Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-20 / 117. szám
MOT. május 2». 5 Szombat Finn néprajztudós Magyarországon A Magyar Tudományos Akadémia vendégeként egy hónapot tölt Magyarországon Osmo Vuorista finn néprajztudós, aki a magyar népművészetet tanulmányozza. Képünk a finn vendéget (balról) és dr. Kodo lányi János néprajztudóst mutatja a Néprajzi Múzeumban. MTI-fotó Kovács Gyula felvétele oooocooooooooooooeooooooooooooooooooooooooooooo Elérte a 4500-at az ifjúsági szocialista brigádok száma A KISZ Központi Bizottságánál a különböző területek elmúlt 2 és fél évi eredményeinek összegezésekor megállapították, hogy az iparban dolgozó fiataloknak bőven lesz miről számot adniuk az ifjúsági szövetség közelgő kongresszusának fórumán. Jóval több, mint ezerrel gyarapodott 1964 óta és ma már meghaladja a 12 ezret az ifjúsági brigádok száma. A fiatalok munka- csoportjai közül 7500 nevezett be a szocialista cím elnyeréséért kibontakozott versenybe, s az elmúlt két és fél évben 4500 közösség tagjai teljesítették a feltételeket és érdemelték ki a legjobbakat megillető kitüntetést. Az ifjú mérnökök, technikusok és közgazdászok közül tavaly már csaknem 8000-en pályázták meg a kiváló címet. A legutóbbi értékelés alapján 2081 fiatal szakembert találtak kiválónak. A KISZ és a SZOT közös pályázatára beküldött szakdolgozataik, tanulmányaik közül az idén 72 nyert dijat, s a legjobb 14 eljárás alkalmazásával évente 57 millió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. ff ..........................-..................... A "8. sz. AKÖV felvételre keres gyakorlattal rendelkező építésztechnikust valamint 2 fő segédmunkást kőműves szakmunkás mellé. Jelentkezés: 8. sz. AKÖV Igazgatósága, munkaügyi csoport, Békéscsaba, Szarvasi Út 87. 132823 Munkaerő-felvétel Férfi alja-szakmunkásokat javításra) szövetkezeti tagnak a megye egész területére, továbbá tűzésben (varrásban) jártas nSi szakés segédmunkásokat Békéscsaba, Békés, Mezőberény telephelyeinken felveszünk. Jelentkezés a KÖRÖSV1DÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ, Békéscsaba II., Vécsey u. 14—18. sz. központjában vagy fenti telephelyeinken. :::::: iiiifiiiliiiiiiiiiiii .„««sgius-niinns; ■j T Nem várnak csodaszerre Okosan élnek — Lehet két dekával több? Az élelmiszert árusító üzletekben gyakran elhangzik ez a kérdés, amelyet épp ezért alkalom- adtán a humoristák is tollhegyükre tűznek. Ilyen alapon az idei első negyedév után a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat vezetői és munkásai is megkérdezhették volna felettes hatóságuktólLehet másfél millió forinttal több? Hogy micsoda? A termelési érték növekedése. Vajon mi eredményezte? — erre kerestem a választ Nagy Antal igazgatónál, aki néhány héttel ezelőtt a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezletén örömmel számolt be arról, hogy ez az esztendő náluk igen jól kezdődött. — Most is csak azt mondhatom, mint akkor: igyekeztünk jól felkészülni az idei évre. Ehhez az új gazdaságirányítási rendszerről szóló határozat is hozzásegített bennünket és a nagyobb vállalati önállóság, amelyet már élvezünk. Rájöttünk arra is, hogy állandó elemző munka nélkül ma rnár nem lehet meglenni. Nos, ezt a felismerést szintén jól hasznosítottuk a felkészülésben. Nem tekinthető véletlennek, hogy a vállalat dolgozói az idei első negyedév után joggal megkérdezhették volna: Lehet másfél millió forinttal több? Nem, mert nemcsak előre gondolkoztak, hanem éppen az elemzés eredményeként több okos intézkedést is tettek. Azt mondják itt, hogy a szabászat kulcshely. Ha nem sikerül gyorsan előkészíteni és kiszabni az anyagot, akkor abból a termelésben csak késedelem származhat. S akkor csak afféle mesebeszéd az ütemes termelés. Mivel az idén valamelyest már javult az anyagellátás, ezért a sza- bászat kapacitását növelték. S most már a kulcshely tényleg kulcspozíciót tölt be az üzemben. A vállalat bedolgozókat is foglalkoztat. Békéscsabán és a megyében mintegy kilencvenen dolgoznak. A kétrészes munkaruhának, a szóló munkanadrágoknak és a tájjellegű csizmanadrágoknak körülbelül 90 százalékát ők varrják. Munkájuk megköny- nyítésére és az egyöntetűség miatt is célszerűnek látták a vállalatnál az úgynevezett befejező részleg létrehozását. A bedolgozók termékeire. hogy úgy mondjam, ők teszik fel a pontot. Vagyis az ő feladatuk á gomblyukazás, a vasalás és az adjusztálás, amihez Itt bent a részlegnél sokkalta kedvezőbbek a körülmények és jobbak a szakmai-gépi adottságok. Egyszerű, mégis nagyszerű ez, hiszen ezzel a módszerrel sokkal termelékenyebb ez a fontos utolsó simítás. Az intézkedések értelme és hasznossága már bebizonyosodott Az idei első negyedévben az első osztályú áruk részaránya is nőtt, s míg tavaly többször, az idén már jóval kevesebbszer reklamált a kereskedelem minőségi hibák miatt. Érdekes, és az előrelátás helyességét igazolja, hogy jól döntöttek a vállalatnál, amikor termelési szabadkapacitást is igyekeztek teremteni. Már szükség van rá. A napokban a Délmagyar- országi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai lerakata — terven fejül — több száz munkanadrágot rendelt. Nem utasították el a .megrendelést, hanem kapva kaptak rajta. Ilyesmire pedig ezután a nagyobb vállalati is számítanak, de ugyanúgy egyes speciális igények gyors kielégítésére is. Mert akad ilyesmi. A íöldszov áruvállalatnak az idén már 2600 lepedőt szegtek be, s várhatóan több is lesz év végéig. Jövőre pedig ennél még nagyobb tételre számítanak és vállalkoznak. Azért előnyös ez, mert ezt a munkát a kisebb szakképzettséggel rendelkező bedolgozókra is rábízhatják. Hát igen: aki a keveset nem becsüli, a többet sem érdemli. A vállalatnál nem tekintik valamiféle csodaszernek az új gazdasági mechanizmust. Olyannak, amely minden gondot megold majd helyettük. A szellemét azonban már mind jobban értik, s igyekeznek ezt munkájukban felhasználni. A nagyobb vállalati önállóság adta lehetőségeket és előnyöket máris okosan kiaknázSegítség — Támogassuk a tehetséges mun- kás-paraszit fiatalokat a középiskolában és az egyetemeken! Eilég gyakori manapság ez a felszólítás, amely követelő társadalmi igényeket fogalmaz meg. Segítsük hát őket a középiskolákban és az egyetemeken — hangzik a jogos kívánság. Hogy a segítségen mit kell és egyáltalán mit lehet érteni, ezt viszont eléggé nehéz .megfogalmazni, s egyelőre a segítés szándékán kívül az iskolák sem nagyon tudják, mit is jelent konkréten ez a segí tés. Mindjárt, egy ilyen útkereső gyakorlati botorkálás kezdetén, el kell fogadni azt a kényelmetlen, de megmásít hatatlan pedagógiai elvet, hogy senki helyett sem tanulhat valaki más. Mindenféle segítésnek tehát csak az lehet a kiindulópontja, hogy megfelelő, tanulásra ösztönző köri'.'-»tónveket kell teremteniük a munkás-paraszt fiatalok számára. Azt kell hát vizsgálni: milyen körülmények hozzák manapság igazságtalanul hátrányos helyzetbe a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit? A legfontosabb nyilvánvalóan az, hogy az értelmiségi családokban — nem mindegyikben, de nagy általánosságban — olyan szellemi légkörben nő fel a gyerek, amelyben a tanulás, mindenekelőtt az olvasás, természetes létszükséglet, ahol a fogalmak tisztázására már korán lehetőséget kapnak a fiatalok, s ahol az éledő szellemi érdeklődés kielégítésére a családban rendszerint a lakáson belül is mód nyílik. A fizikai munkát végző szülők otthonában — sok kivétel van, de általánosságban — ilyen körülményeket .teremteni csak hosszú évtizedek eredményes munkájával lehet majd. segíteni viszont most kell. Mit lehet mégis tenni? Talán a legfontosabb: az osztályfőnököknek olyan kapcsolatot kell teremteniük a munkás-paraszt családokkal, hogy — amennyire csak lehet — kedvezően befolyásolják azt a légkört, amely odahaza a gyereket tanulásra ösztönözheti. Mert most inkább az a jellemző, hogy a munkás-paraszt szülőket csak annyi érdekli a középiskolából, hogy a gyerek ne bukjék meg, végezze el a négy osztályt, leérettségizzen, s utána szüleinél kényelmesebb munkakörülmények között keresse meg kenyerét. Meg kell vallani, a segítség- adásnak ezt a közvetettebb módját mintha nem tartanák elég használhatónak az iskolákban, pedig — minden esetlegessége ellenére — alighanem itt lehet a leghatásosabb segítséget nyújtani. Az iskolák elsősorban olyan módszereken gondolkoznak, amelyek bent, az iskola falai között megvalósíthatók. Kétségtelenül sokat ■•egífhet a tanulószoba -rendszer: ennek megfelelően az iskolákban önállósággal ! zák. A legfőbb mércének a jelentkező igények kielégítését és a gazdaságos termelést tekintik. Ezért is határozták el a már említett intézkedéseket. Nagyon érdekes például, hogy tavaly egyetlen termelői túlórát sem vettek igénybe. Az idén sem került még erre sor, pedig változatlan, sőt a múlt évinél kisebb létszámmal érték el azt, hogy a tavalyi első { negyedévhez képest az idén több mint másfél millió forinttal növelték a termelési értéket. Egyszerű ennek a törekvésnek a magyarázata: csodaszerre vára- J kozás nélkül, a nagyobb vállalati [ önállósággal okosan élve, kedvező pozícióból akarják a jövő esztendőt elkezdeni. Ehhez pedig az év végén is szeretnék megismételni a kérdést: Lehet néhány millió forinttal több? Podina Péter de hogyan? elég sokat foglalkoznak azzal, hogy mindenekelőtt a fizikai dolgozóik gyermeked kerüljenek tanulószobába. Nem ártana, ha ugyanennyit törődnének azzal is, hogy ott a szaktanárok a gyerekek rendelkezésére álljanak. Persze a tanulószoba mit sem használ annak, akinek nem fűlik a foga a tanuláshoz. A legtöbb, amit az iskola „bent”, tehát saját épületében tehet, az, hogy egészséges, intellektuális szellemet próbál kialakítani egy-egy osztályban, amely olvasásra, kulturáló- dásra, általában érdeklődésre serkenti az osztályközösségeket. Ha ilyen egészséges érdeklődésű fiatalok csoportjába sikerül bekapcsolni a munkás-paraszt szülők élénk szellemű, érdeklődő gyerekeit, akkor nem kell őket külön noszogatni a tanulásra: maguk is érzik a tájékozódás kényszerét. Az már ismét az iskola, pontosabban az osztályfőnökök, a KlSZ-szer- vezetak dolga, hogy a felkeltett érdeklődést — könyvtárral, színházzal, mozival vagy éppen adott esetben külön foglalkozással — megtartsák és ki is elégítsék. Végezetül, nem elhanyagolható módja a segítésnek az, amely éppen a közelmúltban rendeleti úton mondta ki, hogy ösztöndíjakkal lehet támogatni a tehetséges és arra rászoruló munkás-paraszt fiatalokat .a középiskolákban. A segítség skálája tehát nem tűi széles a gimnáziumban, a szakiskolában; de talán még kevesebb változatosságot ígér az egyetemi hallgatóknál. Itt még nagyobb szerepe lehet a szellemi újdonságok iránt érdeklődő csoportok kialakításának. Más részről pedig sokat tehetnek a professzorok, a docensek. az adjunktusok és a tanársegédek is. ha más kapcsolatba kerülnének diákjaikkal, mint az, ami most gyakran tapasztalható. Az olyan egyetemen például, ahol kilincs helyett gomb van a tanszékek ajtaján, hogy csak azt bocsássák be a villanyzárral működő ajtókon, akit akarnak — ott nem nagyon biztatják a munkás-paraszt származású hallgatókat, hogy gondjaikkal ostromolják tanáraikat. Anélkül, hogy a közép- iskolás módszereket kérnénk számon az egyetemeken, jó lenne, ha az oktatószemélyzet ott is ugyanolyan kötelességének érez- né a hallgatók emberi nevelését, mint ahogy azt ma már egy kö- épiskolai tanártól megkövetelik. Segíteni hát — bár korlátozott mértékben — feltétlenül lehet. A tanárok' nem tudják más helyett megtanulni az anyagot: az ő feladatuk az, hogy kedvet csináljanak a tanuláshoz és biztosítsák a megfelelő körülményeket. Ezt nyújthatják. Semmivél sem többet. De ez a kevés egyúttal — navon sok lehet. Bernáth László
