Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

1967. június 22. 2 Csütörtök Csendes, de feszült a helyzet a tűzszüneti vonalnál Kuneitra ENSZ-megfigyelők szerint a hely­zet ugyan kényes és bizonytalan az izraeli tűzszüneti vonal hosz- szában, s itt-ott incidensek is elő­fordulnak, a tűzszünet szándékos megsértéséről azonban nincs szó, — hangoztatta az ENSZ egyik megfigyelő tisztje. Az ENSZ-meg­1 figyelők a szíriai—izraeli tűzszü­neti vonalon mintegy .15 elszórt ponton végzik ellenőrző feladatu- 1 kát. Az ENSZ-megfigyelők állás­pontja azért figyelemre méltó, mert az izraeli katonai szóvivő I legutóbb vasárnap délután jelzett | tűzharcot az izraeliek által meg­Podgornij Kairóban Kairó Podgornij szovjet államfő szer­da délután Nasszer elnök és az EAK kormányának meghívására Kairóba érkezett. A repülőtéren Nasszer és hatalmas tömeg fo­gadta. Felvonult a szovjet állam­fő fogadására a diplomáciai tes­tület: ott volt Rácz Pál kairói magyar nagykövet is. Az ünnepélyes fogadtatás után Podgornij nyomban a Kubbeh palotába sietett, ahol megkezdőd­tek megbeszélései Nasszer elnök­kel. A kairói sajtó méltatja' Pod- gómij látogatásának jelentőségét. Az Ahram rámutat arra, hogy a baráti Szovjetunió vezetői sorra síkra szállnak az arab nemzet igaz ügyének támogatására. Az MTI tudósítójának a Kubbeh palotában szerzett értesülései szerint a magas szintű szovjet— egyiptomi tanácskozás során megvitatják, hogyan járulhat hozzá a Szovjetunió az EAK had­seregének felszereléséhez, az iz­raeli agresszió során 'elvesztett hadianyag pótlásához, valamint elemzik azokat a tényezőkét, amelyek szükségesek az agresszió következményeinek felszámolásá­hoz. (MTI) szállt Kuneitrától északra. A megkérdezett ENSZ-megfigyelő megismételte, hogy álláspontjuk szerint sem az említett incidens, sem az elmúlt három napban jel­zett kisebb incidensek nem jelen­tik a tűzszünet szándékos meg­sértését. A helyzet a szíriai—izraeli határ­vidéken ennek ellenére elég fe­szült. Kuneitra város képe is ezt mutatja, A helyszínen levő új­ságírók szerint a város kihalt, az eredeti 35—-40 ezer lakos közül mindössze 700—800 ember maradt a városban. A kijárási tilalom délután 15 órától reggel 9 óráig tart. A hírügynökségi tudósítók meg­figyelései szerint az izraeli—jor- dániai határon és a gazai térség­ben nem érezhető feszültség. Köszígin megbeszélése New Yorkban New York Koszigin Szovjet miniszterelnök kedden New Yorkban fogadást rendezett az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán résztvevő arab államférfiak és. diplomaták tiszteletére. A fogadáson megjelent Atasszl szíriai elnök és Makhusz szíriai külügyminiszter, Mahmud Favzi, az EAK elnökének külpolitikai tanácsadója, Mahgub szudáni mi­niszterelnök, továbbá Jordánia, I Irak, Jemen, Kuwait, Libanon. Az áj egylptQiKii kabinet megkezdte érdesei seenkájit Kairó Az új egyiptomi kabinet meg­kezdte érdemi munkáját. Mint ismeretes, a Nasszer elnök veze­tésével megtartott első miniszter- tanács négy kormánybizottságot hozott létre. zös vezetése megkönnyíti a har­cot a reakció manőverei ellen. Kairóban úgy tudják, hogy a kor­mánynak sikerült elhárítania bi­zonyos összeesküvési kísérleteket. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, a legdöntőbb a deviza-takarékos­Líbia, Tunézia külügyminisztere, a marokkói király személyi kép­viselője, Algéria, Szaúd-Arábia és más arab országok állandó ENSZ-képviselője. A fogadás me­leg és barátságos légkörben folyt le. Koszigin kedden az indiai kül­ügyminiszterrel is találkozott. A baráti légkörű beszélgetés alkal­mával a szovjet kormányfő az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülés­szaka munkájával összefüggő kérdésekről cserélt véleményt az indiai külügyminiszterrel. Ejzt köyetőeji Koszigin Couve de...Mui-vi-Uev, francia külügymi­nisztert fogadta. A barátságos légkörű beszélgetésen részt vett Gromiko szovjet külügyminiszter és Seydoux Franciaország állan­dó ENSZ-képviselője. A szovjet kormányfő az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakával kapcsola­tos kérdéseket tárgyalta meg a francia külügyminiszterrel. (MTI) Történelmi Nem szürkülnek el soha a nagy történelmi igazságok, sőt, a múló idővel új meg új oldalukat mu­tatják meg az emberiségnek. Hit­ler azonban lenézte a tanulságo­kat. Szovjetellenes orvtámadásá­nak percében határtalan gőggel njilatkozott: „Nem ismétlem meg Napóleon hibáját, idejében táma­dok, télig befejezem.” És Henry L. Simpson, az USA akkor had­ügyminisztere hitt neki. Legfel­jebb három hónapra becsülte az 1941. június 22-én megindított hadjárat időtartamát. Mussolini, Horthy, Antonescu és a quislingek egész sora önfeled­ten tapsolt a nácik első és gyors sikereinek. Dicsőítették a hadüze­net nélküli rajtaütést, a villám­háborút, a teuton felsőbbrendű­séget, amely új Európát ígért a világnak és egy egész világot a „Herrenvolk”-nak. Akkor már Ausztria, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Hollandia, Belgium, Dá­nia. Norvégia, Franciaország, Ju­goszlávia, Görögország és a csat­lósok minden erőforrása a német hadigépezetet szolgálta. Tetéz­te mindezt a Wehrmacht diadal- ittassága, legyőzhetetlenségének hite, s az „élettér” kitágulása. De aztán a barna Sátán meg­kapta Moszkva előtt az első „hor­got”. Sztálingrádnál a másodikat. Majd a többit. És egy napon nyü­szítve rogyott térdre Berlinben, ahol a Reichstag ormán vörös lo­bogót lengetett a lőporfüstös szél. Az a pillanat az emberiség békés jövendőjét hirdette. Hitler nem győzhetett. Nem győzhetett, mert fegyverei a ha­ladást akarták megölni és évez­redekkel visszavetni az emberisé­get. Eleve megássa a sírját az a „rend”, amely a nyers erőt és az erőszakot a népek szabadságvá­gya és erkölcse fölé helyezi. Ez a tanulság ma nyilvánvalóbb, mint bármikor korábban. Az emberiség békében akar élni, s fegyver nél­küli világot óhajt. Persze, történelmi automatiz­mus nincs. Erőfeszítések nélkül nem diadalmaskodhat a béke. A kabinet üléséről beszámolva Mohamed Fajek tájékoztatási miniszter közölte a sajtóval, ho-gy a kormány a katonai, a politikai és a gazdasági helyzetről tanács­kozott. Kairói megfigyelők szerint' ka­tonai síkon a legfontosabb a had­sereg átszervezése és újrafelfegy- verzése. A politikai kérdések kö­zül a legnagyobb figyelem az Arab Szocialista Unió tevékeny­ségére irányul, tekintettel arra, hogy Nasszer elnök átvette az ASZÚ irányítását is. Az állami és a népi szervezetek erejének kö­ság és. a termelés fokozása. A szuezi csatorna forgalmának meg­akadályozása jelentős bevételi forrástól fosztja meg az EAK-ot és elmaradtak az idegenforgalom­ból származó bevételek is. Emiatt át kel! alakítani a deviza­igényes beruházási terveket és új fontossági sorrendet kell megha­tározni. Az esetleges újabb izraeli tá­madásra felkészülve Port Said- ban, Izmailiában és Szuezben a népi ellenállási szervezet intéz­kedéseket tett. (MTI) Amerikai bocsánatlcérés a „TurkesztáiT Washington Az Egyesült Államok kormá­nya a Szovjetunió washingtoni nagykövetségéhez eljuttatott jegyzékében hivatalosan bocsá­natot kért a „Turkesztán” szovjet teherhajó megtámadásáért. A tengergőzöst Haiphong közelében a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni terrortámadásban részt vevő amerikai gépek bom­bázni és lőni kezdték. Az amerikai kormány „sajnál­kozását" fejezi ki, és biztosítja a szovjet hatóságokat: mindent megtesz annak biztosítására, hogy hasonló incidensek többé ne for­duljanak elő. Az amerikaiak hoz­záfűzik, hogy a „tragikus vietna­mi küzdelemben” az amerikai pi­-incidens miatt lótáknak „szigort utasításuk van, hogy kerüljék el az összecsapáso­kat az ellenségesnek fel nem is­mert hajókkal”. Saigon Dél-Vietnam északi partvidé­kén a kormánycsapatok kedden kétszer is megütköztek a felsza­badító erőkkel. Egy amerikai szó­vivő beismerte, hogy a nap folya­mán az amerikai aknavető tüzér- ség négy ízben is a saját vonala­it lőtte. Összesen két amerikai katona vesztette életét és tizen­nyolc sebesült meg. Az amerikai bombavetők ked­den, immár a második napon, tá­madták Hanoi és Haiphong kör­zetét (MTI). DOBOZI IMRE: W CiflCt* tC'ti'C'fc lí C’Zd'C'foi' (Regény) 27. — Tengeri vihar egy pohár vízben. Ne hülyéskedjetek, és engem hagyjatok ki az egész­ből. Azért jöttünk ide, hogy amiből az egyik oldalon ki­másztunk, a másik oldalon beie- másszunk? Köszönöm szépen. Kihozatom a civil ruhákat, ezt ^ még megteszem, a többihez... — De nem! — kiabál Fésűs Járó izgatottan. — Nem erről van szó! Győző meg vesztes, ez az egész tudományotok,,. Hall­gassatok rám! Nemzeti függet­lenség, önrendelkezés... ne rázd a fejed, Kálmán, eleget ráztátok a fejeteket: a háború után sem­mi se marad a régiben, semmi! Mi jövünk, munkások és ti is, értsd meg, ennek a kifelé isz- koló, kardos mentés, disznó ba- gázsnak a helyébe. Hát ezért kellenne nektek is... — Tessék — mondja Deső. — Ha megettétek a lecsót, me­hettek. Csend. Az emberek tányéruk­ra merednek, Deső nélkül egyik Siem hajlandó semmire. Én sem, mit tagadjam, de most kár len­ne tovább erőlködni, ha meg­kötötte magát, ismerem, úgy­sem enged. Aztán Sorki dör- mögi. — Menjen a nyavalya. Két gyermekem van, ha felfordulok, ki tartja el őket? Fésűs Járó öklére támaszt­ja állát. — Nekem is kettő van. Haza se mehettem megnézni, mi van velük. —Hát én? — Sorki mély göd- rű szeme párás. — Két év alatt egyszer engedtek haza a front­ról, hiába fogyott a század, a keretnek maradni kell, mindig ezt ugatták. A kisebbik még be­szélni se tudott, tizenhárom hó­napos volt. Esszük a lecsót. Azon kapom magam, orosz olvasmányaimat sorolom fejben. Háború és béke. Feltámadás, Karenina Anna. várjunk csak, Gogoltól is olvas­tam valamit, igen, a Tarasz Bulybát meg a Köpönyeget... mit is írt még? Gogol, Gogol... hát persze, a Holt lelkek! Egy vadász feljegyzései, ez Turge­tanulság Ezt tanítja a szovjet honvédő há­ború és ezt hirdeti az a határozat, amelyet ez év áprilisában írt alá 24 kommunista és munkáspárt Karlovy Vary-ban. Ez a doku­mentum a történelmi helyzet elemzése alapján kimondja: „Az Egyesült Államok — az agresszió és a reakció fő ereje — vissza akarja fordítani a történelem ke­rekét, és semmissé akarja tenni a népeknek azt a jogát, hogy ön­állóan döntsék el sorsukat. Az Egyesült Államok durván beavat­kozik Latin-Amerika, Ázsia és Afrika államainak belügyeibe, ki­terjeszti a barbár agressziós há­borút a vietnami nép éllen. Ez a háború ma komolyan fenyegeti a világbékét.” Ezeket a megállapításokat újra igazolják a közel-keleti fejlemé­nyek s azok következményei. Ezért oly nagy jelentőségű az idé­zett nyilatkozat végső következ­tetése: „A történelmi pillanat bá­torságot és leleményességet köve­tel. Felhívunk minden jó akaratú embert, hogy politikai meggyőző­désre, pártra, nemzetiségre, val­lásra való tekintet nélkül vesse latba befolyását, és tegyen meg mindent közös célunk eléréséért: a békéért. Ha túltesszük magun­kat azon, ami elválaszt bennün­ket, hatalmas erőt hozhatunk lét­re, amely diadalmaskodhat a há­ború fölött, szabaddá teheti az utat a tartós békéhez és a népek jólétéhez.” Ma nagyobb a történelmi fele­lősség, mint 26 évvel ezelőtt, mert borzalmasabbak a pusztító fegy­verek. Minden szocialista ország tudatában van ennek. Ezért az ag- resszor, mielőtt határoz, ne fe­ledje: a szocialista országok gaz­dasági, politikai és védelmi együttműködése rendkívüli mére­tekben megerősödött. A klasszi­kus igazságot bizonyította a Nagy Honvédő Háború győzelme is: a régi és az új küzdelmében min­dig az új marad felül. Az újat pedig a mi eszméink képviselik! nyevtől való, ezt szerettem, pompás írás, utánozhatatlan le­vegőjű de nemcsak ezt ismerem tőle, mást is... Nem jut eszembe. Menjünk tovább. Puskin, a Bronzlovas, Anyegin, párbajban halt meg, nem tudom, hány éves korában. Dosztojevszkij, micso­da fülledt, mély világ, és Meres- kovszkij, a Julianus Apostata na­gyon tetszett, meg Bugyin is tet­szett, valami novellára emlék­szem egy tolvajról szólt, igen, egy ügyefogyott tolvajról... Lehetet­len. Ennyi az egész? Nem, Gor­kijt is ismerem, olvastam az Anyá-t, láttam a Kispolgárok-at, és el kellett volna olvasnom a Csendes Dont, azt mondták, ez már a mostani orosz világra ab­lak, be is néztem egyszer Cse­répfalvihoz, de már elfogyott, aztán valahogy elfelejtettem az egészet. De mit is ér mindez? I,eltár csak, melyet előre tapo­gató, ijedt reflexeim kotornak össze sebtében. Kár az iparko­dásért. katonákkal lesz dolgunk, nem irodalombarátokkal, még tán fel is dühítem őket, ha ol­vasmányaimat kezdem emleget­ni. Tarba leteszi villáját, elsá­pad. Szűkölő nyögést hallatt, hát persze, kétszer is vett a zsíros lecsóból, telézabálta magát. De nem, döbbenten bámul ki az ab­lakon, mutogat némán. — Mi bajod? — kérdi Deső. Háttal ül az ablaknak, villá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom