Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
1967. április 8. 5 Szombat Az élelmiszeripar perspektívája A mi kauciónk A tavalyi esztendő annyiban különbözött az előzőktől, hogy — az utóbbi öt év során, először — jóval százmillió alá csőikként a megyénk élelmiszeripari üzemeinek fejlesztésébe fektetett ösz- szeg. Korábban 100—150, sőt 200 milliót is meghaladott egy-egy esztendő beruházási programja. Jelenleg több mint 8 ezer embernek ad kenyeret az élelmiszer- ipar megyénkben. A munka színvonalára jellemző, hogy például Békéscsabán a hű tőház vagy a konzervgyár bizonyos üzemrészei, azok berendezése, a munka technológiája Közép-Európában páratlanul magas nívójú, a mai technika élvonalét valósítja meg. A Körös-vidéken készült ritka és becses élelmiszeripari termékek mint például a gyulai kolbász, a gyorsfagyasztott ^zöldség- és gyümölcsfélék, a paradicsomsűrítmény és más konzerváruk, az ínyenceknek készülő baromfíkü- lönlegességek stb.) eljutnak a világ legkülönbözőbb tájékaira, Keletre és Nyugatra, az északi gleccserek honába és a déli tengerek vidékére. Az új gyárak létesítése mellett és gondjai a baromfifeldolgozásnál vagy a cukorgyártás kampányának elején, a munkák dandárja egybeesik a betakarítás szezonjával, a mezőgazdasági munkák csúcsával. Az üzemnek is néhéz ilyen időszakban megfelelő munkaerőket kapni, s a dolgozó sem érzi eléggé biztosítottnak létét, keresetét, ha esztendőről esztendőre tud csak elszerződni a gyárba. Éppen az hiányzik, ami az iparnak egyik legfőbb vonzóereje: az állandó, biztos, folyamatos munka. Másrészt —1 éppen az említett okok miatt — az élelmiszeriparban gyakori a vasárnapi munka, rengeteg túlórát használnak fel. (A konzervgyárnál tavaly például 185 ezer órát, a gabonafelvásárló vállalatnál 138 ezret.). Mindez nem segít az üzemek erectmónyjavítá- si •törekvéseiben, s nem kellemes a dolgozók számára sem. Az egyszerire bezúduló, feldolgozásra váró áruk, a romlandó nyersanyagok azonban nem tűrnek halasztást. Ebben az iparágban néhéz betartani az ideális munkakörülményeket. Ha már itt tartunk, érdemes beszélni az üzemek szociális ellápesítés, a műszaki, technológiai fejlesztés. De ide tartozik az újítók fokozottabb felkarolása is, az élelmiszertartósíió iparban pedig előkészítő, előfeldolgozó üzemek telepítése a gazdaságokba, tsz-ek- be. A baromfifeldolgozásnál azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy érdemes volna olyan hibrid pulykatörzseket ki tenyészteni, melyeknek érettsége november he- í lyett már augusztusban lehetővé j tenné a feldolgozást. Mindezek ! számtalan újabb nehézséget, gondot vetnek fel, s nem teszik könnyűvé az élelmiszeripar vezetőinek, műszaki embereinek dolgát. A fejlődés azonban kívánja, a dolgozó emberek érdeke követeli: keresni, kutatni a jövő lehetőségeit, hogy gazdaságosabbá, hatásosabbá és — emberibbé tegyük a mindennapok munkáját. Vajda János A felszabadulás előtt legtöbb esetben kauciót követeltek attól, aki valamilyen bizalmi állást töltött be, anyagot, pénzt kezelt. 1945 óta ez a szó egyszer sem kapta meg értelmének megfelelően a létjogosultságát. Az utóbbi időben azonban megyei értekezleteken, küldöttgyűléseken a felszólalók közül ismételten szóvá teszik és ajánlják is, hogy az anyagi felelősséggel járó munkahelyen, vezető beosztásban dolgozók adjanak kauciót, A tsz-ek küldötteinek megyei tanácskozásán is szóba került: a termelőszövetkezetbe lépő űj tagok járuljanak hozzá valamilyen formában a közös vagyonhoz. Mai viszonyaink között helyes vagy helytelen az ilyen és az ehhez hasonló gondolat meiengetése? Kétségtelen, hogy 22 évvel ezelőtt a kauciótól remélték a nagyobb munkahelyi felelősség- érzetet. De ma honnan vegye a dolgozó a maga kaucióját, amit egyesek értekezleteken követelnek? Különösen akkor honnan vegye, ha egyenesen iskolapadból áll munkába? Ha viszont valaki jól látja el feladatát, akkor egyáltalán minek mögötte az anyagi fedezet, hiszen, ha valakinek valamilyen munkakör betöltése nem „teshez álló”, akkor nem lehet az kaucióval sem. A vállalatok, intézmények ma nem anyagiakat kérnek a munkavállalóktól, hanem teljes értékű munkát, amely a közösséget, a társadalmat gyarapítja. Így hát nem értünk egyet azzal a törekvéssel, amely napjainkban a kaució valamilyen formájának szálláscsinálója. Mai életünkben a munkakörök betöltését, a feladatok ellátását a rátermettség, a tudás és az előlegezett bizalom határozza meg. Ennek révén halmozódtak fel eddig is szocialista vállalataink, intézményeink vagyontárgyai, eszközei, melyek kamatoztatását a választott szervek, a kinevezett vezetők és a közgyűlések azokra bízzák, akik szellemi és fizikai erejűkkel valójában felkészültek népünk ügyének szolgálására. Hát ilyen a mi kauciónk, s tegyük hozzá, hogy ez az egyetlen és jó záloga az ország és népünk boldogulásának. Dupsi Károly A jövő hét a az élelmiszeriparnak a mi vidékünkön hagyományos üzemeit is jelentősen bővítették, korszerűsítették az utóbbi esztendőkben. A tartósító- és feldolgozóüzemek évi termelése — folyvást emelkedő értékű és javuló minőségű gyártmányaival — szemléletesen jelzi a fejlődést. Ma már több mint négynúlliárd forint megyénk élelmiszeriparának egy esztendei termelése. Egy nem is olyan régen teljesen mezőgazdasági, jellegzetes földművelő vidék új arculata formálódik. Soha nem látott mesterségeik honosodnak meg, a földekről és a háztartásokból munkaerő áramlik az üzemekbe, a szétterült „földszintes” mezővárosok mind határozottabb léptekkel indulnak el az urbanizálódás felé. Ebben sajátos szerepe van az iparosodásnak. Ugyanúkkor a békési élelmiszeripar szervesen kapcsolódóik a táj jellegéhez, azokat a lehetőségeket aknázza ki — magasabb színvonalon —, amelyek a vidék adottságaiból sarjadnak. Ügy mondják: Békés az ország éléstára. Az élelmiszer feldolgozva sokkal jobb üzlet, értékesítése gazdaságosabb, mint úgy, ahogyan, a földről szedték, gyűjtötték be a friss termest Ezekből a jeUemvomásokból fakad a Békés megyei iparfejlődés realitása, lendülete, de innen adódik gyengéje is. Közismert, hogy a mezőgazdasági termelés a természet erőihez kötött, az évszakok váltakozásától függ, időszakos munkát jelent. Az élelmiszertartósító iparban csakúgy, mint tottságáról. A legkorszerűbb, újonnan épült gyárak megoldották ezt a problémát. A régi üzemek, a sok évtizedes múltú s .esztendőről esztendőre bővített, toldott- foldott műhelyeknél azonban sok kívánnivalót hagy' maga után az öltözők, mosdók, üzemi konyhák és más létesítmények színvonala. A Mezőhegyes! Cukorgyárban például ma már elég nagyfokú a gépesítés, csak éppen a gépkezelők nem tudják, hol tisztálkodjanak az olajos masinákkal való munka után. ígéretet kaptak már nem is egyszer (a legutóbbi a jövő esztendőre szól), de amint mondják: nemigen tudnak már bízni benne. Hasonló gondok akadnak másutt is szép számmal. A fejlődő gépesítés, a , mind egészségesebbé 'váló munkakörülmények mellett bizonyos hagyományos mesterségekről kiderül: fizikailag mennyire fárasz- tóák, milyen egészségtelenek. így van ez a sütőiparnál például, ahol a pékek megszokták áz éjszakai munkát, a íorróságot, a hajladozást, a karbantartók azonban — akik máshol is el tudnak helyezkedni — nem szívesen vállalják a három műszakot. A sütőmunkások között gyakori a reumatikus megbetegedés, az asztma, érdemes lenne elgondolkodni: mit kéne tenni ezek elkerülésére vagy a beteg dolgozók fokozott megsegítésére. A jobb munkakörülmények és a folyamatos foglalkoztatottság megteremtésére több mód kínálkozik. Elsősorban a további géA szürke ló és a KRESZ Vidáman poroszkált az úton a lovacska. Talán gazdájától ragadt rá, mert az ugyancsak jókedvű volt. Lehetett is, hiszen a fuvarosoknak nincs tiltva a szeszes ital fogyasztása, nem úgy, mint a gépjárművezetőknek. Ezért is jó lovaskocsisnak lenni — gondolta magában a tulajdonos, amikor a kocsmában lehajtott néhány féldecit. Hogy mennyi volt, azt csak ő tudja, anyait bizonyos, hogy fura jókedve kerekedett. Igen ám, de azért a közlekedés néhány szabályát neki is illik ismerni és azt betartani. így vélekedett az a rendőr is, aki éppen akkor sétált arra, amikor kocsisunk befordult a sarkon, mégpedig olyan utcába, ahol lovas- kocsinaik tilos közlekedni. Meg is szólította mindjárt a pi- tyókás „úrvezetőt”. — Ide tilos behajtani, nem látja, • kérem, a táblát? — Má,r hogyne látnám — így a kocsis. — Látom én és tudom is, hogy nem szabad behajtani, csakhogy ez az én lovamra nem vonatkozik. — És miért? — Ott fekete ló van kirajzolva, az enyém pedig szürke Azzal. mint aki jól végezte dolgát, suhintott egyet az ostorral és nagy vígan továbbkocogott. (Kasnyik) „Százak kallódnak el...” (kedd, 17.40). Két helyszinről közvetíti ezt a műsorát a televízió — a stúdióból és Pápáról. Mezőgazda- sági technikumot végzett fiatalok problémájáról beszélgetnek. Sokan közülük keszon-munkások- nak mennek a technikum elvégzése után, mások MÁVAUT-kala- uznak vagy éppen ipari tanulónak. Ez az államnak egyenként 10—12 ezer forintjába kerül, hiszen a technikumok célja az, hogy tanult fiatal munkaerőket adjanak a mezőgazdaság számára. A vendégek: egy tsz és egy állami gazdaság képviselője, két iskolaigazgató, valamint a Földművelésügyi ^ Minisztérium mezőgazdasági osztályának vezetője beszélgetnek. A pápai helyszínről pedig a technikum most kezdő és most végző diákjait szólaltatják meg a tv-sek, hogy az általuk felvetett érveket, kérdéseket is megvitathassák. Falusi dolgokról (szerda. 19.25). Az adás ezúttal kizárólag filmriportokból áll. Elsőként egy érdekes tanulságot mutat; tsz- elnök-leváltás körülményeit ismerhetjük meg. A tagság nélkül, csak a saját feje után tevékenykedő — egyébként jóhiszemű — elnök agyre-másra követte el a hibákat (és ez a munkaegység pénzértékének csökkenésén igencsak lemérhető), utópiákat akart megvalósítani, sem a tsz adottságait, lehetőségeit, sem a tagok véleményét nem volt hajlandó figyelembe venni. Az ügy ellentéte is helyet kap a műsorban: egy ideig igen kevés sikert elért tsz (a diósjenői) két-három év alatt hogyan erősödött meg az ösztönzők helyes megválasztása, az adott gazdasági viszonyok messzemenő figyelembevétele és azok kihasználása, a tagoknak a vezetésbe történt bevonása útján. A tv irodalmi klubja (csütörtök, 20.20). Angol—amerikai irodalom. — Az elmúlt években témakörök szerint foglalkoztunk a magyar és a világirodalommal klubestéinken — mondja a műsor összeállítója és vezetője, Ungvári Tamás. — Ebben az évben a ( nemzeti irodalmak a csoportosítás alapjai, ezúttal a XX. századi élő i angol—amerikai irodalom. Arthur Miller Bűnbeesés után című drámájának egy részletét mutatjuk be, valamint Jonh Osborne egyik drámájának, Graham Green Havannai emberünk című regényének és az amerikai Edward Albee Amerikai álom című egyfelvonásosának egy-egy részletét. Az angol szerzőktől inkább a patetikus hangvételű alkotások közül válogattunk, míg az amerikai irodalomból a fiatalabb írók művei közül. Az állandó tagokkal megrendezésre kerülő vetélkedő most is izgalmas küzdelmet ígér, hiszen az év végén nem kevesebb, mint 25 ezer forintot kap az első helyezést elérő négytagú csoport, amelyből külföldi utazást vagy más egyebet tervezhetnek a csoport tagjai. Hosszú héz (vasárnap, 20.20). Magyarul beszélő angol film. A Scotland Yard érdekes nyomozását kísérhetjük figyelemmel. Az aprólékos, mindenre kiterjedő munkát, amelyek végül az eleinte reménytelenül kevés adatot szolgáltató bűncselekmény-sorozat elkövetőjét juttatják a rács mögé. J. Gy. Kritizál a betörő Majdnem egy hónapon keresztül tartotta félelemben Laczó János 20 éves fiatalember Békéscsaba istalboltvezetőit és élelmiszerboltvezetőit. Nem fizikai félelmet okozott, hanem köztulajdon iránti félelmet: ugyanis február 20 és március 19-e között nem is egy helyről ment a hír a rendőrségre. Betörtek! Ezt és azt elvitték! És aztán jött egy újabb hír, melyet az újságok közöltek. Elfogták a betörőt, Laczó János békéscsabai munkakerülő személyében. Meg kell mondanunk, hogy szinte az egész város drukkolt, illetve segített a rendőrségnek, figyelt és várta a pillanatot, amikor hurokra kerül a tettes. Az egyik éjszaka aztán karperecét kapott az addig ismeretlen betörő. Egy kerékpárt lopott, melyet az egyik utcában egy el- dugottabb helyre helyezett, hogy éjszaka majd azon hajt a következő, kiszemelt boltba. De hát nem olyan könnyű, amikor a lakosság is segít rendőrségünknek: észrevették ugyanis és a figyelmeztető kiáltozásra az utca járókelői segítségével megvolt a tettes. ...Az első betörést még a múlt év októberében követte el Laczó. A katonai szolgálat elől bujkáló fiatalember szeme megakadt Telekgerendáson a „Mekis-féle” italbolton. Aztán egy éjszaka vette szerszámait és a kifeszített ajtón keresztül megdézsmálta az fmsz-boltot, s ami éppen megtetszett neki, azt elemelte. Pénzt, csokoládét, konzervet, cigarettát. Nem volt sok szerszáma, de amire szüksége volt, azt a táskájában hordta: franciakulcsot, feszítővasat, vésőt. Februárban kezdte újra. Egyik éjszaka, pontosabban egyik hajnalon indult újra útnak. Az Ezerjó vendéglő volt az „áldozat”. Mikor este hazament, könyvet vett kezébe és olvasott Várta, hogy az utcák elnéptelenedjenek, és akkor majd viszonylag veszélytelenebb lesz a betörés. Igaza lett, sikerült észrevétlenül megvámolni ezt a vendéglátóipari egységet is. Egy másik préda a Sport presszó volt, majd abban a reményben, hogy az ékszerbolt raktárát nyitja meg, az Irányi utcában a cipőbolt raktárának zárjait feszítette fel. Nem is egy ajtót, többet és mindössze 26 forintért! Általában nem talált nagy értékeket, de váltópénzt, ennivalót elvitt. A rendőrségen a nyomozótiszt faggatja. Sőt, nem is annyira faggatás ez, mint beszélgetés a meglehetősen cinikus, szőke fejű betörővel. Követel a fiú: — Meddig akarnak még itt tartani! — mintha csak ő határozná meg itt is a munkát... Amikor bűncselekményéről esik szó, szinte kalandosan és élvezettel mesél: — Egyáltalán nem volt nehéz a betörés. Ügyes embernek nem áll ellent a lakat.. Aztán még ő kritizál: — Maguk el sem hiszik, hogy egyes boltokba milyen könnyű bejutni... Majdnem mindenütt rosszak a zárak és a lakatok. Egy kis feszítővas és nyílik az ajtó... Óriási! Csak nehogy betöréseiért másokat tegyen felelőssé! — Miért csinálta? — kérdezem tőle. Meglepően cinikus a válasz: — De miért ne csináltam volna...! Dolgozni nem szerettem, valamiből meg meg kellett élni. Számláján rendkívül sok betörés van. Vall is, tagad is. Ha megszorul, s rábizonyítanak, akkor legyint: — Hát ha már tudják, akkor bevallom. Tipikus bűnöző. Reményünk csak annyi lehet vele szemben, hogy majd annak idején a bírói ítélet észhez téríti... Ha nem, akkor keserves lesz az élete. Varga Tibor
