Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

»67. május 7« 3 Vasárnap Magas hőfok — fagypont alatt A látogatónak — aki a legjob- bakra kíváncsi — vattakabátot kell öltenie. Nem árt sálat teker­ni a nyaka köré se, ha fázékony a torka... Mondhatnánk: birodalmuk a jég, a fagy. Döngve nyílnak, csapódnak a ha­talmas vasajtók, a kitárulkozó folyosó mint valami jégbarlang. A világítótestek erőtlen fényét fehér zúzmara, piciny jégkristá­lyok csillámai sokszorozzák meg. Ám hiába a csillámlás, tóduló ködgomoly fogja el a fényt. Több mint brigád... Ládák, egymásra halmozott áruk sorai között keskeny utcács­kában haladunk. Emelővillás targonca lágy mo­torjai zümmögnek mögöttünk. A Békéscsabai Hűtőházban a legjobb brigádot, a legeredménye­sebben dolgozók kollektíváját ke­ressük. Múlt évi munkájáért május 1- én kapta meg a hűtőház a me­gyei pártbizottság kongresszusi oklevelét. Évek óta teljesítik az Élüzem cím követelményeit.! Kik azok az emberek és mivel válnak ki társaik közül, mivel emelked­nek a kötelező napi munka kö­vetelményei fölé, akik élen jár­nak, példamutatóan dolgoznak ebben az üzemben? Mint a párttitkár és a szakszer­vezeti titkár elvtársaktól megtud­juk, a múlt évben a Dózsa rako- dóbrlgád bizonyult a legjobb­nak. Valójában a raktári dolgo­zók, a hűtőterek fagypont alatti hőmérsékletében tevékenykedők mind ide tartoznak. Raktárosok, mérlegelők, adminisztrátorok és rakodók. Harmincán vannak. Céljuk: a Szocialista üzemrész cím. „Máglyák jégországban’* A májusi ünnep alkalmából Sódar László Kiváló Dolgozó jel­vényt, Barát Ferenc pedig okle­velet kapott. Rajtuk kívül heten részesültek pénzjutalomban a brigádból. Hogy mi az, amit felajánlottak és becsülettel megvalósítottak, részben Kovács Pál brigádvezető­től, részben vállalásuk írott do­kumentumaiból tudom. A megelőző évben például har­minckét rakodómunkás mozgatott meg mintegy ötezer vagon árut. Tavaly mindössze húszán néhány vagonnal többet dolgoztak, ügyel­ve arra, hogy a ki- és berakodás­nál semmi meg ne sérüljön, ahogy ők mondják, „küllem! kifogás” ne legyen. Vállalták, hogy a húsok „mág- lyázásánál” a higiéniai követel­ményeket különös gondossággal tartják be. Amíg 1965-ben 120 mázsa fél sertésnél — a helytelen máglyázás miatt — törést tapasz­taltak, addig tavaly egész évben ilyen eset nem fordult elő. Ugyan­csak különös gonddal óvták a rongálódástól a rakodólapokat. Az egyenleg: 70 törött lappal szem­ben a múlt évben — mindegyik hibátlan. Raktározás: térkép szerint Az exportra és a belföldi érté­kesítésre kerülő áruknál súlyhi­ány, fajtakeveredés nem fordult elő, hibás, sérült göngyöleg vagy áru nem hagyta el a hűtőházat. Az 1965-ben felmerült 240 ezer forintos vagonálláspénzt százezer forinttal vállalták csökkenteni. Ezt a felajánlást éppen duplájá­ra teljesítették. A tárolótermeket, a hűtőraktárt a szezon kezdete előtt fertőtlení­tették, újrameszelték. Még na­gyobb horderejű a brigád tag­jainak kezdeményezése, mellyel felmérték, feltérképezték az egész hűtőteret. A térképek alapján — melybe bejelölték a szállítási „utcák”, oszlopok helyeit, a tárolt áru mennyiségét — 18 százalékkal jobban tudták kihasználni a rak­tárak kapacitását. A térkép készítői vezérigazgatói dicséretet és pénzjutalmat kap­tak. A ki- és beszállítás, a rakodás jó megszervezésével idő- és pénz­megtakarítást értek el. A raktá­ri dolgozók brigádja nagyban hozzájárult, hogy a gyáregység­ben 28 százalékkal kevesebb ener­giát használtak fel, mint a meg­előző esztendőben. Csúcsforgalom zűrzavar nélkül A „tedd szebbé és egészségeseb­bé” mozgalomban a kollektíva tag­jai 465 társadalmi munkaórával járultak hozzá környezetük, az üzem szépítéséhez. Ugyanakkor négyen esti középiskolába, né­gyen marxizmus—leninizmus es­ti iskolára, tizenegyen pedig po­litikai tanfolyamokra járnak. Az is megszokott, hogy egymás­nak segítenek a brigád tagjai. Legutóbb két dolgozó építkezett; a többiek mintegy 80 társadalmi munkaórával siettek segítségük­re. Részlet egy termelési okmány­ból: „Az őszi és téli csúcsforga­lom idején a brigád tagjai meg­feszített munkával, sokszor mun­kaidőn túli rakodással hozzájárul­tak a munka zavarmentes lebo­nyolításához, a gyáregység ex­porttervének időbeni teljesítésé­hez.” Az élelmiszertartósítás: szezon­munka. A Békéscsabai Hűtőház­nál azonban nem okoz gondot a csúcsforgalom sem. A fehér zúzmarától borított, fagypont alatti hőmérsékletű munkahelyeken egy gördüléke­nyen tevékenykedő közösség munkája — magas hőfokot sugá­roz. Vajda János Elvetették a kukoricát Kihasználják a takarmánytartalékot A kevermesi Lenin Termelő- szövetkezetben a tavaszi mező- gazdasági munkákat a belvíz je­lentősen gátolja. Ennek ellenére mégis jól haladtak a feladatok teljesítésével. A szövetkezet veze­lékot, amellyel a szövetkezet ren­delkezik. Jelenleg ugyanis olyan lucernaszéna-kazlaik vannak, melyeket nem bontottak meg. Ez tette lehetővé a lucernaterület csökkentését. A belvíztől még tősége felülvizsgálta a tavaszi ve- mindig sanyargatott területbe tésű növények elhelyezését s j május közepén, május második megállapította, hogy két táblába, j felében silókukoricát vetnek. Ez- a belvíz miatt, nem tudják elvetni zel a módszerrel sikeresen meg- a kukoricát. így a második kaszá- oldják a közös állatállomány ta- lás után kiszántásra javasolt lu- karmányozásához szükséges sze- eernatáblát már most, az első mes abrak termelését. Ezzel egy- kaszálás után felszántották, s [ időben gondoskodtak a háztáji ebbe vetették el a kukoricát. K>- föld kukoricával való bevetésé- használták azt a takarmánytarta- | ről is. Miben jeleskedtek tavaly, s mit keli továbbfejleszteniük az idén gépjavító állomásainknak if Beszélgetés Kiss Sándorral, a gépállomások megyei igazgatóságának vezetőjével Höttl úgy autózott vissza a Dísz térre, hogy útközben egy pillantást vetett a budai Vár ab­lakaira. Horthy rezidenciáján látszólag minden csendes volt. A magyarországi német kémfő­nök arra gondolt, hogy bezzeg holnap ilyenkor már minden a feje tetején fog állni. * A csendes budai Várban Hor­thy elhatározta, hogy éppen másnap, október 15-én jelenti majd be proklamációjában: fegyverszünetet kötött. Úgy érezte, nem várhat tovább. A debreceni páncéloscsata már el­dőlt. S Utassy Lóránd ezredes, akit Horthy átküldött a fronton, hogy Deszken, Szeged mellett találkozzék Malinovszkij marsal- lal a fegyverszünet végrehajtó- f sa ügyében, szombat délelőtt v’sszaérkezett a Várba. Azt je­lentette: Malinovszkij azt hitte, a kormányzó küldöttét eligazí­tották katonai kérdésekben, megállapodhat vele a magyar csapatok átállásának módjáról, hiszen a fegyverszüneti szerző­dés egyik pontja szerint a ma­gyar csapatoknak szembe kell fordulniuk a németekkel. Utas- synak azonban nem volt ilyen felhatalmazása, s Malinovszkij visszaküldte őt a Várba azzal az üzenettel, hogy 48 órát hajlan­dók várni, amíg a kormányzó elküldi a kívánalmaknak meg­felelő katonai megbízottját. Horthy így hát elkészítette a proklamáció szövegét, beszélt egyik bizalmas tábornokával, Kisbamaki Farkas Ferenccel, aztán Lakatos miniszterelnök­kel. Összehívatta Lakatossal a kormányt Jurcsek, s Remén yi- Schneller miniszterek nélkül. Ez a két miniszter szokta tá­jékoztatni a németeket a Mi­nisztertanács üléseiről. S mivel ők kimaradtak a tárgyalásból, Höttl is informálatlanabb volt a szokottnál. A kormányzó fia azonban mindent tudott. A családfő fél­óránként tanácskozott a felesé­gével, a menyével, s a fiával. Tőlük kért tanácsot, mit tegyen. Magdolna asszonynak határo­zottan az volt a véleménye, hogy már nem lehet várni. Ili asz- szony, a meny, felajánlotta, hogy amikor Horthy Veesen- mayerral közli, fegyverszünetet | kötött, 6 majd az ajtó mögött haliga t ódzik, s amikor a kor­mányzó kimondta a döntő mon­datot, azonnal rohan a telefon­hoz, telefonál a rádióhoz, hogy beolvashatják a proklamációt. A kormányzó ugyanis megígérte még régebben Veesenmayemek, s általa a Führemek, hogy nem tesz semmit a németek háta mögött. így. ha két perccel az­után hangzik el a fegyverszü­net bejelentése, mint ahogy megmondta Veesenmayemek, nem szegte meg a szavát, de a birodalmi megbízottnak ideje sem lesz intézkedni. (Folytatjuk) Nemrégiben készült el megyénk gépjavító állomásainak múlt évi munkájáról a mérlegbeszámoló. Azóta érdem szerint itt is, ott is megkapták a kitüntető címeket, a jutalmakat és a nyereségrészese­dést. Csák látszólag késő most arról kérdezősködni a gépállomá­sok megyei igazgatójától, hogy miben jeleskedtek az elmúlt év­ben a gépjavító állomások, ugyanis az elmúlt esztendő nem­csak eredményeket, hanem tanul­ságokat is hozott erre az eszten­dőire. Első kérdésünk az volt Kiss Sándor elvtárshoz, ami a címben szerepel. — Minden a pénz körül forog — kezdte válaszát Kiss elvtórs. — Nem szeretnék az öndicséret gyanújába esni. mégis azt kell mondanom, hogy a gépállomások gépjavítókká szervezése óta az el­múlt esztendőt zártuk a legki­emelkedőbben. Első ízben volt nyereséges valamennyi gépjavító állomás. Együttesen 391 millió forint termelési értéket produkál­tak. A nyereségből az évközi és év végi jutalmakon és elismerő szavakon kívül megyei átlagban 14,2 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedésben is része­sültek a gépjavító állomások dol­gozói. A legtöbb termelési értéket az Orosházi Gépjavító Állomás érte el, összeg szerint 57,5 millió forintot. Az egy dolgozóra jutó üzemi eredményben azonban a Gyulai Gépjavító Állomás jeles­kedett 14 800 forinttal, utána az Orosházi Gépjavító Állomás 14 600 forinttal. Némi bosszúságot egyedül a Kétegyházi Gépjavító Állomás okozott azzal, hogy a tervezett nyereségénél 200 ezer forinttal ért el kevesebbet, s az egy dolgozóra jutó üzemi ered­ménye is a leggyengébb, mind­össze 2 ezer 500 forint. — Azt jelenti ez, hogy gép­javító állomásaink felszereltsé­ge és munkája között még min­dig nagy a különbség? — Nem azt jelenti. Az elmúlt évek során jelentősen növekedett a gépjavítás színvonala, állomá­saink között nincs olyan nagy különbség, mint négy évvel ez­előtt. Csaknem egyforma a szak­emberellátottság, a műhelyek fel­szerelése, s csaknem azonos az elvégzett munka minősége is. Míg a korábbi években jelentős szak- emberhiányról panaszkodtak ál­lomásaink, most összesen 43 mér­nökkel, 128. technikussal, s 2700 olyan dolgozóval rendelkeznek, akiknek szakmunkásbizonyíívá- nyuk van. Nagyon jelentősek ezek a számok, különösen a leg­utóbbi, hiszen megyénk gépjavító állomásai összesen 3980 dolgozót foglalkoztatnak. A szakmunkás­bizonyítvánnyal nem rendelkezők közül mintegy 1000 traktoros még, azonban ezek átképzése is folyamatban van. Az átképzés mellett jelentősen elősegítette a szakmunkásellátottságot az, hogy az elmúlt négy évben évi átlag­ban 700 tanulót szerződtettek le gépjavító állomásaink. A tanuló- képzésre ezután is nagy gondot fordítanak. De most már elsősor­ban marósokat, hegesztőket és villamossági szakembereket igye­keznek nevelni. A gépjavító állo­másoknak ugyanis megnőtt a szolgáltatótevékenységük is. Je­lenleg egyelőre nagyobb az istál­lók gépesítésének beszerelése, karbantartása, továbbá a majorok villamosítása és a hálózat fel­újítása iránti igénye, ■ mint amennyit a szakemberek száma és a rendelkezésre álló anyag megenged. — Szó volt róla, hogy javult a gépjavítás színvonala. Azt je­lenti ez, hogy kevesebb volt a reklamáció, s ha igen, mi ennek a legfontosabb oka? — Kétségtelenül hozzájárult ehhez a jobb szakmai irányítás és a dolgozók szakmai képzettsé­gének növekedése. De talán ennél is fontosabb ok az, hogy az elmúlt évben már kevesebb roncssá használódott gépet húzattak be A körösladányi Új Barázda Mg. Termelőszövetkezet min­den méretű gumiabroncs és tömlő javítását, futózását vállalja. Ügyfeleink javítási igényeit a javításra leszállított anya­gok sorrendje szerint elégítjük ki. ÜJ BARÁZDA MG TERMELŐSZÖVETKEZET Körösladány. Telefon: 19. 269 főjavításra a termelőszövetkeze­tek, különösen az orosházi és a Mezőkovácsházi Gépjavító Állo­más körzetében. Ennek az a ma­gyarázata, hogy sokat javult a termelőszövetkezetekben a gépek­kel való bánásmód, rendszereseb­bé tették a karbantartást. Ennek következtéiben kevesebb volt a gépek meghibásodása, ami: első­sorban az magyaráz, hogy sokat növekedett a termelőszövetkezeti traktorosok szakmai hozzáértése, lelkiismeretessége és gyakorlata. — Az elhangzottak valóban sok dicsérő jelzőt tartalmaznak, ennek ellenére azt gondoljuk, hogy akad még gépjavító állo­másainkon egy sor továbbfej­leszteni való is. A fejlődés mindig újabb és újabb követelményeket támaszt. Mi a magunk részéről arra kér­jük a gépjavító állomásokat, hogy növeljék a műszaki munkák szer­vezettségének színvonalát. Ez kü­lönösen a kétegyházi és a Sar- kadi Gépjavító Állomáson indo­kolt. A Kétegyházi Gépjavító Ál­lomáson éppen a szervezetlenség miatt maradtak le a nyereségi tervvel és az egy főre jutó üzemi eredménnyel. Következő fontos feladat a hiányzó speciális gépek beszerzése, munkába állítása, hogy szélesebb körűvé és na­gyobb volumenűvé váljon állo­másaink alkatrészfelújítási tevé­kenysége. Ez egyrészt azért fon­tos, hogy mérsékeljék az alkat­részhiányt. másrészt azért, mert nem közömbös, hogy további fel­használásra, avagy olvasztóba kerülnek-e a felújítható alkatré­szek. Ehhez kapcsolódik a komp­lett részegységek felújítása is, ami gazdaságossága ellenére még nem hódított megfelelő teret gép­javító állomásainkon. Ennek egyik okát abban látom, hogy a gazdálkodási szellem főleg csak az igazgatókat, a főkönyvelőket, a főmérnököket és az üzemgazdá­szokat hatja át, pedig indokolt, hogy az alsóbb beosztású vezetők is, de a munkapadok mellett dol­gozók is jobban gazdálkodjanak a lehetőségekkel, különösen az anyaggal és a munkaidővel. Erre azért is" szükség van, mert a ja­vítási főtevékenység mellett to­vábbra is igyekezniük kell gép­javító állomásainknak olyan gé­peket gyártani, amelyekre nagy szükség van termelőszövetkeze­teinkben, de más forrásból nem jutnak hozzá. Ilyen a kukorica­betakarító adapter, a kenderlom- bozó, a gödörfúró, a rakodó-mar­koló és az ezekhez hasonló több gép — mondotta befejezésül Kiss Sándor elvtórs. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom