Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
W67. Julius 2. 7 Vasárnap MELINDA: S ff térdepel! — Bánk, Bánk, emlékezek szavadra. OTTÖ: Bánknak szavára? MELINDA: Arra. Midőn kezem megkérte, nem rogyott ő térdre! MELINDA: Nem csókolom — nem is csókolhatom azon kezet, mely utat nyithatott lelkem kirablására. Űgyde hát ki állhat a pestisnek ellene, hogy el ne terjedjen? GERTRUDIS: Te oktalan! Tudod hol és kivel beszélsz? PETUR: Egy olyan teremtés, akinek nem ez hazája — cinterem- jeinkben akinek lenyugodott szülői nem tevék le csontjokat, — ki gyermeki játékainkban is nem osztozott volt, bennünket az vajon szerethet-é? BEKETLENEK: Nem! nem! Összeállította: S. E. Fényképezte: Demény Gyula IZIDORA: Való tehát? Melinda — BIBER ACH: Es te is tudod? IZIDORA: Ha mások észreve- iietik, én legyek csak vak? — Bi- berach, ó, szólj, tudná magát Melinda elfelejteni? BIBER ACH: Talán. Hisz asznony. GERTRUDIS: Ki vagy te! És ki én? Az én anyám s hazám Me- ránia szült téged? A nagy Berch- told vére igy fajult el! OTTÖ: Egyszer minden utakat számomra készíted — azután pedig meggyalázol! GERTRUDIS: A célod nem, de módjaid utálhatom! • BIBER ACH: Hogyha bőkezűbb lettél s fizettél volna, jobb tanácsot is adhatók... Katona József remekművével, a Bánk bán-nal nyit az idén a Gyulai Várszínház. A tragédia címszerepében Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas, Érdemes Művészt köszönthetjük Gyulán, a Körös-menti nyári hónapok most már hagyományos, országos hírű kulturális ünnepén. A darabot Miszlay István Jászai-díjas rendezte és abban több budapesti és vidéki színház vezető művésze kapta a főbb szerepeket. Erkel városára tekintünk ma, ahol a középkori várban tűnt századok mélyére világítanak a reflektorok, és a nagy dráma szenvedéllyel telített dialógusai. Ky w ÍM.
