Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

Í967. május 7, s Vasárnap Beszédünk, írásunk Levélírás — udvariasság — helyesírás Napjainkban talán a leggyako- gos határozószóknak — modoros­abb és a legtöbb embert _ érintő ságból igen elterjedt — nagy­fogalmazási forma a levél. Épp betűs kezdését. Helyesen így ezért célszerűnek látszik, hogy írunk: örömmel hallottam ró- nyelvművelő rovatunkban a le- l a d. Szeretnék találkozni v ele- vélírás néhány főbb helyesírási tek. Hasonlóképpen kisbetűvel kérdésével is foglalkozzunk. ^ ^ kell kezdenünk a megszólított A levelek általában megszól!- személyre vonatkoztatott vissza- tással kezdődnek. A megszólítás ható (maga) névmást: Hogy ér­első szavat es minden főnevét zed magad? írjatok magatokról .nagy kezdőbetűvel írjuk (az eset- is! Ugyancsak kis kezdőbetűvel leges egyéb szavakat kis kezdő- írjuk a levelünkben említett más betűvel), s az ilyen önálló meg- személyek köznévi megjelölését: szólítás után felkiáltójelet te- Ott édesanyáddal is talál- szünk: Édes Kislányom! Kedves koztam. Kedves feleségét is Tanár Űr! Kedves Mária Néni! üdvözlöm! Tisztelt Szerkesztőség! Drága jó Levelünk elején vagy végén ál- Édesanyam! Kedves Hugóm es tálában meg kell jeIötoün£ hogy uosem. hol és mikor írtuk. A helységnév Ha a megszólítás változatlanul utá 5t ^ ^ kö_ ismétlődik a level belsejében - vetkezik az é a h'ó nap de mondatunknak nem az elejei jelzése. A keltezésnek több van , ott mar csak a főneveket egyaránt helyes írásmódját is­kezdjük nagy betűvel (a mellék- merjük; Eger> 1967_ április 21; neveket meg az es kótoszot te- Eger> í967. ápr. 21.; Eger, 1967. hat nem): Hogy vagy edes Kis- IV 21. Tehát az évet és a nap Diákok a földművesszövetkezeti gyümölcsfa-Ierakatok telepein lányom? Szeretettel várjuk, ked­rag nélküli alakját mindig arab vés Tanár Ur. Jöjjön el hozzánk, • __.. . . . , , , k edves Mária Néni! Itt küldöm, h°" tisztelt Szerkesztőség, a kéziratot. SL k ^?^ek«*»pen Ne aggódjék értem, drága jó ^ölhetjük a> ,telJfen Édesanyám! Mikor látogattok P°5't ’ b). rövidítve, meg, kedves Húgom és öcsém? C) romai SZammal “ TTr, wvű rfiC'z.Al í-f A o + o 1 qit rA1 ^ * Ha a megszólítást a levél bel­sejében személyes névmással he­Van, aki csak ennyit vet oda lyettesítjük, azt — tiszteletünk levelébe keltezésül: hétfő vagy jeléül — nagybetűvel is kezdhet- kedd, sfb. Ez bizony nem valami jűk: írj Te is! írjatok Ti is! pontos megjelölése az írás kelté- Erre kérem önt. Kerülni kell n®k! azonban a rólad, veletek; irán­tad; közöttetek; stb. személyra­Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus (Eger) Kulíúrpresszó nyílt Medgyesegyházán Medgyesegyházán a kultúrház igazgatója és a helyi fmsz kez­deményezésére május 1-én ün­nepélyes keretek között kultúr- presszót avattak a művelődési otthonban. A helyiségnek sajá­tos jelleget kívánnak adni. A többi között állandó képzőmű­vészeti kiállítást, újságolvasó sarkot, rádió- és tv-műsorokból ankétokat szerveztek meg, ille­tőleg rendeznek. A kultúr- presszó avatásával egyidejűleg az első képkiállítást is meg­nyitották, a Képcsarnok Válla­lat reprodukcióiból és rézkar­caiból rendeztek tárlatot. Április második felében, más­fél héten át vidám fiataloktól volt hangos a Békés és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet gyümölcsfa-lerakatának telepe. A békési Szegedi Kiss István Gim­názium tanulói ásták az árkokat s hántolták. Mintegy 13 ezer sző­lőoltványt tettek a földbe másfél hét alatt. A szőlőoltványokat ok­tóber végén szedik ki a földből és árusítja ismét a földműves­szövetkezet. A diákok a munká­jukért kapott forintokat a gim­názium fonyódligeti üdülője szé­pítésére fordítják. Mezőberényben 15 ezer szőlő­oltványt földeltek el a község diákjai. B. I. Belépés csak köpenyben A községben találják meg a boldogulásukat az emberek Tervek, elképzelések Endréden — Endrődön már alig-alíg be­szélnek az emberek az egyéni gondjaikról. Nem azért, mert nincs, hanem, mert azok legtöbb­ször elválaszthatatlan kapcsolatban vannak a közös ügyekkel. Az utóbbival az előbbi is megoldódik. Így kezdődik a beszélgetés Gyebnár Józseffel, a községi párt- bizottság titkárával, aki a most kialakulóban levő helyzetet igen kedvezőnek tartja. Elsősorban a tsz-nyugdíjra és más kedvezmé­nyekre, valamint a növekvő mun­kalehetőségre gondol, aminek kö­vetkeztében már lényegében megszűnt a vándorlás. Az előbbi években — 1959 óta — szinte „megtizedelődött” a lakosság. Budapest környékére és más ipari központokba mentek szerencsét próbálni. Sokan azokon a helye­ken telepedtek le és vagy 600— 700-an ma is vidékre járnak dol­gozni. Főként a fiatalok hagyták el szülőfalujukat. — Mi arra törekszünk, hogy a ma már jól gazdálkodó öt tsz- ben és a két fejlődő kisipari ter­melőszövetkezetben mindenki ta­lálja meg a boldogulását és ne járjon el senki. Az állandó utaz­határoztáli meg. Ha nem találnak más megoldást, épületet vásárol- feltételt a további fejlődéshez. nak. Létfontosságú a község jövő­je szempontjából. A cipőiparnak egy olyan bázisát szeretnénk ki­alakítani, amelynek a híre túl­terjedne a megye határán és ge­nerációk találnának itt biztos megélhetést. Az alap már meg­van hozzá, amit a szövetkezet kitűnő gárdája az évek során sok bajt, nehézséget leküzdve terem­tett meg. A szabó ktsz fejlődésének sem voll könnyű az útja. Az 1960-as évek kezdetén szűk helyre szorul­va küzdött a létéért. Hosszan tartó vita után sikerült egy szép üzletházat kialakítania és meg­kétszereződött a létszám, majd, amikor két műszakot vezettek be, újabb létszámnövelésre került sor. Közben kevesebb lett a mun­ka, a szövetkezet tagjainak azt tanácsolták, képezzék át magu­kat az építőiparba. Ez azonban nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy kimondják és bizony sok szomorú napot okozott. Szeren­csére hamarosan több lett a mun­ka, és most már annyi a meg­rendelés, hogy legalább 50—60-ra kellene emelni a bedolgozók szá­mát. A szövetkezet azonban dolgozik, , megteremti az anyagi gatás megviseli az embert és nem­egyszer szétszakítja a családokat I helyhiánnyal küzd. is — folytatja Gyebnár elvtárs. [ _ Mi a teendő? Szóval, van sok gond, de ezek Gyebnár elvtárs a kérdésre így most inkább a község vezetőinek j válaszol: a vállára nehezednek. A bedől-, „ na»*n«li*í»a gozó rendszer kiszélesítését kell perSBBslifa. Olyan megoldani sürgősen. Mindkét; helyre kell telepíteni, ahol ter- ktsz-ben megvan rá a lehetőség, 1 jeszkedhet. Ha továbbra is jól csak hely kell a szabászatnak, az anyagkiadónak, az áruátvevőnek. A cipészeknek szép számmal van már bedolgozójuk, de többet sze­retnének. Az üzembővítést a szomszéd portán akarják megol­dani. A portát — házzal együtt — három tulajdonos közül kettő eladná, a harmadik azonban nem. Legalábbis egyelőre. De hát a vá­sárt mégis nyélbe kell ütni, mert több szák ember kereseti lehető­ségéről van szó. Azt iS Érd6m6S megjegyez­ni, hogy 1967 őszén szakközépis­kola nyílik. A helyét még nem ORSZÁGOS SÖRIPARI VÁLLALAT felvételre keres férfi betanított és segédmunkást állandó munkára. Munkásszállás van. Je­lentkezés: Budapest X., Maglódi út 17. Munka­erőgazdálkodás. 3914 — Nem vonja el a tsz-ektől a bedolgozó rendszer a munkaerőt? — Az asszonyok továbbra is szívesen vállalják megművelésre azt a területet, amit eddig, mert a tsz-ek készpénzben fizetnek. Nemcsak az áru értékesítésekor, hanem hetenként. A Bűzakalász Tsz bevezette azt is, hogy aki — főleg a minőségben — terven felüli eredményt ér el, prémiu­mot kap. Endrőd tehát most a jövő meg­alapozásának korát éli. Szépek és bizonyára meg is oldhatók a ter­vek, elképzelések. A bizalom nagy kötelezettségeket ró a község ve­zetőire, s ők igyekeznek is ennek eleget tenni. Pásztor Béla — Érdemes meglátogatni a földművesszövetkezet nyúlfarm- ját — tanácsolták a községben, amikor arról érdeklődtünk, mit lehetne „tollhegyre szúrni” Vésztőn. Néhány kilométernyi döcögés után hosszú épület előtt fékez a kocsi, megérkeztünk. Tóth Ferenc, a „nyulak főnöke” kész­ségesen áll rendelkezésünkre. Az épület közepén levő kis aj­tón léptünk be egy kis előszo­bába. Innen nyílik egy kis pi­henőszoba ajtaja, kétoldalt pe­dig — az ajtó üvegén már lát­juk — emeletes ketrecek. Ez tehát a híres vésztői „nyúl- gyár”, amelynek híre már mesz- sze túljutott megyénk határain. Lépnék be az egyik ajtón, ami­kor a telepvezető udvariasan megállít és kék köpenybe bújtat. —A nyulak közé csak így sza­bad belépni — mondja moso­lyogva. — Nagyon vigyázunk a higiéniára, mindent " megte­szünk a betegségek elkerülése érdekében. Azt hiszem, mon­danom sem kell milyen nagy kárt jelentene egy esetleg fel­lépő járvány. Kicsit bő a köpeny, de nyúl- nézésre megfelelő. Tóth Ferenc először az anyák közé kalauzol. — Az fmsz három évvel eze­lőtt hozta létre ezt a törzste­lepet. Ötszázezer forintos költ­ség előzte meg az itt kezdődő tenyésztést. Akkor hatvannyolc nadrág HETEK 0 Április 24-től május 10-ig az áruházakban és a szaküzle­tekben férfi- és fíúnadrágok nagy választékban. MOST VÁSÁROLJON, MOST AKTUÁLIS, most Érdemes 3651 anyanyúl és húsz bak jelentet­te az állományt. Az anyák szá­mát azóta felemeltük kilencven- egyre. Kezdetben még többfaj­ta nyúllal foglalkoztunk, most már azonban teljesen rátértünk a „német világos nagyezüst” faj­tának a tenyésztésére. Az emeletes ketrecekből kí­váncsian kacsingatnak ki a pisz­kosszürke színű hatalmas álla­tok. Többségük mögött helyes kis koromfekete nyuszikák he- verésznek vagy éppen játsza­doznak egymással. • Még mielőtt kérdezném, Tóth Ferenc máris adja a választ, látva a kisnyulak színe miatti csodálkozásomat. — A kicsik feketék, csak ak­kor veszik fel a szüleik szürke színét mikor elérik az ivarérett­séget. Az anyanyulak súlya ál­talában négy és fél, öt kilo­gramm, a bakok közül nem egy eléri a hat kilogrammot. — Mennyi a szaporulat? — Ez törzstenyészet, illetve az innen kikerülő ivadékok másutt kerülnek továbbtenyésztésre, nem mindegy, hogy hogyan fej­lődnek — világosít fel a telep­vezető. — A szaporulatból csak hatot hagyunk ■ meg, hogy az anyjuk mind egyformán tudja felnevelni. Ez a fajta különben igen szapora, nem ritka, amikor tizennégy-tizenhatot is fial né­melyik. Átsétálunk a másik helyiség­be, ahol azután tényleg nagy nyulak dugdossák örökmozgó orrukat a rácshoz. — íme a bakok — mutatja/ őket Tóth Ferenc —, ivadékaik megismertetik telepünket Sop­ronban, Hajdú megyében és az ország más tájain. Fennállá­sunk óta több mint kétezer-öt­száz tenyésznyulat szállítottunk el. A mi megyénk nyúltenyész- tői is jól ismerik már ezt a faj­tát, Békéscsabára, Orosházára, Battonyára, Okányba és még sok helyre jutott a nyulainkból. — Fejlesztésre nem gondoltak még? — De igen, a sikeres tenyész­tés magával hozza a mennyiségi növekedést is. Még az idén száz­ötven darabosra fejlesztjük az állományt s ehhez jön még a szükséges mennyiségű bak. Az fmsz kétszázezer forintos hitelt kap egy új épület építésére, mert ebben már nem fér el több nyúl. Bízunk abban, hogy hamar megtérül a beruházás... Opauszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom