Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

1967. június 11, 4 Vasárnap Vészharang-kongatás helyet! Sokan tudják mit foglal ma­gában az 1961/3-as törvény. Ko­rábban mindennap hallottunk az iskolareformra vonatkozó ren­delkezésekről, megvalósulásuk­kal kapcsolatos feladatokról. A törvény intézkedik arról is, hogy ifjúságunk közelebb kerüljön az élethez, fontos célként jelöli meg a munkára való nevelést — már a középiskolában. Ezt szol­gálja szerte az országban a mind sikeresebb, új, megalapo­zott ismereteket adó politechni­kai oktatás. Megyénkben szinte mindenütt társadalmi üggyé vált a 14—18 éves diákok gyakorlati oktatása. A kevés kivétel közé tartozik a medgyesegyházi gimnázium is. Évekkel ezelőtt a Bánkúti Álla­mi Gazdaság vállalta egy évfo­lyam politechnikai oktatását. Kertimagtermelő szakmunkás­bizonyítvány megszerzéséhez nyújtanak elméleti és gyakorlati ismereteket — határozták el. S aztán senki sem jelentkezett érettségi után szakmunkásvizs­gára. Nem éreztek hivatást a foglalkozáshoz? Vagy tálán jár­tasságuk nem volt elég az okle­vél megszerzéséhez? A Mezőko­vácsházi Gépjavító Állomás M ed gyesegyházán levő telepén sem sokat tanulhattak a plussz egy keretében odajáró fiúk. Va­lahogy olyan volt az oktatás, hogy az 5+1-ből 6—1 lett, ve­szendőbe ment a politechnikai oktatásra szánt idő. S, hogy mentsék, ami ment­hető — megfelelő személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt — hetenként nem egy napot tölte­nek gyakorlati foglalkozáson a tanulók, csupán két órát. A fiúk asztalos, a lányok szabás-varrás és egészségügyi szakmában sze­reznek némi jártasságot. Ez is több a semminél. De hosszabb távon a község munkaeröszük- séglete nagyobb mértékben biz­tosítható lenne, ha a diákok — igényeik szerint — valamely szakmából mélyrehatóbb isme­reteket kaphatnának. Erre is gondolniuk kellett volna adk ille­tékeseknek, amikor nem támo­gatták kellőképpen az 1961/3-as törvény eredményes megvalósu­lását. A munkára való nevelés nemcsak itt, hanem azokon a helyeken is, ahol hasonló a helyzet, lassú folyamattá válik. És senkinek sem lehet közön- bös, hogy középiskolásaink mi­lyen közel kerülnek az élethez — négy év alatt. Nem akarunk vészharangot kongatni. Megyénkben egyálta­lán nincs veszélyben a munkára nevelés ügye, de ahol még tenni kell, ott jó lenne, ha minél ha­marabb intézkednének. D. S. _____________A------------­T essék választani! Az utóbbi időben egyre több vállalat összegezi az évek óta kezelésébe, raktárába került anyagot. Érthető. A vezetők arra törekszenek, hogy felesleges raktárkészletektől mentesítsék az üzemet. Az elfekvő, a ter­melésből kiöregedett, félreállí­tott gépek, eszközök amortizá­ciós költségét ugyanis az inkur- renciára is fizetniük kell! Ez alól nem mentesek a termelő- szövetkezetek sem, hiszen az önálló, a vállalatszerű üzem- szervezés, anyaggazdálkodás tő­lük is, az eddiginél nagyobb fe­lelősséget követel. Működésük során feThalrrio- zódtak olyan gépek, anyagok, eszközök, amelyek a termelés magasabb szintű szervezésével már „kiöregedtek” a feladatok valóra váltásából, vagy pedig a nemrégiben szervezett új üzem­ág nem váltotta be a hozzá­fűzött reményt, gazdaságtalan­nak minősült, az eszközöket félre, a raktár valamelyik zu­gába dugták. Lehetséges, má­sok viszont országot járnak, hogy hozzájuthassanak azokhoz a gépekhez, eszközökhöz, me­lyekre a gazdálkodásban elért fokon vagy egy új üzemág munkájában fontosnak tarta­nak. Nem valószínű, hogy a ke­reskedelem el tudja látni őket, hiszen az ipar elállt több fel­szerelés gyártásától, viszont importlehetőség nincs. Hogy a vállalatok mégis hozzájuthat­nak, betekinthetnek mások rak­táraiba, megnézhetik a tárolt és elfektetett készleteket, ^ sőt előnyös áron meg is vásárol­hatják, abban nagy szerepe van a minden negyedévben megje­lenő inkurrencia, kurrencia- ajánla tokát tartalmazó, csak hirdetésből álló újságnak. A minap Szarvason, a Tán­csics Tsz-ben , jártunk, s meg­lepődtünk a libatömőgépekből összeállított csaknem 100 ezer forintos inkurrencia-készleten. Erről valószínű a tsz főköny­velőjén kívül mások nem igen tudnak. Vagy mégis? A kérdés mindenesetre jogos: miért fa­gyasztják be évek óta a szö­vetkezet vagyonát? Nem gon­doljuk: annyi a pénzük, hogy ezt a luxust megengedhetik. Mi­ért nem adják el az itt már csak lomnak, de igen értékes lomnak tartott gépeket? Talán a következményektől félnek? Tulajdoniképpen ebben az eset­ben mi kerül sokba: az Inkur­rencia tartogatása vagy pedig az értékesítéshez szükséges lé­pések megtétele? Tessék választani, javasolhat­juk méltán a Táncsics Tsz ve­zetőinek: egy inkurreincia-hirde- tés csak néhány száz forintba kerül, s nyerhetnek vele több tízezret. Ehhez azonban néhány száz forihtot meg kellene koc­káztatniuk! D. K. Ilyen a víz Kérem szépen... az úgy szo­kott lenni, hogy egyre vékonyo­dik a csapból kijövő vízsugár, aztán egyszerre csak nincs to­vább. Helyesebben, néhány gur- gulázó hang hallatszik még, majd megszűnik minden. Kez­dődik a száraz időszak, amikor sem mosdani, sem borotvál­kozni nem lehet. Az ember még jobban meg­nyitja a csapot, hátha ki tud csavarni belőle valamit, s ami­kor ez sem segít, néhány kere­setlen szó közbeiktatásával ab­bahagyja a reménytelen kísér­letet. S ahogy a körülmények engedik, úgy oldja meg a reg­geli tisztálkodást. Legtöbbször negyed- vagy félrészben, aztán rohan a munkahelyére. Köd előttem, nyitott csap utánam. De ki gondolhat mindenre? Ha aztán netán-tán nekibuzdul a víz, zöld jelzést talál. Folyhat, folydogálhat, ahogy éppen tet­szik. Akár el is áraszthatja a la­kást, ha van nyomása és meny- nyisége hozzá. Még szerencse, hogy a vízdíj benne van a lak­bérben és nem méricskéli senki, hogy ki mennyit használ el. (Kivétel az egy emelettel lejjebb lakó, ha esetleg beázik a meny- nyezete.) Szóval elég kockázatos dolog a rendszertelen vízszolgáltatás Békéscsabán, a bérházi emeleti lakásokban. Hogy hová tűnik a víz időnként, az különösebben nem érdekes. Belátja az ember, hogy egyelőre kevés van belőle. De azért érdemes lenne valami időbeosztást készíteni: mikor számíthat rá a bérházlakó és mikor nem. Egyrészt, mert ö is valaki, másrészt pedig azért, hogy legalább a rendelkezésre álló víz ne vesszen kárba. Az utóbbi (de csak az!) különösen nyáron lényeges. —or. Csak márkás áru kerüljön a fogyasztókh Dolgozók a reformról Ró-e majd különösebb kötele­zettséget a dolgozókra a gazdasági irányítás reformja? Vagy elég, ha azt teszik, amit eddig? Van-e va­lamilyen elgondolásuk? Min kel­lene változtatni, hogy eredménye­sebbé, gazdaságosabbá tegyék a termelést a saját szűkebb munka- területükön? Egyáltalán követel-e tőlük valamit a reform? Ezekre a kérdésekre keresek vá­laszt a Baromfiipari Országos Vál­lalat Békéscsabai Gyáregységében. — Háfom év után... Miért éppen most jutott újra eszükbe? — A reform is szorít bennün­ket erre. Minél több áru menjen exportra. Ennek a feltétele a ki­fogástalan minőség. Én kérem húsz éve itt dolgozom. Szeretem ezt a gyárat, nem lenne jó, ha csődbe jutnánk. Mert a jövőben ez is megtörténhet, ha képtelenek vagyunk a versenyben helytállni. A toliüzemrészben kezéből, annak legyen több a ke­resete is. — A jobb minőség = magasabb ár, alacsonyabb ráfordítás mel­lett — állítja fel a képletet, aztán így folytatja: — Legyen hírneve a BOV Békéscsabai Gyáregységé­nek, csak márkás áru kerüljön ki a fogyasztókhoz. Keressék a mi termékeinket és akkor állni tud- ,uk majd a versenyt. A gépházban A tojásieldolgozó üzemben Szabó Anna, aki egyúttal szak- szervezeti bizalmi is, a minőség javítását tartja elsőrendű szem­pontnak. Egy nemrég történt ese­tet mond él: — Visszaküldték egy vagon árut a határtól, mert a megen­gedettnél több lámpatörött tojás volt benne. Mit tehettünk mást, újra átdolgoztuk az egészet. A szállítás és a munka is pénz, amit a nyereségből mindannyian meg­fizetünk. A saját kárukon tanultak és tudják mindannyian, hogy a jö­vőben még inkább a zsebük érzi meg a hanyag mimika következ­ményeit. De Szabó Anna ezt így is tartja rendiénvalónak. — Mi elvárjuk, ha cipőt, ruhát veszünk, az legyen jó, tőlünk is joggal megkövetelik, hogy kifo­gástalan áru kerüljön ki a ke­zünk alól. Mutassuk meg, ki tud jobban! A reform lényegét az egész üzemiben egyre inkább megértik. Gyusiba Jánosné ezt így bizonyít­ja: — Azelőtt, ha leesett egy tálca, nyugodtan rátapositak c.z asszo­nyok. A művezető nem győzte fi­gyelmeztetni őket. Most? Egyikük sem hagyja szó nélkül, ha néha- néha előfordul. „Vigyázz, 5 fo­rint!” — szólnak egymásra. Hát ilyen változás történt, amióta a reformról megtudtunk egyet s mást. Elmondja azt is, hogy a váloga­tásnál most már nem dobják egy­be a horpadt és a törött tojást, mert az egyikért 90, á másikért 60 fillért kap a vállalat. Nem sok a 30 fillér különbség, de ha né­hány százzal vagy ezerrel megszo- rozzsák,' az bizony szép kis summát tesz ki. És jó helye van annak a közös kasszában! — Főleg a rádióból, tv-ből és az újságból tájékozódom a reform­ról, de beszélünk róla brigádérte­kezleten, szakszerveztá taggyűlé­sen, termelési tanácskozáson is. Gondolom, jobb lesz. Főleg a gaz­dasági vezetők nagyobb önállósá­gában látok fantáziát — kezdő­dik a beszélgetés Csepregi János csoportvezetővel. Most csupán egy emberrel sze­retné kiegészíteni a brigád lét­számát, amit így indokol: — A tollat osztályozzuk. Ha pél­dául egyetlen csirketollat talál a megrendelő a pecsenyekacsatoll- szállítmányban, az egész értéké­ből 6 százalékot levonnak. — Mennyit tesz ki a 6 száza­lék? Papírt, ceruzát vesz elő, kiszá­mítja: — Csak a pecsenyekacsánál 10 ezer forintot. Ennek másfélszerese a libánál és másfajta baromfinál. Legtöbbet egy NDK-gyártmá- nyú tollosztályozó gép segítene, aminek az ára. véleménye szerint, hamar visszatérülne. A bérezésről beszélgetünk még. Csepregi János helyteleníti, hogy aki a toll üzemrészbe kerül, ugyan­annyi munkaibért kap, mint aki már évek óta ott dolgozik és is­meri a szakma minden csínját- bínját. Azzal indokolják ezt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár. — Ez álokoskodás — mondja —, mert a munkájuknak csak a fajtája, nem pedig az értéke azo­nos. A régieknek annyit mon­dok: ezt vagy azt csináld meg . és az biztos, hogy jó lesz. Az újak­nak megmagyarázunk, segítünk. Hetekig, hónapokig várhatunk, amíg bizonyítani tudnak. A reformtól várja, hogy he­lyesebb bérezéssel ösztönzőbbé te­gyék a munkát. A csomagoló- üzemrészben — Béralap kellene — kezdi Lip- lák György főgépész. — Miért? — Hogy nagyobb legyen a lét­számunk. __ 1 — A hűtőgépek, berendezések egész évben üzemelnek. Javítá­suk részenként történik. Kevés emberrel lassan haladunk, s emiatt most is a hűtőháztól kell jeget vásárolnunk, ami pedig nem olcsó dolog. Liptóit Gyöngy is bízik a re­form célszerűségében. Sok meg­kötöttségtől szabadulnak meg a vezetők és aV bérezés ösztönzőbbé teszi majd a munkát. Ez a véle­ménye. Az irodában Bótyik László számjázó is a re­formmal való egyetértését fejezi ki, amikor ezt mondja: — Hozzászoktunk ahhoz, hogy csak azt ismerjük el, ami közvet­lenül a terv teljesítését segíti elő és sok minden mellett elmentünk, amiből hasznot tudtunk volna csi­nálni. — Tud erre példát? — Az elhullott libát például az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnak adjuk el igen csekély áron, pedig rr.i is fél tudnánk dolgozni szappannak. Már készítettem számvetést is ró­la: 20 forintot fizetünk a szappan kilójáért, amit mi 7—8 forint költ­séggel tudnánk előállítani. A má­sik példa: a tollfosztással meg­oldhatnánk a dolgozók foglalkoz­tatását és nem kellene őket kény­szerszabadságra küldeni. Ha köz­vetlen haszon nem is származna belőle, de megkeresnék a bérüket, a vállalatnak pedig nem kellene újra és újra munkaerő után ki­lincselnie. ' A pecsenyekacsa ieldolgozó üzemben Ancsin György érdekes esetet mond el: — Három évvel ezelőtt próbál­tuk ki a pecsenyekacsa 64 fokos melegvízzel történő toilaalanítá- sát. Be is vált, de olyan ellenál­lásba ütköztünk, hogy abba kel­lett hagyni. Azzal érveltek, hogy ennél a műveletnél a technológia a száraz gőzt írja elő. Vagy egy hónapja 'újra elővettük a „lom­tárból” az elgondolásunkat, bár a termelési osztály most sem adta rá az „áldását”. De bebizonyoso­dott hogy így a kifogástalan mi­nőségű áru eléri a 85—90 száza­lékot míg a régi technológiával 60—65 százaléknál többre nem ju­tottunk. — Most már a BOV is elismeri ezt — tájékoztat Várai Pál, az szb titkára, aki kezdettől fogva helyeselte Pinke Sándomé főmű­vezető, Ancsin György és a több dolgozó elgondolását. — Ismerjük a reform célkitű­zéseit, amelyeket én helytállónak tartok. Éppen ezért optimista is I vagyok. Így kezdi Muntyán János, a cso- I másoló-üzemrész Szocialista bri­gádjának vezetője, ö is a minő- ( séget tartja elsőrendű fontosságú - j nak és az a véleménye, hogy aki- i nek kifogástalan áru kerül ki a Az elgondolások, becsületes tö­rekvések, egyszerű számvetések mind-mind azt bizonyítják, hogy a dolgozók foglalkoznak a reform kérdéseivel, egyetértenek vele és arra törekednek, hogy ki-ki a maga szűkebb munkaterületén se­gítse annak eredményes megvaló­sítását. Pásztor Béla Az illeíélteit válaszolt A betétdí jas üvegek bármikor visszaválthatók A Népújság május 26-i számá­ban „Amivel a vevő nem érthet egyet” cím alatt cikk jelent meg az üveg visszaváltásával kap­csolatos visszásságokról. A cikkre Steigervald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője többek között az alábbi választ adta: „... a cikkel kapcsolatban a AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres ív- és lánghegesztésben jártas épületlakatos szakmunkásokat Munkásszállás, üzemi étkezés, valamint a jogosultak* részére különélés! pótlék biztosítva. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 472S3 vállalatvezetők figyelmét felhív­tuk, hogy a miniszteri rendelke­zésnek megfelelően június 1-től meg kell szüntetni a kereskede­lem egyes boltjainál kialakított olyan gyakorlatot, hogy a betétei üvegeket csak meghatározott na­pokon veszik át. Ezzel korlátoz­zák a vásárlókat abban, hogy a betétes üvegeket bármikor be­válthassák. Ez a gyakorlat nem szolgálja a vásárlóközönség érde­keit. Ezért június 1-től ez a for­ma megszűnt. Ugyancsak helytelen gyakorlat különösen a vendéglátóipar terü­letén tapasztalható eljárás, hogy az üvegeket csak betétjegy fel­mutatása mellett vásárolják visz- sza. Június 1-től ez is megszűnt.’ ' Értesülésünk szerint a szerkesz­tőségnek adott válasz eljutott a Békés megyei Vendéglátó, MÉ­SZÖV, Csemegebolt, Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat vezető­ségéhez is. Most már csak a ren­delkezés betartása következik ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom