Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetekI 7 • A MEGYE I PÁ R TÚIZOTTS ÁG É S; A- .MEGYEI 'TANÁCS C^PJ A - § NÉPÚJSÁG 19<W. ÁPRILIS 3, HÉTFŐ Ara 80 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM A HUSZONKETTEDIK TAVASZ Kitüntetések április 4 alkalmából Meglett férfiakká váltak azok a fiúk, s hitvesekké, családanyákká azok a lányok, akik akkor szü­lettek, amikor átdübörögtek me­gyénkén a szovjet hadsereg fel­szabadító tankjai, gépjárművei. — Mennyire szalad az idő — álla­pítják meg azok, akik akkor a nagykorúság határán vagy azon túl jártak, maguk mögött hagy­va a béres- és cselédsorsot, a há­ború közvetlen vagy közvetett szenvedéseit, nélkülözéseit^ A nap, az idő nem állt meg a felszabadulás előtt sem, de a szolgaságban, a megaláztatásban, a nélkülözésben élő emberek mil­lióinak kétszer annyinak tűnt minden nap, minden tél, minden év, amelyben szabadulást, sor­suk jobbra fordulását várták. Ám rohan az idő, amióta értelme van a munkának, az élet minden per­cének. Immár húsz éve nem siet­tetni, hanem lassítani, megállíta­ni szeretnénk a napok, a hónapok, az évek múlását, mert szép a je­len s annyi sok elvégeznivaló gyűlt össze a munkások, a parasz­tok, az értelmiségiek többségének tudatában. Rengeteg a tennivaló, mert a korábbi évszázadok mu­lasztásának, a háború rombolásá­nak pótlására kevés volt még a szabaddá vált kéz, akarat sok-sok erőfeszítése. A felszabadulás óta eltelt 22 év az akkor születetteknek éppen csak a férfivá, nővé váláshoz, az eletre való felkészüléshez volt elegendő. Azok, akik mai életünk virulásáért fél évszázaddal ezelőtt az orosz sztyeppéken, a magyar rónán és hegyekben kezdték a küzdelmet, s nem hagyták abba a fasizmus eltiprásáig, részben mártírokká, részben rokkantakká és fáradt aggastyánokká váltak. Ám meghalva és élve is népünk szabadságának, vágyai beteljese­désének hőseivé váltak. Ki tud­ja, hányán voltak és vannak még ilyen emberek megyénk falvaiban és városaiban. Akik még élnek, a sok-sok Nagy Károly, Apáti Nagy Jenő, Korbely Mihály, Rapajkó László, Vári András, Resetár Má­tyás és még sokan mások fogytá­ban levő erejüket sem pihentetik, mert keveslik azt, amit fél évszá­zada és az elmúlt 22 év alatt né­pünkért, embertársaikért tenni tudtak. Mostani, kellemes gondokkal bajlódó — mind több modern la­kást, vízvezetéket, gépkocsit, kor­szerűbb munka- és erőgépeket igénylő — életünknek alig szám­ba vehető sok kiemelkedő alakja van. Ezrével lehetne sorolni az ötletekből, újításokból ki nem fogyó gyári munkásokat. Közülük azokat is, akik a munka fáradsá­ga, a családnevelés gondja mel­lett technikusokká, mérnökökké, tanárokká vagy jogászokká ké­pezték magukat. Ezrével sorolhat­nánk a parasztság felemelkedésé­nek fáradhatatlan úttörőit, az agrárproletárokat. De azokat a módosabb gazdákat is, akik az el­sők között darabolták széjjel azo­kat az erős kötelékeket, amelyek a régi kizsákmányolással, ölre me­néssel és pereskedéssel terhes társadalomhoz kötötték őket. So­raik közé tartoznak azok az ér­telmiségiek is, akik elsőnek for­dultak szembe a népnyúzó tár­sadalmi rendszer hatalmasságai­val, s akik fokról fokra felismer­ték, hogy hazánk jelenét és jö­vőjét nem a mellveregető ma­gyarkodás, a sovinizmus, a nacio­nalizmus, hanem a nemzet éltető erőivel, a munkásosztállyal és a parasztsággal való együttmene- telés és közös harc határozza meg. Ha gondolatban visszaperget­jük az elmúlt 22 év eseményeit, minden alkotásunk és tettünk előtt és mögött halljuk, a hamis próféták kedvszegésre szánt rém­híreit és baljóslatait. Szinte még most is dübög a dobhártyánk a romok feletti siránkozásaiktól, a forint megteremtéséhez nélkülöz­hetetlennek vélt amerikai segély­kéréstől, a munkások vezette gyárak csődjéről, a piros csere­pes tanyák s a parasztság kistu- lajdonhoz való ragaszkodásának elméleteitől. Fülünkbe csendül még a történelem kerekének meg­fordítására szervezett ellenforra­dalom vérszomjas tetteinek zaja is. Ám az országépítés óriási erő­feszítései és sikerei a fejlődés holtvágányára taszították a torz gondolkodású és próbálkozású törpéket Népünk nagy többsége nem rongyosan, korgó gyomorral, munka nélkül magyarkodik, mint a Horthy-fasizmus idején kellett és ahogyan az ellenforradalom szervezői akarták, hanem nagy­szerű munka tettekkel, a jólét növelésével, a határainkon belül és kívül élő népek testvéri ba­rátságát és segítségét élvezve Sok-sok küzdelemre, harcra, az országépítő munka sok-sok kie­melkedő, neves és névtelen mun­kására, parasztjára, értelmiségé­re emlékeznek most viruló vá­rosainkban, falvainkban, üzeme­inkben, közös és állami gazdasá­gainkban. Nem a visszaemlékező­kön múlik az, hogy néhányon itt is, ott is kimaradnak a népünk felemelkedéséért kezük és eszük munkájának javával küzdők és dolgozók névsorából. A régebbi történelem is halhatatlanokká, nevesekké, árulókká és kerékkö­tőkké nevezte az egyes embe­reket és embercsoportokat. Az újkori történelemben, amikor népünk és a népek együttes fel- emelkedése a cél, még inkáob mérlegre teszi a társadalom az egyes emberek tetteit Hála pár­tunk politikájának, a kommunis­ták szervező és fhozgósító kész­ségének, megyénkben is, hazánk­ban is, mindinkább elenyészik azoknak a száma, akik nem em­bertársaik, a társadalom közös érdekein, céljain, hanem egyéni hasznuk hajhászásán fáradoznak. Kukk Imre Hazánk felszabadulásának hu­szonkettedik évfordulója alkal­mából a munkában kitűnt dolgozóknak, vezetőknek az El­nöki Tanács, a Minisztertanács kitüntetések átadásával is kife­jezte munkájuk elismerését. Me­gyénkből idős Vámos Sándor, a Töviskesí Állami Gazdaság juhá­sza a Munka Érdemrend arany­fokozatát Budapesten vette át A tegnapi napon a kitünteté­sek átadásának folytatása me­gyénkben a megyei tanács vb- termében bensőséges ünnepség keretében zajlott le. Klaukó Má­tyás elvtárs, a vb elnöke meleg szavak kíséretében nyújtotta át az alábbi kitüntetéseket: Felszabadulásunk 22. évforduló­ja alkalmából ünnepséget tartott tegnap, április 2-án délelőtt a bé­késcsabai Kállai Éva Üttörőház- ban a KISZ Békés megyei Bizott­sága. Az ünnepségen Pillér Sán­dor tanár, a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottságának tagja emlékezett meg hazánk felszaba­dulásáról, majd kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. KISZ Érdemérmet kaptak: Násztor Sándor, az MSZMP oros­házi városi bizottságának első titkára, Kecskeméti Ilona (Gyulai Kötőipari Vállalat), Takács Zol­tán (KISZ megyei bizottsága). Aranykoszorús KISZ-jelvénnyel jutalmazták Eiler Ilonát (Békés, gimnázium), Farkas Andrást (Orosháza, BARNEVÁL), Labáth Andrást (Szarvas, állami gazda­ság), Szántó Emilnét (Gyula, ha­risnyagyár), Tóth Jánosáét (Szarvas, dobozkészítő ktsz). Kiváló úttörővezetői kitüntetést adományoztak Banadics Antalné- nak (Békéscsaba, 2. számú isko­la), Boruzs Sándornak (Szegha­lom, általános iskola), Görbe Já­nosáénak (Szarvas), Györgydeák Zoltánnak (Gyula, 2. számú is­kola), Horváth Józseínénak Ünnepség a Vöröskeresztnél Bensőséges ünnepség zaj­lott le tegnap délelőtt Békés­csabán a Vöröskereszt megyei titkárságán, öz Ferenc me­gyei titkár meleg szavakkal üdvözölte a résztvevőket, azo­kat a társadalmi aktívákat, akik áldozatkészen minden­kor segítik a Vöröskereszt munkáját Ezután dr. Farkas Ernő kitüntetéseket adott át. A Magyar Vöröskereszt Kivá­ló Dolgozója kitüntetést kap­ta dr. Tóth Pál, a medgyes- egyházi szülőotthon főorvosa, dr. Bácskai Béla békéscsabai körzeti orvos, Tóth György- né körösladányi alapszervi titkár, Csuta Lajos, az OTP békési fiókjának vezetője és Fejes Lajosné, az orosházi Dózsa Tsz alapszervezctér.ek titkára. Ezenkívül több aktíva tárgyjutalmat kapott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Kovács Ferenc, a Békéscsabai Városi Ta­nács V. B. mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, a Munka Ér­demrend ezüst fokozata kitüntetést Sándor József, a Szeghalmi Já­rási Tanács Végrehajtó Bizot'.sá- ga elnöke, Varga József né, abat- tonyai Petőfi Termelőszövetkezet tagja, Hartyányi László, a Szarva­si Öntözési és Rizstermesztési Ku­tató Intézet igazgatóhelyettese, Nagy Sámuel, az orosházi Kos­suth Lajos Mezőgazdasági Techni­kum igazgatóhelyettese, Hajtmann Pál, a Mezőhegyesi Állami Gaz­daság kerületvezetője, Szolnoki (Orosháza), Marik Györgynek (Békéscsaba, 5. számú iskola), Martyi Györgynek (Méhkerék, ál­talános iskola), Szatmári József­nek (Elek, általános iskola), Ver­seny i Lászlónak (Tótkomlós, ál­talános iskola). Az említetteken kívül 27 elvtárs ajándéktárgyat, illetve pénzjutal­mat kapott Béla, a Békés megyei Gépállomá­sok Igazgatóságának üzemgazda­sági oeztályvezetője kapta. A Munka Érdemrend bronz fo­kozatát Tarr Ferenc, a Békés me­gyei Cementipari Vállalat igazga­tója, Hrabovszki András, a Békés­csabai Városi Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat igazgatója, Bá­láit Istvánné, a bucsai Üj Barázda Termelőszövetkezet kertészeti ag- ronómusa, Vári Lajos, a Békési Járási Tanács V. B. mezőgazda- sági osztály pénzügyi csoportve­zetője, Túrák Andrásné, a lökös- házi Haladás Termelőszövetkezet kertészeti dolgozója, dr. Pozsgai Elemér, a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet tu­dományos osztályvezetője, Kiss Pál Sándor, a Gyulai Kertészeti Technikum igazgatója, Páli Sán­dor, az Orosházi Gépjavító Állo­más párttitkára kapták. \ A Minisztertanács által alapított Kiváló Dolgozó jelvényt ez ün­nep alkalmával Nemes Józsefné, B. Nagy Károly, Varga Jánosné, Arató Zoltánná, Neibort István, Zsombok János, Béres Jánosné, dr. Forgács Béláhé, dr. Szabó Gyula, Jánovszki Mihály, Kele József, Sóki Magdolna, Laczó Jár nos és Fáskerti Imre vette át. A KISZ megyei bizetlságának ünnepségén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom