Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1967. június 1.

5

Csütörtök

Tizenhétmillió forint értékű építőkapacitás tatáit eddig gazdára a gyulai tárás tsz-einek közös

vállalkozásánál

Megszilárdult a munkaszervezet, jó kapcsolat alakult ki a tervező- és a beruházási irodákkal — Ha a TÜZÉP készségesebb volna . . .

Mindössze negyedéves működésire tekinthet vissza a gyulai járás termelőszövetkezeteinek önálló építőipari vállalkozása. A társulás szervezéséről, célkitűzéséről, a-z alakulást követő hetekben lapunkban beszámoltunk. Most ismét felkerestük Bartolf Józsefet, a közös vállalkozás igazgatóját, és érdeklődtünk, hogy a társulás működésének első 90 napját milyen eredmények, megoldásra váró gondok kísérték.

— Megalakuláskor legnagyobb gondot a munkaszervezetek kialakítása az 1967. évi termelési feladat meghatározása, tervdokumentációk beszerzése jelentette. Az eltelt 90 nap elegendő volt-e ahhoz, hogy megszervezzék az építőbrigádokat és az építkezéseket a szükséges tervek birtokában elkezdhessék?

— A közös vállalkozás szervezésekor az építőbrigádban 38 kőműves, ács és egyéb szakmunkás dolgozott. Akkor célul tűztük a közvetlen termelőlétszám 144-re való kiegészítését. Ezt megvalósítottuk. Lényeges eredménynek tartom azt is, hogy a törzsgárdával — közösen — elejét vettük az új vállalatok zavartalan működését veszélyeztető munikásvándorlás- nak. A különféle építőipari szak- és segédmunkásokból 10 brigádot alakítottunk. Ezek mindegyike jól látja el feladatát. Tanúsítja ezt az is, hogy május közepére, végére, 1 több helyen jórészt eleget tettünk vállalt kötelezettségünknek. A biharuigrad tsz-ben átadásra kész a gépműhely. Okaidban rövidesen befejezzük a 108 férőhelyes szarvasmarha-istálló « és egy 126 férőhelyes borjúnevelő építését. Ugyanitt egy ötezres csibenevelőt is átalakítottunk. Me- zőgyánfoan egy juhhodályon és egy lóistállón az utolsó simításokat csináljuk. Sorolhatnám tovább azokat a tsz-eket, melyek az utóbbi hónapokban építkezési feladattal bíztak meg bennünket. Jelenleg 34 munkahelyen dolgozunk.

Hz eltelt 90 nap alatt azonban nemcsak a termelőszövetkezetek bizalmát nyertük eJ, hanem a szövetkezeti gazdákét is. S összesen 30 családi ház építésére kapD Budapesti Betonárugyár

Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc út 289. (Csepel)

azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz

MOZAIKLAPÉS BETONELEMGYÄRTÖ1

MUNKÁRA

férfi és női segédmunkásokat.

A bérezés teljesítményben történik, 100 százalékos normaikiteljesítés esetén 3,50—12 fo- rint/óra alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező

villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, láng. és elektromoshegesztő szakmunkásokat.

A bérezés időbérben történik, a gyakorlati évtől függően 6— 10,50 forintig. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk.

Felvételre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál.

4879

tünk megbízást. Ezek után elmondhatom, hogy a társulás építőipari éves kapacitásából, a 23 millió forintból, 17 millió forintra ir.ár érvényes szerződéssel rendelkezünk.

[ bői oroszlánrészt vállaltak ipari j tanulóink. Látszik munkájukon, i hogy magi/knak építkeznek.

— Hogyan sikerült a 17 millió forint értékű építkezés anyagellátását megoldaniuk?

Az építkezéshez szükséges tervek rendelkezésünkre állnak. Még a tél folyamán, amikor a lap is helyt adott gondjainknak, a terv- ellátottság hiányosságairól beszéltem. Most visszatérve az akkori gondokra, örömmel mondhatom, hogy a Békés megyei Tervező Irodától készséges segítséget kaptunk. Bár a terveket mérnök- és technikuskollektívák készítik, ennek ellenére mégis meg szeretném említem Bene Mihály kalkulátor nevét, ö tárgyalt velünk. Megértette a születőiéiben levő társulás gondját és így több épület tervének adaptálását jóval az ígért határidő előtt megkaptuk. A Békés megyei Beruházási Irodával és a velünk csaknem egyszerre szerveződött MEZŐBER-rei is jó kapcsolat alakult ki. Műszaki vonalon rendszeresen ellenőrzik munkánkat. Mi valamennyi alkalommal kifejezetten segítő szándékukat érezzük.

— Három hónappal ezelőtt jóformán csak egy üres irodával rendelkezett a vállalkozás Sarkadon. Az irodába bútorokat vásároltak, elfogadható munkakörülményt teremtettek a vezetésben dolgozó műszakiaknak, adminisztrátoroknak. Kiterjed-e ez á gondoskodás a társulás egészére?

— Erre a kérdésre csak határozott igennel válaszolhatok. Az utóbbi hetekben ugyanis hozzáláttunk egy új központ kialakításához a gépjavító állomás szomszédságában Sarkadon. Saját erőforrásainkból épületanyagot vásároltunk s ezt jórészt most valamennyiünk társadalmi munkájával hasznosítjuk. Meglevő épületeinkben már megszerveztük az asztalos, a villany- és a vasbetonszerelő-részleget. Most foglalkozunk a bádogos szakma szervezésével. Az új telephely építésé— Előrehaladásunk legnagyobb fékézője az anyagellátás vonta- tottsága és szervezetlensége. Ismeretesek a tervkötelezettségek, az ezzel járó építkezési ütemtervek. Az anyagellátás, sajnos, ettől j az ütemtől elmarad. Betonacél hiánya miatt — négy helyen — igen jelentős építkezésünket abba kellett hagynunk. De gond van a téglával is. Egynegyed évre általában 182 ezec tégla átvételére kapunk kiutalást. Ennek két és félszerese kellene. Ráadásul a TÜZÉP előszeretettel variál, természetesen a vállalkozás zsebére.

II múltkori 100 ezer kisméretű téglára szóló kiutalásunkra 63 ezer magasított téglát adott. Utánaszámoltunk, megállapítottuk, hogy 75 ezer járt volna. A 12 ezer tégláért 2 napon át nem éppen a fülnek kellemes jelzők közepette vitatkoztunk. Végül megkaptuk. A TÜZÉP azonban nemcsak a tégla esetében volt ilyen. Elúsztatott 200 mázsa cementünket is. Természetesen erre is volt kiutalásunk, melyet a TÜZÉP gyulai telepén hagytunk, miután megegyeztünk, hogy egy héten bélül kész a tárolónk és visszük a cementet. Elvállalták, hogy az árut addig tartják. A szóbeli megegyezést megszegték. Néhány napon belül közölték velünk, hogy a cementet eladták. Ügy érzem, erre a kijátszásra nem adtunk különösebb okot. Mi a TÜZÉP-pel is, mint a többi szervvel együttesen a kifejezett jó kapcsolatra törekszünk. Szeretnénk, ha az évi 10—12 millió forint értékű anyagvásárlásért a TÜZÉP kereskedelmi partnerként kezelne bennünket. Úgy gondolom, kapcsolataink bővítése igényel ennyi őszinteséget — fejezte be kérdésünkre adott válaszát Bartolf elvtárs.

Dupsi Károly

Egy hónappal a félév vége előtt

— Nem lesz baj a tervteljesítéssel — mondja nyugodtan Gyebnár János, a Békéscsabai Faipari Ktsz elnöke. — Minden anyagunk biztosítva s jelen pillanatban nincs olyan ok kilátásban, ami akadályozná vállalásaink teljesítését. Igen nagy sikere van a Bástya

PANTER

AUTÓDARUHOZ

darukezelöt

AZONNALI

BELÉPÉSSEL

FELVESZ

A

BÉKÉSI

ÉPÍTŐIPARI

KTSZ,

BÉKÉS,

JANTYIK U. 5. SZÁM. Telefon: 52.

340

nevű lakószobánknak, amelynek gyártását a múlt év elején kezdtük meg. Most az első fél évben kilencszázötven garnitúrát adunk át a kereskedelemnek. Minden másodikhoz külön íróasztalt is gyártunk, amelynek tudomásom szerint az üzletekben nem kötelező az átvétele — de szinte mindenki ragaszkodik hozzá. A Szikra hálószoba gyártásával már régebben foglalkozunk, ebből is elhagyja üzemünket a fél év végéig ezer garnitúra. A lakosság részére végzendő szolgáltatások területén már nem lehet ilyen jó eredményeikről beszélni. A tapasztalataink szerint egyre kevesebben javíttatják meg bútoraikat, inkább kicserélik újra, modernebbre.

— Újdonság?

— Már nem egészen az, hiszen február óta beszélünk róla, illetve csináljuk. Akkor vezettük be ugyanis a poliészter felületkezelést, amely segítségével igen szép, tűz- és vízmentes, tartós bútorfelületeket kapunk. A saját szükségleteink mellett már három fővárosi ktsz is hozzánk hozza exportra gyártott bútorait felületke- kezelésre.-ky„Kötthen Ilkán”

A rovásírás tudósa

Csak úgy, egészen véletlenül jutott el a hír hozzám: Simon István Kossuth-díjas költő Békéscsabán jártában, keltében megkereste Pataky László nyugalmazott mérnököt, mert az olyan tudós ember a rovásírás olvasásában, megfejtésében, hogy a tengerentúlon is tudnak róla. Derűs arcú, jóképű ember nyit ajtót a csöngetésre, s igazán méglepődöm, amikor mondja, ő Pataky László. Nekem azt mondták, 70 éves bácsika. Pedig dehogy, ötvennek, ha hinné az ember.

— A rovásírás iránti szeretet szinte észrevétlenül szivárgott belém még gyermekkoromban. Székelyudvarhelyen, mint minden más kisgyermek, órákig el tudtam hallgatni az egyszerű öregek színes meséjét, s ott találkoztam olyanokkal is, akik örökölték, s tudták még a rovásírás tudományát. Később, . kiágimnazista koromban egy unalmas órán firkál- gattam; itt történt meg, hogy a rovásírás g betűjét kikerekítettem és megkaptam a görög gammát, illetőleg a latin g betű formáját. Akkor már sejtettem, amiről később megbizonyosodtam: mind a görög, mind a latin ábc-nek az eredetije a rovás, mégpedig a magyar-rovás.

Rajzolgat egy papírra, s visszaidézi a gyermekkori felfedezést. Van valami derűs frisseség Patakja László arcában, vagy talán érdekes kék szeme idézi a havas hegyek közötti tengerszemek friss üdeségét.

— Rengeteg idevaló irodalmat olvastam össze már, de az a véleményem, azok általában egy-egy ember szakvéleményét tükrözik, sokszor absztraháltan a valóságtól. Hangsúlyozom, nem szólom meg ezeket a tudományos könyveket, hiszen segítségük nélkül nem sokra mentem volna én sem. De a legfontosabbnak, a népi hagyományoknak jobban hiszek. Egy közösség sohasem beszélhet össze, hogy egyformát füllentsen. A régi írásokat, s az élő szóban hallott hagyományokat teljesen hasonlónak találtam.

— Hogyan került nyilvánosságra ilyen irányú tevékenysége?

— Egészen véletlenül. Szűkebb baráti köröm csak annyit tudott rólam, hogy eléggé jártas vagyok a magyarok történelmében. Igen, a történelmi események, a társadalmi mozgások, a régi harcok, a népek kényszerű vándorlásai, s a hiteles történeti források nagyban segítettek. Ennek köszönhetem, hogy sikerült megfejtenem a múlt évben annak a rovásos kőnek a felírását, amelyet a Margitszigeten találtak. Minden jel arra mutat, hogy ezt a szöveget 1241-ben kun kőfaragók vésték. A múlt század plején került ez a kő napvilágra, de csak később fedezték fel, hogy írás is

van rajta. A kun királyi palota halottainak maradványait is megtalálták, 'de nem tudták, kik lehettek ezek. Ennyit állapítottak meg: „Rangos pogány temetkezés...” A székely rovásírás alapján percek alatt kiolvashattam: „Kötthen Ilkán, Écsken Kinisz”, vagyis Köttöny Főkán és Écsken Kenéz. Ezeket az írásokat próbálták görögül, latinul is olvasni, mint ahogy a nagyszentmiklósi Kincs rovásfeliratait is, amelyet eddig sokan törökül is olvastak. Pedig az is magyar. Ügy vélem, a székely—magyar rovásírás minden magyarul beszélő nép írása volt, s ezek szerint magyarul beszéltek a besenyők és a kunok is. Hiszen a besenyő-rovás, a kun- rovás alig-alig különbözik az ismert székely—magyar rovásírástól.

Egy pillanatig döbbenten ülök, hiszen hihetetlennek tűnik. De mégis bizonyítja.

— Két igen fontos tényről nem szabad megfeledkezni: a fában a szálak miatt nehéz kerek betűformákat vésni, tehát a rovások inkább szálirányban történtek. Aztán kerekedtek meg, amikor lágy viasz volt az írótábla, hiszen erre már egy kézmozdulattal, mintegy a folyóírás ősi mozdulatával lehetett leírni a jelet. A másik: mérnök vagyok, s a vonalak vezetéséhez eleve értenem kell. Visszatérve a Szent-Margit templomi kőíráshoz, száz százalékig bizonyítani tudom, hogy az Köttöny kun király síremléke, illetőleg annak felirata. Még az is megállapítható, hogy a Kötthen Ilkán vésnöke szebb, alaposabb munkát végzett, mint az Écsken Kinisz-é.

— Az Ön tudományos munkájának támadt-e visszhangja?

Elmosolyodik, de amit mond,

az igen komoly.

— Idő kell ahhoz, amíg egy új véleményt tudós berkekben maradéktalanul elfogadnak. Ez természetes is, ez az élet rendje. Akaratom ellenére azonban elég nagy port kavartam fel: országos napilapok, folyóiratok riporterei írtak kutatásaimról, s még a tengerentúlról is kaptam leveleket tudós professzoroktól. Az egyik azt írta lelkesülten: Még majd kiderül, hogy Amerika fedezte fel Európát, hiszen izolált bennszülött törzseknél székely—magyar rovásírásra bukkant az egyik tudós. — Ezt könnyedén mondja Pataky László, mint aki nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a feltevésnek.

Kavargatja a feketéjét, jobb kézzel pedig az ősi magyar rovásbetűkből ismerős betűket kerekít, s kérésemre olvassa is. Talán egynéhány napi lecke után el lehetne sajátítani.

— Most, a nyugdíjas években,

gondolom, ennek szenteli minden szabad idejét.

— Öh, nem. Mint villamosmérnök a tervirodán a villamossággal kapcsolatos tervek ellenőrzését végzem. Majd elfelejtettem mondani: a rovásírás olvasásának szépsége mellett mással is foglalkozom. Adatokat gyűjtök, s aztán megírom Békéscsaba villamosításának történetét.

Mosolyog, s várakozóan néz rám, alig veszem észre, hogy már órák teltek el beszélgetésünk kezdetétől.

— Nem én mondom érdekesen, a téma érdekes — szerénykedik mosolyogva. — Egyszer a vonaton egy újságképről rámismertek, s a végén egymás hegyén-hátán álltak az emberek a kocsiban, s hallgatták a rovásírás történetét, hiszen nagyon érdekes az, mert elválaszthatatlan őseink kalandos történetétől..

iernyak Ferenc