Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-14 / 87. szám
5 Péntek _ 1967. április 14. ■------------------ -----------------A hol nemcsak termelnek Egy emléktábla előtt A múlt évben Orosháza lakossága osztatlan lelkesedéssel fogadta annak a pavilonnak a megnyitását, amelyet hat termelőszövetkezet építtetett és ahol azóta a vásárlók egyre inkább megtalálják azokat az árukat, amelyekre szükségük van. November végén öt termelőszövetkezet kivált a társulásból, a Dózsa Tsz lett a gazdája az egyre nagyobb forgalmat lebonyolító pavilonnak. Vajon mi tette szükségessé e lépést? Erről beszélgettünk a napokban dr. Ko- vácsy Istvánnal, a termelőszövetkezet jogászával, aki ellátja a „kereskedelmi ügyintéző” beosztását. — A termelőszövetkezetek ilyen szorosabb társulása akadályává vált az áruellátásnak — jegyeztük a kissé furcsának tűnő választ. — Addig ugyanis, amíg a kereskedésnek hat gazdája volt, a beruházásban, az üzemeltetésben egyenlőek voltak az érdekek, nehéz volt meghatározni, hogy kinek az áruja kerüljön előbb a vásárló elé. — Most könnyebb? A Dózsa Tsz győzi egyedül a pavilon ellátását? — Nemcsak, hogy a pavilonét, hanem még a két boltunkét is — mosolyog Kovácsy doktor, de máris siet a magyarázattal. — A pavilon átvétele, illetve a kereskedelem egy kézbe kerülése a következő módon történt. A Dózsa Tsz visszafizette a közös gazdaságoknak azt az összeget, amellyel érdekeltek voltak a beruházásban, és jogot adott nekik arra, hogy a szerződéses kötelezettségeik teljesítése után maradt áruikat itt értékesítsék. — A maradékot? — Azt, amire velünk kötnek éves szerződést. A viszonteladá- sért kapunk tizenöt; százalékot, mi is jól járunk, viszont a velünk szerződő termelőszövetkezetek is megtalálják a számításaikat. Ugyanilyen szerződéseket kötöttünk több vidéki gazdasággal, hogy a város lakosságát megfelelő minőségű és mennyiségű áruval el tudjuk látni. Természetesen arra is törekszünk, hogy a választékot is bővítsük. Ezért kötünk főleg szerződéseket más' vidéki gazdaságokkal. — Néhány szót a mozgóboltról. — Ige»:, fontos ez is. Ha már termel a szövetkezet, kövessen ei mindent annak érdekéiben, hogy áruit értékesíteni tudja, úgy, hogy az áru útját minél jobban lerövidítse, amíg az a fogyasztóhoz ér. Az új gazdasági mechanizmus egyre több lehetőséget nyújt erre, s szeretnénk alaposan kihasználni. Nos, a mozgóboltunk azt jelenti, hogy áruinkkal ellátunk különböző iparvidékeket is. Pécsen, Csepelen, Soroksáron nem ismeretlenek az orosházi Dózsa árui. — Hát a többi? — Csak a saját áruink értékesítésére köthetünk szerződést az ott levő termelőszövetkezeti boltokkal, természetesen elsősorban olyan cikkekre, amiket itt termelünk, illetve aminek itt a „hazája”. — Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok? — A termelőszövetkezet vezetősége a közelmúltban tárgyalta meg az első negyedéves tapasztaOktóber elsejére: Négy kút helyett huszonöt — A számok helyesek — mondja Gunda György, a csabacsűdd községi tanács elnöke —, csak nem huszonöt kútról, hanem eny- nyi kifolyóról beszélhetünk október elseje után. Ennyit változik ugyanis ekkor községünk. A mostani négy kút helyett a törpevízmű huszonöt kifolyójánál kaphat vizet a lakosság. Jelenleg nem egy csabacsűdi másfél kilométert kénytelen gyalogolni a vízért, illetve a vízzel hazafelé. Október 1 után 200 méternél többet senkinek sem kell megtenni a víziért. Összesen tizenhat kilométernyi vezeték hálózza be akkorra a községet, örömmel mondhatom, hogy legalább nyolcvanöt százaléka már a földben van. — Bírja a község? Nagyot néz erre az elnök s büszkén válaszol: — Ha mindenki akar valamit, akkor azt végre lehet hajtani. Mi pedig mindnyájan nagyon akarjuk a vizet, tehát lesz. Másfél millió forintot fordítottunk erre a célra a községfejlesztési alapból, a lakosság pedig 1268 forint pénzben: hozzájárulást és 1228 forint értékű társadalmi’ munkát vállalt — állami támogatást is kaptunk. Az 5-00 ezer forint értékű hidroglóbus már itt magasodik büszkén a házak fölött... — A lakásokban nem lesz viz? — Egyelőre nincs aki elvégezze a házi bekötéseket — felhősödik meg az elnök homloka. A Békéscsabai Víz- és Csatornamű Vállalattal tárgyaltunk már erről, nem adtak végleges választ, de sajnos, nem hisszük, hogy el tudják vállalni. Pedig lenne jelentkező bőven, nagyon sokan szeretnék bevinni házaikba a vizet. Már száztízen jelentették be az igényüket, pedig még semmit sem tudunk mondani. A vízmüvünket különben a MÁV is igénybe veszi. Eddig vagy vonattál hordták a vizet Kisszénásról, vagy innen a községből kannáikban. Sem az utazóközönség, sem az állomáson dolgozók vízellátását nem tudták megoldani. Pedig répaszállítás és más munkák idején sokan dolgoznak az állomáson. Most a MÁV saját költségén mintegy százezer forintos beruházással bevezeti a vizet. —O— Hangversenyt rendez az orosházi Madrigál-kórus Az Orosházi Petőfi Művelődési Ház Madrigál-kórusa április 16-án, az Alföld Szálló színháztermében rendezi meg idei első hangversenyét. A hangversenyen közreműködik a budapesti „Gesualdo” kvintett, Papp Sándor (hegedű), valamint Papp Sándorné (zongora), az orosházi állami zeneiskola tanárai. A hangverseny műsorában érdekes és ritkán hallott kórusművek is szerepelnek. Kiemelkedő érdeklődés előzi meg Szokolay Sándor Miniatűr kantátájának és Mozart: Ave verum című , művének vonósnégyes kísérettel bővített előadását. Az egyes műsorszámokat Dinnyés István illetve Szokolay Bálint vezényli. latokat. Azt hiszem jó úton járunk, éves tervünk három és fél millió forint, az első negyedévet 112 százalékra teljesítettük. Ügy gondoljuk, a vásárlók is elégedettek az áruinkkal. — A kereskedelmi ügyintéző Jeladatát hogyan lehetne meghatározni? — Sokrétű, de a fő feladat a piackutatás. Tudvalévő, hogy kereskedésünknek milyen jelentős árirányító szerepe van. Rendkívül fontos, hogy az ügyintéző állandóan ismerje részletesen a különböző árakat és á sajátjukat ezek szerint szabályozza. Itt csak biztosra szabad menni. Mindig csak annyi és olyan árut szabad piacra vinni, ami kell. A fővárosi piacok például jelenleg telítettek, ezért főleg az iparvidékeket keressük fel. Itt jelentkezik azután az árszabályozó szerep. Ha az iparvidékeken is több lesz az áru, lejjebb száll az ára. , A lakosság' is jól jár, de mi sem fizetünk rá... O. L. Mini minden reggel, akkor is megcsavartam a rádió kapcsológombját. A reggeli híreket akartam meghallgatni feleségemmel, s puskaropogásra kaptuk fel a fejünket. Azután az állomáskeresőt csavargattam, hátha külföldre van állítva és valami háborús jelenetet közvetítenek. Pillanatokon belül ugyanazon a skálán voltam újra és kiderült, hogy Budapest „beszélt” az előbb is. Balsejtelem komorított el bennünket, de nem tudva semmiről, vállrándítással jeleztem: érthetetlen, hogy mi lehet... Ezek a pillanatok peregtek le hirtelen bennem, amikor nemrégen egy dunántúli katonai híradós egység körletében néztem egy táblát, melyet Borgula András emlékére helyeztek el a falon. Az egység könyvtárában pedig üveglap alatt őrzik igazolványait, fényképét. Huszonkét éves volt, ennek az egységnek a katonája, tizedese. Ezerkiiencszázötvenhat október 23-án ő is ott volt Budapesten a rádiónál, amikor mi a feleségemmel a puskaropogás „közvetítését” hallottuk. És lehet, hogy már akkor reggel bukott arcra, vagy hanyatt, amikor a rádió- készüléknél a balsejtelem elko- morílotta arcunkat, mert a hivatalos közlés szerint 1956. október 23-án a rádió védelménél elesett. Dunántúlon az egység katonái őrzik emlékét, Mezőberényben pedig — mert ott született 1934- ben — földműves apja, testvére, rokonai, barátai. „Hűség a néphez”, hirdeti a szülőfalujában felállított emlékmű ... Ifjú szívéből kibuggyant a piros vér és szétfolyt a pesti kőrengetegen ... A nép kormánya megállította a verözönt a nép hűséges fiaival, s Borgula Andrást a Munkásosztály hatalmáért emlékéremmel, a Vörös csillag érdemrenddel tüntette ki és alhadnaggyá léptette elő. S a nép fiai nem felejtenek. Sem Dunántúlon, sem Budapesten, sem Tiszántúlon... —ei „Április közepén soha nem volt még ilyen szép a határ” Látogatóban a kondoros! Dolgozók Termelőszövetkezetben A Kiváló Termelőszövetkezeti | Gazdaság címet viselő kondorosi j Dolgozók Tsz-be látogattunk el a ! napokban. Ladnyik Mihály elnököt az irodában találtuk ugyan, j de szinte egymásnak adták a ki- | lincset a brigadérosok, a különböző problémákkal, gondokkal j hozzá forduló tagok. Az 1967. évi J tervükről faggattuk: — Az idei tervért kétszer izza- dunk. Először, amikor készítettük, másodszor pedig, amikor végrehajtjuk. Mi eddig is nagyon törekedtünk az önállóságra, most azonban, amikor a felsőbb szervek teljesen ránk bízták a tervezést, meglepődtünk: nem is gondoltunk rá eddig, hogy az önállóság nagy felelősséggel jár. Mi a terméshozamokban, a szövetkezeti vagyon gyarapításában, a tagok jövedelmében is — mondhatom — elismerésre méltó eredményeket értünk el. Most nem adhatjuk alább...! Ha kevesebb lenne a terméshozam vagy a kereset, csak magunkat okolhatnánk: hiszen senki sem írta elő, hova mit vessünk, mennyi tejet, tojást vagy egyebet értékesítsünk. | Megtudtuk azt is, hogy a kon- j dorosi Dolgozók Tsz-ben 1967-ben 1 650 marhát és 5500 sertést hizlalnak eladásra. Az áruértékesítésük j meghaladja az 51 millió forintot, j Búzából például 140 vagonnal adnak a népgazdaságnak. A tagok ; rendszeres foglalkoztatására és a j szállítási kapacitás jobb kihaszná- [ lására módosították a tervet, a ! munkaszervezést. Olyan növényféleségeket is termelnek, amelyeknek a betakarítása kitölti az aratás és az őszi betakarítás kö- j zötti „munkanélküliséget”. A Dől- I gozók Tsz-ben ugyanis alig 4.6 hold föld megművelése jut egy tagra. Nagyon meg kell gondolni minden talpalatnyi területein, hogy mit termeljenék. A határban Misik Lajos főagro- nómus társaságában néztünk szét: , — Az idei tervteljesítéstől nem félek! Április közepén soha nem volt még nálunk ilyen szép a ha- j tár. Aki csak egy kicsit is ért a mezőgazdasághoz, szívét, lelkét gyönyörködteti a látvány. Tessék I megnézni az őszi kalászosainkat. | Minden területen dúsan zöldell a \ búza, de a francia búza — amiből bátorkodtunk 165 holdat vetni — valamennyit felülmúlja. Sűrű, erős szálú, a színe haragos- zöld. Jósolni nem szeretek, de ha valami elemi csapás nem jön, rekord búzatermésünk lesz. Egyébként a tavasziak is szépen sorolnak, a kukorica kivételével. A jó táperőben levő talajukat, ahol lehet, kétszeresen hasznosítják. Az évelő fűszerkömény közé 40 holdon mákot vetettek. 1967-ben mákot, 1968-ban pedig köményt aratnak. De a 300 hold cukorrépaföldbe is vetettek mákot, így kétféle növényt értékesítenek ugyanarról a területről. A vetőgépet maguk alakították át, a kétfajta magot egyszerre rakták földbe. Az őszi mélyszántásban, j jól trágyázott talajon olyan por-j hanvós talajt készítettek a trak- | torosok, mintha virágmagot akartak volna belevetni. A cukorrépa földjébe vetett mák ( egyébként csak a kapálásnál igényel figyelmet és a betakarítás okoz gondot De ez örömteli gond a Dolgozók Tsz-ben, ahol sok a munkaerő, senki nem szeret lazsálni, sőt a nyári hónapokban sokan kiviszik dolgozni a 14—15 éves, szünidős diákokat is. — A kertészetünkből legalább négymillió forintot várunk — folytatja tájékoztatását Misik Lajos főagronómus. — A faiskolánk terve ugyanannyi. Igyekszünk a lehetőségeket jól kihasználni. A rózsatövektől a gyógynövényig, a gyümölcsfacsemetéktől a dísznövények termesztéséig mindent nevelünk, ami jó pénzt hoz a szövetkezetnek. Egyébként a kondorosi Dolgozók Tsz határa nemcsak szép. hanem igen népes is. Gépek, lóíóga- tok tucatjai, az emberek százai szorgoskodnak az időszerű munkákkal. Nagyon rájuk illik a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság cím.., Ary Róza Áukétok, filmvetítések, találkozók a jubileumi 50. évforduló tiszteletére Az anyák '.napi és gyermeknapi előkészületeket, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek megszervezését és egyéb soron következő feladatokat beszéltek meg Békéscsabán a járási nőtit- károk. Az ülésen részt vett Fábián Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsa családvédelmi osztályának munkatársa is. A feladatokat Boros Gáborné, a megyei nőtanács titkára ismertette. Többek között elmondotta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére megyénkben a nőtanácscik anlkétökat, filmvetítésekkel egybekötött előadásokat szerveznek, melyeken a szovjet- nők életét, munkáját ismertetik. A Szovjetunióban járt asszonyok pedig élménybeszámolókat tartanak. Ezenkívül több helyen szerveznék szovjet asszonyokkal való találkozókat, barátsági esteket. November 7-én, az évforduló napján pedig a legjobb társadalmi aktívák jutalmazására kerül sor. A programban szerepel egy nagyszabású ankét megszervezése a Vöröskereszttel együttesen A családvédelem szerepe a szocialista társadalomiban címmel. Az ankétra 250 vendéget hívnak meg, többek között gyermekvédelmi előadókat, orvosokat, szülői munkaközösségi elnököket, állami, társadalmi szervek vezetőit. Ezenkívül tervbe vették, hogy április 15-től május 15-ig járásonként a védőnők részére találkozókat szerveznek. A szülői munkaközösségek vezetői részére hasonló összejöveteleket tartanak, melyeken megbeszélik a nemzetközi gyermeknap előkészületeit. A tanácskozáson a járási titkárok beszámoltak munkájukról, a gyermeknapi, anyák napi és az évfordulóval kapcsolatos előkészületekről. Békésszentandráson az 50 évforduló tiszteletére például baráti találkozót, Gyomén és Orosházán az Asszonyok című szovjet folyóirat szerkesztőinek részvételével ankétot tartanak. Orosházán ezenkívül olyan diákok részére rendeznek találkozót, akik már több éve leveleznek szovjet fiatalokkal, s erre meghívják a szülőket is. Több helyen szervezne1^ filmvetítéseket és Gyulán, az anyák napja alkalmából nagygyűlést tartanaik.
