Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
1967. JÜNIUS 16., PÉNTEK Ara 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM Szakmunkásképzés — magasabb szinten Időszerű feladataikról tanácskoznak a mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjainak vezetői Csökken a „jó kezű”, mindenhez értő szakmunkások száma. Egyre kevesebben vannak, s most — némi joggal — sokan már attól tartanak, hogy a fiatalok végleg eltűnnek majd az utánpótlás tagjai sorából. S még jó, ha csak ezek a mindenhez értő, nagyon ügyes mesterek tűnnek el; de holnap mór egyszerűen a mesterség rutinjával rendelkező ifjú szakemberek is eltűnhetnek — vélik egyesek. Nem hinném, hogy manapság ne kerülnének ki ügyes kezű mesteremberek a fiatalok közül. A fokozott aggodalomra viszont az adott látszólag okot, hogy rövidesen bevezetik az emelt szintű szakmunkásképzést. Ez — sok minden más mellett — annyit jelent, hogy a Munkaügyi Minisztérium intézeteiben általában több lesz az elméleti órák száma, kevesebb a gyakorlaté. Így például a gépalkatrész és szerelés elméleti tantárgyát valamennyi gépgyártó szakmában tanítják majd. Hasonlóképpen minden ipari jellegű tanintézetben elektrotechnikát is kell tanulniuk a fitaloknak. Valamelyest növekszik az úgynevezett közműveltségi tárgyak — tehát magyar nyelv és irodalom és a matematika — óraszáma is. Ennek megfelelően a műhely- és üzemi gyakorlatok ideje — különböző mértékben csökken. A szakmunkásiskola után viszont nem kell elölről kezdeni a tanulást az érettségihez: tehát megszűnik az ipa- ritanuló-képzés zsákutca jellege. Mert eddig, az ipari tanuló- képzés során „áttanult éveket” nem ismerték el, ha tovább akart tanulni a fiatal szakmunkás. Ezután — az alaposabb elméleti képzés eredményeképpen — olyan tanfolyamon vehet részt a továbbtanulni vágyó fiatal, amely két év alatt érettségihez juttatja. Heti tizenhat órát kell itt tanulni, s ebből tizenhárom órát szakmai elméleti ismeretekkel foglalkoznak, három órát pedig ismét közművelődési tárgyakra fordítanak. Szép, szép — válaszolhatják erre gyárakban, üzemekben —, csak ezután ki fog dolgozni? Amúgy hagyományosan: a maga két kezével? A válasz bizony nem is olyan egyszerű, mert az igaz ugyan, hogy a fiatal munkáskezek adottak, de mi lesz akkor, ha ezek a kezek nem „szoknak” a munkához? Először is le kell szögezni, hogy azért továbbra is járnak majd tanműhelybe, üzemi gyakorlatra ezek a fiatalok — csak valamivel kevesebbet, mint korábban. Hiszen a heti négy nap továbbra is arra való, hogy gyakorlati foglalkozásokon vegyenek részt. A manuális, tehát az effektiv kézi munkára való előkészítés eddig a szakmák többségében a képzési idő nyolcvan százalékát tette ki. Most, némi eltéréssel, általában hatvan százalék marad a munkafolyamatok gyakorlására; ez az idő elegendő lehet egy-egy szakma megtanulásához. Másodszor egy világjelenségre kell felhívni a figyelmet. Manapság egy szakmunkásnak legalább tízévenként ismét és újra meg kell tanulnia a saját szakmáját. Nem mindent, de nagyobbrészt éppen azokat a reflexeket, beidegződéseket kell újakkal felcserélnie, amelyek a gyakorlati munkából adódnak. A technika mai tempója mellett legalább tízévenként — van, ahol gyorsabban — elavulnak a gépek, berendezések, a kiszolgáló eszközök, s újakkal kell felcserélni azokat. Az új fogásokat, munka- folyamatokat, technológiát pedig meg kell tanulni. Ez a fejlődés egyre inkább kikapcsolja a kezet, s egyre jobban igénybe veszi az agyat. Közismert igazsága fejlődő századunknak, hogy fokozatosan változik az ipari munka jellege. Indokolt tehát, hogy ebből a megfelelő tanulságokat az ipari szakoktatás is levonja. Végül még egy fontos körülmény. A világon mindenütt nagy gondot okoz, hogy a túlságosan specializálódott szakképzés miatt egy-egy szakmunkás nehezen mozog a szakmán belül is, hiszen speciális szakképzettsége erősen köti egyes technológiákhoz. Most azonban nálunk is áttérnek a szakmunkásképzésnek egy olyan formájára, amely nemcsak egyetlen, hanem bizonyos szakmacsoportokhoz ad alapképzést, s így már az indulásnál, de később is, könnyebb munkahelyet találni, vagy változtatni az ifjú szakmunkásnak. Az ilyen elképzelés természetesen nagyobb elméleti tudást követel, s ez már önmagában is indokolja az oktatási arányok megváltoztatását. Mindenki tudja például: egy mérnök az egyetem után sok mindenhez ért általánosságban, mégis bele kell tanulnia egy adott munkahely speciális feladataiba. Valami ilyesmiről van szó a szakmunkásképzésben is. Bernáth László A munkaverseny-mozgalom kiváló termelési eredményeket hozott az elmúlt években megyénk állami gazdaságaiban és gépjavító állomásain. A dolgozók munka- felajánlásaikkal több tízmillió forint értékű terven felüli új értéket állítottak elő. A munkavállalások valóraváltása közbein a munkacsapatokból, brigádokból jól összeszokott kollektívák ko- vácsolódtak. Közülük több vállalkozott a Szocialista brigád cím feltételeinek teljesítésére. Évekkel ezelőtt megyénk állami gazdaságaiban és gépjavító állomásain csak néhány helyen voltak olyan brigádok, munkacsapatok, amelyek a megtisztelő címért versenyeztek. Pártunk IX, kongresszusának évében már többszázra növekedett a szocialista címért versenyző brigádok száma. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére összesen 450 brigád tűzte célul a jubileumi versenyben való részvételt, versenyezve a szocialista cím elnyeréséért. A MEDOSZ Békés megyei bizottsága nagyra értékeli a munkaverseny tömeges kibontakozását. Éppen ezért elhatározta, hogy hathatós elvi támogatást ad a versenyben részt vevő brigádoknak. A megye nyolc körzetében — az állami gazdaságok és a gépjavító állomások elhelyezkedésének megfelelően — központosított helyen, megrendezi a szocialista brigádvezetők tanácskozását. A megbeszélésen a versenymozgalom időszerű feladatairól, tennivalóiról cserélik ki véleményüket, tapasztalataikat a többszörösen szocialista címmel kitüntetett brigádok vezetői és azok a brigádvezetők, akik ebben az esztendőben először rajtoltak a szocialista cím elnyeréséért Az eddig megtartott tanácskozásokon a brigádvezetők elfogadták a MEDOSZ Békés megyei bizottságának azon felhívását, hogy a kibontakozott munkaverseny segítségével valamennyi mezőgazdasági üzem tegye ezt az esztendőt az új munkaeredmények évévé. A IY. Jogásznap Gyulán A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete, a Közalkalmazottak Szakszervezete, valamint a TIT jogi szakosztálya június 17-én, szombaton rendezi meg a IV. megyei jogásznapot. A gyulai városi tanács nagytermében délelőtt fél tízkor dr. Fodor Györqy, a megyei bíróság elnöke, T Jögász- i szövetség megyei elnöke nyitX}OOOOOOOQOOOGCX)UOttOOOOOOOOOOOOOOOCX)OCX>0OOOOOOOb fejlődik a bolgár nyersolajvegyészet Bugária nehéz vegyipara a fekete-tengeri Burgász város környéki nyersolajvegyészeti kombinát létesítésével kezdődött. Ma már a hajószirénák éles hangja gyakran veri fel a burgászi tengeröböl csendjét. Tankhajók egész karavánjai, szovjet nyersolajjal megrakodva kötnek ki a külön e célra épült Druzsba nyersolajkikötö- ben és öntik ki rakományukat a föld alatti tárolótartályokba. Képünk: a Burgász környéki nyersolajvegyészeti kombinát. ja meg az ünnepséget. „Az új gazdasági mechanizmus és a büntetőjog” címmel bevezető előadást tart dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész helyettese. Ezután dr, Kemenes Béla tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Nagy László egyetemi tanár tart előadást a polgári joggyakorlatra háruló feladatokról, illetve az új tsz-tör- vényről. A zárszót dr. Krupa András, a TIT megyei titkára mondja. A jogásznap részt vevői délután megtekintik Gyula nevezetességeit Közegészségügyi, járványügyi szolgálatot szerveznek a kórházakban és szakrendelőkben A kórházakban, s általában a gyógyító munka során előforduló fertőző ártalmak világszerte súlyos problémát jelentenek. Az ilyen — úgynevezett iatrogen-fer- tőzések elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében az egészségügyi miniszter átfogó rendelkezést adott ki a kórházhigiéne megjavítására. Eszerint klinikákon, kórházakban és járóbetegintézetekben bevezetik a közegészségügyi, járványügyi szolgálatot. Az egyetemi klinikákon a fővárosi vezető kórházakban, a megyei kórházakban, valamint több kiemelkedő városi kórházban 1970. december 31-ig főorvosi állást szerveznek, amelyet közegészségügyi, járványtani szakképesítéssel és legalább 10 éves közegészségügyi, járványügyi vagy fekvőbetegintézeti gyakorlattal bíró orvossal kell betölteni. A többi fekvőbetegintézetekben és a szakrendelőkben július 1-ig, az intézet egyik osztályvezető főorvosát vagy adjunktusát, illetve szakfőorvosát, vagy szakorvosát bízzák meg a higiénés feladatokkal. (MTI)
