Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-06 / 157. szám
1967. július 6. 2 CsütörtSk Pompidou Leníngrádban Leningrád Pompidou francia miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására hétfő óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, szerdán Leningrádba ér- ! kezett. Vele utaztak Couve de Murville külügyminiszter és a kíséretében levő mais hivatalos sze- •? mélyiségek. Pompidout útjára elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. (MTI) Megnyílt a KGST Végrehaiió Bizottságának ülésszaka Moszkva Szerdán Moszkvában megkezdődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 30. ülésszaka. Az ülésszaSzovjet—francia tárgyalások Moszkvában! A Dzsebel hősei kon Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökSzovjet—francia tárgyalások a Kremlben. Jobbról a francia küldöttség Pompidou miniszterelnökkel az élén. Balról Koszigin szovjet miniszterelnök. Teüefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Francia Minisztertanács léseivel foglalkozva megállapí- I tóttá, hogy Jordánia mint állam Murville külügyminiszter helyettesének nyilatkozatát. helyettese, a Szovjetunió képvise- A tájékoztatásügyi miniszter ... , * De Gaulle francia elnök es Huszloje elnököl. (MTI) j szem jordániai király megbeszéPárizs A francia minisztertanács szokásos heti ülését követően Gorse | nem létezhet a Jordán folyó nyu- tájékoztatásügyi miniszter ismer- I gáti partja nélkül, amelyet az tette az újságírók előtt Louis izraeliek jelenleg megszállva Joxe igazságügyminiszter, a ; tartanak. (MTI) Moszkvában tartózkodó Pompi- | .. dou miniszterelnök és Couve de Legnagyobb nemzeti ünnepét ülte tegnap Algéria népe. Pontosan fél évtizeddel ezelőtt, ezen a napon kiáltották ki Francia- ország egykori legnagyobb és legértékesebb gyarmatának függetlenségét. Ez a diadal hosszú küzdelem eredménye volt: a Szahara homokján, a Dzsebel- hegység zord sziklái mögött hét esztendeig ontották vérüket a nemzeti önállóságért a nép legjobb fiai. Ebben a gazdag országban Is stílyosnak bizonyult d kolonia- lizmus öröksége. Szegénység, írástudatlanság, népbetegségek, a kincsek kiaknázásának hiányzó eszközei nehezítik a még gyorsabb haladást a felemelkedés országútján. És persze egyes tőkés hatalmak aknamunkája, az áramvonalasított neokolonia- lizmus „kifinomultabb” módszereinek széles skálája akadályozza a nemzetépitő murikát. Akadályozza — de meg nem akadályozhatja. Történelmi mércével mérve nagyon kis idő, öt év alatt Algéria minden nehézség ellenére nagy utat tett meg. A haladás erői megtették a kezdeti fontos lépéseket a nagy strukturális átalakulás, a földreform, az államosítás, a demokratizálás felé. A nemzetközi küzdőtéren Algéria népe és kormánya antiim- perialista politikát folytat. A közel-keleti krízis idején csapatokat küldött a megtámadott EAK megsegítésére és kiállt az arab egység gondolata mellett. Hazánk csodálattal és rokon- szenvvel kísérte az algériai tömegek fegyveres harcát és ugyanilyen érzelmekkel kíséri most a békés építés gondokkal terhes, de győzelmes csatáját. Nagy ünnepén szívből kívánunk további sikereket a független Algériának. H. E. II TflSZSZ az ENSZ-szavazásról New York A kedd esti ülésen tartott szavazással véget ért az ENSZ sürgős rendkívüli közgyűlése munkájának egy fontos szakasza. A kéthetes vita eredményeként — amelyben 69 ország képviselője vett részt — az agresszor és pártfogói komoly erkölcsi, politikai vereséget szenvedtek. A felszólalók túlnyomó többsége köye- telte az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli kivonását az elfoglalt területekről. A többség nyomása ebben a kérdésben olyan nagyméretű volt, hogy az agresszor fő pártfogója, az Egyesült Államok kénytelen volt először ténylegesen, később pedig formálisan lemondani saját határozatáról a latin-amerikai országok határozata javára, amelyben fenntartásokkal ugyan, de megfogalmazták az izraeli csapatok kivonására vonatkozó pontot. Partnerei, valamint a latinamerikai és az Egyesült Államoktól függő más országok segítségével az Egyesült Államoknak sikerült megakadályozni az agresszor csapatainak haladéktalan kivonását követelő határozat elfogadását. Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy a túlnyomó többség határozottan fel ne lépjen az agresszort bátorító politikája ellen. Az ENSZ fennállásának egész története során nem fordult elő, hogy ilyen sok ország szavazott volna az Egyesült Államok álláspontja ellen ilyen rendkívül fontos nemzetközi kérdésben. Az az 53 ország, amely az agresszor csapatainak kivonása mellett szavazott, a föld lakosságának túlnyomó többségét képviseli. Ami pedig azt a 46 országot illeti, amelyek az Egyesült Államok és Anglia politikájának uszályába kerülve megakadályozták a kétharmados többség elérését, a következőiket lehet mondani: az Egyesült Államokkal, a NATO más tagországainak többségével és Izraellel egy csoportba került 22 latinamerikai és a Karib-medence térségében levő ország, az amerikai imperializmus vietnami agresz- sziójának résztvevői: Ausztrália, Űj-Zéland és Fülöp-szigetek, valamint néhány olyan ország, ahol a közelmúltban katonai államcsínyre került sor, mint például Ghana és Togo. Ezek az országok sok ezer mérföldre fekszenek a Közel-Kelettől. Izrael valamennyi közel-keleti szomszédja, beleértve Görögországot és Törökországot, a NATO tagjait, az el nem kötelezett országok határozati javaslatát támogatták. A Földközi-tenger menti országok közül csupán Olaszország szavazott az Egyesült Államok mellett. Az Egyesült Államok, Anglia és katonai szövetségesei, amikor mindent megtettek, hogy megakadályozzák a Biztonsági Tanácsot és a közgyűlést abban, hogy teljesítse az agresszió következményeinek felszámolásából és a nemzetközi béke és biztonság támogatásából reá háruló kötelezettségét, súlyos felelősséget vállaltak magukra ezen irányvonal minden veszélyes következményeiért, mivel a Közel-Keleten mindaddig nem lehet béke, amíg az agresszor ki nem vonul az elfoglalt területekről. Az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlése folytatja munkáját. Sok fejlődő ország és kis állam képviselői tovább keresik a hatékony megoldást. Ügy vélik, hogy ez szükséges az ENSZ-nek, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartása hatékony eszközének szempontjából. (MTI) Dz Humanité Peking szovjet-ellenes propagandájáról Az Humanité szerdai számában leleplezi annak a propagandahűhónak valódi jellegét, amelyet Pekingben csaptak a legutóbbi közel-keleti eseményekkel kapcsolatban. A lap megállapítja: a közel- keleti válság legkezdetétől fogva a pekingi vezetők nem mulasztottak el egyetlen tőséget sem, hogy újabb nyilatkozatokkal lépjenek fel. Jellemző, hogy támadásaikat ezúttal is főképp a Szovjetunió ellen irányították. A lap a továbbiakban rámutat: mindaddig, amíg Koszigin az ENSZ rendkívüli közgyűlésén vett részt, a kínai lapok és rádió j ismét csak elkeseredett tüzet zúdított a Szovjetunióra. Egyéb- : ként június 14-én Varsóban sor került Kína és az Egyesült Államok képviselőinek 133. találko- [ zój^ra. A megbeszélések három | óra 10 percig tartottak és tartal- | műkről semmit sem hoztak nyilvánosságra. A szovjet embereknek tehát nincs joguk ahhoz, hogy az amerikaiakkal tárgyaljanak — hangoztatja a lap —, Kína pedig, annak ellenére, hogy az amerikai hadsereg megszállva tartja területének egy részét, Tajvant, távolról sem szándéko- 1 zik lemondani a közvetlen kontaktusokról. „De ki adott az arab népnek fegyvert, amellyel most rendelkeznek és amelynek erejét senki sem vonja kétségbe? — teszi fel a kérdést a lap. — £i bocsát rendelkezésükre ma olyan eszközöket, amelyek veszély fenyegette függetlenségük megvédéséhez szükségesek?” — Valójában — mutat rá befe- j jezésül az Humanité — a pe- , kingi vezetők felelőtlen beszédei teljesen meghatározott célt kö- j vetnek, azt, hogy leleplezzék az arab népeknek nyújtott saját segítségük szegényes jellegét. „Állítsátok meg az amerikai imperializmust!“ Dél-Vietnamban a szabadság- harcosok Da Nangtól délnyugatra tüzérségi támadást intéztek az amerikai tengerészgyalogosok 5. ezredének állásai ellen. Támadták a demilitarizált övezettől délre, az amerikaiak egyik támaszpontját is. Oslo Az amerikaiak nemzeti ünnepe,. a „függetlenségi nap” alkalmából amertkaellenes tüntetések voltak Norvégiában és Svédországban. A norvég fővárosban több mint 600 ember vonult fel ilyen feliratokkal: „állítsátok meg az amerikai imperializmust!”. „Teljes támogatást a DNFF-nek”. Stockholmban a tüntetők az amerikai imperializmust megbélyegző jelszavakat hangoztattak. DOBOZI IMRE: U&a UUd czdmi (Regény) 39. A KÖRÖSVIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG értesíti az érdekelteket, hogy a Gyulavári község területén nyomon épült lokalizációs töltésen VEGYSZERES GYOMIRTÁST VÉGEZ 1967. július 10—11-é'n Krezonit E gyomirtószerrel. A Krezonit E gyomirtószer erős méreg, ezért a vegyszerezett területen tartózkodni, legeltetni tilos! A gyomirtószer méhekre veszélyes. x De mindjárt sürget bennünket, igyekezzünk, a parancsnoknak nincs sok ideje, dűlőre akar jutni velünk. Igen, menjünk csak, mentői szaporábban. Engem is ez izgat. Megrendültebb- nek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul felnyílt lehetőség: mert feltétlenül az, hiszen ha kiemeltek bennünket a sokaságból, és a parancsnok találkozni akar velünk, ez nem jelenthet mást, csakis lehetőséget. Talán többet Is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy nézem, nézem, de nem látom a szétlőtt, nyomorúságos telepi főutcát, melyet törmelék és üvegcserép terít be vastagon. Gallai morogva faggatja Fésűs Járót. — Kéreted magad, az istenedet, egy szűz lány könnyebben kilép a szoknyájából. Hát miért nem mondod meg, miről van szó? — Nem is tudom pontosan — rázza fejét Fésűs. Járó. — De nem is vagyok illetékes. Majd a parancsnok. Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izgalomban tarthat bennünket. SorPti is felvidul, fél marok cigarettát húz elő valahonnan, mindnyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendőrség két szakasza tanyázott, első pillantásra alig változott valami. Orosz őrség a kapuban, nyüzsgő katonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgárok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabotőrö- ket és más árulókat akasztanak fel a csendőrök nagy szakértelemmel, Hitler képét leverte valaki, Szálasié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé távolabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te, ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fenébe maradt itt ez a disznó népség, kotorná is őket egyenként lefelé, az orosz altiszt azonban rászól, ne hadonássz- szék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban levő egyénhez illik. Alacsony, himlőhelyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögötte még vagy hárman. — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, derékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előrenyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszolóké, szeme nagy, furcsán, gyerekesen nagy és kíváncsi. Int, egy rangjelzés nélküli egyenruhás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyok — mutatkozik be. — Üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, felvették a haroot a németekkel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mondják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzetfüzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal történt!
