Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-21 / 144. szám
19OT. június 21, 5 Szerda Dumitrás Mihály — Tóth Lajos: 1. Alföldi nyár, 1937 Orosházán és környékén Junius „Csatakos, esős este volt, hogy megérkeztem” — Kezdi 1937-ben írt Nyaralási napló című riportját a szülőfalujába hazalátogató fiatal író, Darvas József. Majd később így folytatta: „Otthon nem vártak rám, nem tudták, hogy jövök. Kint üldögélt a család a pitvarban, lámpa nélkül, sötétben, mert drága a petróleum, és nyáron megbocsáthatatlan fényűzés a lámpagyújtás. A viszontlátás egyszerű, minden indulat s érzelgősség nélkül való volt. Kezet fogtam az anyámmal — ő ■ még fel sem állt az alacsony zsámolyról —, kezet fogtam a bátyáimmal meg a Sándor ángyommal. — Hát a Mihály? — kérdeztem a harmadik bátyám után. — Bent van a községházán — mondta az anyám. — Már tegnap dél óta... elvitték a detektívek...* Június vége volt ekkor. A „legnagyobb magyar falu” aratás előtt állt. Itt-ott a határban már meg is kezdték az érettebb „gaz” vágását, s a gazdák szidták az esőt azzal együtt, aki csinálta, hiszen ezt a pár hetet már „kibírhatná”. Mindenki — a gazdák és az elszegődött részesaratók egyaránt — azt hitték, békés aratás lesz, hiszen rendben voltak a szerződések, kikalapálták a kaszákat, az istállóban, színekben elkészítették a „vackokat” is, hol a rövid éjszakákon lepihenhettek a munkások arra a néhány órára, ami késő estétől kora hajnalig az övéké volt. Sietni kell, majd alhatnak a télen, akkor úgy sincs munka. De ekkor már forogtak a Hor- thy-kor pókolmalmának láthatatlan kerekei, s az orosháziak június 23-án még nem tudták, hogy pár nap múlva megbolydul a falu. A Viharsarkot állandóan szemmel tartó állambiztonsági szervek valósággal felujjongtak, amikor június 17-én néhány környékről összejött kommunistát letartóztattak a gyopárosi illegális találkozón. Kettős volt az öröm. Egyrészt, hogy. végre biztos nyomon vannak, másrészt a mozgalomba befurakodott árulóra lehetett számítani. Valóban! Egyik következtetésükben sem tévedtek. Az első azonban bosszantotta is őket, hiszen hiábavalónak bizonyult a már második évtizede tartó terror, a kommunista mozgalom él, erősödik, s mindjobban átfogja az országot a soksok apró sejt, melyek adott történelmi pillanatban külön-külön százakat tudnának mozgósítani. Éppen e tömegektől való félelem csitította ujjongásukat, s igyekeztek minél nagyobb handabandá- val „meggyúrni” a köztudatot a kommunista veszélyről. Az áruló a mozgalomba másfelé is befurakodó közönséges provokátor volt, akinek sikerült lebuktatnia a délkelet-magyarországi mozgalom számos tagját. Jókor jött ez a „szegedi gondolat” elvakult politikai kalandorainak is, hiszen ekkor már az országot elvben kiszolgáltatták a nácizmusnak, már folyt a második világháború szégyenteljes előjátéka: Francó ellenforradalmi támadása a Spanyol Köztársaság ellen, Hitlerék már nyakig benne voltak a támadási tervek konstruálásában. A Hitlerhez dörgölőző, a fasizmus ..ordas eszméjét” a tenger nélküli lovastengerész és klikkje a maga világmegváltó elméletének igyekezett feltüntetni, végén persze csak halkan, amennyire a talpnyaló kutyának eltűri ura a hűséget bizonyító morgást. Az ország „gyakorlati” kiszolgáltatása előtt okot kellett kreálni a veszély demonstrálására, hogy legális alapjuk legyen a terror fokozására. Ennek volt egy része 1937 nyarának äntikommunista akciója Orosházán és környékén. Csendőrök cirkáltak mindenfelé, kopott ruhájú szegényembereket kísértek be a községházára, s „ráfeküdt a rémület nehéz levegője” a falura. Szállingóztak a rémhírek a suttogó ajkakon, de valójában kevesen értették meg, mi is történt. A „hivatalosak” kommunista szervezkedésről beszéltek, s ahogy szaporodott a letartóztatottak száma, úgy „dobtak be” tudatosan mindenféle képtelenséget á köztudatba — még a templomfelrobbantást is —, csakhogy bizonyítsák a „nagy felhajtást”. , A faluszéli házban, a „szélső soron”, hol az írófiú nem találta otthon a bátyját, a sötétben halkan beszélgetett a család. A testvérek tájékoztatták, hogy „valamiféle baloldali szervezkedés után nyomoznak”. Csak az édesanya hallgatott. Riadt szótlansága éreztette azt a roppant feszültséget, ami néhány napon belül 150 — főleg agrárproletár — család napjait, éjszakáit tette nyugtalanná, hiszen a letartóztatások miatt veszélyben volt a jövő évi kenyér is. Ha az aratás kezdetére nem szabadulnak, a gazdák másokkal alkudnak meg Volt miből választani. Ebben nem volt szegény Horthy Magyarországa. Az orosházi Kossuth-szob- rot körülvevő téren, a hírhedt „emberpiacon” még.bőségesen találhattak el nem szegődött, kiéhezett, rongyos, mezítlábas aratókat, s a zsandárok kakastollának libegősében az alku sem volt olyan nehéz. Az író csak vigasztalni tudta családját. Ne aggódjanak, hiszen a lefogott testvér „nem csinált semmi rosszat”. Igen! Nem csinált se ő, se a többi semmi rosz- szat. Ám ennek a vigasztalásnak „akkor” mélyebb értelmét csak ő értette ebben a csendes beszélgetésben, aki maga is szellemi irányítói közé tartozott szülőfaluja baloldali törekvésének, aki már „akkor” is történelmet olvasott az egész magyarságnak saját faluja sorsából, társadalmi helyzetéből. Erről a „valamiféle” baloldali szervezkedésről ma már pontosan leírhatjuk: kommunista szervezkedés volt. Lehetséges ez? — kérdezhetné ezek után is valaki, hogy az illegális mozgalom szálai a fővárostól ilyen messzire, az egész Délkelet-Alföldet befonva elnyúlnak? Csak az kételkedhetett és kételkedhet ebben, aki nem ismeri Orosháza és környékének múltját. Itt már 1872-ben országos jelentőségű aratósztrájk yolt, az 189i-es véres május földje ez, hol „forradalmak rügye volt minden zárt ököl”, ahol a nyomor hajszolta bátrak a Horthy-kor- szak fekete éjének sötétségében is keresték a fényt, a szellem napvilágát, és szerkesztették a tudatos jövő felé tekintve a költő által megálmodott harmóniát a maguk módján, ahogy lehetett. Kézről kézre juttatták a tiltott könyveket, titokban hallgatták a rádiót, terjesztették a moszkvai híreket, néhányan „véletlenül” ösz- szejöttek és szemináriumot tartottak, munkásdalkörben énekeltek a jövőről álmodozva, a kis- paraszt csendőrszemtől nem gyanúsított tanyáján illegális kommunista találkozót szerveztek, és így lett föld alá kényszerített kisugárzója ez a vidék a környék kommunista mozgalmának. Szarvas, Csaba, Mezőtúr és a többi helyek veteránjainak visz- szaemlékezésed a legfőbb bizonyítékok. Ma már ezeket le lehet és le is kell írni! 1937 június végén sokan nem mentek haza a környéken a letartóztatottak közül se másnap, se harmadnap. Akiket kieresztettek hosszabb-rövidebb vallatás után, azoknak is- jó része nehezen tudott aratnivalót találni, hiszen elmúlt Péter-Pál napja, az élesre fent kaszák már mindenfelé villogtak a határban, a kérges kezek markolták a ka&zanyelet némán, vagy káromkodtak, egy-egy nagyobb suhintásba fojtva indulatukat, hogy kevés ennyi munkáért a bér, némelyik családnak — hozzászámolva a cséplési keresetet is — épphogy elég lesz télire. De hová, kihez mehettek volna panaszra? Ki segíthetett volna rajtuk? Ki adhatott volna okos, bölcs jó tanácsot legalább? A kommunista mozgalmat egy időre sikerült lefejezni, a kakastollasok, civil ruhába bújt fogd- megek által megfélemlített, a még öntudatlan „nagyobb rész” hallgatott, beltörődött sorsába, de háborgó lelkűk ösztönösen is várta a hajnalt. Nem az új, rcbolos napot jelző bíbor fénysávot, a „fekete éj bakacsinján”, hanem az igazi hajnalhasadást, amelyről legtöbbjük szinte csak annyit tudott, hogy akkor „jobb lesz”, mert e kultúrától távoltartott tömegbe még nem hatolt be a költő türelmetlen, tudatos harcra buzdító felkiáltása: „föl kéne szabadulni már!” Azok, akikre ennek elhin- tése várt, börtönben voltak, szenvedték tovább a megpróbáltatásokat azokért is, akik a sors szeszélye, a pusztulás felé rohanó „történelmi osztály” jóvoltából így jutottak munkához, néhány hónapig könnyebben elviselhető vegetáláshoz. Az irótestvér azonban, aki már ekkor is szocialista (nem csupán „népi”) író, nem felejtett. így írt frissen, közvetlen az események után: „Én azonban nem tudtam, és sohasem is tudom elfelejteni azt az estét, s az utána következő napokat, mikor eggyéolvadt bennem és megerősített hitemben a családom és osztályom szeretete.” Akkor csak így lehetett megírni nemcsak a kommunista testvérhez, hanem az egész mozgalomhoz való hűséget. Mi az, amit nem lehetett „akkor” elmondani? Azóta már kész a város története is. Gondosan szerkesztett, tudományos igényeket kielégítő mű. Az e korról szóló fejezetben többek között ezt olvashatjuk: „A brutalitás és kegyetlenség ezúttal sem maradt el. Az orosházi rendőrség fogdája, a hírhedt „7-es” szoba falai beszélhetnének a kegyetlenségekről”. Érről kell írni és beszélni! Nemcsak emlékeztetőnek, ötök fi elmeztetőnek is. (Folytatjuk) Pillanatképek az Adria expresszröl Lukovits Béla (balról), a 8-as AKÖV igazgatóhelyettese az utasokkal együtt érkező és őket Dubrovnikig kísérő Vajkó Istvánt, a miskolci 3-as számú AKÖV igazgatóját üdvözli. Amint lapunkban már hírt adtunk róla, a múlt héten szombaton reggel indult az első közvetlen autóbuszjárat Miskolcról Dubrovhikba. Az Adria-expressz délelőtt érkezett Békéscsabára, a Hunyadi téri autóbuszállomásra, ahol az utasokat és vezetőket ünnepélyesen fogadták. Az autóbusz néhány percnyi itt-tartóz- kodás után folytatta útját a jugoszláv tengerpartra. Minden bizonnyal rövidesen úgy is népszerű lesz ez a nemzetközi járat, hogy — hely esetén — azok a belföldi utasok is igénybe vehetik, akik az ország területén kívánnak utazni. A Dubrovnikba utazók kényelmét és ellátását szolgálja, hogy a korszerű a utóbuszt légkondicio- náló berendezéssel és büfével is felszerelték. Felvételeinken a békéscsabai megérkezés és továbbutazás néhány mozzanatát örökítettük • meg. Almási János, a Békési Ko- sárinari Vállalat villanyszerelője első külföldi útjára indul. Indítják az Adria-expresszt, amelynek oldalán elhelyezett tábláról a következő útirányt olvashattuk: Miskolc—Szeged—Novi- sad—Sarajevo—Dubrovnik. Fotó: Demény Gyula Kubikosokat, kövezd szakmunkásokat azonnali felvételre keresünk. Munkafelvételre az alábbi címeken levő vízügyi építésvezetőségeken lehet jelentkezni: BALASSAGYARMAT, Mikszáth Kálmán u. 34. PÁSZTÓ, Hunyadi u. II PALOTÁS, Vízügyi Igazgatóság, Építésvezetőség. FELSÖGÖD, II. Főépítésvezetőség, Jókai u. 24. A dolgozókat változó munkahellyel vesszük fel. Munkásszállást biztosítunk. 5504
