Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN ACS LAP J A Világ proletárjai, egyesüljetekI 1967. JÜLIUS 30., VASÁRNAP Ara 80 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Növekszik a két műszakos,szántótraktorok száma a szeghalmi járásban Cselekvő várakozás Aligha van többet emlegetett téma manapság Magyarorszá­gon, mint a gazdaságirányítási rendszer 1968. január elsejével induló reformja. Autóbuszon és vonaton, műhelyben és irodák­ban erről beszélnek — nagyon komolyan és „magyar módra”, viccekkel fűszerezve, óvatos tar­tózkodással és reális latolgatá­sakkal, derűlátással és borúvá- rással, szóval: sokféle árnyalat­ban és hangulatban. Az alap­hangot természetesen — hiszen közvéleményünk ma már sok­kalta tájékozottabb a gazdasá­gi mechanizmus kérdéseiben, mint mondjuk, akár fél évvel ezelőtt is — két felismerés adja meg. Az egyik, hogy a gazda­sági mechanizmus reformja nem valamiféle öncél, hanem: az élet megjavításának, a társadal­mi gyarapodás fokozásának, a szocialista építésnek adottsá­gaink között kötelező sebesség- váltása, a másik: hogy ez a szak­emberek által kidolgozott gaz- .jolitikai lépés a mi szo­cialista viszonyaink között zaj­lik és lebonyolítása közben a dolgozó rétegeket tartósan hát­rány nem érheti, kivívott alap­vető vívmányaink és eredmé­nyeink' nem csorbulhatnak. Mind a kettőnek garanciája i van: az egyiknek a gazdaságve­zetés sokoldalú tapasztalatszer­zése és hozzáértése, a másiknak maga politikánk, a rendszer lé­nyeges szocialista és demokra­tikus vonásait mindig erősíte­ni akaró párt és a kormány politikája. Mindezt előre kell bocsátani ahhoz, ha az ember jó lfelkiis- merettel ki akarja mondani: közvéleményünkben általában egyetértés mutatkozik, sőt, az egyetértés helyenként igen so­kat várásba csap át, nem azt mondjuk, hogy túlzott várako­zásba, de egy kissé „csodavá­rásba”. Ezt szokták úgy kifejezni, hogy „estétől reggelre való vál­tozást” remélnek az emberek. Bizonyos, hogy 1968. január 1. nagyon jelentős dátuma lesz a magyar gazdasági életnek. De nem fog egy csapásra megolda­ni minden gondot. Pontosabban: nem önmagától fogja megoldani a feladatokat, eltüntetni a kor­szerűtlent, az elavultat. A várakozást üdvözölni kell, ha aktív. Mit jelent ez? Talán azt, hogy mindenki dolgozza ki a maga ”új mechanizmusát”? Kádár János óvott tőle a KISZ nem­rég lezajlott VII. kongresszu­sán, hogy most mindenki kidol­gozza a maga mechanizmusát, minden szervezet, társadalmi szövetség — ahelyett, hogy a nagy központi elgondolás reali­tásait próbálja a maga terüle­tén megvalósítani. A közöset, az egészet segíti ott, ahová az embert a maga munkája, üze­mének fegyelme, rendje, igénye állította: ez a soron következő tennivaló. Üj szemlélet és új magatartás a vállalatok gazdasági vezetői­nek munkájában, dönteni tu­dás és felelősséget vállalni mé­rés: ezt igényli az új mechaniz­mus a kisebb-nagyobb „csúcso­kon”. Ez nem új felfedezés, po­litikusok és közgazdászok az­óta hangoztatják, amióta a re­form egyáltalán szóba került. És bizonyára akad, aki azt kér­dezi: ugyan hogyan készülhet fel erre akár egy igazgató, akár egy főmérnök, akár a művezető, de még inkább az esztergályos, akitől az új és a legújabb körül­mények között is azt fogják megkövetelni, amit eddig: X mennyiségű, Y típusú tengely esztergálását. Bizonyos, hogy ma nem lehet jövő februári vagy éppen 1969 februári feladatokat teljesíte­ni. Nem is árt különben, ha megszokjuk, hogy az új mecha­nizmust nem egy dátumhoz köt­jük, hanem egy jövendő feladat hosszú időszakának, korszaká­nak szánjuk, amely csak kezdő­dik január elsejével, de nem marad azonos szinten, hanem fejlődik, változik, maga is vál­toztatja struktúráját. Éppen azért, mert sok tapasztalatot majd menet közben kell értékel­ni és sok elgondolást esetleg menet közben átértékelni. Ilyen értelemben tehát előre dolgozni nem lehet. De lehet előre úgy dolgozni, hogy a gazdaságirányítás re­formja — sportnyelven szólva — minél jobb startot vehessen. Nem száz százalékig tisztázott minden egyes dolgozó ember számára, mik lesznek vele szem­ben az új követelmények? Le­het De arra már lehet „edzest” folytatni, mi nem kell, mi lesz tűrhetetlen és mi nem bírja ki az új viszonyokat az új me­chanizmusban. Szívfájdalom nélkül búcsút lehet venni a fegyelmezetlenség­től, az üzemi élet pontatlansá­gaitól, amelyeket ezután riasz- tóbben jelez majd a' termelé­kenység mutatója és a nyereség csökkenése. A piaccal szemben érzett fölényes nemtörődömség­től, a raktárra termelés, a tonna­terv-teljesítés, a „mindent át­vesznek” biztonságától. A kala­páccsal bevert csavarok és az érthetetlen hanyagsággal cso­magolt bútoroktól és export­gépektől. A felelősség áthárít- gatásától, a felső utasítások nyűgétől — de a rájuk való örökös hivatkozás kényelmétől is. Ezt a búcsút pedig már ma meg lehet kezdeni. És naptárra való tekintet nél­kül foglalkozni lehet az üzemi demokrácia szervezetének „be­járatásával”, a szakszervezeti bi­zottságok munkájának, módsze­reinek tökéletesítésével. Baktai Ferenc Az aratás ütemétől elmaradtak a szántással, a tarlóhántással a szeghalmi járásban. Két héttel ezelőtt jóformán egyetlen szán­tógépet sem üzemeltettek a ter­melőszövetkezetekben. Ennek az a magyarázata, hogy a traktoro­sok jó részét kombájnra ültették vagy az aratáshoz osztották be. Most több szövetkezetben pót­Befejezték az aratást a mezőkovácsházi járásban és Békéscsaba határában Kiváló szervezéssel, kima­gasló teljesítménnyel fejezte be az 1967. évi aratást a me-, zőkovácsházi járásban vala­mennyi termelőszövetkezet. A közös gazdaságok és a gépja­vító állomás 90 nagy teljesít­ményű SZK kombájnnal né­hány hét alatt 38 ezer hold gabonát takarítottak be. A termésátlag járási szinten 17 mázsa körül alakul a nem végleges cséplési eredmények szerint is. Békéscsaba termelőszövet­kezeteiben ma, vasárnap a délelőtti órákig 5265 hold bú­zát és 2010 hold takarmány- gabonát arattak le és csépel­tek cl. A betakarításban a szövetkezeteknek kilenc saját, a gépállomásnak pedig tíz kombájnja vett részt. Egy-két gazdaságban néhány holdat aratógéppel és kézzel arattak. Békéscsaba termelőszövetke­zeteiben a búza holdankénti átlagtermése — nem végleges adat — 18—20 mázsa. traktorosokra bízták a gépek ke­zelését. Ennek köszönhető, hogy a hét első felében a járás terüle­tén már 26 lánctalpas traktor tel­jesített két műszakos szolgálatot. Közülük tizennégyet a termelő- szövetkezetek üzemeltettek. Mivel a járásban a lánctalpas traktorok kivételével minden gépet a betakarításra összponto­sítottak, így talajmunkára csak a nehéz traktorok állnak a tsz-ek rendelkezésére. A néhány évvel ezelőtt digózott, javított táblá­kat SZ—100-as traktorokkal szántják 20—22 centiméter mély­re. Hogy kihasználják az SZ—100- asok teljesítőképességét, a bucsai Űj Barázda Tsz-ben többek kö­Az Orosházi Vas- és Fémipari 1 Szövetkezet az év első felében mintegy 13 millió forint terme­lési értéket teljesített, 3 száza­lékkal túlszárnyalva ezzel prog­ramját. Exporttervét száz szá­zalékra teljesítette a szövetke­zet, 7,5 millió forint értékű ter- mAíet szállítottak külföldre. Harmincnyolc vákuumfermázó gép, öt darab műanyagdaraboló, 5220 kéziszerszám készült az exportprogram keretében. A termelési feladatok teljesí­tése mellett a megvalósulóban levő új beruházás is gondot oko­zott a szövetkezet vezetőinek. Az évek óta folyamatosan haladó j terjeszkedés újabb állomáshoz1 érkezett, teljes kapacitással fo- j lyik annak az üzemrésznek az j zött hat ekefejet szereltek fel az SZ—100-as után. A járási tanács vb vezetői sür­getik az aratás utáni szántást azért is, mert tavaly ez a mun­ka lényegesen jobban haladt. 1966 nyarán egy hónapban any- nyit szántottak fel a szeghalmi járás traktorosai, mint most két és fél hónap alatt. Igaz, tavaly nem volt olyan szárazság, mint napjainkban. A két műszakos traktorok számának továbbnö- velésére újabb intézkedéseket tesznek. Bár az intézkedés hatá­sa csak jövőre érződik, ugyanis az eddigieknél nagyobb gondot, több figyelmet fordítanak a ter­melőszövetkezeti gazdák trakto­rossá képzésére. építése, amelyben 1968. január 1-től importpótló csőszegecsek termelése kezdődik. Ez mintegy 2,5 millió forint termelési érték- többletet jelent évente és 37 ezer 600 deviza-dollár megtakarítást eredményez a népgazdaságnak; eddig ugyanis Olaszországból és Franciaországból importáltuk a csőszegecseket. A jövőben tehát az országban egyedül az Oros­házi Vas- és Fémipari Ktsz gyártja majd ezt az importpótló anyagot. Az anyaghiány okozta kényszerpihenő után az építők most telies kapacitással dolgoz­nak az új beruházás megvalósí­tásán, hiszen ez év decemberére át kell adniuk. Az építőipari szövetkezet reméli, hogy sikerül e feladatot teljesíteni. Csatorna nyitó eke Gyónta határában Sokat szenved a tél vég! belvíztől a gyomai Győzelem Tsz. A tízezer holdas haéárrészben ilyen kor a szárazság időszakában most már gép segítségével készítenek csatornát, hogy a víz pusztí­tását a lehető legkisebb területre szorítsák vissza. A július 26-i talajjavítási bemutató részvevői nagy érdeklődéssel tanulmányosiák a gépmonstrumot és munkáját. Fotó: Maim^ Gyári áni helyt Olaszország helyett Orosháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom