Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

IMI. április 6. 3 Csütörtök Odaítélték a megyei párt-vb kongresszusi yersenyzászlóit és okleveleit A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozóinak Gyulavári Pál elvtárt adta át a versenyzászlót A párt megyei végrehajtó bi­zottsága korábbi ülésén határoza­tot hozott arra, hogy a kongresz- szusi munikaversenyben legjobb eredményt elérő vállalatoknak zászlót, illetve oklevelet adomá­nyoz. Az értékelés alapján a kongresszusi versenyzászlót a Bé­kés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak és a Békéscsabai Kon­zervgyárnak ítélték oda. Oklevél- kitüntetésben a Hűtőipari Orszá­gos Vállalat békéscsabai gyáregy­sége, a MÁV békéscsabai fűtő­háza részesül. Levelezőnk írja: Jubileumi felajánlás 1 olló forint értékben A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat doJogozód ápri­lis 3-án, hétfőn este rendezték meg felszabadulási ünnepségüket a békéscsabai téglagyár művelő­dési otthonában, ahol Dénes Fe­renc, a vállalat pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédét. Az ünnepi megemlékezés után a párt megyei végrehajtó bizottsága megbízásából Gyulavári Pál, a megyei pártbizottság ipari és köz­lekedési osztályának vezetője ad­ta át a kongresszusi versenyzász­lót Berki Lászlónak, a vállalat igazgatójának. A másik versenyzászlót és a két oklevelet a közeljövőben ad­ják majd át a már említett üze­meknek, amelyek a kongresszusi munkaversenyiben kiemelkedő eredményeket értek él a múlt esz­tendőben. Ahol még a hulladékból is pénzt csinálnak A Békéscsabai MÁV Pálya- fenntartási Főnökség minden, szakaszán az elmúlt hetekben megtartották a termelési ta­nácskozásokat A dolgozok hozzászólásaikba« nemcsak a végzett munkát ér­tékelték, hanem munkafelaján­lásokat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójára. Az összegezés alap­ján a szakaszos pályafenntar­tási munkát, a kitérő építését és a pályaalázuzalékolást 2—2 százalékban túlteljesítiík. Ezenkívül vállalták még, hogy Kétpó, Csuigar, Gyoma, Tisza- tenyő állomásokon az áramát­alakító épületeket tatarozzák, míg Vésztőn és Okányban kü­lönbőz» szociális helyiségeket építenek, A terv ezerinlti munka és a vállalás úgy a vezetéstől, mint a dolgozóktól komoly felkészü­lést igényel, mert a felajánlás teljesítése jelentős építőanyag­mozgatással is jár, ami pénz­értékben több mint egymillió forintot jelent. Boldizsár Gyula szemügyre venni. Végtére való­színű, itt kell majd harcolnom, Höttl magára öltötte a köpe­nyét, s így cselekedett Skorzeny is. Sétáltak a Várban. Szótlanul baktattak egymás mellett, csak néha szólalt meg Höttl, hogy felhívja egy-egy épületre Hitler különleges parancsa birtokosá­nak figyelmét. A királyi palotá­nál rámutatott néhány ablakra. Ez Horthy dolgozószobája! Ez a fiának a lakosztálya! Ez a test­őrségi laktanya... Szemügyre vették a minisz­terelnökség és a hadügyminisz­térium épületét. — Kiváló természetes erődít­mény a vár — foglalta össze véleményét Skorzeny. — Ha leg­alább egy ezrednyi erővel védik, nehéz lesz bevenni. Hogy milyen ökrök vannak a vezérkarnál... Ejtőernyősök meg siklórepülő­gépek?! Hogyan képzelik, itt le lehetne szállni velük? Szó sem lehet róla. Legfeljebb a Vérme­zőre ereszkedhetnénk le. De amíg onnan feljutunk a Várba... Nem lesz könnyű dolgunk, ha védekeznek... Höttl megrázta a fejét. — Nem fognak védekezni, mert Horthy alapjában véve gyáva fráter. Meg aztán a fia nemsokára besétál az egérfogó­ba. Az öreg olyan készséges lesz, hogy megkíméljük a fia életét, amilyen csak lehet. Egyébként pedig... A Várat egész földalatti OZ( A pólfordulos 1965 tavaszán, következett be a nagyszénás! Dó­zsa Tsz életében. Akikor válasz­tották meg eOinöknak Iitouszki Jánost, főagronómusnafe pedig Varjú Jánost. Hogy mi voQst az előző vezetés hibája, arra Bistyei András, a tsz pártalapszervezet tálkára ad választ: — A pártvezetőség sehogy sem tudott a gazdasági vezetővel kö­zös nevezőbe jutni. Az akkori el­nök nem tartotta magára nézve kötelezőnek a pártvezetőség ha­tározatát, pedig párttag volt. Azt •is hibájául kellett felróni, hogy lebecsülte az embereket. Miért lett 1964-ben az egy dol­gozóra jutó átlagjövedelem ebben a jó adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetben csupán 9700 forint, azt nehéz lenne pon­tosan meghatározni. De az bizo­nyos, hogy a vezetés ilyenfajta módszere nem segítette elő az eredményt. labirintus, fölyőeórendszer há­lózza be. Van egy vázlatunk er­ről, holnap elküldöm neked, Ottó... — Az jó lesz — mondta a Sturmbannführer és az órájára nézett. — De nekem mennem kell. Pilisen a házigazdám, egy régi magyar ismerősöm vacso­rára vár. Azt mondta, olyan ételeket tálal, amik után meg­nyalom majd mind a tíz ujja­mat. — No, akkor menj vacsoráz­ni. De félő, hogy megint papri­káscsirkét kapsz. Nagyon fan­táziátlanok ezek a magyarok. Mindig csak paprikáscsirke, paprikáscsirke... Őszintén szólva, én jobban szeretném a bécsi csonthúst tormamártásisal... Skorzeny sóhajtott — Hiába, mi osztrákok azért mindig bécsiek maradunk..; Kocsijába szállt, s elhajta­tott. Höttl pedig visszatért a Dísz tér 7-be. A titkárnőjét még az írógép mellett találta, de azon már ott feszült a fekete viaszosvászon takaró. A lány ahhoz támasztot­ta ki kézitükrét, szaporán dol­gozott a púderpamacsával. — Mi van, szivi, randevúra készülsz? — érdeklődött Höttl. — Nem. Ügy gondoltam, hogy elmegyek egy moziba. Megesz az unalom. Mostanában te is alig foglalkozol velem. Annyira a munkádba temetkezel... (Folytatjuk) A Szarvasi Műanyag- és Já­tékkészítő Ktsz doboz- és já­tékrészlegének üzemvezetője, Lázár Lajos, a minap tájékoz­tatta lapunkat jelenlegi mun­kájukról. Eszerint a 42 felnőt­tet és 23 ipari tanulót foglal­koztató részlegen sokféle és sokfelé szállítandó árut állíta­nak elő. A Sport- és Hangszer Nagy­kereskedelmi Vállalatnak 9000 „Ki nevet a végén” játékot szállítanak kompletten „fel- szerszámozva”. Még a doboz nyomdai munkát igénylő raj­zos, szöveges díszítését is vál­lalták. A Szegedi Fémtömeg­cikk Ktsz-nek 12 ezer gyermek- konyhakészletes skatulyát állí­tanak elő. A Szentesi Kontak­ts Gyár 160 ezer darab doboz­| — Most rendesen mennek a I dolgok. Tavaly az áittagjövedélem meghaladta a 21 ezer 200 forin­tot. A betakarítás december kö­zepéig befejeződött és az idei tavaszi munkákkal is jól áüluník — folytatja Bistyei elvtárs. Az előrelépést azzal igazolja még, hogy amíg a gazdálkodási eredmény átlagosan egy holdon 1965-ben — értékben — alig volt 1800 forint, 1966-ban már elérte a 3100 forintot. Van-e valamilyen összefüggés a pártalapszervezet tevékenysége és a szövetkezet eredménye kö­zött? Ha van, miben mutatkozik meg? Erről a kérdésről beszélge­tünk Litauszki János elnökkel, Varjú János főagronómussa! és Bistyei András párttiitkáimal. Varjú János: — Talán azzal kell kezdeni, hogy a gazdasági vezetés minden fontos határozat megho­zatala előtt véleményt kór a párt­vezetőségtől. Egymás tudta nél­kül nincs semmiféle intézkedés. Bistyei András: — így termé­szetesen egy nyelven tudunk be­szélni az emberekkel. Amit az el­nök mond, azt mondom én is, hiszen egyeztettük az álláspontun­kat. Ha időközben változtatni kell, azt is megvitatjuk előbb. Varjú János: — A kommunis­ták időben tájékozódnak a párt­vezetőség álláspontjáról. A bizal­miak útján vagy a taggyűlésen. A tsz-közgyűlésig beszélnek róla a pártonkívüliekkel és megmagya­rázzák nékik, má egy-egy intézke­dés célja, mennyiben szolgálja a közösség érdekeit. Bistyei András: — Meg kell mondanom, nagy erőssége a párt- alaipszervezetnek, hogy a pártta­gok — még ha nóhányan közülük ellenvetést is tesznek — a több­ség által elfogadott határozatokat végrehajtják és a pártonkívüli gazdákat is igyekeznek meggyőzni annak helyességéről. Ilyen volt például a két műszak bevezetése a gépcsoportnál. Nem ment köny- nyen. Az 1966. évi eredmény iga­zolta az álláspontunk helyességét. A legmagasabb volt az egy trak­toregységre jutó normálhold-telje- sítmóny és a nyári gópszemlón a járás vándorzászlaját mi nyertük el. Varjú János: — Nagy vitát okozott, amikor azt akartuk, hogy szükséglet szerint, ne pedig mun­kaegységre kapjanak a gazdák gabonát. A kommunisták állást | foglaltak: igazságtalan, ha két) embernek (férj és feleségnek). annyit adnak, mint egy nagyobb' választó rekeszt rendelt. A vál­lalat dolgozói, köztük különö­sen a KISZ-fiatalok azon tör­ték a fejüket, miként lehetne ezt jól és mégis olcsón megol­dani? Találtak is olyan ke­ménypapír „mellékterméket”, mely hulladékanyagként szere­pelt volna, azonban méretre, dobozelválasztó rekeszek céljá­ra még kitűnően megfelelt. Ily módón 67 ezer forintot takarí­tottak meg. Apróság, de ugyancsak a Szarvasi Műanyag- és Játék­készítő Ktsz rentabilitásos_mű- ködését igazolja az, hogy a 102 nődolgozó a nőnap alkalmával nem egy szál, hanem egész cse­rép virágot kapott külön-külön. —hr— családnak. Egyesek Vissza is él­hetnek vele, mert a felesleget „fe­kete” áron eladják annak, alá­nok szüksége van rá. Az ilyen nyerészkedési törekvés pedig nem válik a közösségi élet javára. A határozatot — bár voüitak ellenzői — a közgyűlés elfogadta. Litauszki János: — Azt hiszem, amit az elvtársiak eddig elmond­tak, lehetőséget ad arra, hogy a kívülálló is képet alkosson ma­gának arról az együttműködés­ről, ami a párt- és gazdasági ve­zetés között rövid idő alatt ki­alakult. Hogy mennyire hasznos ez, megpróbálom még valamivel bizonyítani. Három éve ember­hiánnyal küzdött a gazdaság, mert sokan itthagyták a szövetke­zetét, hogy máshol találjanak szerencsét. A legutóbbi közgyűlé­sen azonban 70-en kérték a felvé­telüket, családtagok, besegítő csa­ládtagok és olyanok, akik a ko­rábbi években mentek él. Nagy­részt fél is vettük őket. Persze, a közgyűlésen „megszűrték” őket: milyen volt előbb a közösséghez és a munkához való viszonya. Bistyei András: — Az elnök pártonkívüli, de sokszor meghív­juk vezetőségi ülésre, hogy lásson bele a „titokba”, ismerje meg a munkánkat. Mi néki és az egész közösségnek segíteni akarunk, amit ő meg is ért és elfogad. Litauszki János: — Vélemé­nyem szerint az eredmény kizáró­lag ennek a jó együttműködésnek köszönhető. Az emberek gondja a pártalapszervezet útján gyor­san éljut hoznánk és megnyug­vást jelent részükre, ha azonnal reagálunk rá. Biztonságot ad a gazdasági vezetésnek, ha tudja, hogy mögötte állnak azok az em­berek, akik nem a pillanatnyi, hanem a távolabbi célok ismere­tében meg tudják értetni mások­kal is, hogy mi a közösség igazi érdeke. Persze tévedhetünk, de minidig lesz bátorságunk arra, hogy késlekedés nélkül változtas­sunk az álláspontunkon. Szeren­csére — és talán éppen azért, mert sokak véleménye, állásfoglalása alapján mondjuk ki az utolsó szót — erre még nem volt szükség. Előfordul, hogy én is nekikesere­dem, ha valami nem sikerüL De hát van kivel megbeszélni a gon­dokat. Ez pedig nem kis dolog. És a kilátások? Talán erre már nem is kell válaszd várni. A be- | szélgetésből a következtetést min- | denlkd saját maga levonhatja. Pásztor Béla Időszerű a korrekció A mezőgazdaság adófizetésé­nek alapja a föld aranykorona értéke. A termőföld minősítése, osztályozása nem éppen mai ke­letű. Tény viszont, amikor ezt csinálták, akkor a kisparasztok és a középparasztok földjére na­gyobb összegű aranykorona jöve­delmet állapítottak meg, mint a nagybirtokosokéra. Azok a tsz- ek, melyek területén 25 évvel ezelőtt nagybirtok volt, az adó­fizetésnél kedvezőbb helyzetben vannak a kis- és a középparasz­tok szövetkezeteivel szemben. Gyakorlati megfigyelők 20 szá­zalékos adózási előnyt látnak a volt nagybirtokon üzemelő szövetkezetek esetében. Ezek a tsz-ek nem tiltakoznak az előny ellen. A többi gazdaság viszont rendszeresen szóvá teszi, igaz­ságtalannak tartja a közteher megkülönböztetett viselését. Ezért is javasolnak valamilyen korrekciót, amely az előnyös helyzetben levő gazdaságokra a jelenleginél több kötelezettséget róna. A mezőgazdasági üzemek adózásának jelenlegi rendszere főként a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteket sújtja. Egy korrekcióval nagyobb lehe­tőség adódna itt is az önállóbb vállalati gazdálkodásra, a terme­lés évről évre való bővítésére. Az állam minden évben több millió forinttal támogatja a gyenge tsz-eket, a termelési be­vételeket kiegészíti. E támoga­tási rendszer szerepe, jelentősé­ge csökkenne a közteherviselés módosításával. Ebben az eset­ben egy lépéssel előrébb kerül­nének a mostoha természeti vi­szonyok között gazdálkodó tsz- ek. Valószínű, az aranykorona utáni adózás rendszere nem ke­rülne annyiba az államnak, mint a réti szeresen kifizetett több millió forintos dotáció. —sik. Táskarádió Részt vettem megszámlálha­tatlan tanácskozáson, ahol a közművelődésről estek súlyos szavak, hallgattam sok-sok „to­jásfej” vagy „kékharisnya” ne­kikeseredett siránkozását, hogy túlságosan csekély a nemes kul­túra iránti érdeklődés az embe­riségben. Ilyesmi jutott eszembe, amint a téren megyek át, és látom a következőt: A házfalon jókora üreg, az üreg szélén véső, kalapács esz­közli még tágasabbra a lyukat, a kalapács végén ember, akt ügyesen irányítja a vésőt, az ember mellett kerékpár, a ke­rékpár csomagtartóján egy tás­karádió. Jól felcsavarva a hangerő: „Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád...’’ A Rigoletto dal­lamai elegyednek a kalapács­ütések nyomán felszálló porral. Az áramszolgáltató vállalat dolgozói új kábelt fektetnek le, kötnek be a házakhoz. Ez a te­vékenység oka, a táskarádióé meg az, hogy munka közben jólesik muzsikát is hallgatni az embernek. Annyira elképzelhe­tetlen a napi nyolcórai mű­szak muzsika nélkül, hogy az ember — mit tehet mást — jó erősen ráköti a masinát a ke­rékpárra, az egészet odatá­masztja a falhoz — és nem dol­gozik egyedül. Társa az örökszép dallam: „Az asszony ingatag...” Hallottam már olyasmiről, hogy az emberek — a kiválasz­tott sznobok és vájtfülűek tár­saságát kivéve — nem képesek értékelni a komoly muzsikát. Hallottam táskarádiót lóbáló hu­ligánokról, akiknek a zenét csakis a beat jelenti. Sok min­dent hallottam még. Ezt az embert viszont láttam saját szememmel. Tegnap délelőtt. -n aj — Közös erővel i

Next

/
Oldalképek
Tartalom