Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

1967. június 8. 2 Csütörtök \ r Szovjet kormánynyilatkozat Izraelhez Moszkva A szovjet kormány június 7-én üzenetet küldött az izraeli kor­mánynak. A nyilatkozat szövege a követ­kező: „Különböző forrásokból jelen­tések érkeznek, amelyek szerint az izraeli fél nem teljeíli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a tüzelés és az összes hadművele­tek haladéktalan beszüntetésére vonatkozó határozatát. Izrael dur­ván és tüntetőén lábbal tiporja ezt a határozatot és folytatja a háborút az arab államok eilen. A izraeli kormánynak ez az álláspontja újból igazolja politi­Lapzártakor érkezett: Rendkívüli ülés a Bizionsági Tanácsban New York Szerdán délután, magyar idő szerint 18.10 órakor megnyílt a Biztonsági Tanács rendkívüli ülé­se. A tanácsülést a Szovjetunió ENSZ-képvisélőjének kérésére hívták össze, témája a közel-keleti válság. A. Reuter és az AFP értesülése szerint a Szovjetunió olyan hatá­rozati javaslat elfogadását kérte, amely szerdán este magyar idő szerint — 21.00 órától általános tűzszünetet rendel el a Közel-Ke­leten. (MTI) kájának agresszív jellegét, azt, hogy ez a politika nem törődik a nemzetközi kapcsolatok elemi szabályaival, nem tartja tisztelet­ben az ENSZ alapokmányának elveit és céljait. A szovjet kormány teljes hatá­rozottsággal óvta az izraeli kor­mányt az agressziós és kalandor- politika megvalósításától. Az iz­raeli vezetők azonban nem hall­gatták a józan ész. szavára. Ha az izraeli kormány nem tel­jesíti azonnal az államoknak a haladéktalan tűzszünetre vonat­kozó közös követelését, amely ki­fejezésre jutott a Biztonsági Ta­nács határozatában, akkor a Szov­jetunió felülvizsgálja Izraelhez fűződő kapcsolatát és határozatot hoz, amely az Izraellel fennálló diplomáciai kapcsolatok további fenntartását fogja érinteni, mint­hogy Izrael lépéseivel szembehe- lyezi magát a békeszerető álla­mokkal. Magától értetődik, hogy a szov­jet kormány mérlegel és fogana­tosít majd más olyan intézkedése­ket is, amelyek Izrael agresszív politikáiéból kifolyólag szüksé­gessé válnak”. (MTI) {> tűzszünet! felhívás ellenére szerdán folytatódtak a harcok A hírügynökségek szerda reg- géli jelentéseiből kitűnik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ha­tározata ellenére a Közel-Keleten folytatódták a harcok. Viszonylag csendes éjszaka után szerdán fokozódott a harc heves­sége Jeruzsálemnél. A legfrissebb jelentések szerint az izraeli csa­patok most már az óvárost is bir­tokba vették, miután a külső ke­rületekben lefolyt gyalogsági és harckocsi csata után leküzdötték a jordániai ellenállást. Szerdára virradóra a dél-izraeld j vasútvonalat, Beershebánál fel­robbantották. A vasútvonalat fel- ! . I A Biztonsági Tanács határozata az azonnali tűzszünetre New York Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden e-ste egyhangú határozat­ban hívta fel az érdekelt kormá­nyokat azonnali tűzszünetre és az ellenségeskedések megszünte­tésére a Közel-Keleten. Fedo­renko szovjet küldött sürgette, hogy a tanács intézkedjék az ag- resszor Izrael csapatainak kivo­násáról a megtámadott arab or­szágok területéről. Johnson el­nök rövid nyilatkozatban meg­elégedését fejezte ki a határozat felett és újabb tárgyalásokat sür­getett a problémák megoldására. A tanács határozatának szöve­ge a következő: A Biztonsági Tanács — figyelembe véve a főtitkár jelentését a közel-keleti hely­zetről, — meghallgatva a tanács ülésén elhangzott nyilatkoza­tokat, — aggodalommal eltelve amiatt, hogy a Közel-Keleten kitört a háború és fenyegető helyzet alakult ki: 1. felhívja az érdekelt kor­mányokat, hogy haladéktala­nul foganatosítanak intézke­déseket az azonnali tűzszünetre és az ellenségeskedések meg­szüntetésére a térségben; 2. felkéri a főtitkárt, hogy azonnal és folyamatosan tájé­koztassa a tanácsot a helyzet­ről. A létrejött határozat, mint arra több felszólaló rámutatott, nem elégséges és csupán arra szolgál, hogy elejét vegye a to­vábbi vérontásnak. * * * A négy és egynegyed órás ülés végén Fedorenko szovjet delegá­tus rövid felszólalásában köve­telte, hogy a fegyverszüneti felhí­vásnak haladéktalanul szerezze­nek érvényt és a tanács elnöke gondoskodjék a szükséges intéz­kedésekről. Tabor dán küldött, a Biztonsági Tanács soros elnöke j azt mondotta, hogy a felhívást haladéktalanul eljuttatja az ér- ! delelt kormányokhoz és megteszi | a szükséges lépéseket a határozat érvényesítésére. Johnson elnök Washingtonban még a tanács ülése alatt rövid \ rádió- és televízió-nyilatkozatot tett, amelyben dicsérte a fegyver- | szünetet és azt mondotta, hogy j az új utakat nyit meg a békés I rendezés felé. (MTI) tételezhetően arab ellenálló cso­portok rombolták szét. „Erőink heves harcokat vívnak a Simái front második vonalában” — jelejvti ki az EAK fegyveres erőinek legfelső parancsnoksá­ga a kairói rádióiban ismertetett közleményben. A közlemény hoz­záfűzi, „átcsoportosítás végett kénytelenek voltunk kiüríteni a front'első vonalát. Ezt az ellen.: ' ?. nek külföldi erők által támogatott légitevékenysége tette szükséges­sé”. A kairói rádió szerint a déli fronton harcoló egyiptomi erők szerda reggel nyolc ellenséges re­pülőgépet semmisítettek meg. IfiSZSZ-jelentés a közel-keleti helyzetről Izrael makacsul semmibe veszi a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatát. Szembehelyezkedve az ENSZ-szel és a világ közvéle­ményével, Izrael valamennyi fronton folytatja a hadművelete­ket. Az izraeli hb’semg prn'-.T-- alakulatai — a Tel Aviv-d rádió által beolvasott közlemény szerint — a Sinai félszigeten előrenyo­mulnak a Szuezi-csiatorna irányá­ba. A jordániai fronton az izraeli csapatok elfoglalták Ramallát, Jenint, Latrunx s*b. íz-" r V-j fronton is folytatja a hadművele­teket. Mindez arról tanúskodik, hogy az izraeli awes^ziv körök folytat­ják agressziójukat az arab népek ellen. (MTI) Szueztől keletre és nyugatra Wilson washingtoni villámláto­gatása során eredetileg a vietna­mi helyzetet jelölték meg legfőbb napirendi pontként, de az esemé­nyek a közép-keleti problémáikat tolták előtérbe. A két neuralgikus pont összefonódása egyébként egy­re határozottabban kibontakozik. Amikor korábban Brown angol külügyminiszter Moszkvában járt, a szovjet kormány világosan érté­sére adta: az amerikaiak vietnami háborúja annyira meg- mérgezte a nemzetközi lég­kört, hogy nincs lehetőség a kölcsönös bizalmon ala­puló nagyhatalmi együttműkö­désre a világ más térségeiben ke­letkezett válságok leküzdésére. Ugyanakkor a szovjet vezetők biztosították Brownt, hogy a ma­guk részéről mindent elkövetnek a közép-keleti feszültség enyhíté­se érdekében. A New Statesman című munkáspárti hetilap pedig megállapította: „Amerika saját já­tékszabályait alkalmazza Viet­namban, de bármilyen erős és ön­elégült legyen is egy ország, egyetlen hatalom sem léphet fel a világ egyik részéiben tűzoltó­ként, miközben a világ másik ré­szében gyújtogat”. Az angol hetilap is eljutott te­hát odáig, hogy az Egyesült Ál­lamok Vietnamban gyújtogat. Ez azonban csak féligazság. A leg­utóbbi közép-keleti agresszív lé­pések már azt is bizonyítják, hogy ugyanezt teszik a közép-ke­leti térségiben is, ahol a legveszé­lyesebb fázisba, a fegyveres ösz- szecsapások síkiára terelte az ese­ményeket az USA által támoga­tott izraeli támadás. Ezen a téren pedig nyilvánvaló az amerikai— angol összjáték. Az Izvesztyija a napokban Washingtonban lezajlott Johnson —Wilson tanácskozás kapcsán rá­mutat: a legfrissebb események azt tanúsítják, hogy a washingto­ni tanácskozás felbujtotta az iz­raeli szélsőségeket, s azok el­vesztették fejüket. Az Izvesztyija szerint Johnson és Wilson tárgya­láséinak az volt a célja, hoigy egy közös katonai és politikai stratégiát dolgozzanak ki az Egye­sült Arab Köztársaság és más arab országok ellen. Washingtonban még csak nem is tettek kísérletet a közel-keleti helyzet rendezésére — írja az Izvesztyija. Washingtonnak és Londonnak szándéka a helyzet kiélezése. Ezt támasztja alá az Akiabaii-öböl „szabad hajózása biztosításának" erőszakos sürge­tése, a „tengeri hatalmak közös manifesztumának'’ szándékolt közzététele és az a washingtoni terv, hogy létrehozzanak egy ..nemzetközi haditengerészeti had­műveleti csoportot”. Az angol—amerikai társasvi­szonynak persze akadnak kevésbé összehangolt vonatkozásai is. Alapkérdés, hogy Johnson a Wilson-kormányt elejétől kezdve szegény rokonként kezelte. A ki­indulópontot a font sterling meg­ingása jelentette, amikor a leérté­keléstől csak nemzetközi, elsősor­ban amerikai nagybankok három­ezermillió sürgős dollárhitellel mentették meg. Wilson ezt köve- tőleg már egy elzálogosított kor­mány fejeként ült le Johnson el­nökkel a tárgyalóasztalhoz. Az angol gazdasági szakértők is meg­állapították: lényeges megtakarí­tásokat csak a „Szueztől kelet­re” — támaszponthálózat kiadá­sainak csökkentésével lehetne el­érni. Ezért javasolta Wilson John- sonnak, hogy az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Űj-Zéland egyesítsék közös fő­parancsnokság alatt távol-keleti haderejüket. Az elgondolás az volt, hogy az angolok adnák tá­maszpontjaikat és „évszázados” tapasztalataikat, az amerikaiak pedig finanszíroznák a közös vál­lalkozást. Az amerikaiak azonban változatlanul úgy vélték: az an­golok fizessék csak a maguk ré­szét. A helyzet ezek után nem is vál­tozott. Aminek az az indító oka, hogy a nehézségek ellenére Ang­lia sem a Közel- sem a Távol-Ke­leten nem hajlandó lemondani nagyhatalmi szerepéről. Ragasz­kodik singapuri és hongkongi támaszpontjaihoz és Szueztől ke­letre még mindig több mint har­minc gyarmatbirtoka van. Az itt betöltött brit katonai sze­rep az alapja az Ázsiára és a Kö­zép-Keletre kiterjesztett angol— amerikai véd- és dacszövetségnek. A katonai kiadások lényeges csök­kentése pedig csakis az angol se­gédrendőri szerep feladásával képzelhető el. Ez az az elhatároló lépés, amit Wilson nem akar megtenni, holott csak így képzel­hető el az angol kibontakozás le­hetősége. Igaz, hogy ez egyértel­mű lenne a különleges angol— amerikai társasviszony átértéke­lésével is. Sümegi Endre Éleződik a harc Mao Ce lung hívei és ellenfelei közölt Súlyos összecsapások — véres események Peking Az ország több körzetében éle­ződik a harc Mao Ce-tung hívei és ellenfelei között. Így például a Kanszunban megjelenő lap jele- tése szerint Lancsou-ban — Kan- szu tartomány székhelyén — na­ponta tűznek össze Mao hívei és ellenfelei. Hosszú ideje nem lankad a harc Honan tartományban sem. A Honan Ribao című lap azt írja, hogy Csengcsou város textilgyá­rában a véres összetűzések során több mint 400-an megsebesültek. Pekingben terjesztett röplapok szerint Csengcsou utcáin falraga­szok jelentek meg, amelyek tá­madják Csou En-lajt, az államta­nács elnökét, Csen Po-tát, a Köz­ponti Bizottság mellett működő „kultúrforradalmi csoport” veze­tett és e csoport tagjait, vala­mint Csiarng Csinget, Mao felesé­gét. A Hszincsiang-Ujgur autonom tartományból érkezett katonák Pekingben röplapokat terjeszte­nek és azon beszámolnak az urumcsi, hami és más szingcsian- gi városokban lezajló véres ese­ményekről. A röplapok szerzői Mao Ce-tung ellenfeleit, neveze­tesen Ho Lung marsallt, Vang En-maot, a tartományi pártbizott­ság első titkárát és a tartomány helyettes katonai parancsnokát teszik felelőssé a történtekért. Súlyos összecsapások zajlottak le Csianghszu tartományban is. Az összetűzések során több mint ezren meghaltak vagy megsebe­sültek és 400-an nyomtalanul el­tűntek. Az ország más részeiből is ha­sonló hírek érkeznek. (MTI) DOBOZI IMRE: W (Regény) 15. Gallai élszomorodd'k. — Megállj? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpá­toknál kellett volna, de legké­sőbb Beregszászon. Sürgesse ma­ga is, esperes úr, mert mire az Isten megmozdul, fát vágunk Szibériáiban. — Fél? Hát maga is? De ön katona. Egészséges, kutyáiba ja... hát miért van itt? — Hol a csudába lennék? Meghívtak. — Ne éretlenkedjék! A hatá­ron... ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészséges: trágár módon él- oeiődik, uram, hált ne szaladt volna idáig, akikor... Deső leteszi poharát. Ebből elég, kár is bosszantani az öre­get — Valóban szaladtunk, espe­res úr. Ha jól összeszámolom, vagy ezerkétszáz kilométert. Persze, nem egyvégtében, más­fél év alaitt. — Szégyelhetd'k magukat! Ma­ga is! Én tanítottam hittanra, uram isten, ilyen’ emberekre bíz­ták Mária országát... — Rendben van, esperes úr. Még jobban szégyellnénk ma­gunkat, ha nem utóvédként fu­tottunk volna idáig, a visszava- nuló csapatokat, köztük német egységeket is fedezve. — De ember, hát nem érti... — Értem, esperes úr. — Mit? Ne játsszunk... Erre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rázúdul a front. Irgalomra bízzuk magunkat? Azok irgalmára? Még mindig nincs késő... még most is, ha minden erővel... — A ml erőnket, esperes úr, az önével együtt, akkor kellett vol­na felmérni, amikor a háború elkezdődött. Grétha fáradtan retirál. — Igen, de mát tehetünk, fi­am. És akikor is... közönséges szavakat használni, Ilyen idők­ben... Ez az úr, bocsánat, klo- zetról beszél, miközben én azt se tudom, holnap még misézhe­tek-e. Gallad felhajt egy pohár pá­linkáit. Ijesztő, mennyit bír in­ni. — De kérem, Malikinóban nem a klozet volt a fontos. És hogy is nevezzem, ahová az em­ber kakáin! jár? Árnyékszék­nek? Az szebb? Rendben van, legyen, de ne tessék háborgatni, nekem majd a szívem szakadt meg, Malikinóban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskásomat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rindács Gyulára? Nagyon de­rék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pórázra fogott er­kölcsű, jehovás ember lévén, csupa rozoga vénasszonyhoz kvártélyozott be engem, de egy­szer az ágy is rozoga volt. ösz- szedőlt, reggel olyan zúzott po­fával kerültem elő a szobámból, mintha egy légió harcias szűzzel Verekedtem volna. Gáldy, mintha nem is hallaná az egészet, figyelmesen szívja szivarját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendéget prezentáltam neki, ezek után rólam is meg le­het a véleménye, bár ' engem mulattat Gallai vaskossága. Kü­lönben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mind­egy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báró­né. Egyedül. Hát a két fia? Nin­csenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni? Nem aka­rom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom