki a kártyákból, s az első három lapot ki­vette. Gonddal, rán­colt homlokkal né­zegette. Szomorúan mondta: — Hm, hm... Hm, hm... Jani elnyíló szem­mel figyelte az öreg­asszony arcának rán­dulását. — No mi az, házi néni? Nincs tán valami baj? — sut­togta. — Hát fiam... bi­zony-bizony, baj tűin. Holnap reggel az első postával ety kelle­metlen lefél fokja maga megkapni, Da­nikám. Aztán kezdte a többi lapot is kirak­ni, de Jani megkö­szönte. s hogy a. lak­bérről ne is essék szó, beugrott a szo­bába. — Bolondság ez az egész — mondo­gatta magában. Másnap reggel ko­rán csörgött az óra. de mint rendesen, most is elnémította, s a munkahellyel mit sem törődve, tovább aludt. Úgy 9 óra kö­rül arra ébredt, hogy erőteljesen rázzák a vállát. — Ejnye, Pribulák néni, még egy kicsit tessék hagyni alud­ni. De még érősebben rázták. Erre kinyi­totta a szemét. Hát azt látta, hogy nem az öregasszony áll előtte, hanem a pos­tás. Egy szép, fehér borítékú levelet nyújtott át neki. Ajánlott levelet, alá is kellett írnia. Mire a postás elment', s a levelet bontogatta, már teljesen ébren volt, Eszébe jutott Pribulák néni esti kártya jóslata.. Jaj, csak nem válik be az a ronda babona? Csak nem beteg oda­haza valaki? Vagu Ró­zsikéul von valami? Idegességében fellép­te a borítékot., ki­húzta belőle a leve­let. Neavedíves, rö­vid levélke volt. Ezt olvasta le róla: „Kedves Janikám! Mivel máma már ha- todika van. és éppen a harmatik holnapia nem Hzeti lakbér, tu­datok, hogy fegye uty, hogy elsejére fel fan montva. Tiszte­lettel: özvegv Drifm- lák Mikhálné." Dénes Géza AZ ÉM ORSZÁGOS szakipari v Állal at azonnali belépéssel alkalmaz FESTÖ-MAZOLÓ. LÁGYSZIGETELÖ, ÁCS-ÁLLVANYOZÓ, BÁDOGOS SZAK- ÉS SEDÉDMUNKASOKAT Szállást, étkezést té­rítés ellenében bizto­sítunk. A teljesítménybéren kívül a változó munkahelyeken külön­élés]' pótlékot is fizetünk. Felvétel csak személyes je­lentkezés esetén: Budapest V., Báthory u. 12., II. emelet. Munkerőgazdálkodás. 58 i2

Next

/
Oldalképek
Tartalom