Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-05 / 104. szám
M6*7. május 5. 2 Péntek Biszkii Béla beszéde a SZOT XXI. kongresszusán fFolytatás az 1. oldalról) színvonalnövelési céljainak megvalósításában. Mint minden nagy társadalmi kérdés, a reform, a kidolgozott javaslatok bevezetése is nagy erőfeszítéseket kíván valamennyi vezetőtől, s csak a dolgozók széles rétegeinek támogatásával, tudása hasznosításával vezethet eredményre. Mint minden új jelenség születésénél, itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szakszervezetek jövőbeni szerepére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnék említést tenni. Az egyik így fogalmazható meg: a vállalati önállóság, az igazgatók, a gazdasági vezetők nagyobb hatásköre az új I mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szakszervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s általában a dolgozók közötti politikai és szervező munka lebecsülését futatja. A másik azt; tartja, hogy 'a gazdaságirányítás reformjának végrehajtása során a szakszervezetek egyedüli kötelessége az esetleges negatív hatások elleni védekezés. Ez sem helyes. A reform a szó igazi értelmében a munkásosztály legközvetlenebb osztályérdeke, az egész társadalom érdekében. A pártnak, a szakszervezeteknek, az állami és gazdasági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk, hogy a reform elérje célját: növekedjen aj nemzeti jövedelem, javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szakszervezetek kötelessége és feladata, hogy az üzem előtt álló célok megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat és őrködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal-emelési program megvalósításán, a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Már szóltam arról, hogy az üzemek és. vállalatok hatásköre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a párt- és szakszervezeti szervekre is. Amilyen mértékben nő a vállalatok hatásköre és felelőssége, ugyanúgy — és hasonló mértékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dolgozniuk a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szerveknek is. Az üzemi demokrácia fejlesztésével lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók érdemben részt vegyenek a különböző tervek és javaslatok kidolgozásában, a bérezési rendszer fejlesztésében, a jövedelem egyes részeinek helyi felhasználásában. Természetesen szó sincs arról, hogy az üzemekben minden kérdést „népgyűlésen” vagy szavazás útján döntsünk el. De nélkülözhetetlen a reform végrehajtásában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik ismerik a munkások többségének véleményét, s képesek a dolgozók nézeteinek helyes tolmácsolására. A szakszervezetekkel kapcsolatban eszmei, politikai jellegű a párt irányítása. A pártirányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politikájának végrehajtásából és tapasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítását, gazdagítását. Most és a jövőben különösen fontos, hogy a szakszervezetekben továbbra is erőteljesen érvényesüljön a párt vezető szerepe. Sok tekintetben a kommunistákon, a pártszervezeteken múlik ez. Nekik is harcolniuk kell azért, hogy mindenütt helyesen értsék a szakszervezetek növekvő szerepét. A gazdasági vezetők bátran támaszkodjanak a szakszervezetekre, mind nagyobb és több feladat megoldásához kérjék segítségüket. Természetesen az is fontos, hogy a szakszervezetek munkája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szervezet tevékenységétől. Azért is fontos a pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irányba terelje a gazdasági kérdésekben jelentkező különböző irányzatokat és tendenciákat, hogy az összes rendelkezésre álló erők — egymást kiegészítve — az üzem es az iparág, az ország gazdasági fejlődésének hajtóerejévé váljanak. Bízom abban, hogy a tanácskozás megerősíti a szakszervezetek tevékenységének eddig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát, s hozzájárul a szakszervezeti mozgalom forradalmi vonásainak erősítéséhez. A szakszervezetek előtt bonyolult, de nagyszerű lelkesítő feladatok állnak. Erőt meríthetnek abból a tudatból, hogy a kongresszus céljai a magyar szervezett dolgozók hárommilliós seregének teljes egyetértésével találkoznak. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy a szakszervezetek XXI. kongresszusa eredményes, hasznos munkát végezzen, segítse pártunk IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a szocializmus felépítését, a munkásosztály, az egész dolgozó magyar nép boldogulását — fejezte be a részvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. A csütörtöki tanácskozás A csütörtöki vitában elsőként Beckl Sándor, a SZOT titkára szólalt fel. Az egyszemélyi felelős vezetés és a vállalati üzemi demokrácia érvényesülését elemezte az új gazdasági mechanizmus tükrében. Rámutatott, hogy az egyszemélyi felelős vezetés elvi és gyakorlati megerősítésének együtt kell járnia a dolgozóknak a vezetésben történő szélesebb körű bevonásával. Kurlik Imréné, a Konzervipari Tröszt szakszervezeti tanácsának titkára elmondta, hogy jóllehet, a szakszervezetek XX. kongresszusa óta 160 millió forintot kapott az .élelmiszeripar öltözők, fürdők, üzemi konyhák építésére, a fejlesztés üteme elmaradt a követelményektől. Rebeka Boualem, az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének titkára és az Ossz-afrikai Szak- szervezeti Szövetség alelnöfce a proletámemzstköziség és szolidaritás jelentőségét méltatta felszólalásában. Ezután Nemeslaki Tivadar, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára felszólalásában hangsúlyozta: a szakszervezetekre nagy feladat hárul a legmegfelelőbb ösztönzési formák kialakításában, s néha népszerűtlen feladatokat is kell majd vállalniuk, hogy megszűnjön az egyenlősdi. Ezután a Latin-amerikai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége állandó kongresszusának testvéri üdvözletét tolmácsolta az Argentin Szakszervezeti Egységmozgalom képviselője. Bartha Árpádné, a szakszervezetek Hajdú megyei tanácsának vezető titkára a nők társadalmi helyzetéről, a termelő- munkában betöltött szerepükről s az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról beszélt. Móri Sándorné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára a ruházati ipar nődolgozóinak hc’vzetéről hr??'it. Octavio Gonzales Bececra, a Chilei Dolgozók Egységes Szak- szervezeti Központjá titkárságának tagja tolmácsolta azt a meggyőződését, hogy ez a kongresz- szus is tovább erősíti a magyar és a külföldi szervezett dolgozók kapcsolatait. Michalakis Michaeli- des, az Össz-ciprusi Szakszervezeti Szövetség főtitkárhelyettese hangsúlyozta: nagyra becsüljük a magyar szakszervezetek tevékenységét, amely az ország határain belül is, kívül is jól szolgália a társadalmi haladás ügyét. Oscar Molina Picado, a Costa-ricai Általános Munkásszövetség titkára hazája és Latin-Amerika dolgozóinak nevében köszöntötte a kongresszust. Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a lakáshelyzettel foglalkozott felszólalásában. Végezetül bejelentette, a szakszervezet megvizsgálta a harmadik ötéves terv lakásépítési feladatait, s úgy határoztak, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium az ötéves tervidőszakban tízezer lakással többet ad át a tervezettnél. Ezután Bedrich Kozelka, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. Ezután szünet következett, maid a tanácskozás elnöki tisztét Gál László, a SZOT titkára vette át. A fp1s’,61alók so-^nn ezután j Donáth Béla, a SZOT Munkavédelmi Osztályának vezetője beszélt arról, hogy a szakszervezeteknek — a XX. kongresszus határozatával — kibővített hatásköre és szélesedő társadalmi tevékenysége milyen eredményeket hozott az elmúlt esztendőkben. Vas Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára a többi között aláhúzta: — A művészeti életben napjainkban is sok elvi, esztétikai kérdés vár még tisztázásra. A munkaidő csökkentésével több lesz az emberek szabad ideje, s. nem mindegy, hogy milyen színvonalú szórakozáshoz jutnak. Brun Ignác Xavier, a Daho- mey-i Dolgozók Általános Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja felszólalásában köszönetét mondott a meghívásért. Jakó András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára egyebek között a megyéjében folyó széles körű mun- kaversenymozgalomról Deszélt. Entári Mohamed Abdei Salam Ali, az EAK Szakszervezeti Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja tolmácsolta az Egyesült Arab Köztársaság szervezett dolgozóinak üdvözletét. Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy az új egyetemi felvételi rendszer dolgozó népünk igazságérzetével találkozott, nagyobb erőfeszítésre, jobb eredményre ösztönözte a fiatalokat. Víg Jánosnak, az 1. sz. AKÖV szakszervezeti bizottsága titkárának felszólalása után Vainö Monto- nän, a Finn Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára a finn szervezett dolgozók testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresz- szus résztvevőinek. Amadeleine Colin, a Francia Általános Mun- kásszöve ség titkára felszólalásában napjaink aktuális külpolitikai kérdéseiről szólt. Ezután ebédszünet következett. A délutáni tanácskozáson elsőként Virizlai Gyula, a SZOT titkára szólalt fél és a szakszervezetek agitációs és nevelő munkáiéról beszélt, majd tizenkeíten kapjak még szót, köztük több külföldi küldött. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI) Az osztrák vendégek látogatása a Bábolnai Állami Gazdaságban és Esztergomban Dr. Josef Klaus osztrák kancellár feleségével és a kíséretében levő személyiségekkel csütörtökön a Bábolnai Állami Gazdaságba látogatott. Társaságukban volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Fock Jenöné és a Külügyminisztérium több vezetője. A gazdaságban dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Bürgert Róbert, a gazdaság igazgatója és a gazdaság más vezetői fogadták a kedves vendégeket. Az igazgató rövid tájékoztatást adott a sok ezer holdas, 178 éves gazdaság múltjáról, jelenéről. A kancellár és kísérete tiszteletére fogatbemutatót rendeztek, majd a vendégek megtekintették a gazdaság múzeumait, majd a vendégek a fogatokba szálltak és a csikótelepre hajtattak, ahol a bábolnai úttörők lovas szakköre mutatta be tudását. A vendégek következő állomása az egyik korszerű standard baromfinevelőház volt. A gazdaság vezetői ezután ebédet adtak az osztrák és a magyar vendégek tiszteletére. Burgert Róbert és Josef Klaus pohárköszöntőt mondott, majd Burgert Róbert ajándékokat adott át. A délutáni órákban az osztrák államfő és kísérete Esztergomba látogatott. (MTI) Budapestre érkezett Mahendra, Nepál királya és családja Csütörtökön Prágából jövet, nem hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Mahendra Bikram Sah Déva, Nepál királya és felesége, Nepál királynéja, valamint leánya és fia. A Ferihegyi repülőtéren a magas rangú vendégek üdvözlésére megjelent Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöké, Nagy Józsefné köny- nyűipari miniszter, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügyminiszter- helyettes, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Manolisz Glezoszt ismeretlen helyen tartják lógva Belgrad A Borba és a Politika jugoszláv napok athéni különtudósító- inak csütörtöki athéni jelentéséből kitűnik, hogy Manolisz Gle- zosz eltűnt abból az Athén melletti szállodából, ahol a puccsista katonai kormányzat fogva tartotta. Jelenleg semmit sem tudni Glezosz sorsáról és hollétéről. A két jugoszláv újságíró engedélyt kért a hatóságoktól, hogy meglátogathassa Glezoszt. Patakosz tábornok, belügyminiszter a kérést azzal utasította el, hogy maga sem tudja, pillanatnyilag hol van Manolisz Glezosz. A belügyminiszter arra hivatkozott, hogy még nem kapta' meg az athéni rendőrfőnök jelentését Glezosz hollétéről. (MTI) Vietnami helyzetkép Hanoi Csütörtökön kétszer rendeltek el Hanoiban légiriadót. A városba behallatszott a bombák robbanása. Az amerikai repülőgépek a fővárostól északnyugatra levő térségeket bombázták^ Washington A július 1-vel kezdődő 1968-as pénzügyi évben az amerikai hadügyminisztérium becslései szerint 21,8 milliárd dollárba fog kerülni a vietnami háború az Egyesült államoknak. Pintér István: Egérfogó SS Dokumentumregény — 44. Letette a kagylót. — Rendben van! — jelentette ki. — Holnap reggel kilenckor árgyalhatunk. Petries felállt, a maga részéről eleget tett a feladatának, távozni készült. De Bornemissza marasztalta. — Ne rohanj, kedves öcsém — mondta. — Hogy hívják a te alezredesedet? A Gestapo-ügynök zavarba jött. Az előkészítés során valahogyan kifelejtették, hogy felkészüljenek erre az egyszerű kérdésre. Nem tudta, elárulja-e a Sibl nevet vagy inkább valamilyen fedőnevet adjon hamarjában ügynöktársának. Tétovázott. Bornemissza félreértette. — Ha titkolózol, hát rendben van — mondta. — Pedig én igazán tudok titkot tartani. Én majd elnevezem őt Horváth Ivánnak. Ez lesz a legjobb... Az íróasztal egyik fiókjából kivett szabadkikötői igazolványűrlapot Horváth Iván névre kiállította, s aztán aláírta. Átnyújtotta Petricsnek. — Add oda a barátodnak — mondta. — Ezzel biztonságban lesz. Amelyik magyar rendőr meglátja az aláírásomat, az tiszteleg. Ismernek ám engem mindenütt, kedves öcsém, tudják, hogy jóba vagyok a kormányzóval... Petries a zsebébe süllyesztette az igazolványt, a másik mellé, amelyet még a múltkor az ő számára állított ki Bornemissza. A vezérigazgató még a lelkére kötötte: — Azán a barátunk mindjárt tegyen rá fényképet. Ügy sokkal jobban hat... Elbúcsúztak egymástól. Petries gyalog indult a Vár felé — határozottan jólesett neki most egy kis séta, Bornemissza pedig kocsijába szállt, s elment valahova. Jóllehet, a gépkocsitartást már a háború elején vágj’ hat esztendővel előbb korlátozták, s ezeket a korlátozásokat folyton szigorították, a vezérigazgató mindvégig megtarthatta autóját, sőt sofőrjét is. A gépkocsi vezetőjét, mint nélkülözhetetlent, felmentették a katonai szolgálat alól. Mindig volt bőségesen benzinje, akármilyen nagy kincsnek számított. A vezérigazgató pompás összeköttetései ezen a téren is megtették a hatásukat. * Höttl rendkívül derűs hangulatban hallgatta meg Petries beszámolóját. Saját kezűleg töltött neki a francia címkéjű konyakosüvegjéből. — Igyon — mondta. — Úgysem sokáig ihatunk ilyet. Hogy úgy mondjam, a beszerzési forrás — legalábbis számunkra — eldugult... A 8230-as nem mulaszthatta el, hogy a Führer iránti hűségének, a győzelembe vetett tántoríthatatlan hitének kifejezést ne adjon. — A vezér kijelentette — mondta —, hogy rövidesen jön a nagy fordulat a háború menetében. Bevetjük a csodafegyvereket! Höttl gúnyosan mosolygott. — Barátom, maga most ne a csodafegyverekkel legyen elfoglalva. Beszéljünk inkább azokról a fegyverekről, amelyek a mi rendelkezésünkre állnak...