Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-04 / 130. szám

1967. június 4. 4 Vasárnap Munkavédelmi és műszaki szemle a békési járásban r Úttörők a biztonságos otthonért Az Amikor a mentőautó szirénája • íJn . ... . . . ,, belesűvít a mindennapi forga­aratasi előkészülete^ je- termelőszövetkezetek tulajdo-J lomba, egy-egy pillanatra min- gyeken junius 7-tol munkává- nában van. Mivel a 68 kombájn j denki felfigyel. e mi és műszaki szemlet tar- kevésnek bizonyul a 28 ezer 800 A szülők egy mentőautó láttán tanak a békési járás termelő- hora ka1ás7n. betakarításához, szövetkezeteiben. A járási ta­nács vb mezőgazdasági osztálya, a Mezőberényi Gépjavító Állo­más munkavédelmi és műszaki dolgozói, valamint a termelő- szövetkezetek szakértői közösen szemlélik meg a betakarításra tett eddigi előkészületeket. Ebben a járásban 52 SZK és 16 magyar típusú kombájnnal aratják majd a gabonát. A kombájnparkból 12 — vala­mennyi SZK típus — már a hold kalászos a mezőkovácsházi járás öt nagy teljesítményű gabonabetakarító gépet ad a békésieknek,- hogy itt is a lehető legjobb ered­ménnyel takaríthassanak be. A termelőszövetkezetek több­ségében már elkészült a kom­bájnszérű és az aratás menet­terve. Hátra van még a mun­kavédelemmel kapcsolatos fel­adat tudatosítása. A szemlének többek között ez is egyik fel­adata. szorongva sietnek haza: csak nem történt otthon valami a gyere­kekkel? Sajnos sokszor jogos az aggodalmuk. Az elmúlt évben or­szágosan 27 598 alkalommal si- koltott a mentőautó szirénája gyerekek miatt! Az Állami Biz­tosító adatai szerint naponta 76 tanuló szenved balesetet és csak­nem kétnaponként következik be haláleset! Vigyázatra int ez a szomorú statisztika. Az orvostu­domány nagy eredményeket ér el a fertőző, járványos betegségek megelőzésében, gyógyításában. A technika fejlődése következtében A szőnyegszövő asszonyai már érzik az ú| mechanizmus szelét — Ha tudtuk volna, hogy így áll a dolog, bizonyára vállaltuk volna a túlórát is, de ezt eddig senki sem közölte velünk. Javas­lom: több ilyen megbeszélést tartsunk, ahol a vezetők tájékoz­tatnak a gazdasági helyzetről. Jó lett volna meghívni erre a ta­nácskozásra a szocialista brigá­dokat is... A dolgozók felelősségérzetétől áthatva mondotta ezeket egy fia­talasszony a Békéscsabai Sző­nyeg- és Takácsáru Háziipari Szövetkezet párttaggyűlésén. Mit bizonyít ez? A korábbi évekkel ezelőtti gyakorlatot, ami­kor ugyanis a vezetők nem be­szélték meg a szövetkezet gond­jait a dolgozókkal. Ennek kö­vetkeztében lassan a közömbös­ség vált úrrá. Nem érdekelte őket mi, hogyan megy, csak ak­kor zúgolódtak, ha a kereset volt kevés. Az utóbbi néhány évben viszont a jó irányítás, gazdálko­dás ebben lényeges változást hozott. A kereset növekedésének módfelett örültek, de az még mindig kevésbé volt érdekes, hogy ez hogyan sikerült. A mos­tani taggyűlésen viszont Baukó András párttitkár részletesen is­mertette azokat a gondokat, me­lyek foglalkoztatják a vezetőket és amelyeket csakis a dolgozókkal együttesen lehet megoldani. Miről is volt szó tulajdonkép­pen? Baukó elvtárs elmondotta töb­bek között, hogy az 1966. évi munkáért az idén április 29-én megkapták a HISZÖV vándor­zászlaját és a Kiváló Kisipari Szö­vetkezet címet. Az ez alkalomból rendezett ünnepségen a dolgo­zók közül 127-en kaptak kitünte­tést, illetve pénzjutalmat munká­juk elismeréséül. Az emberejji — érezvén az anyagi előnyt — jól dolgoztak az elmúlt évben, s ez a tempó az idén még inkább foko­zódott. Az idei év első négy hónapjá­ban a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva 23 százalékkal nőtt a termelés. E növekedésnek azon­ban mutatkozik káros hatása is, főleg az utóbbi hetekben. A szo­kottnál lényegesen több reklamá- máció érkezik a kül- és belkeres- 'kedelmi szervektől egyaránt. A torontáli szőnyegek egy része aránytalanul csíkos, a perzsasző- nyeigek között sok a puha, vagyis nincs meg bennük a megfelelő csomószám. Egyszóval, a minőség nem kifogástalan. Ez pedig első­sorban a dolgozóktól függ. „Kár lenne szövetkezetünk eddigi jó hírnevét az utóbbi időben egyre sűrűbb minőségi kifogások miatt csorbítani” — mondotta Baukó elvtárs. Majd részletesen vázolta, hogy eblpől milyen kára szárma­zik a szövetkezetnek, ami végső soron a nyereségrészesedésben csapódik le, vagyis a dolgozókat közvetlenül érinti A vitában erről beszélt Bozó Tamásné is, aki hozzászólásában szintén részletesen, bár más szem­szögből nézve, tárta a jelenlevők elé a fennálló hiányosságok kö­vetkezményeit. Igen érthetően magyarázta meg, hogy a gazda­ságirányítás új rendszere milyen követelményeket támaszt, amel­lett, hogy természetesen a Kiváló szövetkezet cím is kötelez. — Csak jó minőséggel és a megrendelések gyors, pontos tel­jesítésével tudjuk állni a ver­senyt más országokkal — mon­dotta többek között. — Ha ezt teljesíteni akarjuk, bizony sok­szor kell túlórázni is. Éppen ez­ért nem szabad sajnálni azt a fél vagy -egy órát, amit rá kell dol­gozni. Fontos, hogy valamennyien megértsék ennek jelentőségét. Mert, ha például nem szállítunk időben és jó minőségű árut, meg­rendelőink átmennek Jugoszláviá­ba vagy Bulgáriába és akkor egy­általán nem biztos, hogy vissza is jönnek hozzánk újabb megrende­lésekkel. Az új gazdasági mechanizmus szele már megérintett bennünket. Ma is volt nálunk egy régi meg­rendelőnk, aki csupán tisztelet­ből jött el, mert azt mondotta, hogy Békésszentandráson mindent megkapott, amire szüksége volt. Ilyen jelenségek előadódhatnak ezután is, ha nem vesszük komo­lyan a munkát. Ezért a jövőben nagyobb felelősséggel adjuk ki kezünkből a termékeket, s ez kü­lönösen vonatkozik a párttagokra. Mindenki úgy él a jövőben, aho­gyan most megalapozza. Fogjunk hát össze mi is és alapozzunk jól. — Mit szólnak ehhez a szövő­nők és a festők? — szólt közbe a párttitkár. Pillanatnyi néma csend és el­gondolkodó arcok követték a fel­szólalást és kérdést. Azután mint a megbolygatott méhkas, szinte egyszerre akart szólni mindenki. Javaslatok, észrevételek hangzot­tak el, hogyan lehetne változtat­ni az eddigi módszeren, javítani a munkán. A kommunista asszonyok ta­nácskozása — ennek is nevezhet­nénk, hiszen a párttagság több­sége nő — bebizonyította, hogy a szőnyegszövőben felelősséget éreznek a párttagok a szövetkezet gazdasági eredményeiért. Csak meg kellene találni a hangot, meg kellene keresni a módját a velük való beszélgetésre. A szövetkezet pártvezetősége ezt tette. Kasnyik Judit azonban egyre nagyobb veszély leselkedik az emberekre: a bal­eset lehetősége. * A balesetek oka legtöbb eset­ben a figyelmetlenség, gondat­lan, szabálytalan, felelőtlen ma­gatartás. Sokan életük végéig ma­gukon viselik egy könnyelmű másodpercnek a következménye­it, és vannak olyanok is, akiken már az orvos sem segíthet. Az ilyen tragédiák megelőzése céljából hirdette meg a Magyar Üttörők Szövetsége, a Maeyar Vö­röskereszt és az Állami Biztosító az „Üttörők a biztonságos ottho­nért” mozgalmat az úttörő-őrsök számára. A mozgalom követel­ményeinek teljesítési időszaka 1967. április 15—1968. január 31- ig tart két szakaszban. Az első szakasz 1967. szeptember 15-ig, a második 1968. január 31-ig tart. Az első szakaszban megyénk­ből is sokan beneveztek a ver­senybe. Április végén — május elején az őrsi összejöveteleken be­szélték meg a pajtások a gyalo­gos, és kerékpáros közlekedés sza­bályait. Az őrsök vállalták egy- egy kisdobos őrs patronálását. Tagjait megtanítják a közlekedés alapvető szabályaira. Május végén — június elején a pajtások a kirándulások, túrák, fürdőzés és a csónakázás baleset­megelőzési szabályait ismerhetik meg. Az őrsök tagjai részt vesz­nek a nyári egyéni úttörőpróbá­kon. Az egyes pajtások nyári bal­esetvédelmi lapjait ősszel helye­zik el az őrs naplójában. Az „Üttörők a biztonságos ott­honért” mozgalomban részt vevő őrsöknek a követelmény teljesíté­séről naplót kell vezetniük, amelyben feltüntetik a feladatok eredményeit, és azt, hogy mit tettek az őrs tagjai a baleset­megelőzés érdekében. A naplókat 1968. január 31-ig küldik be a Magyar Vöröskereszt megyei titkárságára. A Magyar Üttörők Szövetsége, a Magyar Vöröskereszt és az Ál­lami Biztosító képviselőiből ala­kult bizottság a naplójukat be­küldő őrsök között 1968 február­jában jutalom tárgyakat: asztali- teniszt, röplabdát, turisztikai és sakk-felszerelést, valamint egyéb értékes tárgyakat sorsol ki. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL: „Életveszélyes út Körösladány- ban” című május 24-én megje­lent cikkünkre válaszolva tájé- koztatásképpeV a következőt kö­zöljük: A 47-es számú főút Körösla- dány átkelési szakaszának kor­szerűsítése az eredeti megállapodás értelmében félpályásán, forga­lom alatt kell, hogy történjen. Te­kintettel arra, hogy megfelelő forgalomelterelési lehetőség a községben nincs, a KPM Közúti Igazgatóság, mint építtető ezt a lehetőséget a szerződésben figye­lembe vette, s hogy az építés mégis az út teljes felbontásával indult meg, az nem az igazgató­ság hibája. A sajnálatos eset be­következésekor az igazgatóság azonnal megkezdte az intézke­dést a forgalom helyreállítására és ma már félpálya szélességben az út használható. A felelősség megállapítására az eljárás megin­dult. Folyamatban vannak a to­vábbi intézkedések is a forgalom zavartalan biztosítására, az útépí­tés ideje alatt. KPM Hódmezővásárhelyi Közúti Igazgatóság Békéscsabai Közúti Kirendeltsége Békéscsaba Véradófelelősök tanfolyama Békéscsabán A Vöröskereszt megyei titkár­sága rendezésében Békéscsabán, a KISZ-táborban június 5-én véradófelelősök részére négy­napos tanfolyam nyűik. Az elő­adásokat filmvetítésekkel, és egyéb szemléltető eszközökkel teszik színesebbé. A megye vá­rosaiból és községeiből összesen 136 véradófelelős, vöröskeresz­tes aktíva vesz részt ezen a tan­folyamon. Érdekessége lesz, hogy a hallgatók szórakoztatá­sára 6-án este Ambrus Kyri és más fővárosi művészek fel­léptével vidám műsoros estet is rendeznek. Múltból maradt öregúr FIGYELEM! I A Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz békéscsabai cserépkályhásrészlege ipari tanuló! vesz fel. Jelentkezés: Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 18. szám Telefonszám: 25—18. Minden reggel fél nyolc tájban fölneszeit egy pillanatra; hallot­ta, hogy élénk csivdtelésséL el­mennek az iskolába a gyerekek. Kissé felemelte a fejét a párná­ról, rövidlátó szemét mereszt- getve, tátott szájjal füleit. Go­noszság ült ilyenkor az arcán. Nem az elvetemült bűnözők go­noszsága. hanem az irigy-zsugori emberek léleknélküllisóge; akik minden olyat gyűlölnek, ami életerősen természetes. Aztán a fal felé fordult, s egy-két óráig az álom és az ébrenlét határán hánykolódott. Megjelentek előtte a környékbeli ismert gyermek- alakok, ahogy valami rettenetes csintalanságot követnek el. Beverik az ablakot vagy kitörik a facsemetéket, és ő, minit az igazságszolgáltatás lesújtó ökle, graibőncon ragadja a vezérüket. Ügy bele tudta magát élni ezek­be a kalandokba, hogy az arca vörössé vált a dühtől s a pulzu­sa szinte hallhatóan dörömbölt. Még az ágya is átvette ezt az iz­galmat és ritmusosan reccsent egyet-egyet. Tíz óra tájban föl­kelt, szétnézett a szobájában, és aztán tízperceniként leste az órát: mikor jön haza az első szomszéd gyerek, hogy a füg­göny mögül megleshesse... Egyedül lakott; egy öregasz- szony hordja neki az ebédet, mosta ki kéthetenként a fehér­neműit. A bérházba úgy került, hogy a házát szanálták; még pénze is maradt elég, azt a ta­karékban őrizte. Sehova nem járt. Mindig magános volt, s az életét a szomszéd gyerekek töl­tötték ki — miikor lehetne vala­min rajtakapni őket. Meghorotválkozott, régimódi nyakkendőt kötött, ritkásra húz­ta a redőnyt, s az ablakhoz ült, könyvvel az ölében. Három irányba csapkodott a figyel­me: a közéibe helyezett órára, a könyvbe vagy a redőny résén lö­vellt ki egy pásztázó tekintetet a szűk kis bérházi udvarra. Vár­ta, hogy jöjjenek a gyerekek. Legelőször egy kis szőke, dun- di hétéves kislány érkezett meg. Hivalkodóan tiszta volt mindig. — Túltáplálják — morogta; mást nem tudott gondolni. Az ő szempontjából ez a kislány teljesen unalmas volt. Ez csak bemegy és tanul, s ha le is jön, a szüleivel sétál. ’De a többiek! Egy óra felé már nagy csoport­ban jöttek 12—14 éves ronda ka­maszok; ezek azok a csavargók, akiket egyszer majd ő nyakon csíp. Ezek. Amikor meglátta őket, különös izgalom vett erőt rajta, keze remegni kezdett és kimeredt szemmel nézett úgy, mintha halálos ellenségeit látná elvonulni az ablak alatt. A gye­rekek pedig olyanok voltak, mint amilyenek a 12—14 éves gyere­kek szoktak lenni. Harsányan csevegtek, kődarabot rúgdostak, kamaszosan röhögtek. — Persze most bemennek, kezet se mos­nak, nekiülnek zabáim. — Üj- ra vörös lett az arca. A sötét szobából sötét lélekkel, mint egy fantom nézett ki a napsütötte, de szűk kis bérházi udvarra. A gyerekek általában gyorsan végeztek az ebéddel, s aztán le­jöttek a kis udvarra játszani. A fejelőpályát úgy állították föl, hogy az ő ablaka kiesett a szó­rásból. — Nem merik úgy ál­lítani a kaput — nyugtázta elé­gedetten; közben dühös is volt ezért, mert jó lett volna egyszer váratlanul rájuk reccsenni a homályos szobából, hogy meg­hűljön bennük a vér, és meg­dermedjenek. Ö, ha egyszer darabokra vághatná azt a lab­dát. Majd ő megnevelné ezt a mai ifjúságot. De hát még ezek se voltak különösen érdekesek az ő szempontjából. Azt a nyol­cadikost várta, aki öt óra után ért haza mindig. — Az a nap­köziben zabái, mert az anyja, ahelyett, hogy otthon lenne, a gyárban viháneol, valami bri­gádvezető vagy mi. Ez meg jön haza nagy komolyan, itthon sose tanul, mégis azt mondta a múlt­kor az öregasszony, hogy ötös tanuló. — Egyszer egy gyenge pillanatában bevallotta magá­nak, hogy jó kötésű gyerek ez, de attól kezdve még jobban gyű­lölte. Ebéd után lepihent, de min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom